Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-26 / 56. szám

1986. február 26., szerda Dunántúlt napló 3 A hat-hét kilométeres mélységeket ostromoló kaszpitengeri olajkutatók meggyőződhettek arról, hogy a jóval magasabban fekvő rétegek még nem fedték fel minden titkukat. Egy — a szárazföld part­jától 40 kilométerre, a selfenmélyitett - kút mindössze 900 méteres mélységből napi 70 tonna ho­zamú felszálló olajtermelést adott (Folytatás a 2. oldalról) olyan doktrínák képezik, ame­lyek elutasítják a jószomszéd­ságot és az együttműködést mint a világfejlődés elveit, mint a nemzetközi kapcsolatok politikai filozófiáját. A wa­shingtoni kormányzatnál to­vábbra is süket fülekre talál­nak a fegyverkezési hajsza megállítására, a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételé­re vonatkozó felhívások. Lehet, hogy nem érdemes felhánytorgatni a múltat? Fő­képpen most, amikor a szov­jet-amerikai kapcsolatokban mintha a javulás jelei mutat­koznának és -egyes NATO-or- szágok vezetőinek tetteiben és hangulatában isimét lassan fel­bukkannak a realista tenden­ciák? Mi úgy véljük, érdemes. A nemzetközi légkör erős le­hűlése a nyolcvanas évek első felében ismét emlékeztetett arra, hogy semmi sem adódik magától: a békéért állhatato­san és céltudatosan harcolni kell. Még a legkisebb esélyt is fel kell kutatni, meg kell ta­lálni és ki kell használni hogy ameddig még lehetséges, meg­szüntessük a háborús veszély erősödésének tendenciáját. Ezt megértve az SZKP Központi Bizottsága áprilisi ülésén ismé­telten elemezte a nukleáris veszély jellegét és mértékét, s olyan politikai lépéseket hatá­rozott meg, amelyek a helyzet javulását eredményezhetik. A következő elvi meggondolások­ból indultunk ki: 1. Ma olyan fegyverek van­nak, hogy csupán katonai-mű­szaki eszközökkel, vagy bármi­féle kiterjedt védelmi rendszer­rel egyetlen állam sem re* ménykedhet abban, hogy meg­védheti magát. A biztonság garantálása mindinkább poli­tikai feladat, amit politikái esz­közökkel lehet megoldani. Min­denekelőtt jóakaratra van szükség ahhoz, hogy végig le­hessen menni a leszerelés út­ján. A biztonság nem épülhet a végtelenségig a megtorlás­tól való rettegésre, a „féken- tartás és elrettentés" doktrínái­ra, nem is beszélve egy olyan helyzet abszolút és erkölcste­len mivoltáról, amikor az egész világ a nukleáris fegyverek tú­szává válik. Ezek a doktrínák bátorítják a fegyverkezési haj­szát, amely előbb Vagy utóbb képes kicsúszni az ellenőrzés alól. 2. Ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai­ról beszélünk, a biztonság csak kölcsönös, s ha a nemzetközi kapcsolatok egészét tekintjük, akkor csak általános lehet. Nagyon fontos, hogy figyelem­be vegyük az időtényező kriti­kus jelentőségét. Az új tömeg- pusztító fegyverrendszerek megjelenése szüntelenül rövi­díti a rendelkezésünkre álló időt, szűkíti annak lehetősé­geit, hogy válsághelyzetben politikai döntéseket hozhassunk a háború és a béke kérdései­ben. 3. A militarizmus húzóereje to­vábbra is az Egyesült Államok, s annak katonai-ipari gépeze­te, amely egyelőre nem kíván­ja a fordulatszámát csökkente­ni. Ezt természetesen számí­tásba kell venni. Ám mi jól ért­jük azt is, hogy a katonai­ipari komplexum érdekei és céljai korántsem egyeznek az amerikai nép érdekeivel és céljaival, e hatalmas ország valódi nemzeti érdekeivel. A világ természetesen sok­kal szélesebb az Egyesült Álla­moknál és külföldi befolyási övezeténél. A világpolitikában nem lehet csupán egy — bár­milyen fontos — országgal fenntartott kapcsolatokra szo­rítkozni. De magától értetődik, hogy mi igen nagy jelentősé­get tulajdonítunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti Tudomásul kell venni: a fegyverkezési hajszát, akár­csak a nukleáris háborút, nem lehet megnyerni. £ hajsza ki- terjesztése a világűrre felgyor­sítja a nukleáris fegyverzet fel­halmozásának egyébként is kritikusan gyors ütemét. A hely­zet olyan jelleget ölthet, ami­kor már nem függ a politiku­sok akaratától, hanem a tech­nika, a katonai logika fogsá­gába kerül. Vagyis nemcsak az atomháború, hanem annak előkészítése, a katonai fölény­re való törekvés sem hozhat politikai hasznot senkinek. Mihail Gorbacsov emlékezte­tett a legutóbbi idők szovjet békekezdeményezéseire, arra, hogy a Szovjetunió igyekezett új lendületet adni a különböző tárgyalássorozatoknak. Rámuta­tott, hogy az idén január 15- én közzétett szovjet nyilatkozat célja a világ biztonságának vé­delme a nukleáris-kozmikus érában. A Szovjetunió kitartó­an törekedni fog ennek a prog­ramnak a megvalósítására, amit a következő években kül­politikája központi elemének tekint. E kezdeményezések be­tűjével és szellemével szigorú összhangban áll a Szovjetunió katonai doktrínája is, amely egyértelműen védelmi jellegű. A Szovjetunió meggyőződéses ellenzője a nukleáris háború­nak. Ennek kapcsán ismételten rámutatott a „csillagháborúval" kapcsolatos szovjet álláspont­ra. A dolgok állása azzal fe­nyeget — mondotta —, hogy ez a folyamat visszafordítha­tatlanná válik. Nagy szükség viszony helyzetének és jellegé­nek. Objektív szükségszerűség, hogy békében éljünk egymás­sal, és az egyenjogúság, a köl­csönös előnyök alapján együtt­működjünk — de csak ezen az alapon. 4. A világ viharosan változik, és senkinek sincs ereje ahhoz, hogy megőrizze az örök sta­tus quo-t. A világ sok tucat ál­lamból áll, s mindegyiküknek megvannak a maguk tel­jesen törvényes érdekei. Kivétel nélkül mindannyi- uk előtt alapvető je­lentőségű feladat áll: látva a társadalmi, a politikai és az ideológiai ellentéteket, el kell sajátítaniok azt a tudományt és művészetet, hogy a nemzet­közi küzdőtéren mérsékelt és belátó magatartást tanúsítsa­nak, civilizálton, vagyis a 'kor­rekt nemzetközi érintkezés és együttműködés keretében élje­nek. De ahhoz, hogy ezt az együttműködést tág térségekre terjesszük ki, szükség van a nemzetközi gazdasági bizton­ság átfogó rendszerére. van arra, hogy amíg nem késő, valós megoldást találjunk, amely garantálná, hogy a fegyverkezési hajsza nem ter­jed ót a világűrre. Az ennek útjában álló akadály leküzdé­sét nagy mértékben elősegítené, ha lényegesen csökkenteni le­hetne a nukleáris fegyvertárat. A Szovjetunió kész lépést tenni ebbe az irányba. Gorbacsov bejelentette: teg­napelőtt Reagan elnöktől vá­laszt kaptunk január 15-i nyi­latkozatunkra, s az amerikai fél a genfi tárgyalásokon is hozzá­látott elképzeléseinek részlete­sebb kifejtéséhez. Természete­sen figyelmesen tanulmányo­zunk mindent, amit az ameri­kaiak előterjesztenek e kérdé­sekről. De mivel a választ a szó szoros értelmében a kongresz- szus megnyitásának előestéjén kaptuk, feltételezzük, hogy az amerikai kormányzat valószí­nűleg már erről a fórumról ér­tesülni kíván, miként ítéljük meg az amerikai álláspontot. Azt már azonnal megmondha­tom: az elnök levele nem ad alapot arra, hogy bármilyen változtatást is eszközöljünk a nebzetközi helyzet értéke­lésében, amelyet még az üzenet kézhez vétele előtt a kongresszusi be­számolóban megfogalmaz­tunk. Gorbacsov rámutatott: az amerikai válaszban megfo­galmazódnak bizonyos re­ményt keltő megítélések, de a pozitív kijelentések elvesznek a különböző fajta „kikötések" és „feltételek" között, amelyek gyakorlatilag megakadályozzák a leszerelés alapvető kérdései­nek megoldását Egyszóval: az éppen csak kézhez kapott do­kumentumban nehéz felfedezni őszinteséget az amerikai veze­tés részéről a nukleáris fenye­getés felszámolása alapvető problémáinak gyakorlati meg­oldására. Gorbacsov ezek után rámu­tatott, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a szom­szédaihoz fűződő kapcsolatai­nak, egyikkel szemben sincs területi követelése, egyiket sem fenyegeti. Az előadó külön kiemelte Európa jelentőségét az SZKP külpolitikai tevékenységében. Rámutatott a helsinki folyamat továbbvitelének, a nukleáris és hagyományos fegyverzet radi­kális csökkentésének fontossá­gára. Aláhúzta az ázsiai és a Csendes-óceáni térség fontos­ságát is, majd kiemelte: a Szovjetunió arra törekszik, hogy közös erővel keressék a ■kiutat a bolygónk különböző forrongó pontján meglévő konfliktushelyzetek megoldásá­ra. Mihail Gorbacsov a követke­zőkben azt hangoztatta, hogy a béke és a társadalmi hala­A kommunista mozgalomról szólva azt a véleményét han­goztatta, hogy a mozgalom egységét az osztályszolidaritás, a közös célokért vívott harc, az összes testvéri párt egyenjogú együttműködésével lehet és kell megteremteni. Hangoztatta az SZKP változatlan szolidaritását a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért küzdő erőkkel. Mihail Gorbacsov beszédé­ben kifejtette egy mindent át­fogó nemzetközi biztonsági rendszer elvi alapjait, amelye­ket katonai, politikai, gazda­sági és humanitárius téren egyaránt meg kell teremteni. Az SZKP KB főtitkára beszé­dének további részében rámu­tatott az új szövegezésű párt­program létrehozásának körül­ményeire, jelentőségére, majd felhívta a figyelmet, hogy a pártszervezeteknek új módon kell dolgozniok, növelve szere­püket és jelentőségüket a szo­cialista épitőmunkában. ■ Ennek kapcsán rámutatott a pártszervezetek munkájában kiemelkedő pozitív tapasztala­tokra, s élesen bírálta a párt­munka gyengeségeit, formális vonásait, a kádermunka fo­gyatékosságait. Nagy hang­súlyt helyezett az ideológiai munkára, rámutatva arra a kö­vetelményre, hogy erősödjön az ideológia kapcsolata az élettel és gazdagodjék az emberek szellemi világa. Felhívta a fi­gyelmet a burzsoá ideológia dós sorsa minden korábbinál szorosabban összefügg a szo­cializmus világrendszere gaz­dasági és politikai fejlődésé­nek dinamizmusával. Meg va­gyunk győződve arról — mon­dotta —, hogy a szocializmus képes megoldani legbonyolul­tabb feladatait is. Ehhez rend­kívül fontos, hogy aktívabb le­gyen az együttműködés, amely nem egyszerűen teljesítőké­pességeink összeadása, hanem megsokszorozása. A kormányon lévő kommunista pártok közös fellépése továbbra is a politi­kai együttműködés magva. Gorbacsov méltatta a Varsói Szerződés hatálya meghosz- szabbítósának, a KGST-orszá- gok tudományos-műszaki ha­ladása komplex programja el­fogadásának, a szocialista or­szágok népei közötti kapcsola­tok szélesítésének jelentőségét. Az SZKP az összes kommunista párttal, a szocialista világrend- szer valamennyi államával be­csületes, nyílt kapcsolatokat kí­ván teremteni és a velük való elvtársi véleménycseréért száll síkra. Ennek kapcsán elége­dettséggel beszélt a Szovjet­unió és Kína kapcsolatainak bizonyos mérvű javulásáról. elleni harc fontosságára. Sor­ra vette az ideológiai munka eszközeinek feladatait, megfo­galmazva a velük szemben tá­masztott növekvő követelmé­nyeket. Mihail Gorbacsov előadói beszédét befejezve rámutatott, hogy a társadalmi-gazdasági haladás meggyorsításának irányvonala reális, mert mar­xista-leninista alapokra épül és megfelel az egész szovjet nép érdekeinek, történelmi tö­rekvéseinek. A revíziós bizottság jelentése Mihail Gorbacsov előadói beszédét követően Gennagyij Szizov, az SZKP Központi Re­víziós Bizottságának elnöke terjesztette elő a bizottság je­lentését. Méltatta azt a nagy­szabású munkát, omely a be­számolási időszakban a szo­cialista demokrácia további erősítése és fejlesztése érde­kében folyt. Gondos ellenőrzés kísérte a dolgozók leveleinek és beadványainak feldolgozá­sát az SZKP KB osztályain, öt esztendő leforgása alatt ezek­hez az osztályokhoz több mint három és fél millió levél fu­tott be, s a központi bizottság fogadó irodáján mintegy 120 ezer ember ügyét intézték. Gennagyij Szizov megemlé­kezett arról is, hogy az SZKP Közpomti Revíziós Bizottsága szoros kapcsolatokat tartott fenn a testvérpártok revíziós és ellenőrző bizottságaival, s a tapasztalatcsere kölcsönösen hasznosnak bizonyult. Küldöttek koszorúzása Kedden Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a szövetségi köztársa­ságok kommunista pártjai köz­ponti bizottságainak első tit­kárai, valamint a pártkongresz- szus elnökségének más tagjai, a határterületi és területi párt- bizottságok első titkárai felke­resték a Lenin Mauzóleumot és ott koszorút helyeztek el. A ko­szorú szalagján ez a felirat volt olvasható: „Vlagyimir lljics Le­ninnek — az SZKP XXVII. kong­resszusának küldötteitől". F A kazahsztáni bányászok egymilliárd tonna szenet hoztak felszínre azóta, hogy megkezdődött az ekibásziuzi lelőhely kiaknázása. A szénkészlet óriási: tízmilliárd tonna. A szénrétegek a felszínhez közel vannak és ez módot ad arra, hogy az ekibásztuzi medencét terepként is használják a nagyteljesítményű szovjet exkavátorok, valamint az NDK-ban készült bányagépek próbaüzemelé­sére. A legújabb gépek óránként öt tonna szenet tudnak kiemelni: Az egész Szovjetunióban itt a legkevesebb egy tonna fűtőanyag önköltsége. A sarkvidéki Jamal-félszigetről, ahová a jövőben áthelyeződik a földgázkitermelés súlypontja, kiinduló új vezetékek tervezése so­rán a szakemberek nemcsak a gazdasági érdekeket, hanem kör­nyezetvédelmi szempontokat is figyelembe vettek. A vezetékek nyomvonalát korrigálták, többek között a rénszarvasok vándorlási útvonalainak és az értékes halfajták ivási helyeinek figyelembe vételével. A fegyverkezési hajszát nem lehet megnyerni Az SZKP szolidaritást vállal a nemzeti függetlenségért

Next

/
Thumbnails
Contents