Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-08 / 7. szám

2 Dunántúli napló 1986. január 8., szerda Libanon a Biztonsági Tanács összehívását kéri ÓRA A NAGYVILÁGBAN Lapszemle Libanon hétfőn az ENSZ Biztonsági Tanácsa sürgős ösz- szehívásót kérte az izraeli megszálló erők Dél-Libanon elleni támadásai és ottani el­nyomó intézkedései miatt. A kérést Libanon állandó ENSZ-képviselője útján, levél formájában juttatta el a BT soros elnökéhez. Egy ENSZ- szóvivő szerint a testület leg­korábban szerdán tűzheti na­pirendre a panaszt. Vietnam és az Egyesült Álla­mok megállapodott: meggyor­sítják az indokínai háború ide­jén eltűnt amerikai katonák földi maradványainak felkuta­tását. Az erről tárgyaló, ame­rikai kormányküldöttség ked­den befejezte hanoi látogatá­sát. Az eddigi legmagasabb szin­tű amerikai kormányküldöttsé­get a hanoi tárgyalásokon Richard Armitage hadügyi államtitkár vezette, tagja volt Paul Wolfovitz, a külügyminisz­térium kelet-ázsiai és csendes­óceáni ügyekben illetékes államtitkára, valamint Richard Childress, a nemzetbiztonsági tanács munkatársa. A vietnami tárgyalóküldöttséget Hoang Bich Son külügyminiszter-he­lyettes vezette. Kedden az amerikai küldött­séget fogadta Nguyen Co Thach vietnami külügyminisz­ter. Az egyórás találkozó után Thach elmondotta, hogy a megbeszéléseken kizárólag az eltűntek kérdése került szóba. A két fél kifejezte szándékát, hogy meggyorsítják a felkuta­tást, s ennek érdekében feb­ruár végén újabb szakértői megbeszéléseket tartanak Ha­noiban. Hivatalos amerikai fel­vetésre a vietnami fél ismétel­ten leszögezte: Vietnamban nincs egyetlenegy amerikai hadifogoly sem. Hoang Bich Son a megbe­szélések végeztével emlékezte­tett: Vietnam emberiességi megfontolásból a jövőben is-♦-WASHINGTON: Negyed­szer is el kellett halasztani a Columbia amerikai űrrepülő­gép rajtját. A Columbiát ere­detileg még decemberben akarták ötnapos útra indítani, de akkor két alkalommal is műszaki hiba gátolta meg a rajtot. Hétfőn ismét műszaki hiba indokolta a halasztást, A dél-libanoni katonai hely­zet egyre súlyosabbá válása tette szükségessé a libanoni panasz előterjesztését. Hétfőn a leghevesebb harcok Szidon- tól keletre zajlottak az Izrael által támogatott „Dél-libanoni hadsereg” és a város muzul­mán erői között. Az Izrael által megszállt övezetben a „Dél-libanoni hadsereg" mu­zulmánok lakta településeket ágyúzott. A vidék lakossága tömegesen menekül északra. erőfeszítéseket tesz az eltűn­tek földi maradványainak fel­kutatására és hazaszállítására, s nem teszi ezt függővé a két ország közötti viszony alaku­lásától. Hanoi kezdeményezésére 1985 júliusában megállapodás született arról, hogy két éven át folytatják a kutatásokat, ahol szükséges, amerikai szak­értők részvételével. Az első ilyen akcióra tavaly november­ben került sor. Most e munka meggyorsításáról döntöttek, s ez biztató kezdeti lépés lehel a két ország viszonyának to­vábbi rendezéséhez. Armitage az eddigi ameri­kai állásponthoz híven meg­erősítette: Washington a ren­dezés általános kérdéseiről nem, csakis és kizárólag az eltűntek ügyéről hajlandó tár­gyalni Hanoival. Kijelentette: úgy ítélik meg, hogy ehhez egyelőre nem szükséges állan­dó amerikai szakértői képvise­let létrehozása Hanoiban. Vé­leménye szerint mostani meg­beszélései eredményt hoztak, s ez mindenesetre nagyon po­zitív fejlemény. Megfigyelők szerint a láto­gatás a várakozásoknak meg­felelően végződött azzal, hogy az együttműködés eddigi egyetlen területén újabb hala­dást értek el. Az előzetes ame­rikai megnyilatkozások szerint nem is lehetett számítani arra, hogy más téren is történjék előrelépés. kedden viszont a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt kellett visszavonni az indítási parancsot. Mind a floridai űr- repülőtéren, mind pedig a Co­lumbia biztonságos visszatéré­se érdekében kijelölt tartalék- leszállóhelyeken kedvezőtle­nek voltak az időjárási felté­telek. A Imii közli Átszervezések, vállalatok megszüntetése, termelésésszerű­sítés révén a Szovjetunióban sem ritka, hogy dolgozókat bo­csátanak el munkahelyükről. E kérdések jogi szabályozásával foglalkozik részletesen keddi számában a szovjet szakszerve­zetek lapja, a Trud. Hangsúlyozza, hogy létszám vagy állománycsökkentés ese­tén akkor bocsátható el dol­gozó, ha a vállalaton belül nem tudnak más munkát fel­ajánlani neki. Ideiglenes mun­kaképtelenség esetén, vagy a dolgozó rendes évi szabadsága idején csak az adott gazdasági szervezet teljes felszámolása­kor kerülhet sor elbocsátásra. A vállalat vezetése csak a vál­lalati szakszervezeti bizottság előzetes hozzájárulásával bo­csáthat el dolgozót, felsőbb szakszervezeti szervek nem ad­hatnak ilyen hozzájárulást. A vállalati szakszervezeti hozzá­járulást követően a vállalat ve­zetőségének egy hónapon be­lül intézkednie kell. Ha azonos munkakörben dol­gozók egy részét bocsátják el, annak van joga megtartani munkáját, aki nagyobb terme­lékenységgel dolgozik, vagy akinek magasabb a szakkép­zettsége. Ha ez egyforma, a családi helyzet dönt, az eltar­tottak számát veszik figyelem­be. A következő szempont a folyamatos munkaviszony idő­tartama, majd az, hogy érte-e valamilyen egészségkárosodás, munkaköri betegség, szakmai ártalom a dolgozót. Az elbocsátás ellen szól az is, ha a dolgozó a munkája mellett közép- vagy felsőfokú tanintézetben munkájához szükséges tanulmányokat foly­tat, ha háborús rokkant, vagy a Szovjetunió védelmében el­esett, eltűnt katona, partizán családjából származik. Terhes és szoptatós anyák csak a vál­lalat megszüntetése esetén, más munkahelyre feltétlen el­helyezéssel lehet elbocsátani. A gyakorlatban ez a szabály kiterjed a gyermek másfél éves koráig terjedő fizetésnélküli gyermeknevelési szabadságon levő anyákra is. Tizennyolc év­nél fiatalabb dolgozókat csak különleges esetekben, az ille­tékes gyámhatóság jóváhagyá­sával és a dolgozó elhelyezésé­vel lehet elbocsátani. Az elbocsátottnak általában egy hónapon belül kell újra munkába állnia, hogy munka- viszonya továbbra is folyama­tosnak számítson. Ha kormány- intézkedés keretében bocsátják el, ez a határidő három hónap­ra nő. Ez történt az élelmiszer- gazdaság átszervezése kapcsán, több minisztérium megszünte­tésekor, Kutatás az eltűnt katonák után Amerikai küldöttség Hanoiban Tömeges balesethez vezetett a ejges útviszonyok nem megfelelő értékelése egy Salzburg környéki autópályán. A koccanássorozat következtében mintegy 25 kilométeres szakaszon alakult ki tor­lódás. Sikeres együttműködés Kedden az Átrium Szállóban sc/bótájékortatót tartottak az Imholz svájci utazási iroda megalakulásának 25. évfordulója alkalmából. Hans Imholz, az utazási iro- da tulajdonosa elmondta, hogy a tájékoztató tulajdonképpen kettős évfordulóra kíván emlé> keztetni, mivel most van éppen 20 éve annak, hogy a cég elő­ször szervezett programokat Ma­gyarországra. Az iroda akkor ve­zette be, illetve próbálta ki a városnéző túrákat, amelyek so­rán a svájci érdeklődők néhány napig Budapesttel ismerkedhet­tek. A kezdeményezés oly sike­res volt, hogy azóta már jó né­hány ország városaiba indíta­nak ilyen jellegű utakat. A svájci utazási iroda — amelynek magyar partnere a MALÉV Air Tours — az utóbbi években már mintegy 6000 turista részére szervezett magyarországi prog­ramokat. Az elmúlt 20 év alatt több mint szcJzeziren ikerestél: fel az iroda utasaként hazán­kat. A vendégek általában MALÉV-gépekkel érkeznek, s fő­ként az Átrium és a Penta Szál­lóban pihennek meg. A két uta­zási iroda 1986-ban 10 százalék­kal szeretné növelni a forgal­mat, s így várhatóan mintegy hétezren látogatnak az Imholz- cal Budapestre és más magyar idegenforgalmi körzetekbe. + ÚJ-DELHI: A Himalája felől érkező rendkívüli hideg mintegy kétszáz ember halá­lát okozta az elmúlt két hét­ben Eszak-lndiában és Bang- ladesben. A hideghullám Bi­har államban szedte a leg­több áldozatot. Dzsammu és Kasmír államban 21 év óta nem volt ilyen havazás. Avas- fog hótakaró több körzetet el­zárt a külvilágtól. Banglades északi részén, ahol a hőmér­séklet mínusz hat fok alá esett, 35 ember fagyott halálra. Rövid úton menesztették ál­lásából az amerikai posta leg­főbb irányítóját, azért, mert nem kellő eréllyel hajtotta végre az előirányzott létszám- csökkentéseket. Paul Carlin mindössze egy évig töltötte be ezt a tisztségét. Helyére az Egyesült Államok postájának igazgató tanácsa egy üzletem­bert választott: Albert Casey korábban az American Air­lines Légiközlekedési Vállalat igazgató tanácsának elnöke volt. Az amerikai postaszolgálat megalakulásától kormány­szintű szervezet volt, vezetője miniszteri rangban a kormány tagja. Az 1970-es években a postát állami tulajdonú válla­lattá szervezték át, élén igaz­gató tanács áll, amely saját maga választja meg a posta vezetőjét. A most menesztett „főpostamester” az értesülé­sek szerint nem volt hajlandó kellő eréllyel végrehajtani az igazgató tanács által javasolt leépítéseket, illetve a posta­szolgálat korszerűsítésére vo­natkozó javaslatokat. + BUDAPEST: A szocialista országok televízió és rádió szervezetei vezetőinek részvé­telével tanácskozás kezdődött kedden Budapesten. A három­napos eszmecserén a szakem­berek megvitatják a közös fel­adatokat és a szervezetek kö­zötti együttműködés fejleszté­sének további lehetőségeit. A vállalattá szervezett ame­rikai posta csak a levél- és részben a csomagforgalmat bonyolítja le az Egyesült Álla­mokban, a telefonszolgáltatás nem tartozik hatáskörébe. A csomagforgalom és részben a gyorspostai szolgáltatás jelen­tős részét magánvállalatok in­tézik. A postai díjszabások az elmúlt években meredeken emelkedtek, legutóbb tavaly emelték fel a levéldíjszabást. Az emelések ellenére a posta, amely jelenleg mintegy 740 ezer embert foglalkoztat, ta­valy több mint 250 millió dol­láros veszteséggel zárta a pénzügyi évet. A veszteségek csökkentésére az igazgató ta­nács jelentős számú elbocsá­tást javasolt, a levélfeldolgo­zás további gépesítésével pá­rosítva. Mivel Carlin nem haj­totta végre kellő eréllyel eze­ket az elképzeléseket, a tanács — az átszervezett postaszolgá­lat történetében először — el­bocsátotta tisztéből a főposta­mestert. + BERLIN: Kedden, 66 éves korában elhunyt Gerhard Weiss, az NDK minisztertaná­csának elnökhelyettese, az N5ZEP Központi Bizottságának tagja. Gerhard Weiss 1948 óta töltött be különböző felelős állami beosztásokat. 1954-től 11 éven át külkereskedelmi mi­niszterhelyettes volt, majd 1965-ben miniszterelnök-he­lyettes lett. Kongresszusi számvetés az NDK-ban Egy kis történelem ff.) Mind többet emlegetik o Német Demokratikus Köztár­saságban ez év áprilisát, ami­kor a Német Szocialista Egy­ségpárt megtartja XI. kong­resszusát. Nemrégiben módom­ban állt tanulmányozni a kongresszusra való felkészülés néhány fontosabb fázisát, megismerhettem a kongresz- szus irányelveit, a pártszerve­zetek ideológiai nevelő- és szervezőmunkáját, az NDK üzemeiben, termelőszövetkeze­teiben folyó munka új voná­sait, a mezőgazdaságban dol­gozók felkészülését, és kong­resszusi felajánlásait is. Ahhoz, hogy megértsük és kellően értékelni tudjuk a XI. kongresszus jelentőségét, hasz­nos visszatekinteni a közel­múlt évtizedek történelmére, főként a munkásmozgalom küz­delmei, fejlődése tükrében. A berlini Karl Liebknecht Hausban, majd a Német Tör­ténelmi Múzeumban kielégítő felvilágosítást kaptunk minden kérdésünkre. A Karl Liebknecht Hausban dolgozott 1906-tól a Német Kommunista Párt köz­pontja, a párt Központi Bi­zottsága, a Rote Fahne szer­kesztősége, a Junge Garde — az ifjú kommunista mozgalom vezetősége, Karl Liebknecht, Ernst Thälmann, Clara Zetkin is. A náci időkben természe­tesen elkobozták az épületet, de a felszabadulás után ismét az NKP tulajdonába került vissza, és olyan történelmi ese­mények zajlottak le falai kö­zött, mind a két munkáspárt egyesülése, W. Pieck és O. Grotewohl történelmi kézfogá­sa. Németországban Marx és Engels, valamint Bebel hatá­sára már 1847-ben megalakult a Kommunisták Szövetsége, a német és a nemzetközi mun­kásosztály első önálló pártja. 1847-ben Marx és Engels köz­zétette a Kommunista Kiált­ványt, a munkásmozgalom el­ső teljes érvényű programját. Az elnyomás és a junker ter­ror ellenére ismertté vált és tért hódított Marx és Engels forradalmi tanítása. A német- francia háború, a Párizsi Kom- mün leverése után a német munkásmozgalom a porosz- német militarista állam ellen folytatott kemény, sok áldoza­tot követelő harcot. A német munkásmozgalom huszadik századi története már közismert. Az első világ­háború kitörése idején a szo­ciáldemokrata pártvezetőség és a helyi szervek zöme tá- mogattg a hadüzenetet, és e tévedésüket csak a katonai vereség, a császárság bukása után tudták úgy-ahogy korri­gálni. A megalakuló köztársa­ság forradalmi erejét a szo­ciáldemokrata és kommunista párt mögé sorakozott munkás­tömegek adták. Ám a szo­ciáldemokraták árulása követ­keztében a forradalom ismét elbukott. Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg meggyilkolá­sa már végképp megmutatta, hogy az imperialista nagytőke csak a megfelelő alkalmat, az őt mindenben kiszolgáló sze­mélyeket kereste, hogy leszá­moljon a forradalommal. A keresett személyt meg is lelték Hitlerben és náci bandájában. Az 1933 januárjában hatalom­ra került Hitler mindenben megfelelt a német nagybur­zsoázia elvárásainak: véres terrort alkalmazott a munkás- mozgalom ellen. Koncentrá­ciós táborokba, bitó alá, gáz­kamrába küldte a német nép legjobbjait. Óriási fegyverke­zésbe kezdett, amely 1939-ben a második világháború kirob­banásához vezetett. A német koncentrációs tábo­rokról már rengeteg irodalom, visszaemlékezés, dokumentum jelent meg. Magam is jártam több táborban, most a sachsenhauseniben, de mindig elemi erővel tört rám a bor­zalom. Nemcsak az áldozatok nagy száma megdöbbentő, hanem az a szörnyű szerve­zettség, ahogyan a halálba küldték az embereket. A ná­cik cinikus jelmondata — Ar­beit macht frei - vagyis, hogy a munka felszabadít — ennek a tábornak a bejárati ajtaján is ott díszelgett. Ez a szabad­ság azonban a halál szabad­sága volt, hisz az itt őrzött kétszázezernyi fogoly nagyobb része a krematóriumok kémé­nyén át, vagy tömegsírokban végezve szabadult meg a földi élet szenvedéseitől. Éheztetés, értelmetlen, de önmagában is gyilkos kény­szermunka, biológiai kísérle­tek, hidegkúrák annak meg­állapítására, hogy meddig bírja az emberi test a hideget, föld alatti börtönök, ahol a foglyok hosszú, kínos éhhalá­lát „tudományosan” figyelni tudták. Ilyen módszerekkel dol­goztak — gyilkoltak vadul, szenvtelenül, tömegesen: gáz­kamrákban, főbelövéssel, sor- tüzekkel. A gonoszság teteje volt a felszabadulás előtti na­pokban útnak indított halál­menet, amellyel 30 ezer fog­lyot küldtek a halálba, Bran­denburgon, Meklenburgon át azzal, hogy valahol a tenger­parton átadják majd őket az angoloknak. Ezt persze csak a foglyoknak mondták így, való­jában titkos parancsként azt kapták a menet szervezői, hogy a foglyok soha sem ér­kezhetnek célba, útközben így vagy úgy, meg kell semmisí­teni őket. így is történt. A német munkásosztály mégis, ilyen helyzetben is bá­tor, kíméletlen harcot folyta­tott a nácik ellen, még a koncentrációs táborokban is szervezte az ellenállás sejtjeit. Az a nagy veszteség sem tud­ta harckészségüket megtörni, hogy időközben Ernst Thöl- mannt is meggyilkolták. Taní­tásaihoz a legnagyobb nehéz­ségek idején is igyekeztek hűek maradni; együttműködés­re törekedtek, kommunisták és szociáldemokraták minden ere­jüket a hitleristák elleni harc­ra összpontosították. Vasvári Ferenc Következik: A nácizmus fel­számolása a keleti zónában (2.) Menesztették az amerikai posta legfőbb irányítóját

Next

/
Thumbnails
Contents