Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-22 / 80. szám
f 1 I Az ember várja, hogy munkájának valami eredménye legyen... Pályakezdő mérnökök Nyolcvanmillió forint árbevételre számítanak a fajansz készletekből és díszműárukból Kilencvenmilliós nyereségterv a porcelángyárban Hz et« feladata Szigorúbb készletgazdálkodás — Több elsőosztályú árut — Húszmillióval növelik az exportot Egy közelmúltban lezajlott debreceni tanácskozáson a pályakezdő mérnökök közérzetéről esett szó. Két baranyai példánk több egyéni vonatkozású mozzanatot hordoz, egészében mégis összecseng a konferencián kialakult helyzetképpel. Turnár Attila Turnár Attila, a pécsi So- piana Gépgyár tervező mérnöke a múlt év szeptembere óta dolgozik a vállalatnál. Autógépész üzemmérnök, 1981-ben végzett a Műszaki Főiskolán, Győrben. Ezután miniszteri engedéllyel másfél évet járt a Kossuth Lajos Tudományegyetem fizikus szakán, nappali tagozaton. Miután megnősült, és felesége nem kapott állást Debrecenben, Pesten helyezkedett el, és nem mondott le tanulmányainak folytatásáról —egyéni levelezőként tanult addig, amíg be nem hívták katonának. Időközben lakást kaptak Pécsett, így ideköltöztek. Ez egy éve történt. — Mérlegelnünk kellett a dolgokat. Egy biztos: ez a garzon volt az egyetlen reális lehetőség lakáshoz jutásra. Bár szívesen maradtunk volna Pesten, annál is inkább, mert innen egyéni levelezőként nem lehet tanulni. Viszont komoly szülői segítség nélkül nem lehet ott élni. — Hogy helyezkedett el? — Kifejezetten tervezői állást kerestem. Sok vállalatnak írtam, életrajzot küldtem és megfogalmaztam, milyen munkát szeretnék végezni. A Sopiana nem válaszolt, de a Mechlaborban mondták, hoqy itt tervezőt keresnek. És ez tényleg jó munkahelynek tűnt. — Ma hogy látja, érdemes volt ide jönnie? — Szeptemberben helyezkedtem el, tehát nem régóta dolgozom itt, de úgy látom, jó az a munka, amit itt végzünk. Most fejezzük be például egy szovjet exportra induló csomagológép tervezését. A berendezést a gépgyár készíti el. Az íróasztal- fióknak senki nem tervez szívesen, az ember várja, hogy a munkájának valami eredménye legyen. És itt — úgy tűnik — van. — Megbecsülik? — Ha úgy érti, jól keresek-e, hát nem. Erkölcsileg? Szeretném befejezni fizikusi tanulmányaimat. Jelentkeztem a Műegyetemen mérnöki fizika szakra. Több tantárgyat persze beszámítanak. Arra is gondoltam, hogy egyszerre két évfolyamot végzek levelezőn. Itt, a vállalatnál nem lelkesednek érte. Szerződést sem kötöttünk. Úgyhogy majd fizetés nélküli szabadsággal vizsgázom, de kár lenne veszni hagyni ezt a másfél évet. Aztán meg... Sokat beszélünk arról, hogy a munka társadalmi hatékonysága rossz. — ön hatékonyan, jól dolgozik? — Szeretném hinni, hogy valahol az optimális felé. Reggel hét órától három óra húszig tart a munkaidő. Ilyen korán még sosem mentem haza. Rendszerint ötig, hatig benn vagyok. Érdekel az, amit csinálok. Biztos vagyok benne, hogy itt a többiek is így indultak valamikor, de bennük ez már elkopott. Ha nincs család, ha nincs gyerek, nincs lakás sem. Ha meg már gyermek van, nagyon kell a pénz. A munkatársaim, ha lejárt a munkaidő, gmk-ban pneumatikát szerelnek. Meg is értem őket, jobban fizetik, mint a tervezést. De két gyerekkel már nem lehet ugrálni. Nem látom a mérnöki munka megbecsülésének távlatait. — Vezetőként többet kereshetne. — Nem szívesen lennék közvetlen termelésirányító. És hangsúlyozom: nemcsak az anyagiakra gondoltam. * A Baranyatervnél dolgozó Kokas Ignác építészmérnök. Végzés után háromféle lehetősége volt. Dolgozhatott volna 8—10 évig valamelyik országos jelentőségű mester mellett szerkesztőként. Beülhetett volna Pesten valami közepes helyre, de egyik út sem kecsegtetett azzal, hogy önálló munkát végezhet. A harmadik meqoldást választotta, és a szakmailag jónak ígérkező vállalathoz jött. 1982 szeptemberében kezdett, és ez az első év, amikor mérnöki munkát végez. Tanulmánytervet készít a siklósi rendelőintézetre. Nagyon nem csodálkozik rajta, hogy az első három évben volt olyan munka, amely méltatlan a végzettséghez, és semmit nem lehetett tanulni belőle. Évfolyamtársai is ilyesmiről panaszkodnak. Komolyabb gondot jelent számára, hogy a műszaki tájékoztatási rendszer nagyon hiányos. Új anyagokról, új termékekről is hézagosak az információk. Véleménye szerint a fiatal mérnökök hármas szorításban dolgoznak. Egyrészt igyekeznek úgy szervezni idejüket, hogy minél többet lehessenek a családjukkal. Emellett mindenki további kereseti források után fut, harmadrészt pedig létezik egyfajta szakmai becsület — az ember szeretné a munkahelyi feladatait is rendesen megoldani. Mindez odavezet, hogy nem alakul ki egyfajta műhelymunka. Egyre ritkább például, hogy hasonló korú tervezők együtt pályáznának egy-egy feladatra. — Jól érzi magát a vállalatnál? — Alapvetően jól. Örülök annak, hogy az egyes épületeket tekintve Pécsnek van Kokas Ignác egy kis lépéselőnye a többi városhoz, így Budapesthez képest is. Egyre több olyan ház jelenik meg, amely mai szemlélettel épül. Az előremutató, jó példák, mint a Citrom utcai vagy a Zsolnay- ház bővítése remélhetően haladó hagyomány megindítói. Azért kicsit felemás a közérzetem. Vannak eredmények: lakunk valahol, gyermekünk van. De elszomorít, hogy a komoly szellemi produkciót nemigen ismerik el. Az építészt csak olyan embernek tartják, aki egy tábla fölé görnyed és húzogatja a vonalakat. Azért én bizakodom. Az ember már csak ilyen. Mindig hisz valamiben és reménykedik. Koncz István A Bécsi Zsolnay Porcelán- gyárban sosem rekedtek meg a panaszkodás szintjén. A gond feltárását, ha nagy erőfeszítések árán is, megoldás követi. A pártalapszervezetek kezdeményezésére 1984-ben a minőségszabályozás került előtérbe. Tavaly a költséggazdálkodás megszigorítása következett. Mindegyik feladat továbbra is napirenden van, de idén elsősorban a készletgazdálkodás gondjainak a megszüntetése a cél. Tavaly óta segítségül hívják a számítógépeket, hogy pontosan ismerjék a raktári készleteket, elkerüljék a felesleges pénzkiadást. A gyors minőségiavulás szinte mindegyik termékféleség esetében kimutatható. Most arra törekednek, hogy a legmagasabb minőségi kategóriába, vagyis az első osztályba minél több termék bejusson. Ami különösen érvényes a belföldön felfutóban levő porcelán-la- jansz esetében. Régi Zsolnay- termékről van szó, amelynek a felfrissítése a 70-es évek elején kezdődött és fokozatosan kiszorította a gazdaságtalan ellenállástestet. Az elmúlt esztendőben a fajansz készletek, díszműáruk értékesítésével 67 milliós árbevételhez jutott a gyár. Idén 80 milliót terveztek. Ha szerény mértékben is, de tőkés piaci üzlet is számításba jön. A háztartási edény hazai piaca beszűkült, értékesítési problémák jellemzik. Ezért vált fontossá a minőségi igényesség. A barokkos helyett a simább vonalvezetésű új fazonok kapnak nagyobb hangsúlyt például az ét-, mokkás- és teáskészletek megtervezésében. Finom díszítés jellemzi a Pompadour- készleteket is. A selejtcsökkentés különösen szembetűnő a szigetelőgyártásban. Most már csak 7 százalék selejt keletkezik az 1984. évi 13 százalékkal szemben, ami megközelíti az elfogadható arányt. A 6 százalékos csökkentés a múlt esztendőben 12 milliós megtakarítással járt. A szigetelőpiac két esztendő óta erősen megélénkülőben van. Tavaly a gyár 500 milliós árbevételének majdnem felét a szigetelőeladás hozta. A költségmeglaragás egyik legradikálisabb módja az energiahordozókkal való takarékoskodás. A hetedik ötéves terv folyamán 4—5 százalékos energiamérsékléssel számolnak. Az áramfogyasztást illetően elégedett á Zsolnays kollektíva. A felhasznált gőz értéke még magas, éves viszonylatban átlag 25 millió forint. Ezért felújítják a fűtésrendszert, átalakítják a szigetelőszárítókat. Az edénygyártósoron nemrég egy takarékos üzemmódú gázkemencét állítottak be, és az óránkénti 150 köbméteres gázfogyasztást a harmadára szállították le. A porcelánfajanszkészítő sor nyugatnémet kemenceújdonságai is beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. A felsorolt költségcsökkentő megoldások megvalósításában érdekeltté tették a gyár mintegy 1300 dolgozóját. A termelőhelyeken aszerint osztanak negyedévenként mozgóbért, hogy eay forint befektetett bér- bőj mekkora nyereséget állítanak elő. A legkevesebb, vagyis az alsó határ 3 forint, amit mindenképpen teljesíteni kell. — S a szigetelőgyár-egységben az egy dolgozóra tervezett éves 4600 forint mozgóbér majdnem megháromszorozódott, az edénygyáregységben 2600-ról 7200-ra emelkedett. Az elkövetkezőkben a teljes, a majdnem 1600 fős munkásállományt bevonják az új ösztönzési rendszerbe, s az a szándék, hogy a termelésben, így az anyagellátásban is kiteljesedjen az érdekeltség. — Mindenesetre az újfajta ösztönzés jelentősen hozzájárult az 1985-ös 82 milliós nyereséghez — mondja dr. Grosch Béla műszaki igazgatóhelyettes —, s várhatóan segítik az idei 90 milliós nyereségterv realizálását is. Nem közömbös, miként alakul az export, amelynek ez évi értéke 70 millió forint, 20 millióval több a tavalyinál. Csuti J. Dr. Diófási Lajos: A minőségi borszőlőtermesztés tudományos alapjai Több szőlő avagy jobb bor? 4 m t Nőmet sörözői őiíRim»iris tudotttámfof) alapjai 6. HÉTVÉGE Pécsi szerző könyvét veheti kézbe az olvasó a Mezőgazda- sági Kiadó gondozásában. Dr. Diófási Lajost, a három évtizede Pécsett tevékenykedő szőlészeti kutatót aligha kell bemutatni. Az általa tartott szakmai bemutatókon az utóbbi- öt évben huszonöt ezren vettek részt. Nagyobb része a szőlőt szinte rajongásig szerető kistermelők köréből került ki. Tudományos munkásságát, kutatási eredményeit a hazai és külföldi szakemberek nagy érdeklődéssel tartják számon. A könyv eddigi szakmai pályafutásának csúcspontja. Jól bizonyítja az elmélet és gyakorlat közötti szoros egység megteremtésének lehetőségét. Könyvéből a tudomány területével elkötelezett szakembert ismerhetünk meg, aki kísérleti munkájával a jövedelmező minőségi bortermelést szolgálja — állapítja meg a könyvhöz írt előszavában dr. Csepregi Pál professzor, aki a kötetben foglaltakat kiváló forrásmunkaként elsősorban a kutatók és oktatók mindennapi munkájához ajánlja. De, mint írja, elmélyíthetik belőle biológiai ismereteiket, s általa gazdagíthatják szemléletüket a nagyüzemi szakemberek, és szívesen forgatják majd lapjait a kistermelők, kertbarátok is. A könyv alapjául az az akadémiai doktori értekezés szolgált, amelyet szerzője 1982-ben osztatlan sikerrel és nagy elismeréssel védett meg, s ezáltal elnyerte a mezőgazdasági tudományok doktora címet. Az értekezés és az ebből készült könyv elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt nagy jelentőségű témakörrel, a szőlő- és borgazdálkodásban különösen fontos, a hazai és nemzetközi fórumokon rendszeresen vitatott kérdéssel, a termésmennyiség és minőség mélyreható elemzésével foglalkozik. E témában a szőlész-borász szakemberek véleménye megoszlik. Sokan a minőségi bortermelés végét látják abban, ha a jelenlegi országos 4—5 tonnás hektáronkénti termésátlag megkétszereződik. Ezek a szakemberek azt vallják, hogy a termésmennyiség növelése elkerülhetetlenül súlyos minőségcsökkenéshez vezet. A másik szélsőséges nézet szerint a termésmennyiség minden fajtánál tetszés szerint növelhető, és ebből semmiféle minőségi probléma nem származik, ha a megtermelt szőlő avatott borász kezébe kerül. Ezt a felfogást is nehéz meggyőző érvekkel alátámasztani, hiszen a borásznak nem közömbös, milyen beltartalmú szőlőből kell bort készítenie — írja könyve bevezetőjében a szerző. Majd tényként állapítja meg, hogy ültetvényeink a javuló teljesítmény ellenére országosan hektáronként csupán kb. a felét adják az Európa élenjáró országaiban elért hozamnak. Ezt mutatja, hogy a szőlő termésátlagának növelését célzó törekvés semmit sem veszített jelentőségéből, sőt a termelési költségek rohamos emelkedése következtében, ha lehet, még indokoltabb, mint évtizedekkel ezelőtt. Élenjáró nagyüzemeink számításai szerint a bővített újratermeléshez hektáronkénti 10 tonna jó minőségű szőlőt kell termelnie. Ennek eléréséhez az állami gazdaságokban a termésátlagot rövid időn belül 50 százalékkal, a termelőszövetkezeteknek még ennél is nagyobb mértékben kell növelni. A termésátlag növelése — írja könyvében a szerző — viszont csak addig ésszerű, amíg az nem megy a minőség rovására, továbbá nem gyengíti le a tőkéket. Hogy ezt miként lehetséges egy abszolút exportorientált ágazatban jövedelmezően, versenyképesen megvalósítani, erre ad választ dr. Diófási Lajos könyve több éves kisparcellás és nagyüzemi kísérletek eredményei és az ezekből levont tudományos konklúziók alapján. — Rné —
