Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-03 / 33. szám
1986. február 3-, hétfő Dunántúli napló 3 Gazdag áruválaszték a boltokban A tavalyinál több áru. nagyobb választék fogadja a vásárlókat az idei téli szezonvégi vásárban. A február 3-án kezdődő kedvezményes akció előkészületei már hetek óta javában tartanak. A baranyai üzletek a következő napokban összesen 80,4 millió forint értékű téli holmit ajánlanak megvételre. Felsőkonfekcióból 32,1, divatáruból 24,1, cipőfélékből 19,7 százalékkal nagyobb a kínálat, mint az előző évben volt. A Baranya Megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat pécsi és vidéki üzleteiben 17 miliós ánukészlet várja a vevőket. 20—40 százalékkal olcsóbban árusítanak, különféle szövet alapanpagból készült női és bakfis, valamint férfi télikabátokat, sertésvelúr és kordbársony bélelt zekéket, steppelt, téliesített nadrágokat. Kevesebb pénzért lehet hozzájutni egyes férfiingekhez, alacsonyabb áron hozzák forgalomba a Hódiköt, valamint a halasi és a magyaróvári gyárak különböző fazonú, színű és mintázatú pulóvereit és kardigánjait. Gazdag a kínálat gyermek kötöttáruból, valamint egyes divatcikkekből, sálakból, sapkákból és kesztyűkből. Saját üzleteikben és a Gi- pőkereskedelmi Vállalattal közösén működtetett Kip- Kop Cipőboltokban különböző fazonú és színű bőrből, műbőrből készült női csizmák, bőr felsőrésszel gyártott férficsizmák kaphatók engedménnyel. A Konzum Áruház mintegy 12—13 milliós kínálatában sertésvelúr női télikabát, kapucnis férfi és női szövetkabát szerepel. Olcsóbban árusítanak egyes flanell és szövött ingeket, női és gyermek pulóvereket, női és gyermek- csizmát, férfibundacipőt és nőj posztócipőt. A méteráruosztályon női ruhaszövetet, férfi öltönyszövetet és plüss bútorhuzatot adnak árengedménnyel. A Baranyaker pécsi, harkányi, komlói, mohácsi és mázaszászvári üzleteiben 27 millió forint értékű készlet várja a vevőket. A kedvezmény mértéke 20—50 százalék. A vállalat áruházai és boltjai leszállított áron árusítják a férfi, női télikabátokat, egyes pulóvereket és kardigánokat. A pécsi Centrum 5 milliós árukészletet kínál egységesen 40 százalékkal olcsóbban. Boltiaikban különféle hazai és NDK szövetek, télikabát, gyermek pizsama, férfi félcipő, női ruha, alj, és blúz, velúr és bőr női csizma, valamint gyermek kötöttáru vásárolható kedvezmény- nyel. F. D. Pécsett keverték az ízeket, Veszprémben gyártják... A PRIM jégkrém-csalód receptúráját Vass Attila pécsi vegyész állította össze Läufer Györgyi felvétele Jobban illik a belvároshoz A DTV központi épülete Pécsett, a Rákóczi úton Fotó: Läufer László Jellegváltozás és az építész szerzői joga Magas tető a DTV irodaházán — Műkárosodás nélkül épületet sem lehet megváltoztatni Fagylaltszenzáció Márciustól új hazai jégkrémcsalád: a PRIM Várnagy Péter építész terve nyomán magas tetőt kapott a Dél-dunántúli Tervező Vállalat kórház térj kettős irodaépülete. Szükség volt erre. Elsősorban azért, mert — mint Erdélyi Zoltán Ybl-díjas építész igazgatótól megtudtuk — a lapos tető teljesen tönkrement, egy kétséges kimenetelű felújítás is sok millióba került volna, indokoltnak látszott tehát a magas tető, ami ugyan valamivel drágább, de biztonságos lefedés, az új tetőtér pedig hasznosítható, hiszen az a cél, hogy a jelenleg a ME- SZÖV-székházban lévő részlegeket is idehozzák. Hanem az új tető megváltoztatta — tegyük hozzá: előnyére — az épület jellegét. Ez a körülmény pedig felveti: mit szól ehhez a szerzői jog, és méginkább az épülettervezője, Szőke Gyula építész? Nyomban leszögezi: — A DTV igen korrektül felkért, hogy én tervezzem meg az átalakítást. Ezt én nem vállaltam, de hozzájárultam a programhoz, így az én szerzői jogom tulajdonképpen nem szenvedett csorbát. — Tetszik most a ház? — Igen. — És a régi formáról mi a véleménye? — A 60-as évek elején terveztem a házat, amikor már megszabadultunk a szocreál terheitől, de beleszédültünk a lapostetős kockaházak divatjába. Az az igazság, hogy fel sem merült akkor — mert ilyesmivel senki sem törődött —, hogy itt a belváros szélén másvalami kellene. Ma már azért az ilyen hibát igyekeznénk elkerülni és én is talán másmilyennek csinálnám pl. a Fenyvest, mint akkor. A beszélgetésnek részese volt Kistelegdy István építész, a Magyar Építőművészek Szövetsége dél-dunántúli szervezetének a titkára is. Amikor feltettük a jelen helyzetben már költői kérdést, hogy ti. mi történik, ha Szőke Gyula nem járul hozzá az átalakításhoz, ők ketten szinte egyszerre válaszolták: — Akkor is megcsinálták volna. Erdélyi Zoltán azonban másként fogalmaz: — Bizonyára nem erőszakoskodtunk volna, hanem megpróbáltuk volna kivárni, míg sikerül megnyerni a hozzájárulást. Általában azonban az van, hogy a tulajdonos megkérdezés nélkül, nemegyszer gátlástalanul nyúl hozzá az épülethez, s erre mindkét építész a saját gyakorlatából sorol példákat. Van-e tehát szerzői joga az építésznek? Kiderül, hogy hiába mondjuk azt, hogy építőművészet, ezt nem illetik meg azok a jogok, mint a más művészeteket. Dr. Deák Erzsébet, a DTV jogtanácsosa szerint a PTK ugyan biztosít bizonyos elvi jellegű védelmet az építész alkotásának is, de ezzel alig élnek, sőt, Kistelegdy és Szőke úgy tudja: nálunk ez nincs szabályozva, viszont — ismereteik szerint — több országban, pl. Angliában, Bulgáriában és Jugoszláviában — igen komolyan veszik az építészek szerzői jogát. — Az kétségtelen, hogy egy épület nem olyan, mint egy festmény, szobor, vagy zenemű, amihez sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem lehet a mű károsodása nélkül — ösz- szegezi Szőke Gyula. — Most is szabad és legyen is szabad indokolt esetben hozzányúlni egy épülethez, de ha megvan a szerző, vele egyetértésben, és ne az ellenére tegyék ezt. H. I. Miskolci kőművesek Pécsett Miskolc belvárosa is meg- újulóban van. Most éppen dúsan díszített épületekhez jutott a Miskolci Építőipari Vállalat, melynek a termelési osztályvezetője, Horváth István Pécsett ezt mondta: „Megkinlódtuk volna, a magunk kárán tanulva meg a fogásokat. így egyszerűbb és olcsóbb..." A helyszín a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat Bercsényi utcai tanműhelye, ahol tíz miskolci kőműves két hete kezdte meg a soha nem tanult épületszobrászati fogások elsajátítását. A pécsi vállalat évekkel ezelőtt vállalta fel a városrekonstrukcióknál nélkülözhetetlen ismeretek oktatását előbb a saját kőművesgárdója, majd idegenből jöttek részére. A miskolciak úgy kerültek Pécsre, hogy a közelmúltban a baranyai megyeszékhelyen jártak az ország nagyvárosainak a tanácselnökei, s a megbeszélésen a pécsi belvárosi rekonstrukciónak ez a sajátos „mellékterméke" is szóba került, s a miskolci elnök nyomban gondoskodott az ottani szakemberek tanul- mányútjának a megszervezéséről. A héten végetérő tanfolyam sikeresnek ígérkezik: a tanműhely falait a miskolciak remekbekészült gipszdíszítései borítják, melyek láttán nehezen hihető, amit Danes Tibor üzemvezető — jelen esetben maga is tanuló — mond, hogy mindez ismeretlen volt számukra még két héttel ezelőtt. Rövidesen fölavatják hazánk legnagyobb — az állami tejipar első — jégkrémgyárát Veszprémben. A megyei vállalat vállalkozó szelleme közismert; ők hozták ki pár esztendeje a Camembert sajtokat is. A tervek szerint március elején kerül a boltokba, vendéglátó helyekre az első szállítmány a PRIM-családból, melynek ízelt Pécsett, a Magyar Teigazdasági Kísérleti Intézet részlegének boszorkány- konyháján keverték. A PRIM- jégkrém — bízvást állítják a szakemberek — nemcsak a már ismert Leo hazai konkurrense lesz, hanem vetekszik a külhoni legiobbakkal is. A veszprémi gyár, a hozzá tartozó hűtőlánccal és szállító kapacitással együtt több mint 150 millió forintba került. Mint azt Marton László, a Veszprém Megyei Tejipari Vállalat műszaki igazgató-helyettese elmondotta, a svéd „Gram" cég szállította a jégkrémgyártás alapvető gépeit, s ez a minőség első feltétele. A második a receptúra, melyet Pécsett, Vass Attila vegyész, a kísérleti intézet tudományos munkatársa és csoportja állított össze, a nemzetközi tapasztalatok és a hazai alapanyagok figyelembevételével. Állítják: ízre, küllemre vetélytársa aligha lesz. Az induláskor a gyár — amely főleg a Dunántúl ellátását tűzte ki célul — nyolcféle ízzel startol, vaníliával, puncscsal, csokival, citrommal, szamócával, málnával majd megy- gyel és kajszival. Kivitelét illetően is színes a paletta. Az ostyatölcséres — az ostya belülről csokoládémázt kap, ebbe kerül a jégkrém, majd az egészre fólia-papír kerül — már a közismertek közé tartozik. Újdonság a szendvicsjég- krém; ez a Szaturnusz-csoko- ládé méretéhez hasonló két ostyalap közé kerül, 30—40 gramm béltartalommal. Lesz roll-kivitel, családi-poharas — 220 és 400 grammos adag —, és 5 kilós, „dobozolt", a vendéglátóipari egységek számára. A gyártáshoz példamutató kooperációs kapcsolatot építettek ki a veszprémiek; a Szilas- menti Termelőszövetkezet, az IFF nemzetközi aroma-licenc alapján szállítja az aromákat, Nagykanizsán sütik az ostyát, Drégelypalánkról, a helyi termelőszövetkezet küldi a szörpöket. A jégkrémgyár kapacitása évente 2000 tonna finom nya- logatnivaló. Megkérdeztük a receptúrát összeállító Vass Attilától, hogy a PRIM-jégkrémcsalód alapvetően miben különbözik az egyéb hazai jégkrámektől, mondjuk a LEO-tól? — A PRIM alapvető különbsége: tejzsírral készül, szemben a már ismert növényi zsírokat tartalmazó LEO-val és társaival. Ez nóvum. További magyarázat helyett: a tejzsirt a természet alkotja, a növényi zsírt különböző technikai eljárásokkal nyerik, mesterségesen. A jobb minőség így a jégkrémnél is nyilvánvaló ... Kozma Ferenc Ezekre nem lehet adni... Kijön a medve, ha kijön... Fönn a mecseki állatkertben tegnap dél körül a kutyák éppen a „telet ették”, a büdös, óm rettentő aranyos pofájú Peti-görény — én neveztem el — ki-be járkált a ketrecében. Ez persze most nem érdekes: az öttagú medvecsalád került az érdeklődés homlokterébe, lévén február másodika. A néphit nyomán évek óta hozzájuk igazítjuk a meteorológiai cájgert. Kijön? Nem jön? Meglátja-e az árnyékát? Olvadni fog, avagy befagy? A komoly kérdésre komoly válasz: — Itt az állatkertben más a légkör — mondja dr. Fü- löp István, a Mecseki Kul- túrpark igazgatója. — Náluk a téli álom nem ismert, naponta kijönnek falatozni, bóklászni, legföljebb hosz- szabb ideig tartózkodnak a vackukon, mint nyáron. Többet adok a meteorológusokra . . . Na, bumm. A tévében is állatkerti medvét láttunk. Minimum a Fogarasi havasokra kéne medvelesre menni, ha a pontos prognózisra kíváncsi az ember. Döme, Dömötör és Pici, lévén barnamedvék, Jugoszláviából érkeztek, Lili örvösmedve, Samu pedig kam- csatkai. Legalább összebeszéltek volna. De ezek csak eszik a mézeskenyeret, főtt rizst, ropogtatják az almát, és tesznek a néphitre. — Kijön a medve, ha kijön — mondja találóan fotós kollégám. Azok meg odaállnak bundamutogatni, s belevigyorognak a lencsébe. Fölháborító! Különösen ebben az energiaínséges világban. Ha rajtam múlna, kint maradnék. Ezekre nem lehet adni. Egyelőre a kutyák eszik a telet... K. F. Hétfőtől téli vásár
