Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)
1986-01-25 / 24. szám
Nagy idők tanúi Rabb József Korunk kérdéséi és társadalom Az autóbuszok is köhögve kúsznak föl a Bálicsi út emelkedőjén és az itt lévő családi házak, présházak zöme is a hegyoldalra épült, eléggé merész lejtőn. Rabb Józsefék házához az útról Z-alakú gyalogösvényen juthatunk föl, ahol négy-öt karcsú és magas ezüstfenyő „áll őrségben” a kis épület előtt. A beüvegezett verandáról lelátni az útra, az autókra, gyalogosokra. Nincs nagy forgalom, a környék csendes és megejtően szép. Amikor ideköltöztek, nyújtott kar magasságáig értek a fenyők, mára többemeletnyiek: igy megy az idő... — 1915-ben születtem, s most decemberben múltam 70 éves — mondja egykedvűen és szemével kacsint, mint egy jó vicc kísérőjeként: — Ennyi az egész . . . Meg ami a két dátum között van: egy mozgalmas, színes életút. Egy képzelt munkakönyvbe ezt írhatnák: kovácssegéd (Sásdon), bányász (Pécsbónyán), énekes (Pécsi Nemzeti Színház), kocsmáros (B. M.-i Vendéglátó Vállalat) s ennek nyugdíjasa. — A kovácsműhelyben ki volt a mestere? — Sümegi János. Nála inas- kodtam három évig. Akkoriban már Varga községben, apám szülőfalujában éltünk, mert jómagam egyébként Ba- ranyajenőn születtem. Vargán sok Rab, illetve Rabb, aztán Csertán és Szopkó nevű család élt. Ezek a nevek többnyire mindig szerepeltek Sásdi Sándor regényeiben. Az 1934-es sztrájk már Pécs- bányán éri, akkor már ifjú tagja a szociáldemokrata pártnak. — Mennyi volt a kereset akkoriban? — Ha jól emlékszem, egy- egy műszakra kaptam két pengő ötven fillért, de volt olyan hét, hogy összesen csak öt pengőt kerestem. Amikor a sztrájk kirobbant, egy szoc- dem-küldött jött ki Pécsbá- nyára, az Ezerévesnél gyűltünk össze, hogy meghallgassuk, de valaki beköpte a „randevút” és a rendőrök szétverték az összejövetelt. Két év múlva nősültem, feleségem a Zsolnay- ban dolgozott, a Cassiánban laktunk, szoba-konyhás lakásban az asszony szüleivel. — Mikor énekeltél először? Széttárja a kezét: — Meg nem tudom mondani! Abban az időben összeverődtünk valahol, aztán énekelgettünk, mindig akadt egy-két harmonikós, aztán később már a Bányász Kórusban. A kottát még nem ismertem, de harmincötben a templomban énekeltem Schubert Ave Mariáját. A negyvenes évek végén Békéscsabán kórustalálkozó volt, utána Antal György kérdezte tőlem, tanulnék-e tovább? így tanultam aztán magánúton Pécsett, egészen ötvenötig, de közben már ötven6. HÉTVÉGE egy augusztusában a színházba kerültem. Ez egy egészen új világ volt számomra. — Bánya után színház? — Igen. Pénzről nem beszéltünk akkoriban, de most azért megmondom, hogy a bányánál ezerkétszáz forintot hagytam ott a színházi fizetésemért, ami hétszázharminc forint volt. Nagyon sokat tanultam a színháznál, nem csak énekelni, persze ... Szép közösségi életet éltünk. Ma úgy mondják, hogy társadalmi munka, nos, mi aztán mindenütt megjelentünk, kis brigádunkkal, egy zongoristával vagy harmoni- kássa! és énekeltünk, műsort adtunk, vállalati ünnepségeken, május elsejei összejöveteleken, gyárakban vagy a bányaüzemek felolvasótermeiben, avatásokon, családi esteken, egyebeken. Később ugyan kaptunk néha tiszteletdíjat, de legtöbbször nem. — Miért hagytad el a színházat? — Azoknak a színészeknek — akik nem végeztek főiskolát — lehetőséget adott a minisztérium, hogy „menet közben” tanfolyamfélét végezhetnek. A vezető kórustagokat ebből kizárták. Én akkor egyik szak- szervezeti bizalmija voltam a színháznak, leveleket írtam Pestre és utazgattam a minisztériumba, de nem tudtam kiharcolni magunknak a felsőbb szintű képesítést. Belefáradtam, aztán ötvenhét telén kiléptem. Másfél évig munka nélkül voltam, pontosabban énekelgettem, meghívásra, felléptem mindenütt, ahova csak hívtak. Sok hallgató még ma is kéri a Pécsi Rádiót, szeretnék hallani Rabb József „lemezeit”. Dalait nem lemezek, hanem szalagok őrzik. Tudomása szerint 45 dalt. — Vendéglős lettem. A Vendéglátó Vállalatnál elvégeztem a szükséges iskolát, előadóit és két év üzletvezetőit. Egyidőben — például Harkányban, meg Keszüben — ahol a vendéglőt vezettem, esténként még énekeltem, aztán a torkom bevérzett és az orvos eltiltott. — És most? — Most? Van egy kis szőlőm, inkább gyümölcsös, ott mindig akad munka. Nyugdíjas vagyok, de ne kérdezd, mennyi a nyugdíjam ... - neveti el magát. — Minek örülsz? A kevés nyugdíjnak? — Nekem azért nagyjából mindig jókedvem van. Kell is, hogy jókedélyű legyek, mert éppen három infarktusom volt az utóbbi években ... Berobban az ajtón két gyönyörű kisfiú, a két unoka, nagy sebbel-lobbal leraknak reklámszatyrot a szobában, aztán megcsókolják a nagyapjukat, a „Nótáskirályt" és közlik vele, hogy a rokonság már fönt van a pincénél, siessen utánuk... Aztán elrohannak. — Hát ezek az unokáim — mondja Rabb Jóska. — Olyanok, mint a nagyapjuk. Reménykedjünk ebben! Tudat Manapság sok szó esik a gazdasági feladatokról, arról, hogy társadalmi fejlődésünk középpontjában a gazdaság áll. Ennek szükségessége viszont nem feledtetheti azt a kongresszusi gondolatot, hogy „az ideológiai munka fejlesztése társadalompolitikai és gazdasági feladataink megoldásának nélkülözhetetlen feltétele". Emberi tényezők Az eszmei harc, a politikai tudat formálása nem légüres térben folyik. A bonyolult nemzetközi körülmények és belső viszonyaink közti eligazodásban, a szocialista tulajdonviszonyokon nyugvó gazdasági lehetőségek jobb kihasználásában, a politikai demokrácia tartalmasabbá tételében az emberi tényezők fontos szerepet játszanak. A társadalmi célok, eszközök, — a külső körülmények és a fejlettségi fok által — a történelmileg meghatározottak. Marx szavaival élve „az emberek maguk csinálják a történelmüket, de nem a maguk választotta körülmények között”. A célokhoz legtöbbször több eszközből választható ki a legoptimálisabb. Ennek megválasztásában — különösen a de- centralizálódás következtében — nagy jelentősége van a szubjektív tényezőknek. Az emberi tényezők elsősorban az embercsoportokban, közösségekben rejlő képzettséget, szaktudást jelentik, emellett tartalmazzák azt a szokásrendszert is, amely befolyásolja a munkavégzést és magatartást. Az olyan morális jegyeket, mint a munka színvonala iránti igényt, a fegyelmet, a kitartást, a kezdeményezőképességet, az ötletességet stb. E néhány gondolatból is érzékelhető, hogy a tudat- formáló munkával szemben támasztott minőségi és hatásfokjavító követelmények társadalmi, gazdasági fejlődésünket, ezen keresztül az egyén boldogulását is hivatottak szolgálni. A tudatformáló munka összetett folyamatából sok tennivaló hárul a kommunistákra, a politikai rendszer intézményeire, a kisebb-nagyobb közösségekre is. Nagy a felelősségünk abban, hogy a marxista-leninista elmélet tanításai alapján, a mai kor valóságát, főbb tendenciáit figyelembe véve, az élettel, a politikai gyakorlattal szoros egységben folyjon a tudatformáló munka megyénkben. Elméleti meg- alapozással Fontos feladata a tudomány művelőinek a valóság, a szocialista társadalomban végbemenő folyamatok mind pontosabb megismerése és ezekből a helyes következtetések levonása. Számottevő az e területen elért eredmény, amihez a Pécsett élő társadalomkutatást művelők is — nem egy témában — hozzájárultak. Ugyanakkor az is igaz, hogy ma a szocialista építés gyakorlata, a reformfolyamat sok tekintetben megelőzte az elméletet. Ez részben természetes, de általában az elmélet és a gyakorlati politika összhangjára van szükség. Ha ez nincs meg, akkor a kezdeményező politika túl sok buktatónak van kitéve. Többször hallani olyan véleményt, mely a politikát — a pártot is — bírálja, miszerint a legújabb kutatási eredmények közvetlen politikai alkalmazása késik. Bizonyára ebben is van némi igazság. Ugyanakkor a kritikusok sokszor nem számolnak azzal, hogy - a hatalom érdekeinek védelmében — a párt és a kormány döntési kényszerhelyzetbe kerül, továbbá a politikának sok körülményre kell figyelemmel lennie. Figyelmet érdemel az elméletet lebecsülő politikai prakticizmus is, mely káros, hosszabb távon nem nyújt megfelelő gyógyírt a fejlődés problémáinak megoldásához. Tehát, nem szabad sem elhamarkodottan, sem elkésve reagálni a megoldandó kérdésekre. Gyakori az a megfogalmazás, hogy a mai, nehezebb viszonyok között nem könnyű az eszmét, a politikát képviselni. Bizonyára könnyebb volt a látványos történelmi sorsfordulók, a gazdaság és az életszínvonal szinte naponta érzékelhető emelkedésének időszakában. A fel-felerősödő eszmeipolitikai elbizonytalanodásban közrejátszanak a kiélezett nemzetközi osztályharc mai megnyilvánulásai és a gazdasági, társadalmi fejlődés nagy eredményei mellett létező ellentmondások, gondok. Továbbá a szocializmus építéséről korábban vallott nézetek, tételek egy részének módosulásai, az elméleti munka említett adósságai. Mindezeken túl megemlítendő, hogy nem kielégítő a tanult ismereteket gyakorlatban alkalmazni tudó képesség, s halványult a bátorság, létezik kényelmesség is. Mivel eltökélt szándékunk a társadalmi, gazdasági fejlődés felgyorsítása, a nehezebb körülmények sem menthetnek fel egy párttagot és egyetlen vezetőt sem a tudatformálás felelősség- teljes munkája alól. A marxista eszme igazságának tudatába vetett hit alapján terjesszük eszméinket, magyarázzuk politikánkat és mozgósítsuk a dolgozókat céljaink megvalósítására. Az ismeretek állandó gazdagításával, türelmes, elvi-politikai vitával szálljunk szembe a téves nézetekkel — nem az azokat megfogalmazó emberekkel —, a kishitűség sugallatával. A felszabadulás óta a politikai érdeklődés nagyot változott, az utóbbi években megnövekedett. A politikai tudat tartalma is lényeges változásokon ment és megy át. A párt elvi alapon, realitásokon nyugvó fő politikai irányvonalával általában egyetértés van. Ez nem zárja ki a részkérdésekben való nézetkülönbségeket. Olyan időszakban élünk és olyan körülmények között dolgozunk, amikor a politikai aktivitás és tudatosság nagymértékben meghatározza a társadalmi fejlődés ütemét és minőségét. A mai élet a szocialista demokratizmus mindennapi gyakorlatát vizsgáztatja. Ez történt az országgyűlési képviselő és tanácstag választásakor, a szakszervezeti és népfront- tisztújítás alkalmával. Ez történik a vállalatirányítási formák kialakításával is. A politikai rendszer sikeres működésének mindinkább ismérve lesz, hogy az össztársadalmi céljainkkal szinkronban, helyesen tudja-e kifejezni és mennyire tudja érvényesíteni a különböző közösségi és egyéni érdekeket is. Demokratikus vitákon keresztül kell elérni, hogy mind több egyes emberben váljanak tudatossá a munkahelyi, lakóhelyi -, s ezen belül az egész ország — fejlesztési feladatai. Tudatosítani kell, hogy szerepük van a társadalom fejlődésének eredményeiben, a nehézségek leküzdésében, az ellentmondások megoldásában. Az ilyen politikai magatartás egyrészt alapos tájékozottságot igényel. Másrészt az önálló, felelősségteljes elemzésnek, az ellentmondások felismerésének, az eltérő megoldási lehetőségek felvázolásának és ezekből a legoptimálisabb variációban való döntés meghozatalának képességét, ennek vállalását kívánja meg, és igényli a végrehajtás jobb megszervezését, széles körű ellenőrzését. Erkölcsi tudat Pártunk XIII. kongresszusán nagy figyelmet kapott az értelmes, tartalmas emberi élet, az erkölcs fejlesztése. Ez is szorosan összefügg a társadalmi és gazdasági feladatokkal, a tudati állapotokkal. Az erkölcsi értékek átalakuláson mennek keresztül. A hagyományos lakóhelyi, munkahelyi közösségek átalakulásai, az elmúlt negyven év társadalmi változásai módositották a régi értékeket. Az új, szocialista értékek kialakulásához, általánossá válásához még rövid idő telt el. Ismert, az emberiség fejlődése folyamán kialakultak az elemi erkölcsi normák. Ezek a mindennapi életet és a társadalmi együttélést szabályozzák. Igaz, az elemi normák forrósa és megvalósulásának biztosítása tekintetében megoszlanak az álláspontok. Ezeket a vallásos emberek természetfölötti lényekhez kötik, a marxisták meg a világi társadalmi viszonyokból származtatják. De ez nem zárja ki a különböző világnézeti emberek közös társadalomépítő cselekvését. Sok szó esik a nagyobb teljesítményekhez, a jobb munkához szükséges anyagi ösztönzésről. Az viszont még kevésbé felismert, hogy a munka milyensége nagymértékben függ az erkölcsi viszonyoktól is. Ezért mind jobban kell számolni azzal, hogy az emberek értékrendjében nemcsak anyagi érdekek fejeződnek ki, hanem az osztály, a társadalom erkölcsi hagyományai is. Ugyanakkor az eddigieknél jobban szem előtt kell tartani, hogy az erkölcsi értékek nem rendelhetők alá a szűkén vett termelésnek, a — sokszor divattá vált — fogyasztói szükségleteknek, hanem az erkölcs a társadalom és az egyes ember általános fejlődésének hordozója is. Társadalmi önismeret Messziről — a nemzeti függetlenségünktől megfosztva — indultunk és jutottunk el a mai fejlettség szintjére, a nemzetközi elismertség fokára. A szocializmus nemzeti viszonyokra való adaptálásában számottevő eredményeket értünk el. Ez szorosan összefügg azzal, hogy a párt politikájában együttesen vannak jelen az általános nemzetközi tapasztalatok és a nemzeti adottságok, az állandóság és megszakítottság, a folyamatosság és megújulás. A párt az élet, a fejlődés által szült feszültségeket reformokon keresztül oldja fel. Arra törekszik, hogy a szükséges változtatásokat az emberek megértsék, s azok társadalmi mgrázkódtatást lehetőleg ne idézzenek elő. A nemzettudat, a történelmi önismeret fejlesztése terén számottevő változások mentek végbe. Ma már tudatosul, hogy a szocializmus része a több mint ezer éves történelmünknek. Különösen azon dicső szakaszainak folytatása, amikor a nemzet és haladás összekapcsolódott. Elismert, hogy a második világháború utáni események szükségszerűen vezettek el a néphatalom megteremtéséhez. Mind több emberben tudatosulnak az olyan történelmi jelentőségű vívmányok, mint a tőke kisajátítása, a mezőgazdaság szocializálása, a volt uralkodó osztályok művelődési monopóliumának felszámolása, a gazdaságirányítás továbbfejlesztése, a szociális biztonság megteremtése, a társadalom mélyreható demokratizálásának folyamata. A realista szemlélet erősödése mellett érzékelhető a történelmi események osztályviszonyoktól független megítélése, a társadalmi vívmányaink nem kellő megbecsülése. Nem egyszer előfordul, hogy a múlt társadalmi rendszer felszámolásával járó jogos vagyoni megfosztás, a politikai hatalomból való kiszorítás, a művelődési monopólium felszámolása ösz- szekeveredik az ötvenes évek elején elkövetett hibákkal és bűnökkel. Nem kevés még a történelmi leegyszerűsítés, az előítélet. Ezekben szerepet játszik, hogy a történelmünk fájdalmas pontjaihoz nem mindig nyúltunk kellő realitásérzékkel, s a hajdani torzításra újabb egyoldalúsággal reagáltunk. A reálpolitika eredményeként a történelemtanításunk is mind inkább marxista alapokon nyugszik. Az is igaz, hogy reális történelemszemlélet mellett sem könnyű a nemzet tragikus eseményeit érzelmileg feldolgozni. A reális történelmi szemlélet és nemzeti önismeret általánossá tételében még so:k a tennivaló. Olyan nemzettudat kialakítása érdeké- 'ben tevékenykedünk, amely a múft és jelen örömeivel és kudarcaival egyaránt számol. Amelyben a földrajzi, politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális adottságok 'ismertek, amelyben az egyes ember boldogulását is biztosító társadalmi rend — a szocializmus — iránti elkötelezettség az alapállás. A hazánkban létrejött nemzeti egység, a társadalmi közmegegyezés hosz- szabb, céltudatos erőfeszítéseket igénylő folyamat eredménye, de nem örök idejű. A politikai együttműködés során folyamatosan erősítendő és különösen a felnövekvő nemzedékkel újra megteremtendő. Ez pedig csak úgy megy végbe, ha az ifjú nemzedékék tagjai megismerik történelmünk vívmányait és buktatóit, napos és árnyas oldalait, a különböző korszakokban folyó munka körülményeit, formáit, módszereit és főként a tanulságait. Tovább kell örökítenünk történelmi múltunk legnagyobb tanulságát, amely szerint nélkülözhetetlen a nemzeti azonosságtudat és a társadalmi haladáshoz való tartozás összekapcsolása. Kiss György, az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága osztályvezetője Rab Ferenc
