Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-22 / 80. szám
Lakodalmas ház Pécs, Hunyadi út 2. Terveid: Dévényi Sándor Kivitelező: Lakodalmas ház építőközösség A modern építészet, a historizmus ellentéteként, az ott kiüresedett formák elleni fellépésével, azzal az illúzióval hódította meg a világot, hogy tiszta lappal indul az épületek megformálásában. Elvetett minden történeti tapasztalatot, és valóban új, eddiq soha nem volt szerkesztési elveket honosított meg. Erre az új anyagok, az új szerkezetek alkalmazása kapcsán és a társadalom újfajta igényei miatt is alapvetően szüksége volt. Csakhogy az egyeduralkodóvá, általánossá és kizárólagossá vált modern építészeti környezettel szemben az utóbbi években világszerte egyre határozottabban fogalmazódik meg az emberekben egy hiányérzés. Ahogyan a kulturális életben általában is felerősödött az előzményekhez való kapcsolódás igénye, az építészetben is szorító szükséggé vált a folytonosság keresése. Egyre erősebb szempont lett a környezethez való esztétikai igazodás és újabban a történeti építészet tapasztalatainak a felhasználása sem számít olyan bűnnek, mint akár még pár évvel ezelőtt is. A kérdés csupán az, hogy ezt milyen módon, milyen eszközökkel szabad megvalósítani, s ez az építészek között is kemény viták tárgya. Dévényi Sándor ezen az épületén egyértelmű határozottsággal foglal állást ebben a „hogyan" körül folyó vitában. Tudatosan vállalja a korábban (gyakran még ma is) megbélyegzőnek ható eklektikus jelzőt. Az új Hunyadi úti ház ugyanakkor ízig-vérig modern épület is. Nagy, sima falfelületei, a homlokzati síkokra kiülő ornamentika száműzése egyértelműen mutatja, hogy az épület a modern építészet szerkesztőelveiből indul. Ha azonban itt megállna, legföljebb mindenki megállapítaná, hogy bár az épület jól illeszkedik környezetébe, ismét épült egy semmitmondóan unalmas ház a pécsi belvárosban. De hát az építész nem állt itt meg. Az épület részleteiben megintcsak a modern építészet által használt kompozíciók szabályainak betatásával, tehát letagadhatatlanul XX. századi szemlélettel megkísérelte fölvonultatni a történeti elemeket. Olyanokat, amiket Pécs tágabban vett szellemiségében az itt volt, vagy itt lehetett építészeti múltban fontosnak vélt. Az épületen jól felismerhető utalások vannak a román kapubélések- re, a gótikus zárt erkélyekre, tárnokra és csúcsívekre, a reneszánsz lizénákra, a török cseppkőboltozatokra, a barokk volutákra, a szecessziós, teke- redve hajló formákra. Mindezt még felsorolni is sok, egy épületen megjeleníteni pedig lehetetlen lenne ezt a kavalká- dot, ha az utalásszerű jelzések nem erősen imitálva, „és a modern építészet formanyelvébe" ötvözve lennének átszerkesztve. Az épület sokféle részelem alkalmazása mellett, ezek helyenként túlburjánzó gazdagsága ellenére is, szuverén, egységes forma maradt. Ebből az egységből talán csak az udvari homlokzat, a szecesszióval is átitatott barokkos formavilág, a szálloda belső szecessziós lépcsőkorlátai és a kissé túlhangsúlyozott, önálló kultikus jelentéstartalommal is felruházott, de önmagukban nagyon szép, attraktív kémények lógnak ki valamelyest. Ezekre, de csak ezekre vonatkoztatva érzem igaznak, hogy itt a kevesebb is több lehetett volna. A homlokzatok gazdagságát még külön is fokozzák a cégérek, épületszobrok, amelyek az épület egyébként is szokatlanul részletgazdag homlokzatain egy újabb réteget alkotnak. Külön is szólni kell az épület környezetbe illesztéséről, amit én mintaszerűnek tartok. A Hunyadi úti oldalon az épület szervesen folytatja a Hunyadi út alsó szakaszán kialakult ritmust, amit az épülettömegek és a köztük kialakult udvarfelületek, az utcaképbe is belejátszó kis zöldfelületek váltakozása jellemez. Tömegével, párkánymagasságával szinte ismétli az alatta levő „Boldogság ház" Hunyadi út felől érzékelhető tömegét. Fentről, a Megye utca felől lehet jól érzékelni, hogy tulajdonképpen két ház épült erre az üressé vált területre. Ezt a több tervezési bonyodalmat is okozó megoldást azért emelem ki külön is, mert rendkívül fontosnak tartom, hogy a belvárosban az egymás mellett megüresedő foghíjtelkek az új beépítések kapcsán ne kerüljenek összevonásra, mert ez a belváros jogosan védett, jellemzően kisebb elemekből szerveződő beépítését, struktúráját, sajátos hangulatát veszélyeztetné. Az épület északi oldali kialakítása egy új, potenciálisan sok lehetőséget tartalmazó, szabálytalan, középkori hangulatú térrel ajándékozza meg a várost. Jó lenne, ha az itteni kis tér járófelületének, burkolatának kialakítása, a tér bebútorozása mihamarabb megtörténhetne, mert ma ez a tér csak lehetőségként él. Az egymás hegyén-hátán parkoló autók vették birtokukba. A Megye utca Széchenyi térre torkolló szűk szakaszában talán a legszebb a ház. Azért is, mert még sokunk emlékezetében él konkrétan is a korábban itt állt furcsa kis épület emléke, amiben az öreg Ma- túsz bácsi olyan szép csokrokat tudott kötni. Az új beépítés vízszintes kontúrjaiban és sziluettjében is határozottan és egyértelműen utal erre az örökségre, a beépített telek előéletére. önmagában szép és rendkívül gazdaq az épület déli udvari homlokzata is, amit a jó •tájolás, meg az ide kapcsolódó kis belső, intim udvarral való kapcsolatteremtés szempontjai miatt is, a tervező tudatosan sokkal nyitottabbra, áttörtebbre alakított a többi homlokzatnál. Ez a nyitottság, meg az itt alkalmazott barokkos, szecessziós utalások, az ezekre a stílusokra jellemző szertelenség lehetnek az okai annak, hogy ez a homlokzat az épület egészétől szinte elválva, külön életet él. Sokak szemében visszatetsző az a szabadosság, amivel Dé. vényi Sándor az épületen egyszerre több különböző stílusra is utal. Én feltétlenül izgalmasnak, de olyan fölöslegesnek érzem ezt a többrétegűséget, ami eredményében köpnyen a formáló szándék ellen is fordulhat. Még akkor is, ha itt Dévényi Sándort tehetsége, érzékenysége átsegítette ezen a kötéltáncnak is beillő mutatványon. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy mindenütt, így a pécsi történeti belvárosban is szinte minden ma értékesnek tartott régi épületen több stílus jegyei is megtalálhatók egymás mellett. A Káptalan u. 2. középkori tömegén, gótikus ablakai mellett például senkinek nem szúrnak szemet a szép barokk részletek. Igaz, hogy ezek a spontán átépítések folyamatában rakódtak ró az épületekre, de ha ezt gazdagodásnak, értéknek tekintjük, vajon tényleg biztos, hogy tervezetten is nem szabad-e ilyen módon is gazdagítani környezetünket? Nem hiszem, hogy eleve tagadni kellene ezt a lehetőséget. Az ortodox elvek helyett azt hiszem, inkább az eredmény minőségének kell a megoldásokat minősítenie. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy a város történetiségét a belváros egészének együttesen kell hordoznia. Egy- egy épület ebben a hosszan, több fejezetben megírt történetben csak egy szó lehet. Bármilyen nagy tett is egy itteni épület megépítése, a környezet által befolyásolt szerepét csak akkor töltheti be valóban jól, ha elfogadja saját lehetőségeinek korlátáit is. összefoglalva én úgy hiszem, hogy Pécs történeti belvárosa a „lakodalmas ház"-zal egy szép, rendkívül igényesen formált részletekkel bíró, a környezetbe jól illeszkedő, azt gazdagító épülettel gyarapodott. Ugyanakkor új utakat kereső építészetünk egyetemesebben is gazdagodott ezzel a házzal. Gazdagodott egy magatartásformával, egy lehetőséggel. Az a mód, ahogyan ezen az épületen az építész a történeti formákkal bánik, ahogyan beemeli ezeket a modern építészet formatárába, megítélésem szerint jelentőségében messze túlmutat ezen az épületen. Tóth Zoltán Korunk kérdései r Uj nemzetköziség Az Olasz Kommunista Párt A kongresszusi tézisekben az — ahogy ezt a KB kongresszusi tézisei megállapítják — részese és örököse mindannak, ami Nyugat-Európa történelmében és kultúrájában demokratikus, előremutató és haladó. A párt a régiónak — ezen belül az Európai Közösségnek — különleges szerepet szán egészen a nemzetek feletti politikai egység új formáihoz történő továbbfejlődésig. A szóban forgó országok demokratikus egységét olyan objektív szükségszerűségnek tekinti, amely a gazdaság növekvő nemzetközivé válásából, az összehangolt technológiai megújulásból fakad. Ezen az úton haladva jut el az OKP az új nemzetköziség megfogalmazásához. Az új nemzetköziség-lelfogás értelmében az olasz kommunisták független módon, ideológiai és hovatartozási előítéletektől mentes, önálló koncepció alapján fejlesztik nemzetközi kapcsolataikat. Az OKP-ét nem tekintik semmilyen európai vagy világszintű ideológiai tábor és mozgalom részének. A párt — a tézisek szerint — a béke, a szabadság, az emberek és a népek jogainak tiszteletben tartásán, az igazságosság és a szocialista átalakulás nagy eszméinek megvalósításán munkálkodik, s ebben összefogást és együttműködést keres mindazokkal az erőkkel, amelyek a világban a fenti célokért küzdenek. Az összefogás olyan formáin munkálkodik, melyek révén e harcba bevonható Európa és az egész világ munkás- és demokratikus mozgalmához csatlakozó erők ösz- szessége. A fentiek megvalósítása érdekében új viszonyt kíván kialakítani a kommunista, a szocialista és a szociáldemokrata pártokkal, a nemzeti felszabadító és haladó mozgalmakkal, a laikus vagy katolikus beállítottságú demokratikus erőkkel, a szakszervezetekkel, a béke és a környezetvédő mozgalmakkal — senkivel sem lépve azonban privilegizált viszonyba. Az Olasz Kommunista Párt az európai baloldal szerves részének tekinti magát az utóbbi években kialakított sajátos arculata, a „teljes nemzeti önállóság" hirdetése, a „demokrácia és a szabadság teljes kibontakoztatásán alapuló szocializmus melletti kiállása” stb. révén. Bár — megítélésünk szerint — a nyugat-európai munkásmozgalom osztagai az utóbbi tíz esztendőben máig tartó vajúdást és útkeresést —• egyes szektorai pedig mélyreható válságot, szervezeti elgyengülést és választási visszaesést — éltek át, az európai baloldal előtt — mindezek dacára — nagy lehetőségeket látnak a gazdasági, a társadalmi, az intézményi válság leküzdésére mind az egyes országokban, mind egész Nyu- gat-Európában. Ebben a vállalkozásban a megújhodó munkásmozgalmon túl — a fentieknek megfelelően — számítanak az új béke- és környezetvédő, illetve vallásos beállítottságú mozgalmakra és szervezetekre. Üqy vélik, hoqy — ezen összefogáson belül — a munkásmozgalom szocialista és kommunista tapasztalatainak köze- lebbhozása egymáshoz és megosztottságuk felszámolásának keresése új lendületet adhat a nyugat-európai tőkés társadalomnak reformtevékenységéhez. Az olasz kommunisták felfogása szerint a párt helyének, európai jellegének hangsúlyozása nem korlátozza, hanem ösztönzi az együttműködést és a szolidaritást az egész világ haladó és nemzeti felszabadító mozgalmaival. Az OKP ezen az alapon támogatja Latin- Amerika, Ázsia, Afrika azon népeit, melyek harcolnak a szabadságjogokért, az önrendelkezésért, a nemzeti függetlenségért, egymás közti konfliktusaik békés megoldásáért és segíti őket az elmaradottságból való kiemelkedésben. A szabadságért, az igazságosságért, a fejlődésért folyó harcban sürgetik az összefogást és az együttműködést az európai baloldal, illetve a harmadik világ országainak haladó, nemzeti demokratikus erői, az el nem kötelezett országok mozgalma és a Kínai Népköztársa- ság között. olasz kommunisták oláhúzzák és méltányolják az októberi forradalom nagy történelmi jelentőségét, a Szovejtunió népeinek döntő súlyát és szerepét a náci fasizmus vereségében és abban, hogy a második világháború, illetve a kínai forradalom győzelme után az emberiség egyharmada nem a kapitalista fejlődés útját választotta. Másfelől azonban hangsúlyozzák, hogy az — egymástól is különböző — létező szocializmus országai nem lehetnek modellek más országok számára. Kifejtik továbbá, hoqy ezen országok súlyos és mindmáig megoldatlan problémákkal küzdenek gazdasági, társadalmi és politikai életükben, melyek feloldását csak mélyreható és átfogó reform- politika eredményezheti. Az e téren kibontakozó kísérleteket nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérik. De hozzáteszik, hogy a gazdaságirányítás új tormái kialakításának igénye nem választható el a demokratikus életforma, az egyéni szabadság, a politikában való részvétel és a népi kezdeményezés ösztönzésétől. Az USA és a Szovjetunió közötti feszültség megítélésével kapcsolatban — bár eltérő mértékben — mindkét állam felelősségét hangsúlyozzák. Ugyanakkor objektív szellemben értékelik az új szovjet vezetés kezdeményezéseit az enyhülés és a leszerelés kérdésében. Hasonlóképpen nagy jelentőséget tulajdonítanak annak az új irányvonalnak (építő javaslatok az enyhülés és az új nemzetközi kapcsolatok terén), amelyek manapság a Kínai Népköztársaság külpolitikáját fémjelzik. Ugyancsak pozitívan értékelik Jugoszlávia szerepét az el nem kötelezett országok mozgalmában. De elismerik más szocialista országok pozitív erőfeszítéseit is, mellyel összefüggésben annak a meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy a két tömb egyes országai részéről is történhet hozzájárulás az enyhüléshez, a jobb nemzetközi együttműködéshez. A téziseknek a nemzetköri kapcsolatokra vonatkozó pasz- szusai végül megállapítják, hogy az olasz kommunisták készek a párbeszédre az USA politikai, társadalmi és kulturális életének demokratikus és haladó irányzataival is. Ennek az szolqál az alapjául, hogy az OKP értékeli az amerikai nép demokratikus hagyományait, az USA alapvető szerepét a nácizmus elleni háborúban, számol az ország súlyával a világ — és ezen belül Nyugat- Európa — életében. A tézisek leszögezik, hogy az olasz kommunisták nem táplálnak Ame- rika-ellenes érzelmeket, de teljes egyenjogúságot követelnek az Atlanti Szövetségen és a NATO-n belül mindenki számára a kölcsönös tisztelet alapján. Továbbra is harcot hirdetnek minden — az USA-ból kiinduló — (világ)uralomra törési megnyilvánulás, a nemzeti felszabadító mozgalmak elleni fellépés, más országok bel- ügyeibe való beavatkozás és minden békét veszélyeztető magatartással szemben. Napjaink kommunista mozgalmát — sok tekintetben — az útkeresés, a megújulásra való törekvés jellemzi, mely alól az OKP sem jelent kivételt. Ezt az igyekezetét jól tükrözik a Központi Bizottság kongresszusi tézisei is, melyeket azonban több ponton (új nemzetköziség, szocialista országok jellemzése, a NATO értékelése) vitattak már a párt vezető testületéiben is. A vita minden bizonnyal folytatódik a kongresz- szuson, sőt azon kívül is. A munkásmozgalomban folyó polémiák szükségesek és hasznosak, sőt elengedhetetlenek az adequát irányvonal kidolgozása érdekében. A tézisekben megfogalmazott álláspontok és értékelések megbízható igazolását vagy cáfolatát azonban csak az elkövetkezendő évek történelmi eseményeitől várhatjuk. Dr. Komanovics József HÉTVÉGE 7« Építészét
