Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-22 / 52. szám

Korunk kérdéséi A párt vezető szerepe 120 kilométeres sebességgel Három hónapja villanymozdonnyal Javult a menetrendszerűség Megszűnt a fagyoskodás ifjabb mozdonyok várhatók A Magyar Szocialista Mun­káspárt XIII. kongresszusa előtt, majd az azt követő időszakban a társadalom egészének, így megyénk lakosságának is meg­növekedett az érdeklődése a párt és annak politikája iránt. Nagyfokú várakozás nyilvánult meg egyrészt az iránt, hogy a párt milyen programot vázol fel a társadalmi fejlődés meg­gyorsítására, másrészt a kong­resszus után érzékelhetővé vá­lik-e a kitűzött célok gyakor­lati megvalósítása. A kongresz- szus az első kérdésre világos választ adott: a következő öt év időszakában a szükséges feltételek megteremtésével reá­lis cél a gazdasági-társadalmi folyamatok élénkítése, a fejlő­dés gyorsítása. A határozatok végrehajtása pedig az elmúlt esztendőben hozott néhány in­tézkedéssel — főleg szociálpo­litikai, — és az ez évre terve­zett döntésekkel megkezdődött. Mindez a szó és a tett egysé­gét biztosítja, azt a felelőssé­get, amely pártunkra a társa­dalom irányításában elfoglalt helyzetéből és szerepéből, a dolgozó nép szolgálatából há­rul. A párt vezető szerepe érvé­nyesülésének elvi értelmezése és mindennapi gyakorlata év­tizedek óta az érdeklődés kö­zéppontjában áll, érvényesül és immár negyven esztendeje a tömegek által is elfogadott. Megértetése azonban a politi­kai munka állandó feladata, mert a társadalmi fejlődés tör­ténelmi szakaszainak konkrét viszonyaihoz — feltételeihez és feladataihoz — igazodva ál­landóan változik és fejlődik. E fontos elv társadalmi méretű alkalmazása olyan szükségsze­rűség, amely a haladásért, a munkásfiatalom megteremtésé­ért, a szocialista társadalom felépítéséért folytatott küzde­lemből fakad, és a társadalom- irányítással, a hatalmi viszo­nyokkal, az osztálystruktúrával, az állami, társadalmi beren­dezkedéssel függ össze. Szoci­alista viszonyok között ez a munkáshatalomhoz, a mun­kásosztály vezető szerepé­hez kapcsolódik, abból követ­kezik. Elméleti alapjait a marxizmus—leninizmus klasszi­kusai fektették le, amikor meg­fogalmazták, hogy az osztály- harc, a szocialista forradalom egyedüli vezető ereje a párt. Helyes politika A vezető szerep érvényesülé­sének alapjait és feltételeit a felszabadulást követő legális párttevékenység teremtette meg, az a pártprogram, amely a marxizmus—leninizmus eszméi­re alapozva új, a dolgozó osz­tályok felemelkedését célzó, azért küzdő politika megvaló­sítására épült. Történelmi tapasztalatok és tények igazolják, hogy a párt vezetésével korszakalkotó vál­tozások következtek be népünk életében, hazánk fejlődésé­ben. Létrejött a munkásfiata­lom, kialakultak a szocialista termelési viszonyok, a szocializ­mus alapjai lerakásával hozzá­láthattunk a fejlett szocializ­mus építéséhez. Előtérbe került a gazdaság intenzív fejlődési sza­kaszra való átállása, a tudo­mányos, kulturális értékek és a társadalom politikai intézmény- rendszerének a szocialista de­mokrácia jegyében történő fej­lesztése. Mindez úgy valósult meg és folytatódik napjainkban is, hogy a dolgozó osztályok és rétegek vezető ereje, a párt he­lyes politikai célokkal, jól meg­választott szervező, mozgósító munkával kezdeményezője, irá­nyítója volt a folyamatoknak. Ezt a gondolatot az MSZMP XIII. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója követ­kezőképpen fogalmazta meg: „A párt vezető szerepe érvé­nyesül a társadalmi élet min­den fontos területén. A Köz­ponti Bizottság a marxizmus- leninizmus elméletét követve a 6. HÉTVÉGE társadalom reális helyzetéből kiindulva kezdeményezően lé­pett fel, meghatározta a szoci­alizmus építésének soron kö­vetkező feladatait”. A vezető szerep érvényesülé­sének alapvető feltétele a marxista—leninista világnéze­ten alapuló helyes politika, an­nak gyakorlati megvalósulása. Ez azonban több fontos ténye­ző hatását is feltételezi. Min­denekelőtt azt, hogy a marxista világnézet és ideológia hege­mon szerepet töltsön be társa­dalmunkban. Ez egyben magá­ban foglalja annak az elisme­rését, hogy a társadalom mai állapotában és a jelenlegi tu­dati viszonyaink között a marxiz­mustól eltérő ideológiák is lé­teznek és hatnak. Ezért a poli­tikának ezekkel tudatosan kell számolnia, és a társadalomépí­tés gyakorlati feladatait is úgy megfogalmaznia, hogy az em­berek ezen csoportjai vállal­hassák a szocializmust, mint társadalmi rendszert és az építés gyakorlatában is részt vehessenek. Szervezett erő Fontos feltétele a vezető sze­rep érvényesülésének a politi­ka alakításának módja. Sajá­tos történelmi tény, hogy ha­zánkban a két párt egyesülése után egypártrendszer jött létre. Pártunk így nemcsak a munkás- osztály élcsapata, hanem a nép leghaladóbb erőit tömörítő szer­vezet, a dolgozó nép pártja. Politikája alakításánál szük­ségszerűen ebből indul ki. Cél­jai az egész társadalom érde­keit fejezik ki. A he­lyes politika megfogal­mazása érdekében folya­matosan vizsgálja a társada­lomban végbemenő folyamato­kat, feltárja a iéjlődést szolgá­ló vagy gátló tényezőket, kö­vetkeztetéseket von le és meg­jelöli az előrehaladás fő irá­nyait, feladatait. E tevékenysé­gében széles körűen támaszko­dik a tudomány eredményeire és módszereire, igényli a töme­gek részvételét_a politika ala­kításában, szervezésében, végre­hajtásában és ellenőrzésében. Társadalmunkban még meg­határozóan hatnak az osztály- és rétegviszonyok. Léteznek el­térő osztályok és rétegek, ame­lyeket az alapvető társadalmi érdekek egybeforrasztanak és közelítenek egymáshoz, de sa­játos helyzetüknél fogva külön­bözőek is, ezért eltérő érdekek­kel is rendelkeznek. Az így fel­lépő ellentmondások, feszültsé­gek felismerése, egyeztetése és feloldása ugyancsak feltételezi a párt jelenlétét, vezető szere­pe érvényesülését. Ez az érdek­integráció azonban csak a szo­cializmus értékeinek erősítése jegyében, magas fokú tudati ráhatással valósulhat meg. A politika alakítása szempontjá­ból fontos, hogy a társadalom­ban végbemenő változásokat, az azt kísérő feladatokat a párt időben felismerje, megva­lósításukat szorgalmazza, hogy folyamatos összhangot teremt­sen az elvi célok kijelölése és a gyakorlati feladatok megfo­galmazása között. Pártunk szerepének érvénye­sülése a társadalom politikai rendszerén keresztül valósul meg. Ezen belül döntőek a párton belüli viszonyok, a párt szervezeti ereje, egysége, mun­kastílusa, tömegkapcsolata. Régi hagyomány és alkalmazott forma, hogy a társadalmat érintő fontosabb kérdések el­döntése előtt a párt irányító szervei rendszeresen kikérik a párttagság véleményét. így volt ez legutóbb például a kongresz- szusi irányelvek, a választási törvény módosítása esetén is. A politika különböző területein felvetődő és megoldásra váró kérdések azonban még további lehetőségeket kínálnak e gya­korlat szélesítésére. A párt politikájának megva­lósítása nagy mértékben függ attól, hogy a kommunisták mennyire ismerik, értik, azono­sulnak a kitűzött célokkal, meny­nyire képesek azokat konkrét napi cselekvésekbe ágyazva magvalósítani, a tömegeket a végrehajtásra mozgósítani. Ennek egyik feltétele a min­den elemeiben dialektikuson összefüggő eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egység. Napjainkban a párton belüli egység — különösen a po'itika fő kérdéseiben — szilárd. A társadalmi körülmények és vi­szonyok mindennapi változásai, az események közötti összefüg­gések bonyolultsága következ­tében azonban eltérő felfogá­sok is léteznek. Ez önmagában természetes, de a politika ered­ményes végrehajtása minden kérdésben feltételezi a konkrét feladatokhoz igazított egység folyamatos megteremtését. En­nek legfőbb eszköze a párton belüli nyílt, őszinte, demokrati­kus és alkotó vita, melynek mélysége, minősége meghatá­rozója az egységnek. Ezért ál­landó feladat a vitakultúra to­vábbfejlesztése, az eltérő néze­tek bátrabb, nyíltabb ütközte­tése, a tényekkel és érvekkel történő meggyőzés. Nagyon fontos kérdés, a párt belső helyzete szempontjából a szervezeti élet, az összetétel, a tagság cselekvési és magatar­tási állapota, örvendetes, hogy a kommunisták többsége rend­szeres tevékenységet végez va­lamely pártszervezetben, a mun­kahelyén, a közéletben és a magánéletben egyaránt példa­mutató, de a szervezeti élet te­rén az egyéni életvitelben he­lyenként a lazulás jelei ugyan­csak megtalálhatók. Egyesek vétenek a párton belüli szabá­lyok ellen, mások önhibájukból, vagy azon kívül megsértik az állami jogszabályokat. Vannak, akik a kollektív testületek által hozott döntésekben válogatnak, kivonják magukat a végrehaj­tásból, nem állnak ki a politika mellett, nem mutatnak példát, stb. Ezek a jelenségek arra in­tik a pártszerveket, hogy ne­velőmunkájuk javításával ma­gasabb követelményekkel, szi­gorúbb számonkéréssel lépje­nek fel a párt tekintélyének megóvásáért, tisztaságának megőrzéséért, akcióképességé­nek erősítéséért. A vezető szerepet befolyásoló elem a párt munkastílusa, mun­kamódszere is. Az eddigi gya­korlat azt bizonyítja, hogy a párt folyamatosan igazította, igazítja módszereit a konkrét társadalmi viszonyok, körülmé­nyek változásaihoz. Nagyfokú elvj következetességgel vallja, hogy vezető szerepe érvényesí­tésében, a politika végrehajtá­sának szervezésében, a felada­tok megvalósításában döntő módszere az eszmei-politikai ráhatás, a meggyőzés. Ez azon­ban nem azt jelenti, hogy a párt szerepe csak agitációs és propaganda tevékenységre szű­kül, hanem azt is, hogy a fel­adatok végrehajtásának szerve­zésében, az arra való mozgósí­tásban, a konkrét munkahelyi tennivalók végzésében maga is példamutaóan részt vesz. Fel­adata tehát a konkrét viszonyok konkrét befolyásolása úgy, hogy közben kellő munkamegosztást gyakorol a politikai intézmény- rendszer szervezeteivel. A társadalom egészével Kiemelt területe az állam és intézményrendszere. A párt ve­zető szerepe kiterjed az állam valamennyi funkciójára: a gaz­dasági építő; a kulturális neve­lő; az állampolgári jogrend és jogvédelem; a védelmi és szö­vetségi munkára egyaránt. Irá­nyító szerepét egyrészt a párt­ellenőrzés eszközével, másrészt elvi-politikai ráhatással az ott dolgozó kommunistákon keresz­tül gyakorolja. A párt tömegkapcsolatának erősítése s állandó eleme a vezető szerep érvényesítésének, mivel a politika megvalósítása nem nélkülözheti a dolgozó tár­sadalom egészének aktív közre­működését. Ezért a párt tudato­san és szervezetten igényli a részvételt a politika alakításá­ban, a szervező munkában és a végrehajtásban egyaránt. En­nek fontos és nélkülözhetetlen tényezői, színterei a tömegszer­vezetek és tömegmozgalmak. Napjainkban ők a szocialista demokrácia szélesítésének moz- gatórúgói, társadalmi szerepük és felelősségük is egyre nő. Kü­lönösen fontos közreműködésük a párt és a tömegek közötti kapcsolat folyamatosságának biztosításában. Szervezeti te­vékenységük során sokoldalú nevelőhatást gyakorolnak tag­ságukra, s keretet, lehetőséget teremtenek a helyi és az orszá­gos ügyekhez való kapcsoló­dáshoz. A vezető szerep érvényesülé­se, a politika megvalósítása szempontjából lényeges ténye­ző a vezetőállomány összetéte­le, felkészültsége, alkalmassá­ga, a kádermunka. E kérdésben az elvi követelmények ismertek. A Központi Bizottság által meg­fogalmazott káderpolitikai el­vek napajinkban is helytállóak, de a magasabb szintű társa­dalmi feladatokhoz való alkal­mazásuk, konkrét érvényesíté­sük erőteljesebben indokolt. Tennivalóink ma már olyan magasan képzett vezetőket igé­nyelnek, akik a politikát jól ért­ve képesek azt eredményesen végrehajtani, akik érzékenyen reagálnak a változásokra, ké­pesek és készek az új befoga­dására, alkalmazására, terjesz­tésére, és személyes munkájuk­kal, magatartásukkal példát mutatnak. Ehhez adnak segítsé­get azok a formai, módszerbe­li változások, amelyek a gya­korlatban egyre szélesebb kö­rű alkalmazást és elismertséget kapnak, mint a pályázati rend­szer, a meghatározott időre tör­ténő választás, stb. Bizalom és felelősség A párt vezető szerepe érvé­nyesülésének egyik legfonto­sabb területe a gazdaság. Je­lentősége napjainkban különö­sen nagy, mert további fejlődé­sünk éppen itt sürget lénye­ges elmozdulást. Ugyanakkor itt érzékelhető a vezető szerep értelmezésével kapcsolatosan a legtöbb eltérő nézet, felfo­gás. Egyesek teljesen kirekesz- tenék a pártot a gazdasági élet gyakorlatából, mások szemére vetik a helyenként előforduló, túlzott operativitást. A társada­lom irányítása azonban nem tűr meg ilyen jellegű szelekci­ót. A pártirányítás a társada­lom egészére, a gazdaságra is érvényes. Eszközei, módszerei, formái, természetesen itt is a konkrét valósághoz igazítottan változnak. Az állami jogszabá­lyok, a szabályozás közgazda- sági eszközei, a vállalati önál­lóság és önkormányzat, az új vállalatvezetési formák, a mun­kahelyi demokrácia fórumai, mind olyan tényezők, amelyek­kel a pártszervezetek tevékeny­ségének, rajtuk keresztül a vezető szerepnek érvényesülnie kell. Nem lehet az ügyek me­netéből a pártot kirekeszteni, azért sem, mert a politika és a gazdaság viszonyában a poli­tika az elsődleges. Ugyanakikor az sem indokolt, hogy a párt- szervezet, a párttagság átve­gye a szakmai feladatokat. A feladatok elhatárolásának, az ésszerű munkamegosztásnak itt is érvényesülnie kell. Mind­ez feltételez egy kölcsönös bi­zalmon és felelősségen alapu­ló, az eredményes végrehajtást biztosító együttműködést. Mód­szere: a termelés, a gazdálko­dás helyi segítése, a gazdasá­gi szervezet rendeltetésszerű működtetése, a törvényes rend, és fegyelem betartatása, a párton kívüliek mozgósítása és a hatékonyabb pártellenőrzés. A párt vezető szerepe érvé­nyesülésének elvi, politikai, tar­talmi, stílus és módszerbeli fel­tételei biztosítottak. Céljaink, követelményeink és konkrét fel­adataink a kongresszusi hatá­rozatok, a VII. ötéves terv ál­tal meghatározottak. A tenni­való most az, hogy mindannyi­an erősítsük és fejlesszük azt a bizalmat, amely pártunk iránt nap mint nap megnyilvánul, és teljesítsük a ránk háruló bo­nyolult és nehéz feladatokat. Rózsahegyi István, az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága osztályvezetője Harmadik hónapja közle­kednek Budapest és Pécs kö­zött villanymozdony vontatta szerelvények. Az első novem­ber végén futott be a pécsi vasútállomásra, vezetője az a Tóth Gábor volt, aki a most érkezett 8010-es számú sze­mélyt hozta Budapestről. Váltótársa Győr/ Béla már jó néhány perce a peronon várakozott, egy óra múlva ő indul vissza a fővárosba. A villamosítás előtt ez elkép­zelhetetlen volt, hiszen a dízel-mozdonynál például gázolajat, hűtővizet, kenő­olajat kellett utána tö Iteni. Győri Béla leolvassa az árammérőt, utasítás szerint ellenőrzi a mozdonyt, s ez­zel tulajdonképpen megtör­tént az átadás-átvétel. — Ez a V 43-as már nem mai „gyerek", mégis sokkal korszerűbb a dízelnél, nin­csenek elfolyások, rendkívül egyszerű a kezelése, roppant jól gyorsul, megbízható a fűtése — mondja Győri Béla. Menet közben ugyan jobban kell figyelnünk, mert több a jel a pálya mentén, az ala­csonyabb építésű hidaknál kénytelenek vagyunk leeresz­teni az áramszedőt, gyorsí­tásnál többet kapcsolunk, ennek ellenére elegánsabb, kényelmesebb a vezetése, s nem utolsósorban tisztább. Tóth Gábor hozzáteszi: — A legnagyobb előny ta­lán, hogy a menetidőt pon­tosabban betarthatjuk . .. — A legfontosabb feladat­nak tartották a MÁV Pécsi Igazgatóságán, hogy a vas- útviíjamosítást követően a személyszállítást korszerű­sítsék. Éppen ezért a sze­mélyszállító vonatokat az el­ső perctől kezdve villany­mozdonyok húzzák. — Mit jelent ez nekünk utasoknak —, kérdem Weisz Józseftől, a vasútigazgatóság helyettes vezetőjétől. — Mindenekelőtt javult a menetrendszerűség. A vil­lanymozdonyok 120-130 ki­lométeres sebességgel köz­lekedhetnek. A Budapest— Pécs közötti pálya fele „el­bírja" ezt a tempót, így eze­ken a szakaszokon lehetőség van e felemelt sebességre, ami azt jelenti, hogy az eset­leges késve indulások, me- netközbeni késések behozha­tok. A dízel-mozdonyok 100 km/ó-nál nem tudnak gyor­sabban menni. Törekvésünk, hogy tovább korszerűsítsük a pályát és csökkentsük a me­netidőt. Másik nagy előny, hogy hideg időben eddig kü­lön fűtőkocsi biztosította a meleget, amit vontatni kel­lett. Most erre nincs szük­ség, mert a mozdony látja el meleggel a kocsikat —, nagy biztonsággal. S az sem mellékes, hogy az állomáson kiépített villamos fűtőháló- zatró'l tudjuk előfűteni a sze­relvényeket. A vasútigazgatóság terü­letén jelenleg 24 villamos mozdony üzemel, ez az össz- vontatóerő egynegyedét teszi ki. Mivel ez nem elegendő a személy- és teherszállítás le­bonyolítására, ezért az áru- fuvarozásba elsősorban azokat a villamos mozdonyo­kat vonják be, amelyek a személyszállításból megma­radnak, azokra a vonalakra, ahol a helyi pálya van, vala­mint amikor 2200 tonna árut továbbítanak. Törekvésük az igazgatóság vezetőinek; hogy a lehetőség szerint kiszorít­sák a dízeleket, ugyanis a villamos vontatás előnyei kö­zé sorolható, hogy a díze­lek maximum 1500 tonnát képesek vontatni. Várható, hogy az idén újabb V 63- asokat vásárol a MagyarÁi- lamvasutak, amelyek közül minden bizonnyal Pécsre is jut. Gerecs László, a MÁV Pé­csi Vontatási Főnökségének vezetője azt hangsúlyozza, hogy a villamos üzem gaz­daságosabb, mint a dízel. — A fajlagos költsége 2,5- szer kisebb, a karbantartása egyszerűbb, a javítási átfu­tási idő rövidebb, kevesebb szerelő kell. Persze az is igaz, hogy kiszolgálásához többet kell tanulni és tudni. Az átképzéshez, a vezetési biztonság megszerzéséhez nagy segítséget kaptak a dombóvári vontatási főnök- ; ségtől, ahol a mozdonyveze­tők már a villamosítás Pécs­re érkezése előtt egy évvel [ gyakorolhattak. Roszprim Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents