Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-01 / 59. szám
Üzemeltetés* forgalombiztonság Hogyan autózunk Magyarországon ? Beszélgetés dr, Ternai Zoltánnal, a BME Jármű- gépészeti Intézetének egyetemi docensével Dr. Ternai Zoltán, a hazai gépjárműközlekedés egyik legnagyobb szaktekintélye. Könyvei több mint negyven kiadásban jelentek meg, segítségükkel generációk ismerkedhettek meg a gépkocsikkal, a közlekedéssel kapcsolatos tudnivalókkal. A Budapesti Műszaki Egyetem Járműgépészeti Intézetének docensével, az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság közlekedési részlegének elnökével arról beszélgettem, hogy milyen az ország gépkocsiállománya. — A legutóbbi statisztika szerint a személygépkocsik átlagéletkora 8,5 év, ami azt jelenti, hogy 17 évig üzemelnek a személygépkocsik. Ez az öreg autópark milyen problémákat okoz? — A szám, amit említett — 8,5 év — évente negyedévvel nő, mert a személyautók vásárlása állami szinten behatárolt. A ma hazánkban futó típusokat a gyárak 200 000 kilométerre és 6 évi üzemeltetésre tervezték. Az energiaválság miatt egy magyar átlagautó évente csak 10 000 kilométert fut, viszont a karosszéria hat év alatt eléri a használhatóság szintjét. Tehát a kocsiban mindössze 60 000 kilométer van, a motor, hajtómű, futómű még jó, de a karosszéria már nem, h|}z ezen idő alatt szilárdságilag megváltozik. S ez forgalombiztonsági szempontból nagy veszélyeket rejt. Várható, hogy tíz év múlva a műszaki hiba miatt bekövetkezett balesetek nagy részét a karosszériára vezethetjük visz- sza. Például kiesik a kerék, de nem azért, mert a futóműben eltörik valami, hanem mert a karosszéria „szétmegy". — Az alvázvédőanyagok nem csökkentik ezt a veszélyt? — Az a véleményem, hogy ezek az anyagok nem befolyásolják alapvetően a karosszéria „életét” tízéves kor felett. Az alvázvédelem az első négy évben garantálja a hibamentességet! — Ezek szerint félnünk kell majd az öreg autóktól? — Remélhetőleg a közlekedésben nem, de a vizsgáztatásuk problémát okoz majd, mert a műszaki vizsgákon erre fokozott figyelmet fordítanak. A műegyetemen most dolgozzuk ki azt a módszert, amelynek segítségével a tíz év fölötti kocsikat szilárdságilag is vizsgálhatják. — Az egyre öregedő személygépkocsik fenntartása, üzemeltetése mind többe kerül. — Kétségtelen, hiszen a nálunk futó korszerűtlen típusok például évi átlagban 300 literrel több üzemanyagot fogyasztanak, mint a hasonló méretű korszerű autók, s az amúgy is magas alkatrészigényük és javitási költségük idős korukban évente tíz százalékkal növekszik. — Várható, hogy tömegesen korszerű autók kerülnek Magyarországra? A gondot végső soron ez oldaná meg. — A lakosság részéről van igény, vásárlóképes kereslet, de a népgazdaság nem képes nagyobb mérvű nem szocialista autóbehozatalra. De ha erre lenne is lehetőségi akkor újabb feszültség keletkezne, hiszen a népgazdaság a jelenlegi üzemeltetési hálózatot — szervizek, benzinkutak — sem tudná anyagi okok miatt arányosan fejleszteni. Azt mondanám, ha annyj személygépkocsit hoznánk be, amennyi a lakossági igény — természetesen ez csak feltételezés —, akkor is nagy gond lenne a szükséges üzemeltetési hálózatot felépíteni. — Beszédtéma, hogy összeszerelő üzem létesül hazánkban. — Véleményem szerint három éven belül megvalósul ez az üzem, de problémáinkat ez sem oldja meg. Ez évi 20— 40 000 személygépkocsi összeszerelésére alkalmas üzem lesz, mely csupán a hazai igények kis részét elégíti majd ki, a forgalomba kerülő személy- gépkocsik zömét változatlanul a jelenlegi korszerűtlen típusok alkotják. — Milyen lesz ez a nálunk készülő autó? — Szinte biztos, hogy japán. ötszemélyes, kisfogyasztású, a jelenleginél hosszabb élettartamú autók lesznek, sajnos a mostani típusoknál lényegesen drágábban. S hangsúlyozom, ez csupán csepp lesz a tengerben. .. — Visszatérve a jelenleg futó kocsikra, úgy tudom, hogy ön foglalkozik az autók szavatossági kérdéseinek kidolgozásával. — Az állam is érzi, hogy a lakosságnak milyen erőfeszítésébe kerül az autó vásárlása, fenntartása, ezért a világon egyedülálló módon néhány éve belkereskedelmi miniszteri ren, delet alapján három, illetve öt évig, 30 000, illetve 50 000 kilométerig az eladott kocsikra szavatosságot vállal az új gépkocsikat értékesítő Merkur Vállalat. A Merkur megbízásából típusonként kidolgozom a szavatosságba tartozó alkatrészegységeket, a Dacia és a Lada már elkészült, de ezt a munkát folytatom a többi típusra is. — Az autók szavatossága jelenleg elég sötét alagút, s csak kevesen ismerik ki magukat. — Valóban, sok a gond ezzel. Például a szervizek sem „reklámozzák”, mert bár a Merkur fizet nekik, de alkatrész- és kapacitásproblémákkal küszködnek, főleg nyáron, a tulajdonosok pedig nem tudják, hogy mi tartozik a szavatosság körébe. Ezt a gondot megoldja, hogy 1987 végétől vásárláskor minden típushoz megkapják a tulajdonosok azt a nyomtatványt, amelyben részletesen leírják a jogaikat. Eddig erre csupán utalás volt. — ön szerint milyen az autók javításának színvonala? — Az állami javítók kis egységekre bontása nem érte el a célját: nem alakult ki versengés, mert kapacitáshiány van. Lényeges bővítésre financiális okok miatt nincs lehetőség, így változatlanul marad a mostani nem kedvező helyzet. A magánkisipart ösztönzik, de ez sem növekszik olyan mértékben, mint ahogy a javítási igény jelentkezik. — Az autógyárak részéről az a vád ér bennünket, hogy Magyarországon az autókhoz négyszer annyi alkatrészt használunk fel, mint más országokban. — A négyszer annyi a karosszériára vonatkozik, s igaz is. Ugyanis nálunk, ha egy autó behorpad, a tulajdonos ragaszkodik az elemcseréhez, mert nem tudja, hogy ezzel kárt okoz a kocsijának. Hiszen ezzel a már említett szilárdsági tényezők romlanak. Persze, az is igaz, hogy a karosszéria-lakatosok is szívesebben cserélnek, mint javítanak, mert a cseréhez nem kell nagy szakmai ügyesség. A többi alkatrésznél pedig az a baj, hogy nagyobb egységeket cserélnek, mint ami indokolt lenne. Ez egyrészt egyszerűbb, másrészt a javitóipar a nagyobb egység cseréjében érdekelt, mert így az anyag után nagyobb százalékot kap. — Hogyan látja az idén százéves autó jövőjét Magyar- országon? — Az autózás szenvedély, aki egyszer belekóstolt, nem hiszem, hogy abbahagyja. Bízom abban, hogy ha nem is néhány éven belül, de túljutunk a jelenleg évente csak romló helyzeten. Roszprim Nándor Egy év óta éjjel-nappal nyitva Ezerkétszáza n a kijózanítóban Elbocsátás előtti vizsgálat a detoxikáló állomáson 6. HÉTVÉGE Egy éve, hogy a pécsi Detoxikáló Állomás munkarendjét átszervezték és az addig csak estétől reggelig üzemelő intézmény most 24 órás szolgálatot Iát el. Ez a döntés azért született, mert a régebbi nyitvatartási rendszernél, amikor kora reggel bocsátották el az alkohol- betegeket, közülük soknak még nem volt megnyugtató az állapota. Az is gond volt, hogy ha a hajnali órákban vittek be alkoholbeteget, már nem volt értelme a felvételnek, ezért ezek ellátatlanok maradtak. Most a detoxikáló éjjel-nappal üzemel. A kijózanító állomáson 1985- bea 1231 alkoholos beteget ápoltak (1984-ben 906-ot). Aggasztó, hogy ebből a 10-20 év közöttiek száma 88 volt. Igen magas volt a 21-30 év közöttiek aránya: 314 fő. A 31-40 éves korosztályból 315-en kerültek ide. Az 1231-ből 915 részeget először szállítottak be, 194-en azonban már másodszor ismerkedtek az intézménnyel, 36-an harmadszor, 25-en negyedszer, 14-en ötödször és 29-en körülbelül tizedszer kerültek az eszméletlenségnek abba az állapotába, hogy mentő vagy rendőrautó szállította az intézetbe. Vannak olyanok is, akik már harmincnál is többször jártak itt. (Ezekbe a számokba az előző évi beszállítások is beletartoznak.) Aki egy éven oelül kétszer került az intézetbe, azt jelenteni kell a városi tanács egészségügyi osztályának. A kijózanító állomás az az egészségügyi intézmény, ahová jogszabály szerint nem orvos, hanem a rendőrség utalja be a betegeket. A beszállítás után az állomás orvosa állapítja meg, hogy az illető valóban részeg-e, és milyen mértékben. Mivel sem jogszabály, sem az orvosi szakirodaiont nem rögzíti, hogy ki számít részegnek, ezért nem lehet cső- [ dáikozni, hogy sokszor a rendőr, az orvos és a beteg másként ítéli meg a helyzetet. Az itt dolgozó orvosoknak sokszor nehéz a helyzetük. Kór- | házi háttér, megfelelő műszerezettség nélkül kell kórisméz- i nie olyan, időnként életveszélyes betegségeket, sérüléseket, amelyeket a heveny alkoholmérgezés tünetei elfednek. Ezért is jó a 24 órás szolgálat. ' mert így lehetővé vált a hosz- j szebb megfigyelés és ha szűk- j ségesnek látszik, a kórházba utalás. A betegek így mindaddig ápolásban részesülnek, amig állapotuk lehetővé nem teszi a biztonságban való elbocsátást. Államigazgatás, terület- és településpolitika Tanulmányok Baranya megyéből Sokak érdeklődésére szá- mottartó, és sok érdeklődőnek hasznos olvasmányként javasolható kiadvány jelent meg december végén Pécsett: Államigazgatás terület- és településpolitika címmel, a megyei tanács, a JPTE és az MTA Regionális Kutatások Központja kiadásában. A kötet — szerkesztői dr. Adóm Antal és dr. Farkas Károly — hazánk fel- szabadulásának 40, évfordulója tiszteletére készült. Tanulmányai azokra a feladat- csoportokra irányítják a figyelmet, amelyek napjainkban a közigazgatás változásaival óhatatlanul együttjárnak. Erre hívta fel a figyelmet a kötet előszavában Horváth Lajos, a Megyei Tanács elnöke is: „—. .. a társadalmi folyamatok sodrásai, az ezeket" terelő politika és a végrehajtásra hivatott közigazgatás közt erős, egymásra ható kapcsolat alakult ki. .. Talán éppen a társadalmi folyamatok megyei sodrásának felerősödése eredményezi azt, hogy mostanság a területi-helyi köz- igazgatás fejlődése valamivel szaporábbnak tűnik az országosnál és az átlagosnál is.” Az egyes szerzők komoly felkészültségű kutatói-szakemberei területüknek, legyen szó a megyében működő társadalmi szervezetekről (dr. Adóm Antal egyetemi tanár) a tanácsok önállóságának gazdasági-pénzügyi megalapozásáról (dr. Bognár Zoltán, a megyei tanács elnökhelyettese), községpolitikáról, falugyűlésről, elöljáróságokról (dr. Csefkó Ferenc, az MTA Regionális Kutatások Központja ügyvezető igazgatója), a települési és a közigazgatási hálózatról (dr. Farkas Károly, a Pécsi Városi Tanács vb-titkára), vagy éppen a tanácsszervek hatósági tevékenységének néhány kérdéséről (dr. Hazafi József, a Megyei Tanács vb-titkára), a megye-—község kapcsolat és fejlesztésének lehetőségeiről (dr. Iván- csics Imre egyetemi docens). Ajánlva a kötetet az államigazgatás legújabb kérdései iránt érdeklődőknek — természetesen minden tanulmányról külön szólni nem tudunk. Kettővel azonban részletesebben foglalkozunk. Sokaknak a gyakorlatban szerzett ismereteik alapján reális véleményük van a falugyűlésekről, ezek szerepéről. Az elöljáróságok esetében azonban sokak tapogatóznak: mik ezek, mi a feladatuk, s főleg: mit lehet várni megválasztásuktól, munkájuktól? Ezért időszerű Csefkó Ferenc tanulmánya, amelynek egyik alapkérdése: a „települési lét” önállóságának mértéke, formája, tartalma. Az elöljáróságok létrehozásának beharangozasa olyan társadalmi hangu.atot teremtett — véli a tanulmány szerzője —, hogy ezek az elöljáróságok lényeges gazdasági eszközökkel is rendelkeznek. Van persze ennek magyarázata: az a sommás itelet, hogy az önállóság feltétele a megfelelő anyagi háttér. Mindenesetre ez is indokolja —, hogy pontosan körül kell határolni az anyagi eszkőzox- kel való rendelkezési jogot, ennek tenyészetét, a feielós- segvállalás mikéntjét, formáját. Ugyancsak a gyakorlat igazolja majd az elöljáróság rendelkezési jogosultságának általános természetét, az elöljáróság és a tanács, a testületek és a tisztségviselők közötti kapcsolatrendszert, a falugyűlés és az elöljáróság kapcsolatát. A tanulmány szerzője néhány évre előregondolva javasolja — e testületek bevonását a tervezésbe, azaz a közös tanács minden olyan pénzelosztást illető rendelkezésével kapcsolatban valamilyen jogosultságot lehetne biztosítani, amely a társközség életét érinti. Ugyancsak javasolja az elöljáróságok hatáskörének szélesítését az ellátással kapcsolatos feladatok tekintetében. Végezetül egy kérdés a tanulmányból: a társközségek — tehát ahol az elöljáróságok vannak — életét alapvetően érintő kérdések tekintetében, amelyek valóban jelentősek, hosszabb távra szólóak, nem lenne-e hasznos bevezetni a faluszavazás intézményét. A tanácsszervek hatósági tevékenységének néhány kérdésével foglalkozik dr. Hazafi József. A hatósági tevékenység súlya: jogalkalmazó-végrehajtó tevékenység, amely minden jogi és természetes személyt érinthet, a jogszabályok rendelkezéseinek megvalósítása érdekében szankciót alkalmazhat. Nem véletlenül foglalkozik tehát egyik legfontosabb kérdésként munkájában a szerző azzal: hogyan fokozható a társadalmi ellenőrzés a hatósági munka felett? A hatósági tevékenység nemcsak abban az értelemben politikai jelentőségű, hogy jó részben ezen keresztül hatályosulnak a törvények, hanem abban az értelemben is, hogy a hatósági tevékenység minősége, módszere egyike azoknak a tényezőknek, amelyek meghatározzák az állampolgár és az állam viszonyát. A tanulmány szerzője szerint Baranya megyében az ügyintézés korszerűsítése, kulturáltabbá tétele érdekében jelentős eredményeket értünk el. Példa: pz ügyfélszolgálatok megszervezése. A nagyközségekben is intézkedéseket tettek a lakosság, az ügyfelek tájékoztatásának elősegítésére. Hiányolja a szerző a tanácstestületek befolyását az igazgatási szervek hatósági tevékenységére. Pedig — egyebek között — a testületek megnyilatkozása az államigazgatási szervek hatósági tevékenységéről egyidejűleg politikai tanulságokat is szolgáltathat arra nézve, hogy kell-e és mennyiben szükséges korrigálni a közhatalmi fellépéseken. Az eddigi gyakorlat ugyanis: a hatósági munkával összefüggő előterjesztések kevés érdeklődést váltanak ki a tanácsüléseken, néhány pro- tokolljelleqű megnyilatkozáson kívül kevés a hozzászóló. Érvényes ide is: a demokráciát még kell tanulnunk. A keret pedig adott, s erre utal előszavában a megyei tanács elnöke is: ,,A szocialista demokrácia kibontakozására való törekvés erjesztő hatása is érződik a politikai intézményrendszer javuló munkamegosztásában, az egészséges decentralizációban, az igazgatás szervező és szolgáltató karakterének erősödésében." M. A. S. Zs.
