Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-22 / 52. szám

Köszöntjük a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta napját! Lenin a parancsokok csoportjával ellép a kiképzőcsapatok arcvonala előtt 1918. május 25-én Moszkvában, a Vörös téren Az egykori „Katyusák" nagy tűzorojű mai utódai A szovjet hadsereg korszerű MÍG—25-ös elfogó vadászai a légterek megbízható őrzői A szárazföldi csapatok légvédelmi rakétát február 22-23-án Pszkov ■ és Narva alatt, Belorusz- sziában és Ukrajnában a Vö­rös Hadsereg éppen csak meg­alakított egységei találkozó­harcokba bocsátkoztak a né­met betolakodókkal és hősiesen visszaszorították a támadást. E győzelem emlékére február 23- án minden évben meg'ünneplik a Szovjet Hadsereg és Hadi­tengerészeti Flotta napját. A breszti békét követően a szovjet nép minden erőfeszíté­se a háborúban szétzilálódott népgazdaság helyreállítására irányult, a nagy októberi szoci­alista forradalom ellenségei azonban hamarosan megzavar­ták a szovjet emberek békés munkáját, hosszú és elkesere­dett fegyveres harcot erőszakol­tak rájuk, de a párt és a kor­mány felhívására nagy lendü­lettel kezdetét vette a létszá­mát illetően állandóan növekvő Vörös Hadsereg ezredéinek és hadosztályainak megalakításá­val kapcsolatos munka. 1918 májusában több, mint 300 ezer harcos és parancsnok tartozott a soraiba, az év végén pedig 800 ezer, 1919 őszén 3 millió, 1920-ban pediq már 5,5 millió főt tett ki a reguláris egységek, magasabb egységek, hadsere­gek és frontok állományába tar­tozók száma. A Vörös Hadse­reg szociális összetétele tükröz­te az akkori szovjet társadalom osztályszerkezetét: harcosainak 15%-a munkás, 77%-a paraszt származású volt, 8%-a pedig a lakossáa eqyéb csoportjainak képviselői közül került ki. A Vörös Hadsereg csapatai­nak alaDvető fegyverneme a gyalogság, fő fegyvere pedig a puska és a géoouska. Ezek­ből azonban gyakran volt hi­ány, amíq a harcok során kel­lett pótolni. 1920. végére a Vörös Hadseregnek 78 lövész­hadosztálya (16—18 összfegy- vernemi hadseregbe egyesítve) és 35 önálló lövészdandáré volt. A polgárháború folyamán megalakították a vörös lovas­ságot. amely abban az időben az alaovető mozqó fegyverne­met jelentette. 1920 véaén ál­lományába 22 lovashadosztály és 5 önálló lovasdandár tarto­zott. 1919 novemberében meg­alakult a híres I. lovashadse­reg, SZ. M. Bugyonnij parancs- nosága alatt, 1920 nyarán a 2. lovashadsereg, amelynek pa­rancsnoka O. I. Gorodovikov, később pedig F. K. Mironov volt. A szovjet népnek a külföldi katonai intervenciósok és fehér- gárdisták elleni hosszú és sú­lyos háborúja Szoviet-Oroszor- szág teljes győzelmével fejező­dött be. A szovjetek országa — Október szülötte — legyőz­te a nemzetközi imperializmus és a belső ellenforradalom képviselőit. június 22-én a hitlerista • Németország támadást in­dított a Szovjetunió ellen. Háború! Ez a rideg, borzal­mas szó fájdalmat és keserűsé­get váltott ki a szovjet embe­rek millióinak szívében, akiknek minden gondolatát a békés építőmunka foglalta el. A békés alkotó munkára őszintén vágyódó szovjet nép kénytelen volt fegyvert raqad- ni, szocialista hazája védelmé­ben, a fasiszta leigázás veszé­lye ellen. A kaoitaiista kizsák­mányolástól 1917-ben megsza­badult nép nem tudott meg­békélni az elnyomás semmilyen formájának gondolatával sem. Elhatározta, hogy utolsó csepp véréig harcolni fog a szabad­ságáért és nemzeti függetlensé­géért. így kezdődött a Szovjet­uniónak a hitleri betolakodók elleni, majdnem 4 évig — 1418 napig — tarló igazságos, felszabadító nagy honvédő há­borúja, melynek diadalmas be­fejezése lehetővé tette a szov­jet nép számára, hogy hozzá­kezdjen a békés építőmunká­hoz, folytassa az új társadalom — a szocializmus és a kommu­nizmus — építését. A szovjet emberek nehéz viszonyok kö­zött fogtak hozzá a gazdasági és kulturális építéshez. Minde­nütt látszottak a pusztító hábo­rú következményei: a városok és falvak, a gyárak és üzemek ez­rei hevertek romokban. A hitleristák elpuszítottak és kiraboltak 1710 szovjet várost és városias jellegű települést, felperzseltek több mint 70 ezer falut és községet, meg­semmisítettek teljesen, vagy csak részlegesen 32 ezer ipari üzemet, 65 ezer kilométer va­sutat, kifosztottak 98 ezer kol­hozt, 5 ezer szovhozt és gépál­lomást. megsemmisítettek több ezer kórházat, iskolát, könyvtá­rat. A legsúlyosabb veszteség azonban mégis a 20 millió em­berélet volt, akinek többsége a fiatalokhoz és a középkorúak­hoz tartozott. Az imperialista katonai tömb — a NATO — megalakítására válaszul a Szovjetunió és a ve­le szövetséges országok 1955- ben megkötötték az európai szocialista országok védelmi szövetségét, a béke ügyének és a népek biztonságának nap­jainkban is megbízható védő­pajzsául szolgáló Varsói Szer­ződést. A szovjet fegyveres erők épí­tésében, szervezetében és tech­nikai felszereltségében, harci alkalmazásának módjaiban, a tudományos-technikai forra­dalommal összefüggő kiképzés­ben és erkölcsi-pszichológiai felkészítésben minőségileg új szakasz vette kezdetét. Elfo­gadták a fegyveres erők új szervezeti felépítését, korszerű­sítették vezető szerveit. Gyöke­resen megváltozott, korszerűbb, erősebb lett a csapatok tech­nikai felszereltsége. Továbbfej­lődött a hadtudomány, a tiszti káderek — parancsnokok, po­litikai munkások, mérnökök és technikusok — kiképzésének rendszere. A tudományos-technikai for­radalom óriási hatással volt a hadtudomány valamennyi ága­zatára, minden fegyver- és had­erőnemre, amelynek közvetlen következménye pl. a hadászati rakétacsapatok megjelenése. említhetnénk az atommeghaj­tású tengeralattjárókat is ma­gába foglaló haditengerészeti flottát, vagy a korszerű légvé­delmi erők és eszközök létre­hozását. A Szovjetunió fegyveres erői­nek elrettentő ereje senkit sem fenyeget, az teljes egészében a Szovjetunió és a baráti szoci­alista országok békéje és biz­tonsága megbízható védelmét, a világbéke megszilárdításának ügyét szolgálja. A Szov­jetunió a gyakorlatban szám­talanszor bizonyította, hogy békeszerető külpolitikát folytat. Ugyanakkor a történelem ta­pasztalataiból tanulva, mindig arra figyelmeztette és figyel­mezteti ma is a népeket, hogy legyenek éberek az imperialis­ták harcias, reakciós körei csel­szövéseivel szemben, azaz le­gyenek készen az esetleges tá­madások visszaverésére. A szovjet nép békét akar a maga részére és a Föld vala­mennyi lakója számára. A Szov­jetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány következetesen és állhatatosan törekszik a nemzetközi feszültség csökken­tésére. A népek tudatában vannak annak, hogy a béke üqyét vé­delmezni kell, azért harcolni kell. azt minden — szükség esetén katonai — eszközzel meq kell rédeni. A világ első szocialista or­szága feqyveres erőinek leg­fontosabb és egyedüli rendelte­tése: őrködiön saját néoének békés építőmunkájo felett; le­gyen támasza a világ békéjé­nek. Más céljai nincsenek, de nem is lehetnek! Összeállította: Roszprim Nándor Gyakorlaton a hadiflotta egyik cirkálója

Next

/
Thumbnails
Contents