Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-30 / 88. szám
Művészetről, szerelemről Találkozás Ancsel Évával Előadásának menetét egy nagy, lombos fához Hasonlítanám. Először mindig elmondott egy tételmondatot, egy közhelyszerű törzset arról, megközelíthető-e és milyen módon az emberi teljesség. Aztán következett a lomb, az alapvető megállapítás árnyalása papír nélkül, élvezetes, kerek mondatokban. Végül a gyökérzet, az alaptéma elágazásai és kötődései más területekhez. Ancsel Éva telt széksorok előtt tartót előadást szerdán a pécsi Ifjúsági Házban. A filozófusnővel, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem tanárával itt készítettem rövid interjút. — Tisztelt professzornő, miről beszélne legszívesebben a VDN olvasóinak? — A művészet szerepéről. Megvan az az optimális remény, hogy könyvek olvasá,Semmik vagyunk mások nélkül” sóval, zenehallgatással színházba, moziba járással szerzett élmények alapján felkelthessük az emberek kíváncsiságát önmaguk és a másik ember iránt. Hogy bogarakat tegyünk a fülükbe, amelyek aztán ott tovább zümmögnek. — Nincs ilyesmire időm. Meg élni kell, dolgozom. Aztán már láradtan érek haza — mondhatják sokan. — Tudom, és megértem azt, hogy sok napi dolog szorongatja az embereket. Az is biztos, hogy elolvasni egy verset több energiát igényel, mint bekapcsolni a tévét. Mégis a ráismerés öröme, a kikapcsolódás lehetősége nélkülözhetetlenné teszi a művészetet. Az élet egy akadályverseny. Kisebb-nagyobb akadályokat kell óhatatlanul leküzdeni. Ezekhez is lehetőséget nyújtanak a művészetekből megismerhető emberi sorsok, érzelmek. No és ahhoz is, hogy merjünk újabb feladatokat is vállalni, akadályokat keresni. — Töredékek az emberi teljességről. Ez a címe annak a kötetének, amely az előadás apropója. Nincs itt valami ellentmondás? — A paradoxon szándékos. Az emberi teljesség picit patetikus kifejezését próbáltam így oldani. Töredékeket, érveket felsorakoztatni arra, hogy ez megközelíthető, de az egyén önmagában sosem tudja elérni. A minden ember életében meglevő sorskorlátok (mikor, hol született stb.) miatt is különösen szükség van a másikra. Hogy bizalmunk legyen társaink iránt, keressük a kapcsolatot, megértsük őket akkor is, ha különböznek tőlünk, ha más elveket vallanak. Mekkora tragédia lenne, ha valamennyien egyformák lennénk?! Nem szabad saját „várunkba" vonulni, „várost” építsünk magunk körül. Semmik vagyunk mások nélkül, vetkőzzük le az idegenkedés reflexeit. — Kötetében két tanulmány is foglalkozik a szerelemmel a legtermészetesebb emberi viszonnyal, a kapcsolatok legértékesebb formájával. — Pontosan ideillik ez a gondolatkör. Most csak cny- nyit: megértőbb, fogékonyabb lesz a szerelmes ember. Képessé válik arra, hogy megváltoztassa addigi életét, növeli saját szeretet- képességét, megtanulhat intenzíven kötődni, mert az egyik ember nem azért szereti a másikat, mert az hibátlan. Azért szereti, mert elfogadja így. Formálni akarja őt is. Alakul közben saját egyénisége, és nőhet a bizalma a többi ember iránt. Bozsik László Móllá Naszreddin szappana Azerbajdzsáni török anekdota Naszreddin és felesége elmentek a tóra, hogy kimossák a fehérneműt és a szőnyegeket. Amig mostak, egy varjú felkapta a szappanukat és elrepült vele. Ahogy meglátta ezt a móllá felesége, felkiáltott: — Fuss, kapd el a varjút, elvitte a szappanunkat!- Hát nem látod, hogy milyen fekete? Ha nem kéne megfürdenie, biztosan nem vitte volna el a szappant. (dr. Mándoki László fordítása) r Eles anyanyelvűnk Az egyiknek lénye érdekes, másiknak érdeke lényeges. • A hangadást gyakrabban kérik számon, mint a hangvétel. • Előbb az ember jött számításba, a számítás csak később jött az emberbe. • Jobb az életben emlékezni, mint az emlékezetben élni. • A paradicsom az első ember teremtésétől a lete- remtéséig tartott. • A fajankó nem a faragóművészet terméke. • Van, aki azzal is nagy port ver föl, ha a hiúságát le- gyezgeti. • A karrierista is a maga lábára áll, de másokon megy keresztül. • üres fejhez teliszáj jár. • Sokaknál a családfa megvan, csak a rátermettség hiányzik. Bolondos április Ötszáz éves tréfa fi Hétéves prímás Mátyás király korában, a 15-ik század második felében még a farsang időszaka volt a bolondos tréfák ideje, mégis történelmünk legfurcsább április 1,-i tréfáját e nagy királyunk követte el ötszáz évvel ezelőtt: egy hétéves gyereket nevezett ki esztergomi érsekké, vagyis a magyar egyház legmagasabb méltóságává, az ország prímásává. Mátyás király ezt a kinevezést, amelynek dátuma 1486. április 1., bármily meglepő is, egyáltalán nem tréfának szánta. A kortársak olyan képtelen ötletnek tekintették a kineve zést, hogy csak rossz, méltatlan tréfának minősíthették, persze jobbára csak a király háta mögött. A „tréfa” végül is kiötlőjét tette nevetségessé: 'minden bennfentes előtt világos volt, hogy a magyar király ismét felesége, a hisztérikus, s mindinkább társuralkodói szerepre törő Beatrix ké- nye-kedve szerint cselekedett. Mátyás olyan kritikátlanul volt szerelmes feleségébe, hogy. néha a legnagyobb ostobaságokban is engedett neki. így nevezte ki felesége kérésére esztergomi érseknek Beatrix 7 éves unokaöccsét, Estei Hippolit ferrarai herceget. Vili. Ince pápa először elutasította Mátyás felterjesztését. Válaszlevelében diplomatikusan fogalmazta meg felháborodását: még Mátyás kimagasló érdemeire tekintettel sem terjesztheti ezt a méltatlan kívánságot a bíborosi testület elé. Az elutasítás mellett Mátyás királyunk józan kioktatásban is részesült a pápától: az egyházfő felkérte, hogy tekintve országa legelső egyházi méltóságának jelentőségét, irányítsa inkább figyelmét „érdemes férfiakra, kikben országa bővelkedik.” Mátyás, illetve elkényeztetett neje ebből sem tanult. Ragaszkodott a képtelen ötlethez, s azzal vágott vissza, hogy a pápa már a 7 éves Hippolit hercegnél méltatlanabbra is pazarolta kegyét, s különben is, az esztergomi érsekség jövedelmét mindenképpen folyósítja a hercegnek. Ez az érv döntött, a pápa végül is engedett: a hétéves gyermek esztergomi prímás lett, érsek atya, aki helyett helynökök, tanácsadók kormányoztak. A felserdült esztergomi érsek Mátyás halála után még hé*, évig töltötte be a prímási méltóságot, majd 1497-ben cserélt Bakócz Tamás egri püspökkel. Egyházi funkcióival addig, s azután sem törődöt1 sokat: idejének java részét Itáliában töltötte művészet- pártoló világfiként. D. I. Reszelőzsírért lohol az inas Történelmi lőwötételel Három városunk izgatottságára emlékszem hirtelen. Az izgalomba kíváncsiság is, tanácstalanság is vegyült: hig/- gyenek-e a hírnek vagy sem. Pécsett helyből felszálló repülőgéppel akarták forradalmasítani a légi közlekedést, mégpedig a Pécs—Budapest közötti személyszállító járatok (újra)indításával. Nyíregyházán megkezdődtek a metróépítés munkálatai, s az is tudnivaló volt, hogy a szabolcsi megye- székhely földalattijának a végállomása Sóstó lesz. A harmadik esetnek magam is kaján szemtanúja voltam: a debreceni Merkur-telephely előtt vastag pénztórcájú kuncsaftokat állított sorba a hír, hogy április elsejétől, nem is olyan drágán, készpénzért lehet Toyota márkájú személygépkocsikat vásárolni. Ha jobban megerőltetném az emlékezetemet, talán az is eszembe jutna, hol tétetett lóvá a tömegestül összecsődített „nagyérdemű” a Macskák ingyenes bemutatójának hírével, melyik kisváros főterén várta a fiatalok több száz fős tábora a lemezeit dedikáló Abba együttest.. . Mondanom sem kell, hogy a pécsi repülőgép- járat nem indult el, Krúdy városában sem építettek metrót, Debrecenben sem árult a Merkur japán autókat, mint ahogy elmaradt a musical előadása és az Abba együttes fellépése is. Mindez azon a napon történt, amikor csalafinta mesterek komoly ábrá- zattal reszelőzsírért, nikkele- zett szemmértékért, égetlen hamuért vagy mágneses függőért szalasztják az inast, hogy aztán jót derüljenek a rászedett tanonc felsülésén. Április elsején ki-ki vérmérséklete szerint ötletmestere vagy szenvedő alanya a fogyhatatlan tréfacsináló kedvnek, az ismert vagy merészen új rászedéseknek. Diákcsínyektől felnőttesen komoly látszatú rászedéseken át a sajtó által is szentesített lóvátevésekig gazdag tárháza deríthető fel az agyafúrt bolondozásoknak. Hiszen már a rómaiak is szerettek lóvá tenni mindenkit ezen a napon, amely a száj- hagyomány szerint Júdás születésnapja, illetve az a nap, amikor Lucifer a pokolba jutott. A néprajzkutatók a németországi Augsburgot ^ártják a szokás származási helyének, ahol 1530. április elsején pénzreformnak kellett volna életbe lépnie. A spekulánsok jó előre dörzsölték tenyerüket a busás haszon reményében, aztán megtudhatták, milyen a rászedettség érzése, mert a pénzreform — és vele együtt a pénzváltásból remélhető haszon — végül is elmaradt. Juhani Nagy János POP LES Bocsánatkéréssel kell kezdenem mai írásomat. Ugyan kéthéttel ezelőtti „Pop-leskelüdésünkben" én nem sértésnek szántam a Barbra Streisand-al kapcsolatos „jó öreg" jelzőt, de mert Harsányi Péter mohácsi olvasónk levelében ezt erősen kifogásolta, ezúton kérek tőle elnézést. Igaza van, egy 44 éves színésznőt nem szabad még dicsérő szavak kíséretében sem „jó öregnek” titulálni, főleg, ha az illető amerikai is ráadásul! Mert mint olvasónk írja, „az USA-ban B. S. már bizonyára beperelte volna ezért (már mint az újságírót) . . . Hallgassa inkább a zenéjét, meglátja, nem is olyan rossz!" Eleget téve a felhívásnak, újra feltettem miss Streisand egy lemezét (vagy századszor), s megállapíthatom, valóban nem rossz! Azért még- egyszer elnézést kérek. Bízom benne, azt mór senki nem veszi sértésnek, ha a holland Rockin Belly Bende csoportot kedvesnek, „jól megcsinált”-nak értékeljük a Műszaki Főiskolán megtartott koncertjük után. Fergeteges hangulatú happeningjükön időnként úgy tűnt, össztáncba kezd a publikum. S, hogy a légkör mégsem forrósodott fel ennyire, annak oka a műsorszünetekkel minduntalan megszakított összeállítása volt. Háromszor 45 percet játszottak — három szünet közbeiktatásával. A koncepciót egyébként is nélkülöző szerkesztés ellenére nem maradt el a siker, s jó pár néző a tapsolás mellett végig is rockizta a majd’ három órát. Következő hetünk — ami Pécset illeti - Révész Sándor csütörtöki, ANK disco- beli fellépését leszámítva, nem bővelkedik könnyűzenei eseményekben. Április második hetétől viszont megpezsdül a helyi popélet is. Bár az Ifjúsági Parkban tartott „hajdani" Rock-péntekek kora lejárt (mint megtudtuk, a park már nem az IH-hoz tartozik, egy sportkör veszi át), azért a tavaszi programokat illetően nincs okunk aggodalomra. Bővebbet a jövő heti VDN-ben. Pauska Zsolt r Árdrágítás a Meruker bútorszalonjában Az ötlet odapottyant egy ülőgarnitúrára: felfigyelt egy ízben arra Stumberger János, a Meruker kertvárosi bútorszalonjának vezetője, hogy az egyik eladó — nem szándékosan— az olcsóbb áru Apolló- garnitúrát a magasabb árfekvésűként adta el egy vevőnek, aki ebből mit sem vett észre. Ez adta az ötletet, gondolta ,,szándékosan is lehet így csinálni, ezzel elkerülhető az esetleges hiány." Nem kell légből kapottnak tekintenünk a boltvezető védekezését. A hiánytól - nem csak ő, hánem a bútorszalon ösz- szes dolgozója - joggal félt. Múlt év január 1-től ugyanis a bolt úgynevezett jövedelemérdekeltségű rendszerben működött: minél nagyobb a forgalom, annál biztosabb az itt dolgozók magasabb jövedelme. Csakhogy — véli a Gazdasági Rendészet által feltárt ügyben meghallgatott egyik tanú - erre a bolt körülményei nem alkalmasak. Szűk eladótér, zsúfoltan vevőkkel, bútorokkal, a raktár Mólom felé — így a vásárlók inkább a DOMUS- ba, a Mecsek Áruházba mentek. Azaz: a forgalomnövelés így nagyon nehéz. Másrészt ugyanez a tanú: „Én sze- mély szerint főnökömről, Stumberger Jánosról csak jót tudok mondani. A szakmában tekintélye volt, emberileg is csak elismerően lehet róla nyilatkozni." És hozzátette: „Őszintén megmondom . .., hogy ha tényleg szabálytalanságot követett el, akkor az ellenőrzés is hibás ebben." Más is, mégpedig egy olyan vevő, aki becsapottként lett meghallgatva az ügyben, elismerően szólt a bútorszalon vezetőjéről. „Az a benyomásom alakult ki róla, hogy egy rendkívül udvarias, ügyes, a vállalt kötelezettségeit határidőre teljesítő üzletemberrel kerültem kapcsolatba." Stumberger János kettős nyilvántartást vezetett egyes bútorokról, garnitúrákról. Ismert, hogy a boltokban a beérkező bútorokról kariont „fektetnek fel”: szerepel ezen a termék fantázianeve, hány darab érkezett, s az ára. A kertvárosi szalonban két karton is készült: egyik a raktárnak, a másik a pénztárnál volt, ez utóbbin már a megemelt ár volt feltüntetve. A pénztárnál erről mit sem tudtak, nem az ő dolguk a két kartont összehasonlítani . . . Jövedelemérdekeltségi rendszerben dolgozni — ez azt jelenti, hogy adott esetben akár 50 000 forintot is levonhattak volna a dolgozók jövedelméből, ha hiány mutatkozik az üzletben. Ezért volt rendkívül udvarias, ügyes üzletember partnerei szemében Stumberger János — érdekelt volt abban, hogy mind több vevőjük legyen. „El kell azonban mondanom — vallotta a rendőrségen az árdrágítás alapos gyanúja miatt ellene indított bűnügyben —, hogy árdrágító tevékenységemet még az is inspirálta, hogy a vállalati ellenőrzés nagyon felületes volt." Milyen bútorokról volt szó, és kik voltak a károsultak? Általában magánszemélyek, de néhány közület is, közöttük két szociális otthon. Az Apolló- garnitúróknál a szövet minőségétől függően 200—300 forinttal emelte meg a fogyasztói árat, a franciaágyak esetében 4— 500 forint volt a plusz bevétel. A Jágó-garnitúránál 2-3000 forint, a Kardo-szekrénysornál 1000 forint, a Pécsi Bútorgyár II. osztályú 'szekrénysorait I. osztályúként adta el, 1500— 1800 forinttal drágábban, a mohácsi gyár termékei is I. osztályúak „lettek", 8-900 forint pluszbevételt biztosítva. Mindezt azért soroljuk fel, mert az ügyben a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányságon a vizsgálat még folyamatban van, tehát aki a múlt évben a Meruker kertvárosi szalonjában vásárolt, Baranya, Pannónia, Paulina, Kolóniái, P—11., Ciklámen, Modena szekrénysorokból, Velence, Pajtás, Tulipán, vagy Gabi heverőt, illetve POLÉT, OBERON, OBELUX, VENEDIG-garnitúrát, akár megkárosított is lehet, jelentkezését várják a vizsgálati osztályon. Maga Stumberger János úgy véli: „Az árdrágítás nagyságát én annyinak gondolom, ameny- nyi a vállalat által megállapított többlet, vagyis 180000 forint körüli." M. A. vasárnapi
