Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-15 / 45. szám
Hosszú haj, farmernadrág, gyors beszéd. Ez utóbbiról elismeri, hibáinak egyike. Közéjük sorolandó még, hogy gyors haragú és türelmetlen, ha nincs meg valami határidőre. Viszont nem haragtartó. A hosszú haj és a farmer nem jelent mindenütt előnyt, de beosztottjai, s tanítványai egy részénél igen. Valóban nem „nyakkendős" típus Szabó Árpád. Semmilyen értelemben: azaz úgy is, hogy voltak beilleszkedési zavarai. Először a hivatásba: a jó gimnáziumi tanárnő hatására kémia-fizika szakra jelentkezik a szegedi egyetemre, s noha jelesen kollokvál két éven át, nem elégedett az egyetemmel. — Voltak jó tanáraim mindig. Ez a tudat segített elviselni az iskolai nyűgöket. A pécsi Széchenyi Gimnáziumban a Kardos-házaspár. A tanárnő oroszt, férje latint tanított Ahogy tanítottak, az volt a nagyhatású. Lajos bácsinak például a matematika hobbija volt, ezért ha lehetett, vállalt helyettesítéseket. Nekem szerencsém volt, mert sok matek- óránkon helyettesítette a szaktanárt: szerette a matekot, szerette a tanítást, s szerette a gyerekeket... Mégsem a gimnáziumi emlékezetes matekórák döntöttek abban, hogy Szabó Árpádból matematikus-programozó ’ lett. Hanem ecjy; szerelem .1.. — A kislány itt dolgozott akkor a SZDV-ben, szinte tőle hallottam először számítógépről, programokról. Másodéves voltam már a kémia—fizika szakon, amikor elkapott a gépszíj. Mint a legtöbb tizennyolc éves, én sem tudtam, mi akarok lenni, hagytam magam a kedvenc tanár szakjára irányítani. Közben Szegeden elkezdődött a programozó matematikusok képzése, az egyetemi párttitkár segítségével sikerült átiratkoznom oda. Bár ott is hamar rájöttem, nemigen tudnak mire tanítani, hiszen ami érdekelt, azt tanultam magamtól is. Legfeljebb arra tanítottak meg az egyetemen, hogy hogyan kell a könyvtárat használni, nyomára jutni a szak- irodalomnak. Két évbe telt, hogy első munkahelyén, a KSH pécsi Számítástechnikai és ügyvitelszervező Vállalatnál elfogadtassa magát. Hogy nem „nyakken- dcs”, hogy a formaságoknál jobban szereti a munkát. Egy idő után megbíztak benne, s ő ezt a bizalmat megszolgálta. — Volt egy létező szoftver, de én azt mondtam, nem elég azt adaptálni, csinálok egy újat, jobbat. Szerencsém volt, hogy a megbízó, a Tejipari Vállalat és saját cégem is elfogadta az ajánlatomat. Két hónapig éjjel-nappal dolgoztam, de valóban megcsináltam. Igaz, utána kiborultam, de már elfogadtak olyannak, amilyen vaayok. Szabó Árpádot sokan ismerhetik. Néhány évvel ezelőttről még a zenés szórakozóhelyek látogatói is, hiszen hosszabb- rövidebb életű zenekarokban ült a zongora, az orgona mellett. Talán ma főállású szórakoztatózenész, ha nincs az a A programozó kislány, aki a SZDV-ben dolgozott ... — Bár szeretem a zenét, több okból is abba kellett hagyni. Először is, hogyan néz ki egy rockzenész harminc éven felül. Még így is tovább játszottam, mint ahogy terveztem, mert azért kellett a családi bruttóba az az összeg. Meg főképpen választani kellett, mert a szakmai munkám elhatalmasodott ... S egyre többen ismerik, azok közül, akik mostanában kezdtek el érdeklődni számítástechnika, a programozás iránt: októberben—novemberben hetente huszonnyolc órát is tartott. S ekkora óraszám még főhivatásban is tisztes teljesítmény. Gondolhatnánk, a pénz áll a középpontban. De tudni kell Szabó Árpádról, hogy tanít ingyen is, pontosabban társadalmi munkában, tanít viszonylag alacsony óradíjért, s ha úgy látja, a társaságban van fantázia, érdeklődés, nem nézi kitelt-e már a vállalt óraszám ... — Természetes, hogy a pénzért is csinálom. De nem ilyen egyszerű a dolog. Édesapámtól, aki a Nádor konyhafőnöke volt azt tanultam meg, hogy igaz, hogy a munkánkért fizetnek, de a munkánkat nem azért kell elvégezni, hanem mert az a feladatunk. Megkapom a maximális szabadság- fokot a munkahelyemen, nem szólnak bele, hogy hogyan és mikor dolgozom, hiszem a tanítás óhatatlanul ütközne a munkaidővel. Igaz, adom is, amit elvárnak. Egy napom úgy kezdődik, hogy együtt jövünk a feleségemmel a SZüV-be, ő hazamegy a munkaidő végén, én közben itt is vagyok, tanítok is valahol, aztán este valamikor hazaérkezem. Ennyi munkával most van annyi bruttó, hogy tisztességesen meg tudunk élni. Mondhatni, jól keresek, abban az értelemben, hogy tudomásul veszem, milyenek általában a magyarországi jövedelmek tudomásul veszem, hogy a vállalatom így tud fizetni. A fizetés mellé jön a „mellékes", a prémium, s a programok szerzői jogdíjai. Hiszen egy számítógép szellemi termék, hasonló jogok illetik meg, mint a verset, a dalt, a regényt. Bár egy programot könnyebb ellponi, „adaptálni". A programozók így általában védeni szokták a szoftvert... — A legjobb védelem, ha az a szoftver jó. A legbonyolultabb védelem is megfejthető, sokan szinte kihívást éreznek, hogy feltörjék. Én nem szoktam védeni a programot. A felhasználók, ha „lopnak", akkor ezt azért teszik, mert mondjuk vettek először egy programot, amelyről kiderült, hogy nem tudja azt, amit vállalt, vagy csak egyszerűen nem jó. Sajnos, sok ilyen program van forgalomban. A felhasználó tehát logikus lépésként nem vesz egy újat, hanem szerez egy másodikat, harmadikat, valamelyik csak beválik. Ha viszont jó programot kap elsőként, akkor miért ne fizetné meg később is a megbízhatót. Számítógépgyártásunk nem veheti fel a versenyt a világ vezető országaival, cégeivel, Vigasztaltuk magunkat, hogy lehetünk nagyhatalom programkészítésben ... — Sajnos ugyanaz az elmaradás, ami a hardvernél van, az létezik a szoftvernél is. Magyarországon van egy szűk szoftvergyártó réteg, amely valóban világszínvonalú, a többi pedig az átlag környékén vagy alatt. Átlagember vagyok én is. Ez a szakma is annyira differenciálódott már, hogy minden területén lehetetlen a lépéstartás; a számítástechnika a világ egyik vezető tudományága. Én szűkebb területemnek a programozáselméletet választottam, mert úgy látom, ebben van a legnagyobb lemaradásunk. Jobban érdekel a hogyan, mint a mit, s talán ezért is, hogy egyre jobban szeretek tanítani. Ebben viszont átestünk a ló túlsó oldalára: most mindenkit meg akarunk arra tanítani, hogy BASIC-ban tudjon programozni. Nem biztos, hogy erre ilyen mértékben szükség van. Fontosabbnak tartom, hogy azt oktassuk: mire jó a számítástechnika, hiszen a számítástechnika alkalmazásának nagyon szűk része az, hogy programírás. Az egy szakma, s nem lehet mindenki programozó. Viszont kell olyan számítástechnikai kultúrája, amely nélkül ma már nemigen lehet meglenni. A családnak maradnak a hétvégék, s a szabadság. A zenélés sem maradt abba: gitározik a fiának, s próbálgatja az otthoni kis Commodorén a megszólaltatás részleteit, játszik programötletékkel. A „családi bruttót" két, luxusnak vélhető kiadása terheli, a napi éttermi ebéd étlap alapján, s az esti taxi haza. Szabó Árpád osztályvezető napi 12—14 órai munkája mellett ez nemigen tűnik luxusnak ... —: Állandóan felfedezzük a spanyolviaszt; a programozóknak hasonló problémákat kell megoldaniuk hasonló eszközökön. Egyszerűsítene a helyzeten, ha hatékonyan tudna működni egy szoftverkönyvtár vagy katalógus, de még azok közül is kevesen tudnak róla, akiknek pedig kellene. Szükséges lenne, ha létrejönne az Országos Szoftver Archívum és Követőszolgálat mellett egy olyan intézmény, mely orog- ramminősítéssel foglalkozik. Hogy a laikus vásárló tudja, hogy mit vásárol, ér-e az any- nyit, tudja-e, amit készítői mondanak róla. Mert ma nagyon nagy dzsungel a magyar szoftverpiac: a lelkiismeretes jó szakemberek mellett ott vannak a hiénák is ... Kérdezem végezetül Szabó Árpádtól, mire büszke: — Nem termékemre vagyok büszke, hanem arra, hogy szeretek dolgozni. Hogy része vagyok egy rendszernek, amelynek működéséhez értékkel hozzájárulok. Hogy nem szégyenlek kérdezni, még a néhány hónapos fiatal munkatársamtól sem. Hogy vannak emberek, akiknek a véleményére adok. Nem szégyenlem, ha hibát követek el, azt már igen, ha nem tudom kijavítani a hibát. Büszke vagyok arra, hogy programozó vagyok, büszke azért, mert boldoggá tesz a munkám. B. L. Magyar könyvek külföldi kiállításokon Húsz országban mintegy 50 nemzetközi könyvbemutatón vesz részt az idén a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat. A kiállításokon a két budapesti idegen nyelvi könyvkiadó, a Corvina és az Akadémiai könyvműhely kiadványait, valamint 18 magyar nyelvű könyvkiadó legfrissebb termékeit sorakoztatja fel. Először mutatkozik be a magyar tudományos könyvkiadás Kínában. A Kultúra is részt vesz ugyanis a szeptember 5. és 11. között Peking ben megrendezendő Kínai Nemzetközi Könyvvásáron, ahol elsősorban angol nyelvű orvosi könyvekkel, közgazdasági, történelmi, természettudományi témájú, valamint matematikai kötetekkel 6, HÉTVÉGE jelentkezik. A vállalat a Worlddidac elnevezésű nemzetközi oktatási eszközkiállításon is bemutatkozik, amelyet június 5. és 12. között ugyancsak a kínai fővárosban tartanok. Évek óta sikerrel szerepelnek a magyar könyvék a Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron. A könyvvilág e hagyományos találkozóját az idén október 1. és 6. között rendezik meg. A Kultúra mintegy 300 négyzet- méteren mutatja be a Corvina és az Akadémiai Kiadó idegen nyelvű újdonságait, a magyar nyelvű könyvműhelyek legfrissebb darabjait. Évente több millió dollár értékben nyomtatnak könyveket Magyar- országon nyugati kiadók rendelésére. A vállalat e kiadványokból is ízelítőt ad a frankfurti bemutatón, ohol a magyar könyvkiadást mintegy kétezer kötet reprezentálja, s hagyományosan részt vesz a Lipcsei Tavaszi Nemzetközi Könyvvásáron is március 16. és 22. között. A tárlaton a Corvina és az Akadémiai Kiadó több mint ezer kötettel képviselteti magát. A magyarországi idegen nyelvű gyermek- és ifjúsáai irodalmat a legközelebb április 10-13. között a Bolognai Nemzetközi Gyermekkönyv Vásáron tárják az érdeklődők elé. Elsősorban képzőművészeti könyveket, művészi posztereket és képeslapokat mutatnak be június 4. és 9. között a Szófiában tartandó könyvkiállításon. A vállalat szeptember 13- 18. között könyveket, folyóiratokat, zenei köteteket állít ki Havannában, s abban a hónapban részt vesz Madridban a Liber elnevezésű nemzetközi könyvvásáron is. Bemutatkozik Buenos Aires-ben és Brüsz- szelben is, valamint a Milánói Műszaki és Tudományos Nemzetközi Könyvkiállításon, a párizsi Magyar Intézetben, Lón- ; donban és Moszkvában, ahol kottakiállítást rendeznek. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat a TANÉRT-tel közösen az elmúlt években az oktatási eszközök piacán is nemzetközi rangot vívott ki. így az idén is jelentkeznek különféle biológiai, kémiai, fizikai szemléltetőeszközökkel, valamint a közép- és a felsőfokú oktatást szolgáló műszaki cikkekkel. A termékeket az őszi Lipcsei j Nemzetközi Vásárra, az In- terscola elvenezésű taneszköz- bemutatóra is elviszik, s a TANÉRT által gyártott eszközöket kiállítják a dortmundi Jn- terschul elnevezésű taneszköz- bemutatón is. Az SZKP XXVII. kongresszusa előtt Békeprogram az ezredfordulóig Nagyfokú felelősség és határozottság jellemzi azokat a lépéseket, amelyeket a Szovjetunió az utóbbi egy esztendőben tett a nemzetközi életben jelentkező feszültségek feloldásáért és a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a leszerelésért. Ugyanaz a dinamizmus fedezhető fel a szovjet külpolitikában, mint ami a szovjet társadalom életében, a' gazdaság megújítására irányuló erőfeszítésekben tapasztalható. E kérdésekről is sok szó esik az SZKP kongresz- szusa előtti tanácskozásokon. Az olvasó még bizonyára jól emlékszik rá, hogy a múlt év augusztusában a Szovjetunió egyoldalú moratóriumot hirdetett meg a nukleáris robbantásokra, majd októberi párizsi látogatása alkalmával Mihail Gorbacsov több ponton is új elemekkel gazdagított leszerelési elképzeléseket terjesztett vendéglátója, Mitterrand francia köztársasági elnök elé. Újdonság volt azokban az elképzelésekben, hogy a francia és a brit atomütőerőt kikapcsolta volna a felújított genfi szovjet—amerikai leszerelési tárgyalások tárgyköréből. Aztán következett a novemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozó. Hat év óta az első. Már csak ezért is nagy várakozással tekintett a világ e rendkívülinek számító esemény elé. E várakozások nem minden ponton teljesültek. Az amerikai fél nem volt hajlandó lemondani az űrfegyverkezési programról, viszont közös megállapodás született a tekintetben, hogy felgyorsítják Géniben a nukleáris fegyverek korlátozásáról és az űrfegyverkezési verseny kibontakozásának a megakadályozásáról folyó tárgyalásokat. Hamar kiderült azonban, hogy még ez az elvi állás- foglalás sem talált kedvező fogadtatásra azok részéről, akik az űrfegyverkezés élharcosai az Egyesült Államokban. Miután azonban a nemzetközi közvélemény nagy reményeket fűz a világ két vezető hatalmának párbe szédéhez, s konkrét leszere lési intézkedéseket sürget, január 15-én a Szovjetunió előterjesztette 2000-ig szóló átfogó leszerelési javaslatát. E program már az első sza koszban felére csökkentené a hadászati nukleáris fegy verek számát, majd sor ke rülne a szovjet és az a me rikai közép-hatótávolságú rakéták eltávolítására, egy következő szakaszban pedig a harcászati eszközök és más hordozók kivonására. Ezek az intézkedések a példamutatás erejével hathatnának más nukleáris hatalmakra, mindenekelőtt Nagy-Britan- niára és Franciaországra, továbbá Kínára, sőt mindazokra, akiket potenciális atomhatalomként tartanak számon a világon. Szó van a javaslatokban a vegyi és más tömegpusztító fegyverek megsemmisítéséről, a megállapodások végrehajtásának helyi és nemzetközi ellenőrzéséről. A javaslatokat tanulmányozva szembetűnő, a Szovjetunió nagyfokú felelősségvállalása és kompromisszumkészsége. Míg ugyanis korábban ragaszkodott ahhoz, hogy a nukleáris fegyverek és eszközök leszerelése egyidőben történjen, s azokba vonják be a francia és a brit atomütőerőt is, ezúttal e két ország nukleáris eszközeit az első szakaszban teendő intézkedések nem érintenék. Rájuk csak később kerülne sor, akkor, amikor a szovjet és amerikai leszerelési lépések eloszlatnák bizalmatlanságukat, s a jó példa meggyőzné őket, hogy nincs más választásuk, ha hozzá akarnak járulni a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárításához, miként azt a hivatalos nyilatkozatokban gyakran hangoztatják. A kompromisszumos készségre vall a korábban elutasított helyszíni ellenőrzés elfogadása is. Igen fontos eleme az új szovjet békeprogramnak a nukleáris robbantások moratóriumának újabb három hónappal történő meghosz- szabbítása. Ez egy fontos bizalomépítő intézkedés szovjet részről, amelyet ugyan Washingtonban ezúttal sem követtek, de amely rendkívül meggyőző erővel bizonyítja a világ közvéleménye előtt a Szovjetunió immár hatvanki- lenc esztendeje folytatott békepolitikájának következetességét, töretlen vonalát. E javaslatokat előterjesztve Mihail Gorbacsov hangsúlyozta, hogy a világ sorsáért érzett felelősség nem tesz lehetővé többé semmiféle egoizmust. Utalás ez arra, hogy az amerikai kormánynak abba kellene hagynia az egyoldalú fölény szerzésére irányuló erőfeszítéseit, a nukleáris fegyverektől mentes béke megteremtéséről elhangzott nyilatkozatok ismétlése helyett most már a tettek mezejére kellene lépni. Kétségtelen, ez az átfogó leszerelési program a szovjet külpolitika mai legfontosabb eleme. Érdemes azonban odafigyelni más momentumokra is. Arra például, hogy több mint egy évtizedes szünet után újból szovjet külügyminiszter látogatott Tokióba, jelezvén, hogy javítani kívánják a kapcsolatokat Japánnal. Ugyanez az óhaj csendült ki a japán kormány nyilatkozatából, amelyben pozitívan értékelte Se- vardnadze tokiói tárgyalásait, s ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy elvi egyetértés alakult ki a legmagasabb szintű kapcsolatok létesítésére, vagyis egy csúcstalárkozóra, akkor a kapcsolatok általános rendezése útjában álló nem csekély akadályok — japán területi követelések — ellenére is bizakodni lehet a szovjet- japán kapcsolatok rendeződésében. Ugyanez vonatkozik a szovjet-kínai viszonyra is, amely az évek óta tartó erőfeszítések eredményeként fokozatosan javul. Az SZKP XXVII. kong rész - szusa biztosan megerősíti a párt és a kormány általános nemzetközi elismerést avató, dinamikus külpolitikai vonal- vezetését. Kanyó András Következik: A pártirányitás színvonala