Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-08 / 38. szám

• Kandidátusi disszertációk. A közelmúltban védte meg kandidátusi értekezését dr. Kecskés László, a JPTE Áliam- és Jogtudományi Karának ad­junktusa. Dolgozata az állami immunitás és kárfelelősség kér­désével foglalkozott. Január közepén kandidált dr. Varga József, az egyetem közgazda­ságtudományi karának adjunk­tusa. Disszertációjának címe: „Gazdasági idősorok előrejel­zése az egyedi előrejelzések lineáris kombinációival." • Lisszaboni kongresszus. Az Európai Gyermek Nephrológus Társaság legutóbb Lisszabon­ban tartotta meg évi kongresz- szusát. Dr. Nagy Judit, a POTE II. sz. Belgyógyászati Klinikájá­nak adjunktusa, akit a társa­ság a tagjai közé választott, részt vett a kongresszuson és előadást tartott a Hideaben ki­csapódó immunfehérjék szere­péről az IgA-típusú vesegyul- iadásokban. • Eszéken járt az elmúlt hé­ten a pécsi Pollack Mihály Mű­szaki Főiskola küldöttsége, dr. Nagy Zoltán főigazgató és dr. Bachman Zoltán főiqazqató-he- lyettes, a zágrábi egyetem eszé­ki építőipari fakultásán az 1986-os együttműködési meg­állapodásról tárgyaltak. • Együttműködési tervek. A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet igazgatóhelyet­tese, dr. Kőszeglalvi György január végén járt az MTA Re­gionális Kutatások Központjá­ban. Látogatásának célja a két intézmény közötti együttmű­ködési megállapodás előkészí­tése volt. Közös terveik között szerepel kiadványok cseréje, kutatási témák megbeszélése, tudományos konferenciák szer­vezése. • Lukács György irodalom- elmélete. A Lukács György iro­dalomelmélete című könyv a tavalyi Lukács György emlékülé­sen (PAB, JPTE Tanárképző Kar Irodalomtudományi Intézete, TIT Baranva Megyei Szervezete) Lukács György születésének 100. évfordulója alkalmából el­hangzott előadásokat foglalja magába. Az előadások dráma- és realizmuselméleti, művészet­szociológiái, esztétikai, regény­elméleti kérdéseket elemeztek. A kötet szerkesztője Nemes István. • Megalakult a tanárképző kar doktori bizottsága, mely­nek elnöke dr. Kozma László dékán. Mint ismeretes, a JPTE tanácsa tavaly megalkotta az egyetemi doktori cím és az egyetemi doktorátus elnyerésé­nek szabályzatát. Aki a karon oktatott tudományok valamelyi­kéből kívánja megszerezni dok­torátusát, és egyetemi végzett­séggel, valamint egy középfo­kú nyelvvizsgával rendelkezik, a dékáni hivatalban dr. Bata- tonyi Zoltántól szerezheti be a szükséges nyomtatványt és felvi­lágosítást. Rovatszerkesztő: BARLAHIDAI ANDREA „Egy epilepszia programon is dolgozunk” Tudományos kísérletek az agyszövet átültetésére Az orvostudományban ma már elterjedt gyakorlat a transzplantáció, a szervátülte­tés. Az átültetések egyik leg­nagyobb problémája az immu­nitás, azaz hogy a szervezet képes-e befogadni az „új” szervet, szövetrendszereket. A még ma is sok titkot rej­tegető agy viszont immunoló- gioilag el nem kötelezett, ke­vésbé van kitéve a szervezet­tel való összeférhetetlenség­nek. Az idegrendszeri átülteté­sek roppant bonyolultságuk el­lenére is az immunitás szem­pontjából egyszerűbbnek tűn­nek eqy szívátültetésnél. A POTE Élettani Intézetének adjunktusa, dr. Buzsáki György egyik kutatási területe az em­lős idegrendszeri átültetés. Munkáiét a lundi eqyetem An­ders Björklund professzor ve­zette kutatócsoportjával (a svéd egyetemre Buzsáki Gvörqynek öt évre szóló ven­dégdocensi meghívása van, évente egy-egy hónapot tölt náluk) és a kaliforniai San Diego-i egyetem — Gage pro­fesszor — munkacsoportjával együttműködve végzi. Kutatá­saik, kísérleteik első jelentős állomásához nemrégiben ér­keztek, az eredményeikről be­számoltak az NDK-ban, Dal­lasban, Kaliforniában. Buzsáki Györgyöt tavaly a New York-i Tudományos Akadémia felvette tagjai sorába. — Vannak olyan idegrend­szerű állatok, mint például a gőte, amelyeknél még az ideg- rendszerben is állandó növe­kedést figyelhetünk meg — mondotta beszélgetésünk során az Élettani Intézet adjunktusa. — Az emlősöknél viszont a fel­nőttkor elérése után legfeljebb bizonyos sejtpótlásról beszél­hetünk, újranövekedésről nem. Miért ez a felemás helyzet? S vajon valóban elveszett tu­lajdonsága ez az idegrendszer­nek? Netán valamilyen „trük­kel" vissza lehetne állítani ezt a képességét? Jelenlegi ered­ményeink az utóbbit látszanak igazolni. Az idegszövet-átültetés egyébként nem új dolog. De nehéz volt a megismételhető­ségük és a túlélési frekvenciá­juk is alacsonyan maradt. Az 1960-as években a központi idegrendszerbe hormontermelő sejtek átültetésével próbálkoz­tak a magyarok közül Flerkó és Halász professzorok. Az 1970-es évektől ugrásszerű nö­vekedés indult, tizenöt év alatt százra növekedett az e téma­körből való tudományos publi­kációk száma. A svédek 90— 100 százalékos túlélést tudtak produkálni. Az átültetett sejt kapcsolato­kat létesített a fogadó aggyal, nyúlványokat bocsátott ki és a fogadó agy vissza is küldött nyúlványokat. Kutatásaink so­rán kiderült, hogy az átülteté­sek akkor sikeresek, ha az át­ültetett szerv egészen fiatal, még embrionális állapotú. A felnőtt idegrendszereknél töb­bek között az oxigénhiány miatt technikailag is rendkívül nehéz végrehajtani az átülte­tést. Az embrionális idegsejtek, úgy tűnik, olyan növekedési faktort szabadítanak fel, amely a felnőtt idegrendszer sejtnyúl­ványait növekedésre készteti. Az átültetés sikerének az is ge hívta fel a figyelmemet. (Dr. Buzsáki György egy kana­dai kutatóval szerkesztett köny­ve tavaly jelent meg az Akadé­miai Kiadónál „Electrical ac­tivity of the archicortex” cím­mel. - A szerk.) Tömören ösz- szefoglalva az elektromos te­vékenységgel kapcsolatos ered­ményeinket: az általunk vizs­gált agyterület (hypocampus) működésének van egy periodi­kus ritmusa, amely előfeltétele a normális idegrendszeri mű­Dr. Buzsáki György embrionális agyrészletet ültet át egy felnőtt állat idegrendszerébe. Fotó: Lauer Györgyi egyik feltétele, hogy a transz­plantáció sértett vagy idős, retardált idegrendszerben tör­ténjék.- Az állatkísérletek milyen eredményekkel folynak?- A sértett idegrendszerű patkányoknál, amelyek például a tanulási képességeiket vesz­tették el, az átültetéssel jelen­tős javulás érhető el. A kísérle­tek egyikében egereken, pat­kányokon féloldalas, Parkin- son-kórhoz hasonló tünetegyüt­test alakítottak ki, aminek kö­vetkeztében az állatok egyhely­ben forogtak. Olyan sejtcso­portok beültetésével, melyek a tünetek kialakulásáért felelős anyag hiányát pótolták, ez a forgáskényszer végérvényesen megszűnt.- Tisztázott az átültetés ha­tásának pontos mechanizmu­sa?- A kérdés tisztázásának csak az elején járunk. Ehhez további kutatásokat kell vé­gezni. Az együk bevált elemző módszer az elektrofiziológia, amellyel az agy normális vagy kóros jelenségeit vizsgáljuk. Az elektromos aktivitás elemzésére dr. Grastyán Endre professzor tudományos kutatótevékenysé­ködésnek. Ezen ritmicitásért fe­lelős idegterület sebészi elron- csolását követően súlyos tanu­lási zavarok lépnek fel. Kísér­leteinkben az embrionális ideg­szövet átültetésével sikerült e ritmikus aktivitást visszaállíta­ni. A jövő kérdése, hogy mi az, amit az idegrendszer a regene­rációs képességekből megtart és mi az, ami visszamarad, ho­gyan lehet úgy beavatkozni az agy működésébe, hogy abból egy egészséges gyógyulás, a korábbi képességek visszaszer­zése származzon. — Lesz-e mód az átültetés gyógyításban való felhasználá­sára? — Kísérleteinket állatokon végezzük, az emberi szervezet­re vonatkozóan egyelőre csak spekulatív megjegyzéseket le­hetne tenni. Jelenleg egy epi­lepszia programon is dolgo­zunk. Olyan gátlósejteket sze­retnénk szelektíve preparálni, amelyek képesek bizonyos sej­tek kóros aktivitását meggátol­ni. Mindegyik kutatás célja, hogy belátható időn belül a humán gyógyításban is hasznát lássák. Barlahidai Andrea Kandidátusi disszertáció Szülői felügyelet és intézeti gyámság Beszélgetés Somfainé dr. Fiié Erikával „Nem a házasságok erőlte­tett fenntartása, nem a válás formális megszigorítása a cél” — szögezi le Somfainé dr. Fi- ló Erika, miközben a gyermekek érdekeit szem előtt tartó nyu­godt családi környezet fontos­ságáról beszélgetünk. A gyer­mek mindenképpen a kiegyen- súlypzott családban, az anya, az apa, a nagyszülők össze­hangolt gondoskodása mellett fejlődik a legjobban. A házas­ságok gyakori felbontása ugyanakkor már világjelenség­gé vált és emiatt egyre na­gyobb figyelmet keli fordítani a válást követő szülői felügye­let és intézeti gyámság kérdé­sére. Somfainé dr. Filó Erikd nemrégiben védte meg kandi­dátusi disszertációját, amely e két kérdéskörrel foglalkozott. Dolgozatában a szülő-gyer­mek viszony rövid történeti át­tekintését követően a szülői fel­ügyeleti jog tartalmával, „jogo­sítványaival”, a családi neve­lés jelentőségével, a gyermek- elhelyezés elméleti problémái­val és bírói gyakorlatával, a bizonyítási eszközökkel, környe­zettanulmányokkal, a bírói szakértők szerepével foglalko­zik. Nemcsak közreadja elmé­leti és empirikus tapasztalatait, hanem javaslatokat is megfo­galmaz az egyes témakörök tárgyalása végén. Somfainé dr. Filó Erika a pé­csi tudományegyetem állam- és jogtudományi karán végzett. Tíz évig dolgozott a Baranya Megyei Tanács pécsi járási hi­vatalánál gyámügyi főelőadó­ként, ahol nap mint nap talál­kozott olyan meqoldásra váró ügyekkel, amelyeknek tapasz­talatait is feldolgozta disszer­tációjában. Főelőadói munkája mellett sem hagyott föl az egyetemen elkezdett tudomá­nyos kutatással. Rövidebb ta­nulmányai jelentek meq, részt vett az MTA Állam- és Jogtu­dományi Intézete által végzett a családjogi jogszabályok ha- tályosulását kivizsgáló tudomá­nyos felmérésben. Időközben felsőfokú államigazgatási szak­vizsgát is tett, államvizsgázott a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem politikai gazdaságtan szakosított tagozatán. Az egye­temre 1974-ben hívták tanítani. Családjogot oktat, adjunktus, a civilisztikai tudományok tan­székén a családjogi és nem­zetközi magánjogi csoport ve­zetője. Disszertációját számos publikáció és Pap Tibor: Ma­gyar családjog című tanköny­vének átdolgozása előzte meg, amely azóta már másodszor je­lent meg. Vezetője az ELTE Jo­gi Továbbképző Intézete pécsi kihelyezett tagozatának, tagja a Család- és Nővédelmi Tu­dományos Társaságnak, titkára a PAB gyermek- és ifjúságvé­delmi munkabizottságának. — Még nem teljes a statisz­tikai felsorolás — mosolyog dr. Dél-Dunántúl iparának története A közelmúltban jelent meg dr. T. Mérey Klára (MTA Re­gionális Kutatások Központ­ja Dunántúli Tudományos In­tézete tudományos főmunka­társa) átfogó elemzése Dél- Dunántúl kapitalizmus-kori iparfejlődéséről és ipartörté­netéről. A könyv hazai vi­szonylatban jelentős vállal­kozás, hiszen a magyar gaz­daságtörténeti szakirodalom nem bővelkedik regionális iellegű ipartörténeti összefog­lalásokban. A szerző három nagy tör­téneti korszakra tagolva, részletekbe menő, helyenként kifejezetten aprólékos tájé­koztatást ad a XIX. század közepétől a tőkés ipar kiala­kulásáról, fejlődési sajátos­ságairól a Dél-Dunántúlon. Elemzi az iparstatisztika fo­a kapitalizmus idején galomrendszerének történeti alakulását, bemutatja a dél­dunántúli tőkés ipar kiala­kulásának jellegzetességeit, a vállalkozások gazdasági, társadalmi hátterét, érinti a vállalkozók családi kapcso­latrendszerét. Részletesen elemzi az I. világháború ha­tását Dél-Dunántúl iparszer­kezetének alakulásában. Be­mutatja a két forradalom tö­rekvéseit, vizsgálja a Tanács- köztársaság idején kibonta­kozó szocializálási kísérletek eredményeit. A kötet elsősorban a két világháború közötti ipartör­téneti és iparfejlődési folya­matokkal foglalkozik. Feltár­ja a trianoni békeszerződés utáni határváltozások hatá­sait, az ipar területi kapcso­latrendszerének újrarendező­dését, az iparszerkezet kény­szerű változásait. Szemlélete­sen mutatja be. az 1929— 33-as világgazdasági válság területi hatásait és következ­ményeit. A fejlődési folyamatokat elemezve és értékelve meg­állapítja, hogy az ipar fej­lődése lényeges és jelentős változásokat hozott Dél-Du- nántúl életében, de a terü­let megőrizte agrár jellegét mind foglalkozási struktúrá­ját, mind pedig gazdasági szerkezetét illetően. Külön alfejezet foglalko­zik a második világháború Dél-Dunántúl iparára gyako­rolt hatásával. Bemutatja a hadigazdálkodásra való át­állás konjunkturális hatásait és folyamatait, valamint a háborús pusztítások mérté­két. A táblázatos és térképi mellékletek jól szolgálják a kötet céljait. A könyv hoz­zájárulhat a regionális ipar- történeti, a helytörténeti, a vállalattörténeti és a család- történeti kutatások fejleszté­séhez. A kötet elolvasása óriási tényanyaggal gyarapít­ja ismereteinket, de ezzel párhuzamosan szükségét érezzük a mélyebb összefüg­gések feltárásának. A szerző nem válaszolja meg teljes mértékben az ipar fejlődése, az iparszerkezet átalakulása és térbeli átrendeződése, va­lamint a gazdaság moderni­zációjának kérdéseit. Ezt je­lentős részben annak tulaj­doníthatjuk, hogy a koráb­bi kutatások eredményeire hivatkozva eltekint a bányá­szat, különösen a szénbányá­szat elemzésétől. A kötetet helytörténettel és területi gazdaságtörténettel foglalkozó szakemberek fi­gyelmébe ajánljuk. Emellett az iparvállalatok vezetése és kollektívája is hasznos infor­mációkat meríthet belőle a további feladatok vállalásá­hoz és megoldásához. Dr. Hajdú Zoltán Filó Erika — két nagyobbacs­ka gyermekem van és az anyai mivoltomat, szerepemet épp­olyan fontosnak érzem, minta tudományos, oktató munkámat. Disszertációmat is úgy írtam, mint családanya, mint gyám­ügyes és mint tudományos ok­tató. A dolgozat valóban sokolda'- lú. Szerzője feldolgozta a té­mához kapcsolódó családjogi és szociológiai irodalmat és pszichológiai ismereteiről Is számot ad. — Fontosnak tartom a több­oldalú képzettséget a szak­mámhoz. A disszertációmban is kiemelem, hogy megoldásra vár a családjogi ügyekben eljáró bírák és gyámügyi ügyintézők pszicholóqiai, pedagógiai, szo­ciológiai képzettségének a biz­tosítása, Elképzelhetőnek tartom például a külkereskedelmi szakjogász képzéshez hason­lóan, posztgraduális képzés ke­retében a családjogi szakjo­gász képzést is. Az alapképzés­ből is nagyon hiányzik a csa­ládszociológia és a pszicholó­gia oktatása. Az idei tanévben egy speciálkollégiumunkban tanárképzősöknek családjogot, jogászoknak pedagógiát okta­tunk, de ez méq csak kezdeti lépés. Idetartozónak érzem, hogy a családgondozásban sincsen egységes szemléletmód, egységes képzés és jelentős a szakemberhiány. Sem az ügy­intéző, sem a családgondozó nem mellőzheti munkájából a pedagóqiai, pszicholóqiai, szo- ciolóqiai ismereteket, de komp­lex képzésük csak vágyálom. Lapozgatva dr. Filó Erika ér­tékes dolgozatát, a róla szóló írás terjedelmi határaira gon­dolva, bajban vagvok, mit is emeljek ki belőle. A méq elő­forduló formális válóperes bon­tások elkerülése érdekében ja­vasolja, hogy a népi ülnöki tiszt egyikét szakember lássa el a bontóoeres és qyermeket- helyezési Derekben is. Egyénre szabott békítési eliárósokra kel­lene törekedni a még megment­hető házassáqok érdekében a bíróságon kívüli békitést is célravezetőnek tartaná. Hiá­nyolja, hogy a jogszabályok csak a szülő jogaként tüntetik föl a szülő gyermekláthctási feladatát, ahelyett, hogy köte­lességei közé sorolná. A lát­hatási alkalmak elmulasztása részben felmenti, részben meg­fosztja a családon kívül rekedt szülőt — és a gyermeket is — attól, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatot alakítson ki gyer­mekével, hogy ellensúlyozza a csonka családból származó hátrányokat. Hangsúlyozza az apák jogait a gyermeknevelés­ben a gyermekelhelyezés meg­ítélésénél. A szülői felügyelet, a gyám­ügyi rendelkezések tekinteté­ben és egyéb kérdésekhez is több javaslatot fűz dr. Filó Eri­ka, amelyek felhasználhatók mind a gyakorlatban, mind az oktatásban és a további tudo­mányos munkában is. B. A. HÉTVÉGE 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents