Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)
1986-01-18 / 17. szám
Kétnyelvű közösségben Magyartanár lesz Jugoszláviában Irodalomtörténet vizsgára készülés a kollégiumi szobában Fotó: Tóth László Egy nagy vállalkozás Megjelent Martyn Ferenc életmű katalógusa Magyar szakon mindig volt néhány jugoszláviai hallgatója a Pécsi Tanárképző Főiskolának, s von elvétve ma is a JPTE Tanárképző Karának. Horvátországi magyar fiatalok, akik magyar iskolákban helyezkedhetnek el vagy olyan helyen, ahol anyanyelvápolás folyik. Mint nemrég a szlavóniai szórványmagyarság két falujában, Lacházán és Szent- Jászlán láthattam, nem ritkán egyszemélyben képviselői ők a magyar kultúrának. Magyar gyerekeket tanítanak, s mivel Jugoszláviában a nemzetiség nyelvét másoknak is tanítják, Olyan gyerekeket is, akik hor- vát anyanyelvűek, s gyengén vagy sehogysemn tudnak magyarul. Azt is láttam, milyen csekély a gyakorlata a test- véris'kolai cserék keretében is annak, hogy ezek a magyar gyerekek hozzánk jöjjenek magyar nyelvi környezetbe, s az itt élő horvót gyerekek oda. Pár hétre, cseregyerekként, szünidei nyaralásra. Most egy itt tanuló horvátországi magvar fiatalt kerestünk meg. Varga József negyedéves magyar—népművelés hallgatót. Ma ő az egyetlen Pécsett, aki itt tanul, és haza készül magyart tanítani, Csúzái születésű, szülei földművesek, ő lesz az első diplomás a családban. Ahogv iskolaéveiről kérdezem, kiderül, hogy nagyszerű pedagógusok nevelték, s irányították az útján. Tanította Baranyai Júlia, a baranyai, szlavóniai magyarság kiváló ku- tatóia. Az ő keze afól került ki Varga József másik tanára, Rácz-Szabó Erzsébet, aki Jóska szavaival igazii tanító módjára figyelt növendékéire. Az útnak indítók között ott volt a nemrég elhúnyt Merki Ferenc, s ott volt a Horvátországi Magyarok Szövetséget. Jóska Magyarországon szeretett volna tanulni. A mohácsi Marek József Mezőgazdasági Szakkíjzépisko- Jóban szerzett érettségit, s talált Róz-ás Ferenc személyében kitűnő magyartanárra. Elnyerte a HMSZ egyik ösztöndíját, s felvették Pécsre, magyar-népművelés szakra. _ Hogyan tudja majd haszno- sítni az itt szerzett képesítést? — Ügy érzem, igen jó alapozást kaptam majdani munkámhoz. Jugoszláviában a népművelés szak nem létezik, ott másképp oldják meg ezt a feladatkört. Mindenképpen tanítani szeretnék, a másik szakommal pedig elvezethetek például egy iskolai, községi könyvtárat, hozzáértéssel szervezhetek meg egy községi rendezvényt, vezethetek szakköröket. — Mit jelent magyart tanítani Jugoszláviában? — Ez már benne van a véremben. Odahaza mindig javítom a család vagy a barátok nyelvhelyességi hibáit, a beszédükbe önkéntelenül is belekeveredő horvát szavakat. Tizennégy éves koromig csak magyarul tudtam. Ha magyar környezetben vagyok, most is magyrul gondolkodom, beszélek, de horvát környezetben horvátul Ezt a kétnyelvűséget tartom kívánatosnak a mai nemzetiségiek számára. Ha a fiatal kikerül a nemzetiségi közösségből, tudnia kell a többség nyelvét, hiszen csak azzal érvényesülhet — ugyanakkor szerintem magyarnak érezheti magát. Vegyesházasságból származó kislánynak udvarolok, és azt szeretném, ha a gyerekeim tökéletesen beszélnének majd magyarul, és aztán persze, horvátul is. Tanítani kezdetben nehéz lesz, mert nem tisztán magyar irodalommal kell majd foglalkoznom. A mi irodalomóráinkon más jugoszláviai népek szerzőit is tanítják. Ami a nyelvet illeti, természetesen a magyar nyelv tanítása, ápolása lesz a feladatom. — Falura is elmenne? — Nagyon szívesen. Úgy érzem, kis közösségben jobban meg lehet mozgatni az embereket. Amikor népművelési gyakorlatra mentünk, inkább Nagy- peterdet választottam a Balaton helyett. Megismertem a körzetben hét baranyai falut, ott éltem az emberek között, s nekem ez mindennél többet ér. Falun, mifelénk legalábbis, a hagyományos értelemben él a tanítói tekintély. Felnéznek a tanítóra, sokat várnak tőle az emberek. Akárcsak az itteni délszlávok között, nálunk is erős a nemzetiségi közösség összetartó ereje. Beszélgetésünkön jelen van Varga Jóska egyik tanára, Horváth Veronika, a JPTE egyetemi adjunktusa, aki az elmúlt években a horvátországi magyar hallgatók mentorává szegődött: — Fogyóban van Pécsett a horvátországi magyarszakas diákok száma. Ennek egyik oka az egyetemi átállásban keresendő, amely mellett is tovább kell szorgalmazni idejövetelüket. Legtöbben 1975—80 között voltak nappali és levelező tagozaton, s az akkor végzettek be is töltötték a meglévő állásokat. Merki Ferenc állt mögöttük, sokan jöttek Rácz- Szabó Erzsébet köréből is. önként, véletlenül lettem a segítőjük, s kapcsolódtam Merki Ferenc révén a lenti továbbképzéseikbe, vettem részt tankönyvek, tantervek létrehozásában, tanári segédkönyvet írtam az anyanyelvápolás tankönyvéhez. Ügy próbáltam őket nevelni, hogy tudással, kedvvel menjenek el a falvakba, hogy tudják, ott nem lámpásnak, hanem fáklyának kell lenniük. Ami az anyanyelvet illeti, azt tapasztaltam, az édesanya szerepe meghatározó — nemcsak Jugoszláviában, hanem a határainkon kívül élő magyarok illetve a nemzetiségiek között mindenütt a világon. Az apa kívánsága akkor lép életbe, amikor a gyerek iskolába kerül. A nemzettudat megőrzésében mindenképpen rendkívül fontos szerepük van a magyar nyelvet oktató, az anyanyelv- ápolást folytató iskoláknak, és a bennük tanító tanároknak. Gállos Orsolya A Somogy Megyei Múzeumigazgatóság kiadásában megjelent Martyn Ferenc életmű katalógusa. Az életmű katalógus a művészmonográfiák tartozéka: rögzíti a művek legfontosabb adatait, keletkezésének időpontját, méretét, technikáját, tartalmazza rövid leírását, tulajdonosát, azonosítási számát, s hogy mikor, hol volt kiállítva, hol írtak róla. Mint dokumentáció minden további tudományos kutató munka segítője, kiinduló pontja — adott alkalommal még a hamisítások leleplezésében is segíthet. Az ilyen katalógusok — lezárt életműveket térképezve fel — általában a művész halála után készülnek, ez azonban sok hibalehetőséget rejt magában, hiszen az azonosítás, leírás leghitelesebb forrása, a művész ebben már nem segítheti az adatok gyűjtőjét, feldolgozóját. Ezért is érdemel külön figyelmet a Martyn-élet- mű katalógusa: a hazai gyakorlatban elsőként készült élő művész munkásságát így szám- bavevő adattár — Hárs Éva művészettörténész harminc esztendei munkájával. Martyn Ferenc 1899-ben született Kaposváron, gyermekkorát Rippl-Rónai József házában töltötte. 1926—1940 között Párizsban élt, 1945-ben Pécsett telepedett le. A katalógus 1. számú képe, a Kocsikázás című pasztell 1911-ből való, a pótjegyzékben szereplő 2676. számú Clown-fej II. 1984-ben készült. A kettő között hatalmas életmű feszül: rajzok, festmények, monoty- piák, szobrok, porcelánok, irodalmi illusztrációk, litográfiák, köztéri munkák. A jegyzék nem mindenütt keletkezésük sorrendjében ismerteti a műveket, hanem a művész fejlődésének egyes korszakai szerint tagol, s csak ezen belül használ időrendet. így áttekinthetőbbé válik a művek sora, felfedezhetővé sok belső összefüggés. Hárs Éva 1956-ban kezdte meg az alkotások számbavételét: előbb visszamenőleg 1940-ig, majd folyamatosan, ahogy az újabb és újabb művek kikerültek a műteremből. Martyn Ferenc a munkát mindvégig figyelemmel kisérte és információival segítette, de igen készségesek voltak a tulajdonos múzeumok és magángyűjtők is Hárs Éva és a fotókat készítő Nádor Katalin iránt. Szinte külön története van a Franciaországban maradt képek felkutatásának, és ez a történet nem szűkölködik kalandos fordulatokban. A gyűjtő-feldolgozó munkát a Művelődési Minisztérium és a Somogy Megyei Tanács támogatta anyagilag, a Baranya Megyei Tanács a katalógus terjesztéséből veszi ki a részét. A katalógust, amely — a papírforma szerint legalábbis — inkább csak tudományos kutatók munkaeszköze, sokan vásárolják a pécsi Martyn- hózban: laikusok, gyűjtők, Martyn Ferenc és művészetének barátai, tisztelői. G. T. A nagyváros ítélete cimű kép a katalógusból BETÜLIA HÖLGYE. HŰSKÖl.TEMÉXY HAT ÉNEKBEN. 6ARAI ALAJOS. SL'JAXSZKY ANTAL. PEST. MICH GUSZTÁV TULAJDONA. Száz esztendeje, 1886. január 18-án halt meg Garay Alajos, Dunaszekcső akkori plébánosa, akinek nevét az elmúlt évszázadban alig- alig emlegette valaki. Anélkül, hogy személyét, jelentőségét túlbecsülnénk, érdemes megemlékeznünk róla, mert életműve jól példázza, hogy a XIX. század nemcsak Petőfi, Arany, Jókai és Mikszáth kora, hanem azoké az alkotóké is, akik szerényebb tehetségüket szorgalommal pótolták, s ezzel szolgálták nemzetük haladását. Garay Alajos, a Háry János alakját irodalomba emelő Garay János testvére, 1818. december 24-én született Szekszárdon. Pécsett végezte a gimnáziumot, majd a papneveldét, de — mivel igen fiatal volt — csak r „írva haladunk és haladva kell írnunk” Garay Alajos emlékezete HÉTVÉGÉ jóval tanulmányai után szentelhették föl a jeles növendéket. Nádasdon, Mágo- cson segédlelkész volt, 1846- ban Mocsolódon plébános, innét sietett 1848 forradalmi zászlaja alá honvédnek, 1849-ben elfogták Eszéken, s Budára a Neugebaude (Újépület) börténébe zárták nyolc hónapra. 1850-től Lo- vászhetényben, majd 1855- től Kisszékelyben lett plébános. Itt történt meg vele az a kedves epizód, amelynek történetét a Pécsi Napló 1903. májusi száma őrizte meg Troli Ferenc életéből címmel. Troli, aki több alapítványt is létesített, mindössze két nappal volt idősebb Garaynál, a későbbi püspököt, pécsi nagyprépostot régi barátság fűzte egykori növendéktársához. Ennek a barátságnak 1855-ben így adta tanújelét: „Az 1848—1849-es önvédelmi harcok lezajlása után szomorú napjai voltak a magyarságnak" — írja a Pécsi Napló —, „üldöztek mindenkit, kiről azt gyanították, hogy magyar érzelmű, a be- fogatások napirenden voltak, a hadbíróság erősen működött. Természetes, hogy a hazafias érzelmű katolikus papság nem volt e tekintetben kivétel s nem egy közülük erős gyanúban állott. Ezek közt Garay Alajos is, ki akkor kisszékelyi plébános volt Tolna megyében, ki a megyegyűléseken részt vett s gondosan eltette az 1848- as hírlapokat, melyeket akkor forradalmi iratoknak neveztek, s melyeket a rendelet szerint beszolgáltatni és elégetni kellett és az állam elleni merénylőnek tekintették, kinél ilyen újságot találtak. A concordatum értelmében papot elfogatni vagy ellene vizsgálatot tartani csak püspökének beleegyezése s a püspöki küldött jelenléte mellett lehetett. Mikor Garay Alajos ellen a vizsgálatot teljesíteni akarták, az auditor (kihallgató) először is Scitovszkyhoz fordult. A püspök az auditor óhajának eleget teendő, azonnal hívatta titkárát, kiadva szóval a rendeletet, hogy vele a püspöki fogaton azonnal Kisszékelybe utazzék. A titkár (Troli) elsősorban Garay megmentésére gondolt, kiről mindenki tudta, hogy forradalmi iratokat rejteget. Ámde az auditor igen szigorú ember volt: nem engedte meg, hogy a titkár visszatérjen szobájába, úti poggyászának összerakására. Ott kellett maradnia a püspöki termekben, míg az inas a málhát összeszedte, s a fogat előállhatott. Troli azonban az utolsó percben, midőn már kocsira ülendők voltak, mégis talált módot, olyasmire kérvén engedélyt, amit az inas helyette nem végezhetett el, hogy kis papírszeleten előre értesítse Garayt a veszedelemről. A püspöki fogat azután a császári auditor- ral s a titkárral Nádasának, Bonyhádnak vette útját Kisszékely felé, ellenben a püspök egyik lovásza Dombóvár és Döbrököznek indult Garay értesítésére. A vizsgálat meg is érkezett Kisszékelybe. Az auditor a feljelentés s utasítás szerint először a templom padlására ment, mert ott voltak a forradalmi iratok. Azonban a lovasposta előbb ért célba, mint az auditor: mire a hintó Kisszékelybe döcögött, a forradalmi iratoknak csak hűlt helyét találták, illetve hogy nem találták, Garay Alajos meg volt mentve. A kutató igazságszolgáltatás feljegyezte őt is a »gut ge- sinnt«-ek névjegyzékébe". Talán ennek a „megbízható” bejegyzésnek köszönhető, hogy a tizenhét éves kora óta verselgető Garay Alajos 1860-ban megjelentethette Betúlia hölgye című hőskölteményét, amely a zsarnokölő Judit történetét is elmondja Holofernesszel. Nem kellett hozzá nagy fantázia, hogy a kortársak „a népek döntő ijedelmét, bősz Holofernest" azonosítsák az éppen Itáliában hadakozó Ferenc Józseffel, aki már 1848-ban is több nép forradalmát törte le, „Aki elönté, mint rohanó vizek árja, hadával / A haza szent földét, leigázni akarva e népet". S a nép dicsérete egyaránt illett az asszírok ellen hada- kozókra, de a forradalmárokra is, „ . .. mert kész voltál meghalni hazádért. / Kész voltál megmenteni népedet annyi nyomortól". Garay Alajos élete első önálló művét, a Május 4-dike, 1848 címűt Pécsett bocsátotta közre, későbbi tizenkét műve közül is számos jelent meg Baranya székhelyén. Hazafias és egyházi szónoklatok című munkája, amely „A mohácsi vész és a szigetvári vértanúk előestéjének évfordulóján" látott napvilágot Mohácson, nemes ügyet szolgált: „A befolyt összeg a mohácsi vérmezőn elesett őseink emlékszobrának felállítására fordittatik". A pécsi székesegyház érdekében 1882-ben Szekszárdon adott ki művet, amely a kortársak figyelmét felkeltette. Számos cikkében harcolt népe magyarságáért, szellemi felemelkedéséért, megfogadva bátyja 1837-es intelmeit, vallotta, hogy „Írva haladunk, s haladva kell írnunk". Dr. Töttös Gábor Garay János és Garay Alajos egykori szülőháza
