Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-22 / 52. szám

Korszerűsítik a Széchenyi téri világítást

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület pécsi csoportja a közelmúltban nyilvános vitát rendezett a Széchenyi téri közvilágítás és díszvilágítás korszerűsítéséről. írásunk az ott elhangzottakat foglalja össze.

Nosztalgia?

A manapság divatossá vált szó újra meg újra elhangzott az említett vitán. Hogyan jön össze a vita témája és a nosztalgia? Nos, igen egyszerűen. A korszerűsítési terv szerint ugyanis (némi fanyalgástól kísérten) egy- és kétkarú pász- torbot-kandelá berek szolgáltatják majd a fény egy részét a téren, s egyebek közt ezekre is szívesen ütik rá a nosztalgia bélyegét, minthogy egy „régebbi" kort reprezentálnak. Kénytelenek voltunk az idézőjelet használni, mert ez a kor — részben a miénk is.

Pécsett valamikor a 20-as években állították fel ezeket az akkori kor divatjának megfelelő világító berendezéseket. Az ittenieket pécsi típusúaknak mondjuk most, mivel különféle formájú pásztorbotok voltak szerte az országban, mert mindenütt igyekeztek valami egyedit kreálni. Ezek a pásztorbot- kandeláberek aztán az 50-es évek derekáig álltak a helyükön, akkor jött a nagy korszerűsítő váltás, és dobták ki a régi oszlopokat az újak kedvéért. (Bár volt, aki felemelte intő szavát: őrizzék meg ezeket az oszlopokat, egyszer még szükség lehet rájuk .. .) Ezek az ostornyeles oszlopok olyasfajta „újak” voltak, amelyek pillanatok alatt megjelentek mindenütt nagyobb községtől a fővárosig, és országos egyformaságukkal segítettek egybemosni a települések különbözőségét. Ha nosztalgia a különbözőség újbóli hangsúlyozása, akkor ezt — úgy véljük — nyugodtan vállalják Pécsett (és természetesen más városokban) is. Mivel az egyenoszlopok helyett más, jobb, és a hely szellemét híven szolgáló közvilágítási oszlop nem áll rendelkezésre.

Ennyit a nosztalgiáról!

Minden elavult

Miért szükséges a csere? Borkovits György, a DÉDÁSZ szakági főmérnöke így indokolja:

— A tér teljes közvilágítási hálózata elavult, nem felel meg a mai követelményeknek, a lámpaoszlopok is 25 évesek, kiszolgáltak tehát, egyébként is korrodálódtak már, a lámpafejek tükrei megvakultak, a homályossá lett plexiburák csökkentik a fényerőt, más, korszerű világítótestet pedig ezekre az oszlopokra már nem tu4. HÉTVÉGE

Pásztorbotkandeláberek

Változatlan fénymennyiség kevesebb energiával

dunk felszerelni. A mindenképpen esedékes váltós érdekében létesült új energia támpontunk a Városház-közben és a Széchenyi-közben. Új kábel- hálózatot kell kiépíteni, új oszlopokat kell állítani, teljesen új közvilágítási rendszert kell létrehozni, és mindezzel újabb 25 évre „elintézzük” a Széchenyi teret és környékét.

Itt lépnek tehát be a pécsi típusú kandeláberek, a tér alsó részén kétkarú, a felső részén pedig egykorú változatban. Hogy a pécsi Széchenyi tér ezek révén még inkább pécsi legyen.

— Hanem ezek a lámpák önmagukban — folytatja Borkovits György — nem szolgáltatnak elegendő fényerőt a tér megvilágításához, ezért az épületeken ún. Tungsram-Schréder világítótesteket helyezünk el.

tást, pl. kellemetlen árnyékokat okoznak a fényvető-csoportok, az ablakok megvilágításában a kelleténél jobban érvényesülnek a világítótestek ... Most az a kérdés: hogyan jelenítsük meg fényarchitektúrával a dzsámit? Úgy gondolom, hogy 4000 Kelvin-fok színhőmérsékletű fémhalogén-lám- pákkal kell megvilágítani az épületet, ezeknek a hidegebb, fehér fényében jobban érvényesülnek a templom melegebb színei. A délkeleti oldal kapná — akárcsak ma az erősebb megvilágítást, s kiegyenlítettebb fényt a kupola és a kupoladob. Az ablakbelsőket nátriumlámpákkal világítanám meg, ott szükségesnek- érzem a melegebb fény megjelenését. Az új díszvilágítás a jelenlegi 20 kilowatt helyett 10-zel is megoldható.

A dzsámi megvilágítása mellett felvetődött, hogy a fényes háttér előtt ott maradhat-e egy-egy sötét foltnak a SzentA vita során felvetődött: azonos magasságba kerüljenek-e ezek a lámpák? Akkor bizony viszonylag csekély magasságot kell megállapítani, hiszen az épületek különböző magasságúak. Bizonyára annak a nézetnek van előnye, amely szerint minden épületnél a párkánymagasság legyen az elhelyezés mércéje, így az esti megvilágítás is a valós teret mutatja, nem pedig egy fiktív magasságra redukált teret.

Természetesen korszerű világításról van szó, ez pedig a

villamosenergia-szolgáltatás- ban úgy értendő, hogy ugyanazt a fénymennyiséget kisebb teljesítménnyel lehet elérni. A Széchenyi tér esetében ez azt jelenti, hogy a jelenlegi 24,5 'kVA helyett 6,5-tel fogják ugyanazt a megvilágítási értéket — 25—26 luxot — biztosítani a korszerű, sárgafényű nátriumlámpákkal, amelyek a hagyományosnál nagyobb fényérzetet keltenek.

Fehér fény a dzsámira

A korszerűen megvilágított Széchenyi tér felveti a díszvilágítás jövőjét is. Nevezetesen azt, hogy a tér sárga világított- ságában hogyan jelenjék meg a dzsámi? Máté Jenő főiskolai adjunktus számára az az alapfeladat, hogy nem fényteljesít- mény-növeléssel, hanem

fény- és színdinamikával kell kiemelnie a környezetéből az évtizedek óta esti díszvilágításban fürdő építményt.

— Számos kedvezőtlen jelenség kíséri a mai megvilágíháromság- és a Hunyadi-szobor? Amint az sem látszik szerencsésnek — Kistelegdi István építész figyelmeztetett erre —, hogy a tér felülről nézve sötét képet mutat, ezért is érdemelne meg valamilyen megvilágítást a városháza tornya is. A kiviteli tervek készítésénél eze- 'ket a javaslatokat is figyelembe veszik.

Ismét: mikor?

Érdekelheti az olvasót: mikor lehet az elgondolásból valóság? Nos, megkérdeztük ezt a vitán, a válasz: 1986 végére. Megtudtuk viszont, hogy a -kandeláberek szállítási határideje 4—5 hónap. Ha „ma" megrendelik — és miért ne tehetnék? — júliusra itt is lehetnének. A Tungsram-Schréder lámpákat egyelőre Belgiumból kell megrendelni, ez 6 hónapos szállítási határidőt jelent. Ám azt is megtudtuk, hogy van Magyarországon ezekből a lámpákból a Széchenyi térre elegendő mennyiség próbára, csak meg kellene sürgősen szerezni. Az UNIBER időben biztosítani tudja a kábelezéshez az árokásó-kapacitást, mihamarabb szükség lenne a kiviteli tervre ennek az igénybevételéhez.

Nemrég az elefántos tömb kapcsán írtuk dr. Molnár Zoltán tanácselnök-helyettes szavait idézve, hogy őszre várható nemzetközi rendezvények érdekében elengedhetetlen a tömbnek és környezetének a rendbetétele. Nos, ugyanez érvényes. a közvilágítás korszerűsítésére is.

Hársfai István

Egyszer volt egy néni, súlyos beteg volt.

Leendő nővérkék

A kedvesség nem kerül milliókba — Mire készít fel az Egészségügyi Szakiskola?

Fura egy tanterem. Három rendben megágyazott kórházi ágy éjjeliszekrényekkel és mindennel, ami olyanná teszi, mint egy igazi kórterem. De ez a kórterem egy iskolában, a Pécsi Egészségügyi Szakiskolában található. Itt tanulják az elsőévesek a gyakorlati tennivalókat, , például azt is, hogyan kell szakszerűen ágyazni. Mert nem mindegy, hogy sebészeten friss műtéten átesettnek, vagy belgyógyászati betegnek, vagy szülés utáni kismamának ágyaznak. Azt is meg kell tanulniuk, hogyan cseréljék ki az ágyneműt olyan beteg alatt, aki magatehetetlen, vagy hogyan tegyék alá az ágytálat. Ilyenkor még az osztálytársak személyesítik meg egymásnak a betegeket.

Ez az elsősök tananyaga. A felsőbb évesek már- komolyabb dolgokat gyakorolnak, például azt 'is, hogyan kell infúziót gyorsan és jól előkészíteni a bekötéshez és mire az iskolát befejezik, el kell sajátítaniuk az injekciózást is. Kórházi gyakorlatokon már komoly munkát végeznek, beteg, érzékeny emberek bírálják viselkedésüket. Pedig ugyanolyan bakfisok, koruk összes zűrjeivel együtt, mint bármelyik más középiskola tanulói. A szakiskolában a képzés három év. Amikor végeznek, még nincsenek 18 évesek. Hogy a továbbiakban jó nővér lesz-e belőlük vagy sem, azon is -múlik, a környezet amelybe kerülnek, mire tanítja őket.

*

Egy jelentésből: sok szakképzett nővér hagyja ott az állását egy-két év múlva. Ennek oka, hogy vagy nem tudják vállalni a három műszakot, vagy a fizetést tartják kevésnek, de az is ok, hogy a 14 éves fiatalnak, aki erre a pályára jelentkezik, sokszor fogalma sincs, mit is vállalt, és később döbben rá, a valóság más, mint az elképzelése.

*

Az első meglepetés akkor éri őket, amikor már az első évben igen komoly szakmai tudnivalókat kell elsajátítaniuk. Az általános iskolai tanulmányi eredményeik miatt sokan nem mernek az egészségügyi szakközépiskolába jelentkezni, amely négyéves és érettségi bizonyítványt ad. Azt hiszik, ez könnyebb. Az Egészségügyi Szakiskola speciális helyzetben lévő képzési 'intézmény, különbözik a középiskolától és a szakmunkásképzőtől is. A közismereti tantárgyak az utóbbi iskolatípuséval azonosak, szakmai tárgyaknál ugyanazt, ugyanolyan szinten kell elsajátítani, mint az egészségügyi szak- középiskolában. Például az anatómiát, élettant, kórtant, orvosi latint, szülészet—nőgyógyászatot, belgyógyászatot,

sebészetet, gyermekgyógyászatot, alkalmazott gyógyszer- tant.

Végzéskor a tanulók általános ápoló és általános asszisztensi oklevelet kapnak. Ezután több továbbképzési lehetőségük van. Vagy elvégzik munka mellett az egészségügyi szakközépiskolát és érettségit szereznek, vagy tíz hónapos szakmai továbbképzéssel és minősítő vizsga letételével szakápolói képesítést kapnak. Aki az érettségi vizsgát megszerzi, további szakmákat 'is tanulhat, például Röntgen, EKG vagy EEG szakasszisztens lehet.

A felnőttek számára a különböző 'munka melletti képzéseket és továbképzéseket is ez az iskola látja el, erre külön tantervet és vizsgarendet dolgoztak ki.

*

Reich Rita elsős tanulónak az édesanyja is szakápoló, tehát nem ismeretlenül választotta ezt a szakmát.

— Nagyon szeretek embereken segíteni — mondja. — Arra, bogy mennyi lesz a .fizetésem, egy percig sem gondoltam, a lényeg az volt, hogy bekerüljek ide. Tudtam, hogy kell tanulni latint is, anatómiát is, de hogy ilyen nehéz lesz, arra nem számítottam.

Rita osztálytársa Sarkadi Krisztina a gyerekek miatt választotta a szakmát. Mint mondta, minden vágya, hogy vagy a gyermekklinikára vagy a gyermekkórházba kerüljön. Amikor arról érdeklődtem, voltak-e már eddig osztályon betegek között is, kuncogva válaszolták.

— Igen, de legutóbb nem volt a legjobb a tapasztalatunk. Férfi osztályon voltunk és állandó megjegyzéseket tették ránk. A női osztály sokkal jobb. Aztán az se tetszik, hogy sokmindenben mást látunk a gyakorlatban, mint amit tanulunk. Azt mondják például, cseréljük le az ágyneműt, de nincs tiszta. Egyszer az egyik nővér azt tanácsolta, vegyük ile és fordítva húzzuk vissza a huzatot. A vérző betegek alá gumilepedőt is kell tenni. Sokszor az sincs, nejlonzacskót adtak, hogy azt tegyük oda.

— A lányoknak tökéletesen igazuk van — mondja Panta Szilvia, aki már harmadikos. Temperamentumos, amolyan nagyszájú, aki biztos, hogy időnként konfliktusokba kerül. Mindenesetre kimondja, amit gondol. — minket itt az iskolában higiéniára, precíz- ségre tanítanak és kint sok helyen nem ezt tapasztaljuk. Vannak osztályok, ahol minden rendben, tisztaság van mindenütt és elképzelhetetlen, hogy ne legyen bőven tartalék ágynemű. Van azonban olyan is, ahol ez gond, a higiénia legalapvetőbb előírásait sem tartják be. Például

az ágytálak, hánytálak tárolására gondolok, és ha szólunk, leintenék.

*

Rokonok, ismerősök panaszkodnak: a fiatalabb nővérek közül sokan udvariatlanok, sértő módon beszélnek a betegekkel.

Az Egészségügyi Szakiskola tanárai mondják: ezek a gyerekek kevés kivétellel jószán- dékúak, nyitottak arra, amit tanítunk nekik, szívesen mennek a betegekhez.

*

— Én szeretem ezt a pályát, már tízéves koromban eldöntöttem, hogy ez leszek — mondja Panta Szilvia. — De feltétlen ágy melletti nővér akarok lenni. Csak ezt szeretem. Elképzelni sem tudnám, hogy valahol asszisztensiként dolgozzam. Ha ezt nem csinálhatnám, nékem nem kéne az egész egészségügy. Egyáltalán nem érdekel a három műszak, a fizetés. Ezt szeretem, és kész. Úgy vettem észre, a betegek is szeretnek. Talán mert mindig mosolygok. Szerintem ez alapvető.

*

A milliós értékű, korszerű műszerek hiányát csak az orvos érzi, az ő munkáját befolyásolja. A beteg közérzetét aligha. A környezetének tisztasága, rendezettesége, a jó gondozás, a figyelmesség, kedvesség annál inkább. Ez pedig nem kerül milliókba.

*

— Egyszer volt egy néni, súlyos beteg volt. Hívott, menjek egy kicsit oda az ágyához. Azt mondta, én mindig vidám vagyok. Átkarolt, beszélgettünk, panaszkodott, sír- vafakadt. Csititgattam, egyszer csak látom, már nem él. így halt meg a karjaimban sirdogáiva. Soha nem felejtem el... — mondja Szilvia, a nagyszájú.

Sarok Zsuzsa