Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)
1986-01-11 / 10. szám
Eredményes tervpályázat — újabb almok? Van Pécsnek egy területe, amellyel nem tud mit kezdeni. Illetve tudna, ha volna mondjuk 20 fölösleges milliárdja, hogy a tetszése szerint beépítse, s utána áruba bocsássa. Ezt a területet az utóbbi évtizedekben újra, meg újra előveszik, inert kétségkívül kellene vele valamit csinálni, mielőtt apró, botladozó léptekkel végérvényesen befuccsol. Most megint elővették. Megint csak azért, mert kellene vele valamit kezdeni. A terület a város egészéhez mérten nem nagy, a jelentősége azonban igen, a belvároséval vetekszik. A belváros déli pereméhez kapcsolódik, két oldalt a Szabadság út, illetve a Légszeszgyár utca, délről pedig a Szalai András út és a Somogyi Béla utca határolja. A Rákóczi úttól délre Panyik István archív légifelvételei a tervezési területről. Fent a lent az attól keletre lévő területrész. Régóta érződik, hogy hiányzik Pécsett egy modern, életteli, a régit, a történelmit nemcsak ellenpontozó, de leginkább tehermentesítő város- központ. A belváros lehetőségei behatároltak, mégis itt van minden, ez a napi célpontja ilyen-olyan okból másfélszázezer embernek. Az új város- központ területét az említett helyen már csaknem három évtizede kitűzték, csakhogy akkor még merőben másként festett az egész. Létezett még Majláth utca és Regős utca, volt még terjedelmes TÜZÉP- telep és egybefüggő házsor a Rákóczi út déli oldalán, és voltak csodálatos álmok... A korábbi rendezési terv is ótlé- nyegítette a Bajcsy-Zsilinszky úttól nyugatra lévő területet, ám volt egy érdekes „apróság", amivel ma is kínlódni kell. Állt a Majláth utca legelején egy ócska földszintes ház, amit „emeletráépítés” ürügyén a földig bontottak, hogy a helyén felépítsék — sokak szerint — a város egyik legcsúfabb házát, amely valakinek a nemtörődömsége miatt évtizedekre konzerválja a rég eltűnt utca emlékét, lehetetlenné téve az új megyeháza előterének a normális rendezését. Az említett rendezési terv főleg lakóterületként kívánta hasznosítani a helyet, s csak később, a hatvanas évek derekán született meg az új igazgatási központ gondolata, s indult útjára ennek érdekében a szanálás, majd az építkezés. Az eredmény: intézmények halmaza, amely csupán hivatali élettel van teli — reggel 8- tól délután 5-ig. Megyeháza, KÖJÁL, irodaház, társadalom- biztosítási igazgatóság, ügyészség, szakszervezeti és MHSZ- székház, OTP... Túl soknak tűnik ez egy csomóban. Mert estére mindben kihunynak a fények, elnéptelenednek, megszűnik az élet. Nem csoda: nincs miért odatévedni. Csak egyvalamiért: az Ifjúsági Ház programjaiért. Ez pedig kevés. 6. HÉTVÉGE Szerencsére már túlhaladott a steril igazgatási központ gondolata. Dehát akkor mi legyen, hogyan legyen? „Zárt kapu” az álmok előtt Több mint tíz esztendeje próbáltak erre választ keresni a PTV házi tervpályázatán Akkor mór a most értelmezett terület élt, több minden elindult és ismert volt. A választ is könnyebben lehetett megfogalmazni, amiből viszont szinte semmi nem valósult meg. Ma úgy mondjuk: ötleteket adott az új városközpont formálásához. Akárcsak a mostani tervpályázat, amely mostani témánk —- a bemutatás igénye nélkül. Hiszen bármit is mondanánk akár a legjobb pályaműről is, azzal a tudattal tennénk, hogy azt megvalósulva soha senki nem látná. Az ÉVM, a megyei és a városi tanács közösen kiírt pályázata, sok ragyogó ötletet adott ahhoz a részletes rendezési tervhez, amelyet a nyertes pályaművek ajánlatainak a figyelembevételével kidolgoznak majd a DTV-nél. A háttérben — Gömöry János városi főépítész szerint —csak homályos szándékok vannak, komoly beruházói igény nélkül. Tegyük hozzá: ma. Ugyanis a négy közül a leglényegesebben, a Bajcsy-Zsilinszky út és a Rózsa Ferenc utca közötti- ben azáltal, hogy a BÉV már nagyrészt feladta a hadállásait, megcsillant a városközponti célú hasznosíthatóság lehetősége. A többszörös feltételesség oka, hogy a BÉV mégiscsak ott van, s erősen rajta múlik, mikor száll vissza a városra ez a nagy fontosságú terület és tárul ki az ajtó a mostani, legfrissebb álmok előtt. Sok mindent kell megoldani ezen a négy tömbnyi területen, s egy célt sem sterilen. LakjaBajcsy-Zsilinszky úttól nyugatra, nak itt emberek, vásároljanak, művelődjenek, szórakozzanak, pihenjenek, egyszóval csinálják — csinálhassák! — mindazt, amit egy „nőtt városban" csinálnak egyébként is. Ilyen „nőtt város” pl. a belváros, melynek az ellentétei az új városrészek, s a két típus közti különbségről elég is ennyi. Mai gazdasági viszonyaink biztosítják, hogy ez a jelentős terület ne hirtelen váljék hipermodern cityvé, hanem az élet diktálta léptekkel formálódjék. Tömbről tömbre Mit ajánlanak ehhez a pályaművek? Az első — a Szabadság út és Jókai utca közti — tömböt ezek sem tudják másként felfogni, mint igazgatási központot. Itt kell kötelességsze- rűen elhelyezni az ügyészség mellett a bíróság új épületét; de vajon mikor? Az igazságügyi tárca halogatja a dolgot, pedig nyilatkoznia kellene végre, mivel az ideiglenesség nem tesz jól a területnek. És van egy kérdőjel is. A Rákóczi út— Jókai utca sarok, ami jelentősebb pont annál, hogysem meggondolatlan módon hasznosuljon. A következő tömb sem prob- lémamestes. Ebben részes az új OTP-székház is, ami „természetellenesen” nem ahhoz az úthoz igazodik, amely előtte húzódik, tehát a Rákóczi úthoz, hanem a jóval távolabbi, háta mögöttihez, a Szalai András úthoz. (Miért?) Ez némileg bizonytalanná teszi a Rákóczi út további beépítését. Van ajánlat a meglévő épületek megtartására, de van az eltüntetésükre is. A tömbbelső már kevésbé problémás. A művelődési központ elhelyezésének az igénye ma is él, különböző megközelítésben és megfogalmazásban szólnak erre az ajánlatok. Valamennyi pályamű gondoskodik az itt talált római lakóépület bemutatásáról, Egy művelődési központ azonban kevés, a további ajánlatok elsősorban kereskedelmi-szolgáltató jellegű létesítményekre gondolnak. Városrendezésileg ma még szűz területnek számít a következő tömb, hiszen a ma zömében és alapvetően iparterület — nemcsak a BÉV, fianem a volt Sopiana is itt van —- a korlátlan lehetőségek területének számít. Tulajdonképpen ez lenne az igazi city, amelyet egy gyalogos tengely szel át a Hal tértől az új autóbusz- pályaudvar felé. Ezt építészetileg is roppant hangsúlyossá akarják tenni, Liár a „honnan” és a „hová" ezt igazából nem indokolják. A valódi cél, hogy a gyalogosforgalom könnyen ráirányuljon a közlekedési központra. Félő azonban, hogy egy ilyen értelmű megkompo- náltság esetén elvész a Bajcsy- Zsilinszky út jelentősége, ami viszont a Széchenyi térre való rávezetés tekintetében lát- vónyszervezőként is jelentős elem. És hogyan jutna a gyalogostengely az autóbusz-pályaudvarhoz? Hiszen ott van a növekvő forgalmú 6-os út! Vagy aluljáróval, vagy felüljáróval. Az előbbit akár el is vethetjük. Ma már — és „holnap” még kevésbé — aligha képzelhető el a fontos út lezárása aluljóróépítés miatt. A gyalogos felüljáró? ... A pályaművek egy része kihasználja a Rákóczi út és a Szalai András út közti 6—8 méteres szintkülönbséget, így a felüljáróra lépcső nélkül lehetne feljutni. Föld alatt és föld felett Az észak—déli irányú gyalogostengely — a pályaművek szerint — a Czinderi utca térségében leágazik nyugat felé, átmegy a szomszéd tömbbe, s tovább is (az egyik terv egy lakás feláldozásával kaput nyit a Jókai utcai bérházon) a Zsol- nay-szobor felé. És mi lehet a Sopiana-csarnokkal? Legkézenfekvőbb a kereskedelmi célú felhasználás — egyébként más kereskedelmi létesítményeket is ajánlanak ide, többek között egy ún. kereskedőházat is —, amit indokol a belváros egyre elviselhetetlenebb kereskedelmi leterheltsége. A negyedik tömb a Rákóczi út—Rózsa Ferenc utca sarok megoldatlanságával kapott szót a pályázaton. A belváros kapujához méltatlan az ottani „zsibvásár”. Elnyúlt ívű sarokház kívánkozik oda valamennyi pályamű szerint, talán hátrább is húzva az utca vonalától, s talán a déli oldalra telepített lakóhelyiségekkel a zajhatás kivédése végett. Megfontolandónak tartják a pályaművek a Rákóczi út déli oldalának a jövőjét. Ha meg lehet szabadítani néhány épülettől — ez leginkább a Rózsa Ferenc utcához közeliekre értendő —, akkor egy kisebb zöldövezet révén ki lehet tágítani. Nem kis feladat az sem, hogyan biztosítható elegendő parkolóterület. Belvárosi hiányokat is itt kell pótolni, ez pedig a jövőbeni beépítés mindenkori gondja lesz.. Egy biztos: úgy nem lehet itt építkezni, hogy ■ legalább egyszintnyi föld alatti parkoló ne legyen a házak alatt. Mert a túl sok külszíni parkoló sem használ a területnek. Hársfai István Felkiáltójelek Sosem tudta megvárni a postást a társalgóban. Mindig lement a nagy parkon át a kapuhoz. Hétközben a levelet várta, hétvégén a látogatókat, fiáékat — hiába. Egy napon aztán bolgogan sietett vissza a társalgóba. Levelet lobogtatott, amelyben azt írta a fia, hogy most már minden elrendeződött körülöttük, és hétvégeken várják a papát. Ezután minden szombat délután gondosan meg borotvál kozott, kiöltözött, elköszönt a többiektől, mondván, hogy siet, mert várják a gyerekek. Vasárnap este tért vissza, s a következő szombatig nem fogyott ki a mesélnivalók- ból. Arról beszélt, milyen gyönyörű a gyerekek lakása, hogy a menye megint az egyik kedvenc ételét főzte, s hogy a nagyobb unokája már megmondta, hogy ő is esztergályos lesz, mint a papa. így ment ez egészen késő őszig, mígnem egy vasárnap délután egyik kórházból telefonáltak az otthonba, hogy ne várják a bácsit, délután mentő vitte be hozzájuk. Belázasodott, félrebeszélt. Hajnalra jobban lett, és a lázas félszavak keltette érdeklődés nyomán a nővér kikérdezte. Nem tudta elviselni, a mindennapok hiábavaló várakozását. Kezdetben méq jobbnál jobb okokat talált magának arra, hogy miért nem írnak, miért nem látogatják a fiáék, de ahogy teltek a napok, ez egyre nehezebben ment. A társai előtt szégyenkezett. Egy nap azonban kitalálta, a változás lehetőségét. Levelet írt magának a fia nevében, melyben azt tudatta, hogy hétvégekre meghívják hozzájuk. Szombatonként elment, a városban kószált estig, az éjszakát a padokon, kapualjakban töltötte. Ha futotta a zsebpénzéből, akkor evett, ha nem, akkor éhezett. Azon az utolsó szombaton kora délután, ha erőtlenül is, de még sütött a nap. Később azonban hirtelen eleredt az eső, hidegre fordult, s ő bőrig ázva barangolt a város utcáin. Hiába húzódott be a lépcsőhózakba, a vizes, áthűlt ruhában vacogva töltötte az éjszakát. Vasárnap délután a földön fekve bukkant rá valaki és kihívta a mentőket... * Az idős asszony hosszú 'ideje egyedül élt, a falu legszélső házában. Férje korán elhalt melőle, gyerekei nem voltak. Az évek múlásával egyre fogyott az ereje, s egy idő óta házi szociális gondozónő járt hozzá. Ő mosott, takarított utána, ő vitte neki naponta a meleg ételt. A néni az ebédből — még mielőtt hozzányúlt volna —, mindig félretett egy keveset. Ha főzelék volt hússal, akkor a : húst. A gondozónő kezdetben azt hitte, hogy vacso- ; rára, mígnem egyszer pont akkor érkezett, amikor a néni a délben félretett ennivalót a kutyájának vitte. Ki- vénhedt, jámbor jószág, többnyire láncrakötve, csak időnként engedte el a gaz- í dója, hogy kedvére járhasson egy kicsit. Utólag összerakva a mozaik-kockákat, lehet hogy egy ilyen járkálás közben találkozott a kutya egy másik beteg állattal. Ma már kideríthetetlen, de az tény hogy egy reggel a gondozónő az udvaron találta a nénit. A földön feküdt eszméletlenül. Mellette a kutya, habzó szájjal. A lánc összevissza volt tekeredve az idős asszonyon és a kutyáján. A gondozónő, aki azt hitte, hogy a néni csak elesett, azonnal megpórbálta kiszabadítani, s eközben a kutya, amelyről utólag kiderült, hogy veszett volt, őt is többször megmarta. Az idős asszonyon már nem lehetett segíteni. A gondozónő megkapta a védőoltássorozatot, és ismét dolgozik. Á falu legszélső házába új lakó költözött. * Nern is olyan rég, levelet kaptunk a keresztespusztai szociális otthonból. írója madáretető beszerzéséhez kért tőlünk segítséget, na- \ gyón melegen indokolva, j hogy miért lenne szüksége egy, a boltokban kaphatónál nagyobb etetőre: „rengeteg ' kedves, hasznos kismadár él í a parkunkban, róluk szeretnék f gondoskodni a téli hónapok- | bon”. — hangzik a levét egy mondata. Kolleganőm két napon belül kapott egy nagyon tisztes méretű ma- < dóretetőt, a szűkebb rokonságától, és azonnal értesítette a levél íróját, hogy lehet jönni érte. Jött is nagy örömmel, és mindannyiunknak elmesélte, hogy milyen jó érzés látni a gyülekező madarakat, amelyek hozzászoktak a rendszeres ellátáshoz, nem is keresnek maguknak másutt ele- séget. Már korábban is etették őket, de úgy vélik, hogy idén jóval többen lesznek, nem árt felkészülni a nagyobb vendégseregre, na- j gyobb etetővel, több eleség- gel. Még erről beszélt, eszembe jutott, hogy az egyik ba- , ranyai szociális otthon kerítése mellett kis műanyag tálkák sorakoznak. Amikor legelőször láttam őket, talán hat-hét lehetett, később mór tíz-tizenkettő, és legutóbb talán húsz is. A környék macskáinak g tálkái. Az otthon területén közegészség- ügyi okok végett nem lehetett megtűrni ennyi állatot, de a veeztők úgy vélték, hogy a kerítés mellett jó helyen lesznek a tálkák. Ar állatszerető időseknek pedig van „kinek” adniuk az ételmaradékot, van, kit figyelni, j hogy ízlett-e neki az ebéd, vajon miért evett ma keveset a cirmos vagy a szürke, s no, lám mór a kismacskáit is hozza a fekete! Török Éva KNEB-vizsgáia! a gázkészülékekről A propán-bután gázt használok többsége elmulasztja a készülékek időszakos felülvizsgálatát; e berendezések javítását pedig gyakran pazarló módon, egy egész részegység cseréjével oldják meg a szervizek. Ezt állapította meg a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ipari főosztályának két vizsgálata, amelyeket a megyei népi ellenőrök felmérései nyomán indított a testület. A propán-bután gázkészülékek időszakos ellenőrzését elemző, napokban befejeződött vizsgálatából kitűnt, hogy a korábbi rendeletek az illetékes gázszolgáltató vállalatok feladatává tették a pb-gázkészülé- kek ötévenkénti kötelező felülvizsgálatát. 1982-től azonban — az Ipari Minisztérium előírásainak megfelelően — a fogyasztók kötelesek gondoskodni készülékeik időszakos ellenőriztetéséről; ezt a gázszolgáltatók az ügyfél megrendelésére végzik el. Az időszakos felülvizsgálat elmulasztásából fakadó károkért, balesetekért a szolgáltató vállalatokat nem terheli felelősség. A széles körű KNEB-vizsgálat feltárta, hogy a pb-gázkészülékeket használó .fogyasztók többsége nem ismeri e kötelezettségét. Ezért a jövőben a rádió és a televízió is felhívja a pb-gáz fogyasztók figyelmét a készülékek időszakos felülvizsgálatára. Egy másik, a gázkészülékek csapszerkezetének javításával foglalkozó KNEB-vizsgálat eredménye szerint az eddigi gyakorlatnak megfelelően a javításra jogosult szervezetek a készülékek termomágneses kapcsolójának hibája esetén az egész csapszerkezetet kicserélték. így a mintegy 100 forint értékű kis részegység helyett az egész csapszerkezetet kicserélték, ötszörös árért. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ezért az Ipari Minisztériumtól kért támogatást. Ennek nyomán, a minisztérium intézkedéseinek megfelelően az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint a Fővárosi Gázművek a közeljövőben felméri a területükön működő javításra jogosult szervezetek alkatrészigényét, s ezekből megfelelő meny- nyiséget rendel a gyártótól.
