Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-01 / 59. szám
A PÉTV érdeklődő kezdeményezése „Hogy vannak az új lakásban?" Kossuth Lajos utcai felújított házak — kevés hibával Kőkereszt a Lapisi úton Koszorúk az utak mentén Ozv. Domonkos Piuszné barátkozik az új lakásával A házakban még javában dolgoztak, ám a Kossuth Lajos utcai járókelő ebből már mit sem vett észre, legfeljebb azt, hogy vaksik még az ablakok, a kirakatok. A Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalat gyorsított ütemben újította fel a 39-es, a 41-es és a 45-ös számú házak homlokzatát (miközben természetesen a belső munkák is folytak), hogy az utcakép mielőbb visszakerüljön eredeti — és megszépített! — formájába. Ezzel tulajdonképpen követendő (de sajnos nem igen követett!) példát mutatott más építőipari vállalatoknak a belvárosi rekonstrukció jegyében végzett munkák szervezésére, ütemezésére. Elmaradt megbeszélések A 39-es és a 41-es számú házakban néhány hete laknak már, többnyire olyan új lakók, akik más, felújításra váró házakból költöztek ide új, végleges otthonba. Őket kereste fel minap Wunderlich József, a PÉTV műszaki igazgatóhelyettese a felújítást irányító Wé- ber Árpád építésvezetővel és Kecskeméti István művezetővel, hogy megtudakoljg tőlük, hogy vannak a felújított lakás-, ban, minden rendben van-e, kifogásolnak-e valamit... Szokatlan a tudakozódás, hiszen általában az van, hogy a lakó beköltözik, aztán valamikor majd találkozik a kivitelező megbízottjával, akinek elsorolhatja a garanciális hibákat. Ennyi és nem több! A PÉTV vállalta ilyen szinten a szemtől szembe találkozást, talán mgr£ úgy vélték: nem kell szégyenkezni. Tanulságos találkozás volt. Az egyik lakásban Wunderlich József előszedi a dossziéjából a Dunántúli Napló 1985. február 23-i számából kivágott cikket („Tömbrekonstrukció a Kossuth Lajos utcában"), amely éppen az ezekben a házakban indult felújításról szólt. Felolvas belőle: „Van egy elgondolás. Ha elkészülnek a házakban a b’el- ső szerkezetátalakításokkal, meghívják a lakókat, hogy nyilatkozhassanak: milyen ,különleges' kívánságaik vannak? Azf szeretnék ugyanis, hogy a beköltöző testreszabott lakást kaoion, és ne utólag kényszerüljön barkácsolással megteremteni az otthonosságot. A lakó későbbi jó közérzetét kívánják ezzel is szolgálni." Hót ebből a szándékból nem sok jött be. Saját bevallása szerint mindössze négy lakóval A felújított udvar tudott ilyen értelemben szót váltani menet közben, ők voltak a visszajövök, a többi szinte úgy „esett be” a felújított lakásba. Pedig de jók is lettek volna ezek az építés közbeni találkozások! De hát miért is lenne másként a felújított lakások bérbeadása, mint a vadonatújaké?... „Jól vagyunk, csak...” Hát akkor nézzük: hogy vannak? Megnyílnak az ajtók, a korábbi értesítésnek eleget téve otthon vannak a lakók (a 'többségük nyugdíjas), és a bevezető kérdésre hasonlóan udvarias a válasz: „Jól vagyunk, igazán mindennel elégedettek vagyunk..Nem tiszteletkörről van szó; amit itt is, ott is elmondanak egy kurta „csak" után, az valójában nem a végzett munka elmarasztalása. Figyeljük csak! — Az első az volt, amikor visszajöttem — kezdi Sántics Béláné a 41-es számban —, hogy megnézzem: megvannak-e a mórványlapok az ablakpárkányokon. Megkönnyebbülten láttam, hogy a helyükön vannak... Egy hiba van csak, nem működik kezdettől a villanybojler a konyhában; azt mondják, javítani sem lehet, mert nincs alkatrész... A hibát felírják, intézkednek. Domonkos Piuszné a Zrínyi utcában hagyott szép, fehér ajtókat sajnálja, az itteni barna xiladekorosak, nem tetszenek neki. Dr. Cesztesyék másért elégedetlenek az ajtókkal: a szemük láttára száradnak össze. Ez a hiba különben másutt is előjön. Sőt, van ahol a száradás következtében kisujjnyi repedés van a betéten. A felhasznált faanyag — Szentlőrincen és Hímesházán készültek a nyílászárók — nem ért rá kiszáradni a gyártónál, hát itt teszi most a kellemesen meleg lakásokban. A xiladekoros kezeléssel általában elégedettek, a iehér falak mellett jól is mutatnak a sötétbarna ajtók, ablakok. Azaz jól is mutatnának, ha sima, ép lenne a faanyag. A xiladekor azonban nemhogy eltüntetné, de inkább kihangsúlyozza — és néha milyen csúnyán! — a fa hibáit, a megmunkálás fogyatékosságait. Műhelynek jobb lett volna Gesztesyék mutatják először (mert másutt is találkozunk vele) a hullámos küszöbsíneket. A szomszéd házban Ada- mov László azt is elmondja: a felesége csúnyán felsértette a lábujját, mert belebotlott a „hullám"-ba. Itt is az összeszáradó fa a bűnös; Wéber Árpád állítja, hogy a műszaki átadáskor még valamennyi alumíniumsín sima volt. Még a 41-es szám földszintjén Kovács Margit tanárnő egyszobás lakásában vagyunk. Valamikor „füstöskonyha” volt itt: a konyha közepetáján megőrizték az erre emlékeztető vaskos gerendát, amit az új lakó máris megszeretett. A lakást is, bár egyvalamiért békéden. Most ügyön még nem nagy gond, de ha javul az idő, máris kényelmetlenül fogja érezni magát a zárt ablakok mögött. Alacsony az ablakpárkány, a rossz szándékú köny- nyen beléphet. Erre vajon miért nem gondoltak a tervezésnél? Felírják: mind a négy ablaknál az ablakok közé rácsot kell felszerelni.. . Ez a kapualji kis lakás igazából inkább valami kézműves-műhelynek adhatott volna otthont. . . A 39-ben vagyunk. Adamov László mutatja az egyik ajtón a kisujjnyi repedést, aztán a konyhát, ahol műanyag padlószőnyeggel tüntette el a szerinte tisztíthatatlan metlahi- burkolatot, majd a tűzhely mögötti csempézést: — Csak azt nem értem, itt, mellette, kétoldalt miért nem raktak fel csempét? ... Valóban: miért nem? A szomszéd lakásban Tarczi Fe- rencné pedig éppen azzal elégedett, hogy körbecsem pézték a tűzhelyét. Viszont megkérdezi: miért kellett mosdókagylót szerelni a WC előterébe, amikor innen egy lépésre, a fürdőszobában is ott a mosdókagyló. Miért?... És hogy valójában mit jelenthetett volna az idézett cikkben leírt szándék megvalósítása, ahhoz hallgassuk meg ismét Adamov Lászlót: — Alapjában szép a lakás, jól is érzem magam benne, de ha itt maradok (ottjártunkkor még nem tudta: átmeneti vagy végleqes otthona-e ez a tágas lakás), egy év múlva nem így fog kinézni, sokat kell rákölte- nem, hogy a saját ízlésemre formáljam. Aminek feltehetően áldozatul esnek olyan dolgok, amelyek egv idejében történő megbeszélés nyomán másként születtek volna meg. Hársfai István Kérdem a fiatal doktornőt, mennyire viseli meg az a sok szörnyűség, amellyel munkája során találkozik. — Ha mindig azokra gondolnék, akikkel súlyosan sérült állapotban találkozom, megőrülnék. Ennek ellenére otthon — Olyan, mintha elment volna valahová, s még nem jött haza. S én várom, várom. .. — mondja a fiatalasz- szony. Az ajtóra tekint. Nézem B. J.-nét, aki huszonévesen özvegy lett. Nem tudja elfogadni a gondolatot, hogy férje soha többé nem léphet be újonnan berendezett lakásukba. Nem sétálhatnak, kislányukkal, nem mehetnek diszkóba. Nem lesz házassági évfordulójuk, nem tervezgethetik a jövőt. Együtt — már semmit nem csinálhatnak. — Hihetetlen az egész. János kimondottan jó vezető volt, autóban soha senki mellett nem éreztem magam nagyobb biztonságban. Nem értem. Mint tehergépkocsivezető, éjjel-nappal úton volt, s a saját autónkkal is rengeteget mentünk. Szeptemberben megszületett a kislányunk, Alexandra. Képzelheti, milyen boldogok voltunk! A baleset előtt néhány héttel kérdeztem: gondol-e ránk vezetés közben? Mosolyogva válaszolta, persze, nagyon sokszor járunk a fejében, hogy vajon mit csinálunk, alszik-e a baba... A rendőrségi jegyzőkönyv szerint B. J. személygépkocsijával 120—130 kilométeres tempónál letért az út jobb oldalára, s az acélkorlátot átszakítva az árokba borult. A 24 éves fiatalember és a melA harkányi úton Szalánta közelében lette ülő 27 éves barátja a helyszínen életét vesztette. B. J. ittas volt. — Azt tudom, hogy brigád- összejövetelen volt. Mesélték, hogy utána elmentek Szigetvárra, ahol négy deci bort ivott, majd hazafelé jövet Ka- csóta előtt karamboloztak. Soéjszakánként sokszor álmodom rosszat. Sajnálat, együttérzés? Természetesen van, de az adott pillanatban nem szabad, hogy legyen, mert gátolja a segítségnyújtást. Munkám során sok mindent láttam, de a gyerekgázolások áldozatait, sérültjeit képtelen vagyok elfegyok, s tudásom szerint igyekszem segíteni. Az borzalmas, ha már csak a halál beálltát állapíthatom meg... — mondja dr. Varga Irén mentő- orvos. felcsapódott, a vezető nem látta az utat, áttért a menetirány szerinti bal oldalra, ösz- szeütközött egy kamionnal, visszavágódott a haladási irányba, s nekiment egy szeA Trabantból ennyi maradt, utasai meghaltak mélygépkocsinak. A Trabant vezetője és két utasa — mindhárman idős emberek — meghaltak. Az út szélén három fejfa — koszorúkkal — emlékezteti az arra járókat a tragédiára. Szentesi László rendőrszázados nem sokkal a baleset után érkezett a helyszínre. — A Trabant teljesen ösz- szetört, darabjai mindenfelé hevertek. A férfi holtteste a félig kinyílt ajtónak dőlt, a két asszony vérezve, egymás mellett holtan feküdt, a kocsiból kiszakadtak az ülések. Borzalmas volt... Mint a rendőrséq később a hozzátartozóktól megtudta, a házaspár és egy ismerős asz- szony Máriagyüdre szeretett volna menni. Halálos kimenetelű baleset után a rendőrség kötelessége a hozzátartozók értesítése. A rendőrök egyértelműen állítják, hogy ez a hálátlan feladat sokszor jobban megrázza őket, mint a baleset látványa. Nem ritka, hogy orvossal keresik fel a családtagokat, hogy szükséq esetén segíteni tudjanak. — S az ember semmi jót qpm mondhat, válaszol a kérdésekre, de tudja, hogy ezek nem könnyítik a szülő, a férj, feleség, gyerek elvesztése miatti szenvedést. Mind több koszorú, kereszt, fejfa állít emléket az utak ha nem ivott, amikor vezetett. Azt mondta, nekem az autózás többet ér! Nem értem. Ezt az egészet nem értem. .. A Kacsóta községet jelző táblától talán ötven méterre, a helyreállított acélkorláton egy koszorú emlékezteti az erre haladókat a tragédiára. Nézem a fájdalom virágait. Kis János törzsőrmester, aki a baleset helyszínelését végezte — mondja. „Mikor kiértem, az árokban egy oldalra borult autót láttam, amelyben két halott ember feküdt. Tavaly nagyon sok halálos balesetet helyszíneltem. A látványt nem lehet megszokni — csak beletörődni. A legnehezebb azonban a családdal közölni, hogy mi történt a hozzátartozójukkal. A 6-os út mentén — A bejelentésből már tudjuk, hogy milyen jellegű a baleset, hány sérült van. Amikor kiérünk, csak a sérültekre koncentrálok, s arra, hogy szakmailag mit tudok tenni. Mindent elfelejtek, ott orvos valejteni. Minden hívásnál attól rettegek, hogy közeli ismerőssel fogok találkozni... Tavaly március 16-án Sza- lántánál egy Harkány felé haladó Trabant motorházteteje mentén azoknak, akik közlekedési baleset során vesztették életüket. Roszprim Nándor HÉTVÉGE 7.
