Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-15 / 45. szám

Hosszú haj, farmernadrág, gyors beszéd. Ez utóbbiról el­ismeri, hibáinak egyike. Közé­jük sorolandó még, hogy gyors haragú és türelmetlen, ha nincs meg valami határidőre. Viszont nem haragtartó. A hosszú haj és a farmer nem jelent minde­nütt előnyt, de beosztottjai, s tanítványai egy részénél igen. Valóban nem „nyakkendős" típus Szabó Árpád. Semmilyen értelemben: azaz úgy is, hogy voltak beilleszkedési zavarai. Először a hivatásba: a jó gim­náziumi tanárnő hatására ké­mia-fizika szakra jelentkezik a szegedi egyetemre, s noha je­lesen kollokvál két éven át, nem elégedett az egyetemmel. — Voltak jó tanáraim min­dig. Ez a tudat segített elvi­selni az iskolai nyűgöket. A pé­csi Széchenyi Gimnáziumban a Kardos-házaspár. A tanárnő oroszt, férje latint tanított Ahogy tanítottak, az volt a nagyhatású. Lajos bácsinak például a matematika hobbija volt, ezért ha lehetett, vállalt helyettesítéseket. Nekem sze­rencsém volt, mert sok matek- óránkon helyettesítette a szak­tanárt: szerette a matekot, sze­rette a tanítást, s szerette a gyerekeket... Mégsem a gimnáziumi em­lékezetes matekórák döntöttek abban, hogy Szabó Árpádból matematikus-programozó ’ lett. Hanem ecjy; szerelem .1.. — A kislány itt dolgozott akkor a SZDV-ben, szinte tőle hallottam először számítógép­ről, programokról. Másodéves voltam már a kémia—fizika szakon, amikor elkapott a gép­szíj. Mint a legtöbb tizennyolc éves, én sem tudtam, mi aka­rok lenni, hagytam magam a kedvenc tanár szakjára irányí­tani. Közben Szegeden elkez­dődött a programozó matema­tikusok képzése, az egyetemi párttitkár segítségével sikerült átiratkoznom oda. Bár ott is hamar rájöttem, nemigen tud­nak mire tanítani, hiszen ami érdekelt, azt tanultam magam­tól is. Legfeljebb arra tanítot­tak meg az egyetemen, hogy hogyan kell a könyvtárat hasz­nálni, nyomára jutni a szak- irodalomnak. Két évbe telt, hogy első mun­kahelyén, a KSH pécsi Számí­tástechnikai és ügyvitelszer­vező Vállalatnál elfogadtassa magát. Hogy nem „nyakken- dcs”, hogy a formaságoknál jobban szereti a munkát. Egy idő után megbíztak benne, s ő ezt a bizalmat megszolgál­ta. — Volt egy létező szoftver, de én azt mondtam, nem elég azt adaptálni, csinálok egy újat, jobbat. Szerencsém volt, hogy a megbízó, a Tejipari Vállalat és saját cégem is el­fogadta az ajánlatomat. Két hónapig éjjel-nappal dolgoz­tam, de valóban megcsináltam. Igaz, utána kiborultam, de már elfogadtak olyannak, amilyen vaayok. Szabó Árpádot sokan ismer­hetik. Néhány évvel ezelőttről még a zenés szórakozóhelyek látogatói is, hiszen hosszabb- rövidebb életű zenekarokban ült a zongora, az orgona mel­lett. Talán ma főállású szóra­koztatózenész, ha nincs az a A programozó kislány, aki a SZDV-ben dolgo­zott ... — Bár szeretem a zenét, több okból is abba kellett hagyni. Először is, hogyan néz ki egy rockzenész harminc éven felül. Még így is tovább ját­szottam, mint ahogy terveztem, mert azért kellett a családi bruttóba az az összeg. Meg fő­képpen választani kellett, mert a szakmai munkám elhatalma­sodott ... S egyre többen ismerik, azok közül, akik mostanában kezd­tek el érdeklődni számítástech­nika, a programozás iránt: ok­tóberben—novemberben he­tente huszonnyolc órát is tar­tott. S ekkora óraszám még fő­hivatásban is tisztes teljesít­mény. Gondolhatnánk, a pénz áll a középpontban. De tudni kell Szabó Árpádról, hogy ta­nít ingyen is, pontosabban tár­sadalmi munkában, tanít vi­szonylag alacsony óradíjért, s ha úgy látja, a társaságban van fantázia, érdeklődés, nem nézi kitelt-e már a vállalt óra­szám ... — Természetes, hogy a pénzért is csinálom. De nem ilyen egyszerű a dolog. Édes­apámtól, aki a Nádor konyha­főnöke volt azt tanultam meg, hogy igaz, hogy a munkánkért fizetnek, de a munkánkat nem azért kell elvégezni, hanem mert az a feladatunk. Megka­pom a maximális szabadság- fokot a munkahelyemen, nem szólnak bele, hogy hogyan és mikor dolgozom, hiszem a ta­nítás óhatatlanul ütközne a munkaidővel. Igaz, adom is, amit elvárnak. Egy napom úgy kezdődik, hogy együtt jövünk a feleségemmel a SZüV-be, ő hazamegy a munkaidő végén, én közben itt is vagyok, taní­tok is valahol, aztán este vala­mikor hazaérkezem. Ennyi mun­kával most van annyi bruttó, hogy tisztességesen meg tu­dunk élni. Mondhatni, jól ke­resek, abban az értelemben, hogy tudomásul veszem, milye­nek általában a magyarorszá­gi jövedelmek tudomásul ve­szem, hogy a vállalatom így tud fizetni. A fizetés mellé jön a „mellé­kes", a prémium, s a progra­mok szerzői jogdíjai. Hiszen egy számítógép szellemi ter­mék, hasonló jogok illetik meg, mint a verset, a dalt, a re­gényt. Bár egy programot könnyebb ellponi, „adaptálni". A programozók így általában védeni szokták a szoftvert... — A legjobb védelem, ha az a szoftver jó. A legbonyolul­tabb védelem is megfejthető, sokan szinte kihívást éreznek, hogy feltörjék. Én nem szoktam védeni a programot. A felhasz­nálók, ha „lopnak", akkor ezt azért teszik, mert mondjuk vet­tek először egy programot, amelyről kiderült, hogy nem tudja azt, amit vállalt, vagy csak egyszerűen nem jó. Saj­nos, sok ilyen program van for­galomban. A felhasználó tehát logikus lépésként nem vesz egy újat, hanem szerez egy másodikat, harmadikat, vala­melyik csak beválik. Ha viszont jó programot kap elsőként, akkor miért ne fizetné meg ké­sőbb is a megbízhatót. Számítógépgyártásunk nem veheti fel a versenyt a világ vezető országaival, cégeivel, Vigasztaltuk magunkat, hogy lehetünk nagyhatalom prog­ramkészítésben ... — Sajnos ugyanaz az elma­radás, ami a hardvernél van, az létezik a szoftvernél is. Ma­gyarországon van egy szűk szoftvergyártó réteg, amely va­lóban világszínvonalú, a többi pedig az átlag környékén vagy alatt. Átlagember vagyok én is. Ez a szakma is annyira diffe­renciálódott már, hogy minden területén lehetetlen a lépés­tartás; a számítástechnika a világ egyik vezető tudomány­ága. Én szűkebb területemnek a programozáselméletet válasz­tottam, mert úgy látom, ebben van a legnagyobb lemaradá­sunk. Jobban érdekel a ho­gyan, mint a mit, s talán ezért is, hogy egyre jobban szeretek tanítani. Ebben viszont átes­tünk a ló túlsó oldalára: most mindenkit meg akarunk arra tanítani, hogy BASIC-ban tud­jon programozni. Nem biztos, hogy erre ilyen mértékben szükség van. Fontosabbnak tartom, hogy azt oktassuk: mi­re jó a számítástechnika, hi­szen a számítástechnika alkal­mazásának nagyon szűk része az, hogy programírás. Az egy szakma, s nem lehet mindenki programozó. Viszont kell olyan számítástechnikai kultúrája, amely nélkül ma már nemigen lehet meglenni. A családnak maradnak a hétvégék, s a szabadság. A ze­nélés sem maradt abba: gitá­rozik a fiának, s próbálgatja az otthoni kis Commodorén a megszólaltatás részleteit, játszik programötletékkel. A „csalá­di bruttót" két, luxusnak vél­hető kiadása terheli, a napi éttermi ebéd étlap alapján, s az esti taxi haza. Szabó Árpád osztályvezető napi 12—14 órai munkája mellett ez nemigen tűnik luxusnak ... —: Állandóan felfedezzük a spanyolviaszt; a programozók­nak hasonló problémákat kell megoldaniuk hasonló eszközö­kön. Egyszerűsítene a helyze­ten, ha hatékonyan tudna mű­ködni egy szoftverkönyvtár vagy katalógus, de még azok közül is kevesen tudnak róla, akiknek pedig kellene. Szüksé­ges lenne, ha létrejönne az Országos Szoftver Archívum és Követőszolgálat mellett egy olyan intézmény, mely orog- ramminősítéssel foglalkozik. Hogy a laikus vásárló tudja, hogy mit vásárol, ér-e az any- nyit, tudja-e, amit készítői mon­danak róla. Mert ma nagyon nagy dzsungel a magyar szoft­verpiac: a lelkiismeretes jó szakemberek mellett ott van­nak a hiénák is ... Kérdezem végezetül Szabó Árpádtól, mire büszke: — Nem termékemre vagyok büszke, hanem arra, hogy sze­retek dolgozni. Hogy része va­gyok egy rendszernek, amely­nek működéséhez értékkel hoz­zájárulok. Hogy nem szégyen­lek kérdezni, még a néhány hónapos fiatal munkatársamtól sem. Hogy vannak emberek, akiknek a véleményére adok. Nem szégyenlem, ha hibát kö­vetek el, azt már igen, ha nem tudom kijavítani a hibát. Büsz­ke vagyok arra, hogy progra­mozó vagyok, büszke azért, mert boldoggá tesz a munkám. B. L. Magyar könyvek külföldi kiállításokon Húsz országban mintegy 50 nemzetközi könyvbemutatón vesz részt az idén a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat. A ki­állításokon a két budapesti idegen nyelvi könyvkiadó, a Cor­vina és az Akadémiai könyv­műhely kiadványait, valamint 18 magyar nyelvű könyvkiadó legfrissebb termékeit sorakoz­tatja fel. Először mutatkozik be a ma­gyar tudományos könyvkiadás Kínában. A Kultúra is részt vesz ugyanis a szeptember 5. és 11. között Peking ben meg­rendezendő Kínai Nemzetközi Könyvvásáron, ahol elsősorban angol nyelvű orvosi könyvek­kel, közgazdasági, történelmi, természettudományi témájú, va­lamint matematikai kötetekkel 6, HÉTVÉGE jelentkezik. A vállalat a Worlddidac elnevezésű nem­zetközi oktatási eszközkiállí­táson is bemutatkozik, ame­lyet június 5. és 12. között ugyancsak a kínai fővárosban tartanok. Évek óta sikerrel szerepelnek a magyar könyvék a Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron. A könyvvilág e hagyományos ta­lálkozóját az idén október 1. és 6. között rendezik meg. A Kultúra mintegy 300 négyzet- méteren mutatja be a Corvina és az Akadémiai Kiadó ide­gen nyelvű újdonságait, a ma­gyar nyelvű könyvműhelyek legfrissebb darabjait. Évente több millió dollár értékben nyomtatnak könyveket Magyar- országon nyugati kiadók ren­delésére. A vállalat e kiadvá­nyokból is ízelítőt ad a frank­furti bemutatón, ohol a ma­gyar könyvkiadást mintegy két­ezer kötet reprezentálja, s ha­gyományosan részt vesz a Lip­csei Tavaszi Nemzetközi Könyv­vásáron is március 16. és 22. között. A tárlaton a Corvina és az Akadémiai Kiadó több mint ezer kötettel képviselteti ma­gát. A magyarországi idegen nyelvű gyermek- és ifjúsáai irodalmat a legközelebb ápri­lis 10-13. között a Bolognai Nemzetközi Gyermekkönyv Vá­sáron tárják az érdeklődők elé. Elsősorban képzőművészeti könyveket, művészi posztereket és képeslapokat mutatnak be június 4. és 9. között a Szó­fiában tartandó könyvkiállítá­son. A vállalat szeptember 13- 18. között könyveket, folyóira­tokat, zenei köteteket állít ki Havannában, s abban a hó­napban részt vesz Madridban a Liber elnevezésű nemzetközi könyvvásáron is. Bemutatkozik Buenos Aires-ben és Brüsz- szelben is, valamint a Milánói Műszaki és Tudományos Nem­zetközi Könyvkiállításon, a pá­rizsi Magyar Intézetben, Lón- ; donban és Moszkvában, ahol kottakiállítást rendeznek. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat a TANÉRT-tel közösen az elmúlt években az oktatási eszközök piacán is nemzetközi rangot vívott ki. így az idén is jelentkeznek különféle bioló­giai, kémiai, fizikai szemlélte­tőeszközökkel, valamint a kö­zép- és a felsőfokú oktatást szolgáló műszaki cikkekkel. A termékeket az őszi Lipcsei j Nemzetközi Vásárra, az In- terscola elvenezésű taneszköz- bemutatóra is elviszik, s a TANÉRT által gyártott eszkö­zöket kiállítják a dortmundi Jn- terschul elnevezésű taneszköz- bemutatón is. Az SZKP XXVII. kongresszusa előtt Békeprogram az ezredfordulóig Nagyfokú felelősség és határozottság jellemzi azo­kat a lépéseket, amelyeket a Szovjetunió az utóbbi egy esztendőben tett a nemzet­közi életben jelentkező fe­szültségek feloldásáért és a fegyverkezési hajsza megfé­kezéséért, a leszerelésért. Ugyanaz a dinamizmus fe­dezhető fel a szovjet külpo­litikában, mint ami a szovjet társadalom életében, a' gaz­daság megújítására irányuló erőfeszítésekben tapasztal­ható. E kérdésekről is sok szó esik az SZKP kongresz- szusa előtti tanácskozáso­kon. Az olvasó még bizonyára jól emlékszik rá, hogy a múlt év augusztusában a Szovjet­unió egyoldalú moratóriu­mot hirdetett meg a nukleá­ris robbantásokra, majd ok­tóberi párizsi látogatása al­kalmával Mihail Gorbacsov több ponton is új elemekkel gazdagított leszerelési el­képzeléseket terjesztett ven­déglátója, Mitterrand francia köztársasági elnök elé. Új­donság volt azokban az el­képzelésekben, hogy a fran­cia és a brit atomütőerőt ki­kapcsolta volna a felújított genfi szovjet—amerikai lesze­relési tárgyalások tárgyköré­ből. Aztán következett a no­vemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozó. Hat év óta az első. Már csak ezért is nagy várakozással tekintett a világ e rendkívülinek szá­mító esemény elé. E vára­kozások nem minden ponton teljesültek. Az amerikai fél nem volt hajlandó lemonda­ni az űrfegyverkezési prog­ramról, viszont közös megál­lapodás született a tekintet­ben, hogy felgyorsítják Géni­ben a nukleáris fegyverek korlátozásáról és az űrfegy­verkezési verseny kibontako­zásának a megakadályozá­sáról folyó tárgyalásokat. Hamar kiderült azonban, hogy még ez az elvi állás- foglalás sem talált kedvező fogadtatásra azok részéről, akik az űrfegyverkezés él­harcosai az Egyesült Álla­mokban. Miután azonban a nemzetközi közvélemény nagy reményeket fűz a világ két vezető hatalmának párbe szédéhez, s konkrét leszere lési intézkedéseket sürget, január 15-én a Szovjetunió előterjesztette 2000-ig szóló átfogó leszerelési javaslatát. E program már az első sza koszban felére csökkentené a hadászati nukleáris fegy verek számát, majd sor ke rülne a szovjet és az a me rikai közép-hatótávolságú rakéták eltávolítására, egy következő szakaszban pedig a harcászati eszközök és más hordozók kivonására. Ezek az intézkedések a példamu­tatás erejével hathatnának más nukleáris hatalmakra, mindenekelőtt Nagy-Britan- niára és Franciaországra, to­vábbá Kínára, sőt mindazok­ra, akiket potenciális atom­hatalomként tartanak szá­mon a világon. Szó van a javaslatokban a vegyi és más tömegpusztí­tó fegyverek megsemmisíté­séről, a megállapodások végrehajtásának helyi és nemzetközi ellenőrzéséről. A javaslatokat tanulmányozva szembetűnő, a Szovjetunió nagyfokú felelősségvállalása és kompromisszumkészsége. Míg ugyanis korábban ra­gaszkodott ahhoz, hogy a nukleáris fegyverek és esz­közök leszerelése egyidőben történjen, s azokba vonják be a francia és a brit atom­ütőerőt is, ezúttal e két or­szág nukleáris eszközeit az első szakaszban teendő in­tézkedések nem érintenék. Rájuk csak később kerülne sor, akkor, amikor a szovjet és amerikai leszerelési lépé­sek eloszlatnák bizalmatlan­ságukat, s a jó példa meg­győzné őket, hogy nincs más választásuk, ha hozzá akar­nak járulni a nukleáris ka­tasztrófa veszélyének elhárí­tásához, miként azt a hiva­talos nyilatkozatokban gyak­ran hangoztatják. A kompro­misszumos készségre vall a korábban elutasított helyszí­ni ellenőrzés elfogadása is. Igen fontos eleme az új szovjet békeprogramnak a nukleáris robbantások mora­tóriumának újabb három hó­nappal történő meghosz- szabbítása. Ez egy fontos bi­zalomépítő intézkedés szov­jet részről, amelyet ugyan Washingtonban ezúttal sem követtek, de amely rendkívül meggyőző erővel bizonyítja a világ közvéleménye előtt a Szovjetunió immár hatvanki- lenc esztendeje folytatott békepolitikájának következe­tességét, töretlen vonalát. E javaslatokat előterjeszt­ve Mihail Gorbacsov hang­súlyozta, hogy a világ sor­sáért érzett felelősség nem tesz lehetővé többé sem­miféle egoizmust. Utalás ez arra, hogy az amerikai kor­mánynak abba kellene hagy­nia az egyoldalú fölény szer­zésére irányuló erőfeszítéseit, a nukleáris fegyverektől mentes béke megteremtésé­ről elhangzott nyilatkozatok ismétlése helyett most már a tettek mezejére kellene lép­ni. Kétségtelen, ez az átfogó leszerelési program a szovjet külpolitika mai legfontosabb eleme. Érdemes azonban odafigyelni más momentu­mokra is. Arra például, hogy több mint egy évtizedes szü­net után újból szovjet kül­ügyminiszter látogatott To­kióba, jelezvén, hogy javí­tani kívánják a kapcsolato­kat Japánnal. Ugyanez az óhaj csendült ki a japán kor­mány nyilatkozatából, amely­ben pozitívan értékelte Se- vardnadze tokiói tárgyalá­sait, s ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy elvi egyetértés alakult ki a leg­magasabb szintű kapcsola­tok létesítésére, vagyis egy csúcstalárkozóra, akkor a kapcsolatok általános rende­zése útjában álló nem cse­kély akadályok — japán te­rületi követelések — ellenére is bizakodni lehet a szovjet- japán kapcsolatok rendező­désében. Ugyanez vonatko­zik a szovjet-kínai viszonyra is, amely az évek óta tartó erőfeszítések eredményeként fokozatosan javul. Az SZKP XXVII. kong rész - szusa biztosan megerősíti a párt és a kormány általános nemzetközi elismerést avató, dinamikus külpolitikai vonal- vezetését. Kanyó András Következik: A pártirányitás színvonala

Next

/
Thumbnails
Contents