Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-22 / 52. szám
Szóvá tesszük Vevőbosszantó bútorgarancia A pécsi Domus Áruház bú- torjavitó műhelye Lassan húsz éves lesz a tartós fogyasztási cikkek cseréjéről, szavatosságáról és garanciájáról kiadott rendelet. Ennek alapján a kereskedelemnek a hibás árut háromnapon belül ki kell cserélnie. Elvileg. Mert e helyett a kereskedelem elkezd a vásárlóval labdázni. A csere helyett a gyárakkal való levelezésre buzdítja. A bútorgaranciánál ez a leg- jellemzőbbb, a márkaszervizeknél is ez a legnagyobb gond, K. S.-ék 1984 augusztusában egy Virgilis garnitúrát vásárolhak Pécsett a Domus Áruházban. Közvetlenül az átvétel után reklamáltak, ugyanis a kanapé huzata Hibás volt. A Domus szakemberei kimentek és megállapították: valóban hibás az áru, cserét ígértek. 1984 decemberéig türelmesen vártak K. S.-ék, csak azután indultak el más úton. 1985 februárjában a Kermi-vizsgálat is megállapította, hogy hibás a termék, erről azonban a Domus nem küldött a vásárlóknak példányt. Ezt követően megindult a harc a vásárló és a gyártó között. 1985 augusztusában a szakmán Alkotmány Termelőszövetkezet felkereste a vevőt. Mintadarabot vitt, de bordó velúr helyett csak piros színű huzatot tudott felajánlani, amit a vevő el is fogadott. Júniusban megérkezett a csere garnitúra, de sötétbarna-fehér pepita színben, amit természetesen K. S.-ék visszaküldték. Novemberben levélben értesítette a termelőszövetkezet a vásárlókat, ho^ ' nem tudja a kért szövetet beszerezni, de kártalanítást hajlandó fizetni. A vásárlók negyven százalékot kértek és akkor ők maguk áthuzatiák a garnitúrát. A termelőszövetkezet elnöke csak öt százalékot ajánlott fel. A Kereskedelmi Felügyelőséa közbenjárására ez év januárjában kártalanították a vásárlót. Az a fiatal pár sem járt jobban, akik Harmónia elemes szekrénysort vásároltak a Mecsek Áruházban. 1985 márciusában rendelték meg, június végén érkezett a boltba, lakásukra pedig július elején szállították ki. Minőségi hibák miatt visszavitették és a Kanizsa Bútorgyár garanciális részlegénél emeltek panaszt. A tizennégy elemből tizenkettőt kicseréltek, mert több nem volt raktáron. Augusztusban a szakértők újra végignézték a bútorokat. Minimális összegű engedményt ajánlottak fel, de azt nem fogadták el a vásárlók, helyette cserét kértek. Pécsett az uránvárosi Lengyel Gyula utcai lakás hálószobáját csúfítja egy Bonanza hálógarnitúra. Dragovecz Imréné: — A Bonanza hálószobabútort több mint huszonöt- ezer forintért vásároltam. Amikor hazahozták, még sötétbarna volt a színe. A köz- pontfűtéses lakásban a fa kiszáradt és összehúzodott. A szekrényajtó zsalui kicsúsztak a keretből és a széleken natúr csík keletkezett. Panaszt tettem a Domusnál. Aztán a Kereskedelmi Felügyelőséghez mentem, akik KERMI vizsgálatot kértek. Ott helyet adtak a panaszomnak, cserét javasoltak. A mai napig sem történt semmi. — Ha hibás a bútor, akkor három napon belül ki kell cserélni vagy egy hónapon belül a gyártól utánren- deléssel beszerezni — tájékoztatott Herr Józsefné, a Kereskedelmi Felügyelőség munkatársa. — A BARANYA- KER a legnagyobb bútoreladó a megyében. Sokszor éri őket az a vád, hogy a szállítók ugyan kiviszik a helyszínre a bútort, de nem csomagolják ki. Pedig sokkal kevesebb panasz és vád érné, ha megmutatnák a vásárlóknak az árut, a minőségi hibákra árengedményeket adnának vagy azonnal kijavítanák azokat. — Sajnos a vevők' nem nézik meg, hogy mit vásároltak — mondta el Mengyi József, a DOMUS igazgató-helyettese. — A bútoráruháznak nincs arra lehetősége, hogy minden egyes szekrényt, asztalt, ágyat, polcot összeállítson. A garnitúrák nagyobb részét ugyanis darabokban kapjuk meg. A legtöbben csak1 azt kérik, vigyük ki az autóhoz a megvásárolt árut, aztán ők haza- száIIítiá'k. így mi már nem tudunk garanciát vállalni. Amennyiben a saját szállító- eszközeinkkel és munkásainkkal visszük a helyszínre a bútoroköt, akkor teljes garanciát vállalunk. A DOMUS Áruházban két asztalos és egy kárpitos cseréli ki a hibás zárakat, javítja meg a visszahozott bútorokat. Az elemes bútoroknál azonban sokszor hiányoznak a szükséges csavarok és nincs megoldva a lapraszerelt bútorok ösz- szeállítása sem. A DOMUS tervei: a közeljövőben egy embert foglalkoztatnak, aki ezeket a bútorokat összeszereli. Mi legyen addig is a sérült bútorokkal? Vajon hány jótállási jegyen tüntetik fel, hogy II. osztályú termék, és 15 százalék kedvezmény adható? Hány és hány ember életét keseríti mea eay-eov rossz minőségű berendezés? — A gyárak pedig csak úgy tudnak felelősséget vállalni, ha az üzletek, áruházak az átvétel után jelzik a minőséqi hibákat — állítja Herr Józsefné. — A következő lépcsőfok sem sokkal jobb, az áru kiszállítása a vevőhöz. Darabonként kell fizetni érte és eléggé borsos árat. Pedig ennek szolgáltatásnak kéne lenni, és az lenne a ió, ha a szállítók megvárnák, amíq a vásárló kicsomagolja a bútort. Biztosan akad olyan példa is, amikor a vásárló elége- dettséqére és gyorsan rendeződik a panasz, a minőségi kifogás. Úgy tűnik azonban, hoqv éppen az ellenkezője jellemző, holott a segítőkészséa. a gyorsaság lenne a természetes. Marad még eay kérdés nyitottan: miért nem származik hátránya a qyártónak, az eladó- nok, ha hibás árut szállít, ad el a vásárlóknak? Szalai Kornélia — A világ minőséget vár tőlünk — és csak a minőségért fizet! Mezőgazdaságunk és a világszínvonal Fő veszély az önelégültség — Lényegesen jobb a holland, a dán, vagy a belga mezőgazdaság A biológiai korszak hajnalán — Vijágjelenség a kisvállalkozások előretörése — Újfajta tulajdonosi magatartás kell A gyengébb terméseredmények, a tartósan romló gépellátottság és a legújabb szabályozóváltozások erőteljesen a mezőgazdaságra irányították a figyelmet. Köztudott ugyanis, hogy az élelmiszer- gazdaság, romló cserearányokkal ugyan, de ma is oroszlánrészt vállal külgazdasági mérlegünk egyensúlyban tartásából. Legutóbb Pécsett jártakor megkértük dr. Márton Jánost, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgatóját, legyen segítségünkre a több szempontból is ellentmondásos helyzet feltárásában. — Mi most mezőgazdaságunk rangja a világban?, — A legtöbb dicséretet, elismerést ma is élelmiszergazdaságunk teljesítményei hozzák hazánknak külföldön, és egybevág ezzel a közvélemény ítélete is. Mezőgazdaságunk konkrét pozíciója és ennek tényadatai azonban azt mutatják, hogy a fő veszély ebben is az önelégültség, amire, sajnos, túlságosan hajlamosak vagyunk. Ha számos adat, mutató közül a legfontosabbat: a munka termelékenységét nézzük, rögtön kiderül, hogy előnyeink csak viszonylagosak. Ha azt vesszük, mekkora az élőmunka hatékonysága, kertészeti ágazatunk csak 33. a világban, a szántóföldi növénytermesztés az 5—10. helyre sorolható, és csak gabona- termesztésünk tartja világviszonylatban előkelő 1—3. helyét már egy évtizede. Európában lényegesen jobb nálunk a holland, a dán vagya belga mezőgazdaság. Sajnos, nagyon nagy munkaidő alatt termelünk meg ugyanannyi terméket, amennyit a holland vagy dán paraszt vagy farmer sokkal kevesebb idő alatt állít elő. A tehenészetben például ez az arány 1 :3-hoz, vagyis háromszor annyi munkaerőt használunk fel, mint a hollandok. Ez nyilván a szervezettséggel függ össze, azzal, hogy kisebb nálunk a munkaintenzitás, nem olyan alapos, gondos a munka, sokkal - nagyobb az ellenőrzött- ség, így a felesleges munkaerő és a létszám, sok a munkaerőnek nevezett hátramozdító: mindenféle emberrel vannak tele a nagyüzemek, s mindez egészében arra utal, hogy a termelési kultúra e területén még nagyon sok a javítanivaló.- Alkotórészeit tekintve milyen tehát a mi termelési kultúránk? — Lőrincze Lajos barátommal is megkonzultáltam: kultúra helyett, magyar szóval, beszélhetünk kiműveltségről, amivel nem az állapotra, hanem a folyamatra helyezném a hangsúlyt... A föld kiműveltségét, szántottságát, be- ültetettségét illetően jól állunk, sőt talán már túlművelt- ségről is beszélhetünk. Nem így viszont az öntözésben, amiben még némelyik fejlődő ország is jobb nálunk. Ez egyáltalán nem közömbös, hiszen a világ összes termőföldjének öntözött 15 százalékán termelik meg az összes élelmiszer felét. Termelőeszközeink között sok az épület; az ősitől a modernig mindenféle megtalálható. Épületeink állaga 1978 óta tartósan romlik, márpedig ez a tárolást, a termés megóvását alapvetően befolyásolja. Ami a gépellátottságot, a technikát illeti, az utóbbi években sok minden közelebb vitt minket a kulturáltság ideális szintjéhez, de ebből nem lehet általánosítani: technikai ellátottságunk egészében rosszabb épületeink helyzeténél is.- A legtöbb változás a legfőbb tényezővel: az emberrel történt az utóbbi években. Megnőtt az ember munka közbeni védelme, ami nem egyszerűen munkavédelmet jelent, hanem a dolgozó ember idegi, fizikai védelmét, egészségének óvását, sőt' azonosulási képességét, lehetőségét a munkával. Még sohasem volt akkora szellemi energia, szellemi tőketömeg a magyar mezőgazdaságban, mint ma. A döntő az, mire használják, és milyen formában? Sajnos, viselkedésben, fegyelemben, magatartásban és higiéniában nem sokat haladtunk előre 1980 óta, pedig minőség csak minőségi munkával termelhető: a világ minőséget vár tőlünk, és csak ezért fizet. Elsőrendű kérdés ma már, hogy milyen gépet ki kezel, egy kiváló állatfajt vagy példányt ki etet.- Mikor s hogyan lehetünk ismét versenyképesek a külpiacokon? — Gyors változást nem várhatunk, de a 90-es évektől számunkra kedvező fordulat várható a világ élelmiszergazdaságában. A tőkés országok mezőgazdasági termelése már nem növelhető sem az állat- tenyésztésben, sem a növény- termesztésben, s ez később piacot jelenthet. Még nagyobb piacra számíthatunk a fejlődő országokban, ahol a rohamosan növekvő népesség és az ezzel lépést tartani nem tudó élelmiszertermelés előbb-utóbb biztosan megjavítja esélyeinket. A nálunk kritikus helyzetben levő húsmarhatartás gazdaságosságát természetesen nem lehet gyorsan megváltoztatni; támogatás is szükséges, mégpedig nemcsak kegyelemke- nyér-alapon. Az ország érdeke mindenképpen az, hogy az állattenyésztő kapacitás maradjon meg; még a húsmarhatartást sem érdemes — és nem is szabad — elsorvasztani, mert a dekonjunktúra csak átmeneti lesz.- Hol tart mezőgazdaságunk a termelés biológiai határainak megközelitésében?- Ami a minden ágazatbeli fajtaválasztékot illeti, ebben állunk legközelebb a világ- színvonalhoz. Mindenünk megvan, bármit felhasználhatunk, amit a tudomány összehozott. Sajnálatos azonban, hogy a speciális magyar fajták, amelyek régen különleges értéket képviseltek, sőt ármeghatározó szerepük is volt, nálunk sincsenek a leggyakrabban használtak között. Amerikai növénynemesí- tők, akikkel korábban kapcsolatban álltam, búzánál a 150 -200 mázsás, kukoricánál a 2—300 mázsás hektáronkénti elérhető termésátlagokról beszéltek, japán kutatók szerint viszont most ezek a döntően mennyiségi tényezők már nem érvényesek. Nem is annyira a mennyiséget kell nézni, hanem a „programozott minőséget", vagyis hogy mennyi fehérjét, szénhidrátot akarunk előállítani. Ők a mostani hektáronkénti 5-10 tonnás nagyságrendek helyébe 50—100 tonnás nagyságrendeket prognosztizálnak, nem is sokkal az ezredforduló utánra. Ebből következik, hogy a biológiai forradalomnak még a hajnalánál sem tartunk. Ha a nagyon várt békekorszak ösz- szekapcsolódik a fizikai, kémiai kutatások átáramlásá- val, s nem az emberek kiirtása, hanem a megtartása ér majd többet, s ezzel együtt a tőkének az eddigi irányú áramlása is értelmét veszti, olyan hatalmas szellemi erő állhat ennek szolgálatába, hogy lehetőségeink e vonatkozásban tényleg beláthatat- lanok.- A mezőgazdaság a háztáji révén az egész gazdasági élet számára érvényes példát mutatott a vállalkozások megújítására. Lesz-e folytatás, lesznek-e a vállalkozásnak új formái a mezőgazdaságban? — Ügy vélem, a következő évek a kisvállalkozások dinamikus növekedését hozzák — nem csupán központi ösztönzésre. A kormány ez elé semmilyen gátat nem kíván vetni, sőt, hajlamos rá, hogy politikai segítséget is nyújtson minden tisztességes formához. A dolog másik oldala a kényszer: én változatlanul nem látok lehetőséget arra, hogy a nagy gyárak, vállalatok lényeDr. Márton János ges változást tudjanak elérni a bérezés tekintetében, minthogy ez az ár- és bérrendszer mélyreható reformja nélkül nem jöhet létre. Ha tehát nem akarjuk megfosztani magunkat attól a nagyon jelentős munkateljesítmény-többlettől, amit a nagy munkabírású, tehetséges emberek birtokolnak, akkor rá is kényszerülünk — gazdaságilag, politikailag, sőt külpolitikailag is — az újabb, bonyolultabb, eddig szokatlan kisvállalkozási formáknak a felkarolására. Az egyéni, kiscsoportos és családi vállalkozások előretörése egyébként is világjelenség, dinamikus, mély társadalmi mozgásokat, igényeket jelző folyamat. A gazdasági vállalkozás ennek csupán egy vetülete, olyan jelentős előnyökkel, mint az, hogy a vállalkozást nem kel! agyonrakni ellenőrrel, könyvelővel, külső-belső adminisztrátorral, bevételi felelőssel. Ennek kibontakozásához persze az említett hosszú távú érdekeltség is kell, más szóval egy újfajta tulajdonosi magatartás. A „minden a miénk" lényegét, értelmét az ember csak akkor érzi át igazán, ha rendelkezési jogként is érzékeli. Tehát nem elég azt mondani valakinek, hogy ő „tulajdonos", ha ő nem érzi magát annak. Ha tulajdonos vagyok, nem engedem meg, hogy ami az enyém, azt más ellopja, bepiszkolja, tönkretegye — ez a tudat is kívánatos ahhoz, hogy a magunk munkájában, a magunk terepén mindannyian mint valami nemzetfenntartó felelősök is ténykedjünk, gondolkozzunk. — Hallottam: szociográfiát készül írni a Magyarország Felfedezése sorozatban mezőgazdaságunkról...- Hamarosan nyugállományba vonulok, részben azért, hogy átadjam a helyem fiatal, tehetséges munkatársaimnak, részben azért is, hogy írásra, kutatásra több időm jusson. Ennek lesz része az agráripari Magyarországról szóló munka is, amelyből mintegy 1600 oldal áll együtt nyersanyagban, rostálásra, a szintézisteremtésre várva... Varga J. HÉTVÉGE 5. Az újpetrei Petőfi Tsz magtárai Proksza László felvételei
