Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-07 / 65. szám
2 Dunántúli napló 1986. március 7., péntek * Befejeződött az SZKP XXVII. kongresszusa * (Folytatás az 1. oldalról) ben, s mindezek révén teret kell nyitni minden egyes dolgozó, minden dolgozói közösség kezdeményezései és önálló tevékenysége számára. Végrehajtani a meggyorsítást azt jelenti, hogy az ideológiai és szervezői munkát szorosabban össze kell kapcsolni az élet valós problémáival, meg kell szabadulni az üres szavaktól és az önelégültségtől, növelni kell a megbízatások végrehajtásával kapcsolatos felelősséget, s ilyen módon ezt a munkát közelíteni kell az emberhez, a nehézségek felszámolására, az előttünk álló feladatok gyakorlati megoldására kell irányítani. Mindezt elvtársak el tudjuk, és el kell végeznünk! Az SZKP szervezettebben, egybeforrottabban és harcké- pesebben, átgondolt hosszú távú politikával lép a kongresszus utáni időszakba. Szilárd elhatározása, hogy az előtte álló feladatok bonyolult voltának, nagyságának és újszerűségének tudatában céltudatosan, a nehézségektől és akadályoktól meg nem riadva fog cselekedni. Meg kell értetnünk minden szovjet emberrel a kongresz- szus határozatainak lényegét és szellemét. Nemcsak elvi jelentőségű megállapításait kell megmagyaráznunk, hanem a kor követelményeivel összhangban meg kell szerveznünk a gyakorlati munkát. Kongresszusunkon és a kongresszust megelőző időszakban nagyon sok érdekes javaslat hangzott el, sok mély gondolat jutott kifejezésre. Ezeket gondosan meg kell vizsgálni, s el kell érni, hogy mindaz, ami értékes bennük és ügyünk sikerét szolgálja, a gyakorlatban is megvalósuljon. Megújulás, átalakítás Most az a legfontosabb, hogy a gondolatok energiáját a tettek energiájává változtassuk. Igaza volt Vaszilij Jakov- levics Gorin belgorodi kolhozelnöknek, a kongresszus küldöttjének, amikor azt mondta: „'Most az egész országban, minden dolgozó kollektívában végbemegy a megújulás és az átalakítás nem könnyű, de meggyőződésünk szerint visz- szafordíthatatlan folyamata. )Ez hat a szovjet emberek értelmére és szívére, s mindenkitől teljes odaadást követel, elsősorban a munkában.” Igen elvtársak, a gyorsítás, életünk minden területének radikális átalakítása nem pusztán jelszó, hanem olyan irányvonal, amelyet a párt szilárdan, rendíthetetlenül követ. Sok küldött szólt arról, hogy az új, a haladó térnyerését komolyan akadályozza a hivatali szűklátókörűség, a helyi sovinizmus, az aktagyártás és sok más bürokratikus baj. Biztosítom önöket, elvtársak, hogy a Központi Bizottság határozottan fel fog számolni minden, a társadalmi és gazdaságid haladás meggyorsítása útjában álló akadályt, erősíteni fogja a fegyelmet és a rendet, megteremti az alkotószellem, a bátor útkeresés, a szocialista vállalkozószellem sokoldalú kibontakoztatásának szervezeti, erkölcsi és anyagi feltételeit. Biztos vagyok abban, hogy e tevékenységet széles körben és aktívan támogatni fogja az egész párt, valamennyi dolgozó. A kongresszus határozatainak végrehajtását a pártbizottságoknak kell megszervezniük, a legfelsőbbtől a legalsóbb szintűekig. Munkastílusuk legyen konkrét, célratörő és következetes, jellemezze a szó és a tett egysége. Meg kell találniuk a leghatékonyabb módszereket és eszközöket, gondosan figyelembe kell venniük az emberek véleményét, okosan össze kell hangolniuk a társadalom összes erőinek cselekvését. Végleg le kell küzdenünk a tehetetlenséget, a formalizmust, a közömbösséget, szakítanunk kell azzal a gyakorlattal, hogy a tetteket üres és véget nem érő, a lényeget kerülgető szócséplésbe fojtsák, véget kell vetnünk az átalakulásnak csak látszatát keltő magata dósnak. Az energikus cselekvés ideje A kongresszus egyik legfőbb következtetése, hogy minden pártbizottságnak a politikai irányítás valódi szerveként kell cselekednie. A párt XXVII. kongresszusa által meghatározott fő irányvonal megvalósítását szolgáló egész munkánk sikere végső soron attól függ, hogy tudatosan részt vesznek-e a legszélesebb néptömegek a kommunista építésben. Minden tőlünk függ, elvtársak. Eljött az energikus és egységes cselekvés ideje. A párt felszólít minden kommunistát, minden szovjet embert, hogy aktívan vegyen részt a terveink megvalósítását, a szovjet társadalom tökéletesítését, szocialista szülőhazánk megújítását szolgáló nagy munkában. Elvtársak! A kongresszus ismét meggyőzően bebizonyította, hogy a béke és a szocializmus, a béke és az alkotás elválaszthatatlan egymástól. A szocializmus nem teljesítené történelmi küldetését, ha nem állna annak a harcnak az élére, amely azért folyik, hogy az emberiséget meg lehessen szabadítani a háborútól való rettegés és az erőszak terhétől. A szovjet politika fő célja: biztonságos és igazságos világot minden nép számára. A háború és a háborús készülődés, a gyűlölet és az erőszak hirdetése elleni harcot mi az összes nemzetközi kapcsolatok demokratizálásának, a világ politikai légköre valódi javításának elválaszthatatlan részeként tekintjük. Egyenlő biztonságot A nukleáris veszély egy szempontból egy szintre hozta az államokat: egy nagy háborúban senkinek nem adatik meg, hogy kívülmaradjon, vagy hogy hasznot húzzon a más bajából. Az egyenlő biztonság az idő sürgető parancsa. Ennek biztosítása egyre inkább olyan politikai feladat lesz, amelyet csak politikai eszközökkel lehet végrehajtani. Ideje, hogy az államok közti kapcsolatok a fegyvereknél biztosabb alapra épüljenek. Más alternatívát nem látunk és nem keresünk. Sajnos a nemzetközi közösségben még mindig jelen vannak azok, akik különleges, csak az ő igényeiket szolgáló biztonságot kívánnak. Erről tanúskodik a Washingtonban uralkodó észjárás. Ott a korábbiakhoz hasonlóan az erőről beszélnek, amelyet továbbra is a nemzetközi politika legmeggyőzőbb érvének tekintenek. Úgy tűnik, vannak, akik egyszerűen félnek a szovjet— amerikai kapcsolatok, az egész nemzetközi helyzet komoly, hosszan tartó felmeleqedésé- nek kialakult lehetőségétől. Nem először kerülünk szembe ilyen helyzettel. A militarista, agresszív erők természetesen most is jobban szeretnék a szembenállást tartósítani, hosszú időre szólóvá tenni. Nos, mit kell nekünk tennünk, elvtársak? Becsapni az ajtót? Nem kizárt, hogy éppen erre ösztökélnek bennünket. De mi pontosan felismerjük az ország sorsa, a világ sorsa iránti felelősségünket. Éppen ezért nem szándékozunk azoknak a kezére játszani, akik rá akarják kényszeríteni az emberiséget, hogy hozzászokjon a nukleáris veszélyhez, a fegyverkezési hajszához. Program a béke megőrzésére A szovjet külpolitika a kölcsönös megértés keresésére, a párbeszédre irányul; arra, hogy a békés egymás mellett elés, mint az államok közti kapcsolatok egyetemes normája, kapjon megerősítést. Világos elképzelésünk is van arról, hogy mindezt miként lehet elérni és a béke megőrzését, megszilárdítását szolgáló konkrét munkaprogramunk is van. A Szovjetunió komolyan és nyíltan, aktívan és becsületesen szerepel — s továbbra is így fog szerepelni — a nemzetközi színtéren. Készek vagyunk arra, hogy kitartó, kezdeményező módon kieszközöljük a fegyverkezési hajsza radikális korlátozását, hogy megbízható, minden állam számára egyenlő nemzetközi biztonságot építsünk ki. Erőteljesen és bátran hangzott a kongresszusi küldöttek felszólalásaiban a béke megőrzésének, a fegyverkezési hajsza megfékezésének parancsa. Ezt a parancsot a párt töretlenül végre fogja hajtani. Azzal a felhívással fordulunk a más társadalmi rendszerű államok vezetőihez, hogy tanúsítsanak felelősséget a világpolitika mai kulcskérdésében, a háború és a béke problémájában. Az SZKP és a szovjet állam vezetése mindent meg fog tenni azért, hogy biztosítsa népünk számára a tartós béke és szabadság körülményei között végzendő munka lehetőségét. Mint a kongresszus ismételten megerősítette, pártunknak, a szovjetek országának sok szövetségese, követője és partnere van külföldön az emberiség békéjéért, szabadságáért és haladásáért vívott harcban. Őszintén örülünk, hogy itt láthatjuk a szocialista államok vezetőit. Engedjék meg, hogy a kongresszus nevében szívből jövő köszönetünket fejezzük ki ezen országok kommunista pártjainak és népeinek az SZKP-val, a Szovjetunióval vállalt szolidaritásukért! Egész sor szocialista állambeli testvérpárt számára ez az év szintén a kongresszus éve. Sokban hasonlóak azok a problémák és feladatok, amelyeket maga a történelem fejlődése állít a hatalmon lévő kommunista pártok elé. Ezeket meg„Világ proletárjai, egyesüljetek! A Szovjetunió Kommunista Pártjának az SZKP XXVII. kongresszusán elfogadott új szövegezésű prrogramja” —ezt a címet viseli a Moszkvában csütörtökön nyilvánosságra hozott okmány, amely bevezetőből és négy részből áll. A bevezető megállapítja, hogy a marxizmus—leninizmus egységes forradalmi tanítás, s hogy az SZKP, mint marxista— leninista párt, a forradalmi cselekvés pártja volt és marad, majd áttekinti az 1903-as, az 1919-es és az 1961-es pártprogram főbb tételeit. Rámutat, hogy az ország a fejlett szocializmus szakaszába lépett, s hogy a harmadik program elfogadása óta eltelt idő igazolta a proqram alapvető elméleti és politikai tételeinek helyességét. A felhalmozódott tapasztalat, az ország belső életében és a nemzetközi színtéren történt változások tudományos értelmezése azonban lehetővé teszi a szovjet társadalom fejlődési távlatainak, a végső cél, a kommunizmus elérése útjainak és eszközeinek, a nemzetközi politika új történelmi feltételek közötti feladatainak pontosabb és konkré- tobb meqhatározását. „Az SZKP III. programja jelenlegi szövegezésében a szocializmus tervszerű és minden oldalú töké'etesítésének programja, amely a szovjet társadalomnak a kommunizmus felé való előrehaladását irányozza elő, mégpedig az orszáq gazdasági és tudományos fejlesztésének meggyorsítása alapján. Az új szövegezésű pártprogram a békéért és a társadalmi haladásért vívott harc programja.” A közel másfél száz oldalas dokumentum a következő négy részre tagolódik: O A jelenkor alapvető tartalma: a kapitalizmustól a a szocializmusba és a kommunizmusba való átmenet. 0 Az SZKP feladatai a szocializmus tökéletesítésében és a kommunizmusba való fokozatos átmenetben. 0 Az SZKP feladatai a nemzetközi szintéren, a békéért, a társadalmi haladásért folytatott harcban. O A párt a szovjet társadalom vezető ereje. Az első rész méltatja a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat és a szocializmus felépítését a Szovjetunióban, majd áttekintést ad arról a harcról, amely a jelenkorban a haladás és a rekació erői között folyik. A program megállapítja, ,'hogy a kapitalizmus az utolsó kizsákmányoló rendszer az emberiség történetében. Az imperializmus szakaszában létrejönnek az anyagi feltételek ahhoz, hogy a tőkés termelési viszonyokat szocialistákkal váltsák fel. „A régi társadalom forradalmi átalakításának és az új társadalom megteremtésének válaszolva, minden egyes párt a maga részéről hozzájárul a világszocializmus közös tapasztalatai kincsestárának gazdagításához. Sok sikert önöknek, kedves barátaink! Az SZKP hálás azokért a meleg szavakért, amelyeket a kommunista, forradalmi-demokratikus, szocialista és szociáldemokrata pártok, a demokratikus, felszabadító, háborúellenes erők és mozgalmak képviselői intéztek hozzá. Nagyra értékeljük, hogy megértik és támogatják az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer létrehozásának a kongresszuson megfogalmazott eszméit, a nukleáris fegyver századunk végéig történő felszámolásának tervét. Az SZKP meggyőződése, hogy ezek megfelelnek minden nép, minden ország, az egész emberiség valódi érdekeinek. küldetését a történelem a munkásosztályra ruházta" — mondja a program. Az államosítás, az iparosítás, a kollektivizálás, a kulturális forradalom jelentőségét, a nemzeti kérdés megoldásának fontosságát méltatva a program leszögezi, hogy a Szovjetunióban a szocializmus teljes és végleges győzelmet aratott. „A szocializmus történelmi vívmányává vált a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés Szervezete és a NATO közötti katonai-hadászati paritás megteremtése. Ez megerősítette a Szovjetunió, a szocialista országok és valamennyi haladó erő pozícióit, felborította az imperializmus agresszív köreinek azt a számítását, hogy győznének egy atom-világháborúban. Ennek az egyensúlynak a megőrzése komoly tényezője a béke és a nemzetközi biztonság biztosításának.” A szocialista társadalom ismérveinek tételes felsorolása után a program megállapítja, hogy a szocializmus, amely először a Szovjetiínióban valósult meg, világrendszerré vált. Az elmúlt évtizedek — mutat rá — gazdagították a szocialista építés gyakorlatát, szemlé'etesen megmutatták a szocializmus világának sokféleségét. Ezeknek az évtizedeknek a tapasztalata ugyanakkor a szocializmus általános törvényszerűségeinek roppant jelentőségéről tanúskodik. Maqából a szocializmus lényegéből fakad a szocialista országok mind nagyobb fokú közeledésének objektív szükség- szerűsége. A kapitalizmus igen részletes jellemzése után a program leszögezi, hogy a jelenkoralap- vető forradalmi osztálya a munkásosztály volt és marad. A munkásmozqalomnak, az ösz- szes világforradalmi erőknek élcsapata a nemzetközi kommunista mozgalom. A háború és a béke kérdéseit elemezve az okmány megállapítja, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, a háború elhárítása, az emberiségnek a katasztrófától való megmentése lehetséges. A program első része korunk jellegének és alapvető tartalmának meghatározásával zárul: „Ez a kapitalizmusból a szocializmusba és a kommunizmusba való átmenetnek, a két társadalmi-politikai világrend- szer történelmi versengésének, a szocialista és a nemzeti-felszabadító forradalmaknak, a gyarmati rendszer összeomlásé, nak, annak a harcnak a korszaka, amelyet a társadalmi fejlődés fő mozgatóerői — a világszocializmus, a kommunista és munkásmozgalom, a felszabadult népek, a demokratikus mozgalmak — folytatnak az imperializmus agresszív és elnyomó politikája ellen, a demokráciáért és a társadalmi haladásért". Elvtársak! Kongresszusunk megmutatta, hogy a társadalmi fejlődés jelenlegi, fordulatot jelentő időszakában a lenini párt történelmi feladatainak magaslatán áll. Az egész pártunkat képviselő küldöttek nevében, erről az emelvényről ki szeretném jelenteni: mi kommunisták, nagyra- becsüljük a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, minden szovjet ember bizalmát. Számunkra a nép, a haza a szocializmus és a béke érdekei mindenekfölött állnak. Erőnket, energiánkat nem kímélve végrehajtjuk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusának határozatait. Az SZKP XXVII. kongresszusa Mihail Gorbacsov zárszavának elhangzása után az Inter- nacionóléval ért véget. A program második része szabatos meghatározását adja a kommunizmusnak: „A kommunizmus osztálynélküli társadalmi rend, amelyben a termelő eszközök egységes össznépi tulajdonban vannak, a társadalom valamennyi tagja teljes szociális egyenlőséget élvez, amelyben az emberek sokoldalú fejlődésével egyidejűleg a tudomány és a technika szüntelen fejlesztése alapján növekednek a termelőerők, ahol bőven buzog a társadalmi gazdagság valamennyi forrása és megvalósul a magasztos elv: „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint. A kommunizmus a szabad és öntudatos dolgozók kitűnően szervezett közössége, amelyben érvényesül a társadalmi önigazgatás, amelyben a társadalom javára végzett munka mindenki számára elsőrendű létszükségletté, felismert szükségszerűséggé válik, amelyben minden egyes ember képességeit a nép szempontjából a legnagyobb haszonnal gyümöl- csöztetik." A párt qazdasági stratégiáját felvázolva a program megerősíti, hogy az ezredfordulóig meg kell kétszerezni a Szovjetunió termelési potenciálját, mégpedia annak gyökeres minőségi felújítása mellett. Sorban fejtegeti az ország tudományos-műszaki potenciáljának növelésével és hatékony kiaknázásával, a természeti erőforrások, a nyersanyagok, a fűtőanyagok, az energia iobb felhasználásával, a termékminőség javításával összefüggő feladatokat. Szerkezeti változtatásokat sürget a gazdaságban, külön hanqsúlyt tesz a közszükségleti cikkek gyártásának és a szolgáltatások telies körének gyorsított fejlesztésére. Az új szövegezésű program a párt társadalompolitikájának fő feladatait a következőkben jelöli meg: — a szoviet emberek élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítása; — a társadalmi igazságosság elvének mind teljesebb érvényesítőbe a társadalmi viszonyok összes főbb területein; — az osztályok, a társadalmi csoportok és rétegek egymáshoz való közelítése, a szellemi és a fizikai munka, a város és a falu közötti lényeges különbségek kiküszöbölése; — a nemzeti viszonyok tökéletesítése, az ország nemzetei és népcsoportjai közötti testvéri barátság erősítése. A párt kitűzi azt a feladatot, hogy a 2000. évig gyakorlatilag minden egyes szovjet családnak saját otthona — lakása vagy háza — legyen. Feltétlenül szükségesnek tartja a család megszilárdítását. Kilátásba helyezi, hogy rendszeres időközönként emelkedni fognak a nyugdíjak. (Folytatás a 3. oldalon) Hz SZKP új szövegezésű programja Mihail Gorbacsov záróbeszédét tartja (Telefoto: - KS — DN)
