Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)
1986-01-05 / 4. szám
Az „Illetékes elvtárs” —él. Sőt, élnek. Folyvást beleszólnak mindennapi életünk körülményeibe, mert ez a dolguk. Aztán a jó vezető ezzel a beleszólással segít az életünkben, a rossz viszont belekever, sőt, időnként feldühít. A jobbikkal nincs semmi baj, végzi a dolgát - jól. A dühítő rosszabbikról szól a Magyar Rádiónak az 1985. év' közönségszavazatok alapján legnépszerűbb kabaréjelenete: az „Illetékes elvtárs". Koltai Róbert, a Kaposvári Csiky Gergely Színház Kos- suth-díjas művésze vitte sikerre. — Hogyan született ez a jelenet? — Marton Frigyes, Farkasházi Tivadar, Verebes István és én hoztuk létre. Először 1981 szilveszterén hangzott el a rádióban. Azóta, ha jól számolom, most szilveszterkor a nyolcadik változatban adBeszélgetas Koltai Róberttal tűk elő. Tulajdonképpen rögtönzés és Verebes képviseli benne a közvéleményt, a társadalmat. Fantasztikusan jól, odaadóan csinálja. Ha valami olyan esemény, helyzet adódik, amely az egész országban beszédtéma, mint például a Xiladekor, vagy a Tomi mosópor esete volt, akkor az éppen esedékes havi rádiókabaréban Verebes István arról kérdez engem, mint illetékes elvtársat, aki hozzá- nemértését, zavarát leplezni akarja és erőszakosan mellébeszél. — Szinészileg és a párbeszéd szerkezete szerint miképpen sikerült ilyen jól megteremteni? — A mellébeszélő illetékesnek ezt a torz fejhangjót még főiskolás koromban használtam heccből. Ezt a hangot hoztam be ebbe az alakba, és a rögtönzés ettől köny- nyebben jön. Ha mint illetékes elvtársnak normál hangon kellene beszélnem, lehet, hogy akkor nem jutna eszembe semmi jó paródiaszöveg. Ez a felvet; torz hang erőt, lendületet ad. Azért nyilván figyelek, hogy a torz hang érthető legyen. De Verebesnek sokkal nagyobb a szerepe, mint amekkora a sikere. Neki nincs poénja, de olyan jól kérdez, s olyan jól viszi tovább a párbeszédet, hogy ez nagyon ritka az egymásra féltékeny színészek világában. — Sokan megsértődnek? — A jó vezető miért sértődne meg?! A rosszak közül is csak azok tiltakoznak, akikre már nagyon rá lehet ismerni, a többi inkább egymásra mutogat. A közönség pedig a nevetéssel lélektani győzelmet arat felettük. — Most így, szerepen kívül hogyan jellemezné az ilyen illetékest? — Hatalmaskodó, aki minden helyen fölbukkan, ahol emberek élnek, dolgoznak, de a hatalommal nem képes jól élni. Földessy Dénes Az ötletpályázat első díja Ajándékba - gyereket! Galeotti: ,,A magyar folyók 2/3 rész vízből és 1/3 rész halból állnak" Halevő nemzet voltunk Panoráma Mámoros báli éj Zarah Leandernak, az egykori világhírű svéd filmsztárnak egy hasonmása jelentkezett: az osztrák Hédi Armand. Nemcsak külsőre hasonlít, hanem olyan stílusban énekel és játszik is, mint nagy elődje. A tervek szerint vele újra leforgatják Leander 1939-ben készült Mámoros báli éj című filmjét. (Képünkön: Hédi Armand, amint Zarah Leander stílusában énekel.) Talán sikerül A képzőművészeti nevelés új formáját alakítják ki Bécsben. Az eddigi „mes- terközpontú” oktatás és a tanszékek zárt érdekközösségei helyett a művészeti' korszerűséget és a növendékek egyéniségének kibontakoztatását helyezik majd a középpontba, a 2010-ben bevezetendő új művészeti felsőoktatási rendszerben. Vagyis — a művészetoktatás történetében eddig soha teljesen keresztül nem vitt ideát. Új Fellini-film A február 16-án kezdődő I nyugat-berlini filmfesztivált Federico Fellini új filmjével nyitják meg. Címe: „Ginger és Fred”, Ginger Rogers és Fred Astair történetének két főszerepét Giuletta Massina és Marcello Mastroianni játssza. A siker fiadzik A Wham nevű angol rockegyüttes tavaly Kínában járt és mint az első ottani rockkoncert-sorozat zenekara, sok száz milliós közönség előtt aratott sikert. A múlt heti angol lemezlistán I'm Your Man című nagylemezével már második helyre került odahaza is. I — Amikor megírtam a pályázatot, arra gondoltam, hogy ezt ugyanis eldobják, nem is értékelik, mert másfajta ajándékra gondoltak — mondja nevetve Molikné Veres Andrea, akit január 2-án kerestünk fel Kaposvárott. Férje is otthon volt, a járókában pedig 9 hónapos fiúk játszott. A pályázatot, amelyről szó van, az Expressz karácsonyi különszámóban hirdették meg „ajándékötlet-verseny" címmel. A feltételek a következők voltak: nők csak férfiaknak, férfiak pedig csak nőknek szánt ajándékkal, illetve ajándék- ötlettel pályázhattak. Az ajándék nem lehetett hiánycikk, nem lehetett drága. Elsősorban egyéni, eredeti ötletekre vártak az újság szerkesztői. A főnyeremény: tízezer forintot ígértek a legjobb pályázat beküldőjének. S milyen az élet? Ugyanaz jutott eszébe két nőnek is, egyikük budapesti, a másik kaposvári. Miután karácsonyi főajándékul mindketten ugyanazt szánták férjüknek, az első díjat megosztva adta az Expressz. Mindketten azt szánták karácsonyi meglepetésnek, hogy az ünnepi gyertyagyújtás után, a karácsonyfánál mondják meg férjüknek: gyermekük lesz. Veres Andrea pályázata így szólt, az Expressz, eredményt közlő számában ezt olvashattuk: „A férjem szeretne még egy kisgyereket. Eddig vonakodtam, hiszen a kisfiúnk még elég pi- curka, de hát üsse kő, ha szeretné, úgy alakítom a dolgokat, hogy karácsonykor bejelenthessem a hírt. Biztosan megörül neki.” Meg is örült. Ami pedig Andrea vonakodását illeti, az részben érthető is, hiszen mindössze húszéves. Már előbb gondolta, hogy megmondja a jó hírt férjének, de amikor meglátta a pályázatot, akkor határozta el, hogy ezt valóban karácsonyi ajándéknak szánja. A család többi tagja - a házaspár szülei — tudták, de senki sem árulta el: a meglepetés hadd legyen valóban meglepetés. S amikor mindenki a fa alatt kereste az ajándékát, akkor kapta meg Andrea férje az igazi ajándékot, a szóbeli bejelentést, hogy lesz még egy gyermekük. Az Expressz, ahogy meghirdette, december 23-ra már megküldte a nyereményt, de természetesen az újságban csak karácsony után szerepeltek a díjazott meglepetések, hiszen nem illik elrontani senkinek az örömét. A kitűzött összeget Skála ajándékutalványokban kapták. Az összeg felén babakocsit vettek, a többi utalványt egyelőre félretették, hogy majd ha lesz olyasmi, akkor arra költik el. D. Cs. Napjainkra szinte teljesen feledésbe merült, és egyáltalán nem tartozik a magyar konyháról kialakított képhez, hogy egykor ténylegesen halevő nép voltunk. A történészek 3—4000- re becsülik a középkori halastavak és halfogó helyek számát. Szinte legendákba illő halbőségről számol be 1308- ban egy francia utazó szerzetes, amikor azt írja, hogy hazánkat csak Norvégia előzi meg a halfogyasztásban, de ott kenyér helyett is halat esznek, míg Magyarországon a kenyérnek is bőviben vannak. Galeotti, Mátyás tudós humanistája arról tudósít, hogy a magayr folyók 2/3 rész vízből és 1/3 rész halból állnak. Még a XVII. század első felében is könyvet szentel egy utazó csodálatra méltó vizeink leírására. A XVIII. században már utalásokat tesznek a halállomány csökkenésére, amit végleg előidéznek a XIX. században végrehajtott folyószabályozások. Ezután egész vidékek asztaláról tűnik el végleg ez a nagyértékű táplálék, s kialakul az a vélemény, hogy a magyar egyáltalán nem halevő nemzet. Egy-egy utalás keltette fel figyelmemet e kérdés iránt, s nyomába eredve az út dr. Andrásfalvy Bertalan néprajz- kutatóhoz, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársához vezetett, aki terejdelmes tanulmányt szentelt korábban egy tájegység, a Sárköz ősi ártéri gazdálkodásának. Ebből valók a fenti adatok, és nemcsak a minden képzeletet felülmúló halfogásokról olvashattunk ebben, hanem mindarról, amit az ártéri életmód jelentett az Ormánságban, o Drávaszögben, a Hegyháton, Belső-Somogyban, a Tisza vidékén, s vizeink mentén másutt is. A honfoglalás előtti híradások mind leírják, hogy népünk vízben bővelkedő helyeken lakott. így a Duna-medencébe érve is könnyen alkalmazkodott az itteni körülményekhez. Álló- és folyóvíz, ártér és szárazulat jelentette lakóhelyének környezetét, s a nép bonyolult csatornahálózattal fordította a maga hasznára azt, amit a természeti környezet adott. Az ártéri erdő a puhafát adta számára, az állandóan száraz részeken voltak szántóföldjei, az erdőkben pedig számtalan termést, gyümölcsöt talált maga és állatai számára. Andrásfalvy Bertalan még talált a Sárközben olyan ártéri erdőket, amelyekben gyümölcsfákat oltottak — rég elfelejtett, igen ellenálló fajtákat. Almából legalább 40 félét, húszféle szilvát, 5—6 féle cseresznyét és egyéb gyümölcsöket. Ezt a vízrendszert a török hódoltság idején kénytelen veszni hagyni a magyarság, majd jön Mária Terézia úrbéri rendelete, amely nem ezt a környezettel való sokrétű együttélést veszi alapul, hanem a szántóföldeket és kitiltja a parasztot az erdőből. Lassan feledésbe merül ez az ősi életmód, amely a sárközi parasztok ellenállása, s ügyvédjük, Vas Gereben ügyessége révén itt él talán a legtovább, egészen a Duna végleges szabályozásáig. Gállos Orsolya Szilveszteri műsor helyett A törvény szele Az egyedüllét: ez Péter és Júlia egymáshoz ragaszkodásának, szeretetének kulcsa. A határozott, élénk tekintetű fiatalasszony magányossága — holott még nincsen 22 éves — valahol egészen messze, kisgyermekkorában gyökerezik. A szülők elhagyták, állami nevelés, küszködés, az önállóvá válás először bicegő, majd biztos léptű erőfeszítése. És igaz szeretet Péter iránt. Péter egyidős a feleségével. Otthagyta a gimnáziumot, mert azt tanulta, amit szülei akartak, nem azt, amit szeretett volna. Elment vágóhídi segédmunkásnak, elment a bányába, géemkázott, hogy több pénze legyen. Amikor összeházasodtak Júliával, az esküvőről jószerivel menekültek egy taxival, mert Péter apja ellenezte fia házasságát, nem szerette menyét, aki akkor már boldog várakozással nézett a szülés elé. * Pedig Péter apja szereti gyerekeit, ha kellett, szó szerint éjt nappallá téve dolgozott, hogy semmiben ne érezzenek hiányt. A családban, a munkahelyen a beosztottai tói azonban kemény fegyelmet kért számon. Néha túl keményet. És a rugalmasságot nem nagyon ismeri. Féterék albérletbe mentek. Azt cserélgették, mert a fiatalemberben állandóan ott dörömbölt: Júliának és a gyereknek jó hely kell! Házasságkötésüket követő, valamivel több mint egy év alatt három albérletben, drága, néha vizes, máskor kellemetlen öreg háziasszonnyal is megáldott lukakban éltek. S most, közvetlenül karácsony előtt — Péter apja közreműködésével — garzonlakáshoz jutottak. Péter magas, melegbarna szemű, szorgalmas fiatalember. Júliával szilveszterre készültek az új lakásban, amelyet a végre otthonhoz jutották türelmetlenségével akar Péter kényelmessé, barátságossá tenni. De mit lehet csinálni egy hét alatt, egy fizetésből? Televíziót venni semmiképpen. Ráadásul Péter december 30- án kezdett el a személyi kölcsön után szaladgálni, ám az új lakásba még nem tudtak bejelentkezni. Júlia állandó lakásának címe egy másik városban volt, nem Pécsett. Péter munkahelyén sem tudott előbbre lépni — állt az üzem. S bár a fiatalember ezen a napon ott volt szülei lakásában, nem említette: nagyon szeretné, ha a szilveszteri műsort otthon nézhetnék Júliával, öccse azonban tudott róla: a kislánytól, akinek udvarol, kért egyet kölcsön. December 31- én, délelőtt már Péter szüleinek a lakásában volt a kölcsönkapott készülék, hogy majd átviszik Júlláékhoz. Péter akkor már a rendőrségi fogdában ült: 31-én, hajnalban elemeit egy készüléket egy bolt kirakatából. Elcsípték. Júlia egész éjszaka várta, a kisbaba miatt mozdulni sem tudott, hogy valahol is keresse. Bombaként érte a hír: Péter betört. A fiatalember teljesen ki van borulva: nem érti, hogyan tehette ... Honnan jött ez az őrült ötlete? Tágra nyílt szemmel magyarázza: egy pillanat volt, és hogy abban a pillanatban hallotta a bilincs kattanását is. összefolynak előtte a dolgok. Júlia meleg mnosoly- lyal néz ró, de ő sem érti. Nem érti Péter édesanyja sem. A nyomozókban erősödik a vélemény: ha segítették volna ezeket a fiatalokat, ha tisztelték volna azt az erőn felüli erőfeszítést, amit Péter megtett Júliáért, a gyerekért! ... — Mondja meg — kéri Péter, miután megígértem, elmegyek. Júliához —, hogy minden rendben, jók a szobatársaim ... S hogy minden rendbe is fog jönni. így mondta: szobatársaim... Fogalma sincsen a bűnről, a bűnösségről, a rendőrségről, a fogdáról, a celláról. Éppen csak megcsapta a törvény szele. Nem kellett mondanom semmit sem Júliának. Csak annyit: Péter nem kerül előzetes letartóztatásba. Annyira nyilvánvaló hogy tévedett, hogy a körülmények, hogy a zavarodottsága, hogy Júlia és a kisbaba ... A városi kapitányságon — egyetértésben az ügyészséggel — döntöttek: 2- án, délután 2 órakor Péter már otthon volt. Júlia egy kicsit sírt. Este talán meglátogatta őket a családnak minden tagja, az is, aki eddig alig nézett feléjük. Mészáros Attila 4 vasárnapi Legnépszerűbb kabaréjelenet
