Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-18 / 17. szám

A pécsi tanácskozási köz­pontok munkája a választást követő újraalakulás után az első nagy feladatok — a he­tedik ötéves terv véleménye­zése és a településfejlesztési hozzájárulással kapcsolatos lakossági párbeszédre való felkészülés — nyomán felélén­kült. Az eltelt fél esztendő tapasztalatai alapján bízvást mondhatjuk: új fóruma van a közéleti demokráciának. Mindez időszerűvé teszi, hogy szót ejtsünk ezekről a még mindig újszerű tanácsi szerve­zetekről. Közbenső állomás A tanácskozási központok nem csupán az egy-egy terü­leten illetékes tanácstagok együttműködésének a fórumai, így nem is tölthetnék be azt a feladatot, amit nekik szán­tak. Tevékenységük azáltal terjedhet ki a lakóterület egé­szére, hogy a központok mun­kájában részt vesznek a terü­leti párt-, népfront-, KISZ- és egyéb társadalmi szervek. Most a tanácskozási közpon­tok munkájának a szervezésé­ben az a célkitűzés munkál, hogy ezek fontos találkozási ponttá váljanak a városi ve­zetés és a lakosság között. Ehhez elengedhetetlen az, hogy e szervek az illető terü­let tényleges gazdái legye­nek. Van egy olyan szándék, hogy a tanácskozási közpon­tok — miként a községi-nagy­községi tanácsoknál is lettek a társközségek tanácstagi csoportjaiból — egyfajta elöl­járóságokká váljanak. Nem ügyintéző szervről, hatóságról van szó; ennek még a gon­dolata is távol áll az illetéke­sektől, de valami olyanról, ami erősíti a tanácstag terü­leti gazda tudatát, s ami egy jól működő közbenső állomás lehet a tanács és a lakosság között. Ennek az érdekében szándé­koznak bizonyos szervezeti in­tézkedéseket is tenni. Eszerint a tanács szakigazgatási szer­vei - osztályai — egy-egy ta­nácskozási központ tanácsadó szervei, tevékenységi közre­működői lennének. Ez a fa:,ta kapcsolattartás jótékony ha­tással lehet a szakapparátus 4. HÉTVÉGE munkájára is. Közvetlen ta­nácsadói minőségben kerülne a tanácskozási központ mellé a tanácsi apparátus egy-egy nyugdíjasa. Az ő szakmai is­mereteik, gyakorlatuk hasznos segítséget adhat a tanácsta­goknak a megbízatásukkal já­ró feladatok ellátásához és a tanácskozási központ műkö­déséhez. Á határok Tizenöt tanácskozási 'köz­pontra osztották fel a várost. Van, ahol mindössze három tanácstag alkot egy ilyen cso­portot (pl. a Megyeri Kertvá­rosban vagy Gyárvároson), de van, ahol tizenhármán — Lvov-Kertvárosnak az Egri Gyula úttól délre levő terüle­tén, s ez egyben a legnépe­sebb tanácskozási központ a városban. Érdemes mindjárt el is időzni ennél a területi beosztásnál. Az alulról felfelé építkezésben a tanácskozási központok mintegy természe­tes határokhoz jutottak, hiszen a tanácstagi választókerületek határai választásról választás­ra finomodtak. Itt azonban ma még legalábbis úgy tűnik — elakadt a dolog. Hiszen a kö­vetkező lépcsőfok — az or­szággyűlési választókerület te­rülete — már nem mindig fed le a városban bizonyos szá­mú tanácskozási központot, holott ez az összhang ideális lenne a népképviseleti szer­vek együttműködésének az erősítésében. Célszerű lenne a következő választásra ennek az összhangnak a megterem­tése. Nem találkoznak a ta­nácskozási központok terület- határai a városrendezési kör­zetekével sem. Igaz, ezek jó­val korábban alakultak ki, és a határvonalakat is más szempontok szerint húzták meg, mint a tanácstagi vá­lasztókerületekét. 'Itt is érde­mes lenne - tekintettel a vá­rosfejlesztés érdekeire — össz­hangot teremteni. Van még egy nem egészen szerencsés tanácskozási köz­ponti terület. Ez a 15-ösé, amelyiknél nem az jelenti a gondot, hogy területileg nagy (ennél nagyobbak is vannak), s Nagyárpád—Postavölgytől egy nyúlvánnyal a város bel­sejéig ér. hanem az, hogy át­nyúlik az 58-as úton, „kiha­rap" egy részt Lvov-Kertvárös- ból, és magába foglalja Má- lomot is. A logika azt diktál­ta volna, hogy ez a rész eset­leg Lvov-Kertváros 111-ként szerepeljen, hiszen a Sarohin tábornok útja kínálja is ezt az elválasztási lehetőséget. De az élet amúgyis kikénysze­ríti majd ezt a korrekciót, ha épül a nagyárpádi városrész. Teret a véleményeknek! Van aztán egy meglehető­sen fontos kérdés, mégpedig az, hogy mi legyen a nevük ezeknek a tanácskozási köz­pontoknak. Ezt az elnevezést ugyanis kezdettől fogva nem tartották alkalmasnak. A sor­számmal együtt pedig túlsá­gosan rideg, és emiatt nehe­zen is verhet gyökeret a köz­tudatban. Pécsnek, mint min­den nagyranőtt településnek, számos történeti eredetű ösz- szetevője van, ezek többsége ma is él térképen, köznyelv­ben, sőt hivatalos elnevezé­sekben is, legtöbbször utca­névként. Ezekből kellene ti­zenötöt átmenteni a jövőbe. De melyiket? Egy-egy tanács­kozási központ területe — kü­lönösen a hegyvidéken — több ilyen régi névhez kötődik. Melyik legyen közülük a ki­tüntetett, amelyik tovább él, s amit ilyeténképpen a lakos­ság is elfogad? Bátortalan, ám hivatalosan még nem élő elnevezések vannak ugyan, de ezek legtöbbje helyett nyil­vánvalóan jobbat kell találni. Budai \„ Budai II.— mit mond ez így, azon kívül, hogy utal az egykori Budai külvárosra. Az egyiket meg kell erősíteni, a másik helyett alkalmasat találni. Erőltetettnek tűnik az a különválasztási kísérlet is, ami ugyanannak a területnek a kétféle elnevezését alkal­mazná az egyik és a másik területrészre: Uránváros — Clj- mecsekalja. Nem találó a Lvov-Kertváros I. és H. (s ne? tán a majdani III.) sem. Érde­mes lenne az összefoglaló vá­rosrésznéven belüli kisebb egységekre vonatkozó elneve­zéseken gondolkodni. Mindez gondolkodásra kész­tethet minden pécsi polgárt, s gondolkozzunk is ezen. A Dunántúli Napló teret ad a véleményeknek, nézeteknek, de a javaslatok közvetlenül a tanácstagokon, tanácskozás! központokon keresztül is meg­tehetők. A tanács vezetői szá­mítanak a pécsiek ilyen irányú segítségére. Hétvége romantikus környezetben Kulcsosházak a Mecseken Volt iskolákban, erdészházakban, vadászlakokban Egy-egy hétre is kiveszik a turisták A „Négy fenyőfa'* kulcsosház Orfűn A hideg és a hó sem riasz­totta vissza a pécsi Kardoss úti kulcsosház nyugdíjas természet- járóit. Bottal, itókával, enniva­lóval nekiindultak a Mecsek­nek. — Sajnos, a másik csoport indulási idejét elkéstem — mondja egy idősebb hölgy a 34-es buszon. — Úgy gondol­tam, hogy akkor ezzel a cso­porttal megyek. A nehezen járó nénikére töb­ben is figyelnek, nehogy eles­sen. A múlt év tavaszán mű­tötték a lábát, de már nyáron túrázni ment. Most sem marad­hatott otthon. Az elmúlt egy évtizedben a Mecsekben meghúzódó kis fal­vakban tizenöt kulcsos turista­házat alakítottak ki a termé­szetjárók megszűnt iskolákban, volt erdészházakban, vadászla­kokban. — Az országban a Mecsek kulcsosházai az egyedüliek, amelyeket nemcsak a helyi szakosztályok tagjai vehetnek igénybe, hanem a belföldi ide­genforgalomba bekapcsolódott mintegy százhúszezer turista is — tájékoztatott Karádi Kár oly- né, a Baranya Megyei Sporthi­vatal főelőadója. — A kulcsos­házak nélkül megszűnnének az olcsó szálláslehetőségek. A szervezett természetjárók, az Országjáró Diákkörök tagjai ugyanis önköltséges áron kap­hatják meg őket, de kiadjuk vállalatoknak, üzemeknek és iskolásoknak is. A kulcsosházak legnaqyobb részében nincs folyóvíz, villany. Sokan ezért is kedvelik a ro­mantikus környezetben lévő épületeket. Ezekben a házak­ban az odaérkező vendégek húzzák fel az ágyneműt, taka­rítanak, befűtenek, főznek. Az íratlan szabályok közé tarto­zik, hogy az elhasznált fát pó­tolni kell, és a házat ugyan­olyan tisztán kell elhagyni, mint ahogyan átvették. Akik megsze­gik ezeket az alapszabályokat, azok többé nem szállhatnak meg. A kulcsosházak gondnokai a fenntartó szakosztályok tagjai, vezetői. A Keleti-Mecsekben ta­lálható egyik ház gondnoka például hátizsákban hozza és viszi a szennyes és a tiszta ágy­neműt ... Volt már arra is pél­da, hogy éjszaka zörgették fel a kulcsosház gondnokát, mert a Pestről érkezett csoport se­hol sem talált már szállást. — Terveink között szerepel, — mondia Karádi Károlyné —, hogy a Tenkes-hegyen és a Villányi hegységben is kiala­kítunk kulcsosházakat. Az utóbbi években már nem­csak hétvégére, hanem egy-két hétre is kibérelik kisebb-na­gyobb csoportok ezeket a há­zakat. Télen sítúrákat szervez­nek az arra alkalmas helyek­re. Nem egy városi gyerek éle­tében először itt rak tüzet, ta­lálkozik közelről a természet­tel. Kjsújbányán, Püspükszentlász- lón a régi iskolából lett kul­csosház. Zobákpusztától nem messze a volt erdészházat ala­kították át. A „Vörösfenyő” kulcsosház a Magyaregregy és Mázaszászvár közötti terület lá­togatóinak nyújt hangulatos szálláshelyet. Pécs mellett a Hangulatos erdei tisztáson áll a „Gubacsos” ház fehérkúti, büdöskúti házak vár­ják a túrázókat. Orfűn, Báno­son, Terecsenypusztán is több kulcsosház fogadja a vendége­ket. A Tfársas kulcsosház Pécs- Vasas környékén található egy hangulatos erdei tisztás szé­lén, valamikor vadászház volt. Kezelője a Pécsi Testnevelési és Természetbarát Egyesület „Nyugdíjas Természetbarát Szakosztálya” volt múlt év ok­tóberéig. Jelenleg a Kardoss úti kul- csosház tulajdonosai a nyugdí­jasok az Eszperantó szakosz­tállyal közösen. A Mecsekben az első véd- kunyhó volt a Kardoss úti. Erre vezetett a század elején az el­ső sétaút is. Később erdészház lett, ezelőtt néhány hónappal kapták vissza ismét a termé­szetjárók. — Októberben vettük át. No­vemberben már készen volt o helyreállítás — meséli Exner Miklós, a ház gondnoka. — Az épület egyik oldalán újra kel­lett húzni a falat. Csak a szak­ipari munkákhoz hívtunk kőmű­veseket, a többit magunk csi­náltuk meg. Volt, aki meszelt, más az ajtót mázolta. Az asz- szonyok a konyhát csinosítot­ták. A belépőt hangulatos konyha fogadja. Az ablakokon piros­fehér kockás függönyök, a fa­lakon dísztálak. Rend és tisz­taság mindenütt. A három szo­bában nagyméretű kályhák, né­hány ágy. Az asztalon még ott áll a feldíszített karácsonyfa. — Már tartottunk itt családi estet. Minden csütörtökön ki­jövünk és egész nap kirándu­lunk. Rendszeresen szervezünk túrákat az ország más terüle­teire is. A kedvencünk Sopron környéke. Az udvaron találkozunk ösz- sze Dvorácskó Feri bácsival. Már régóta nyugdíjban van, o PMSC természetjáró szakosz­tályának tagja. — Szívesen megcsinálok min­dent a ház körül. Már többen is mondták, hogy jobb lesz, ha teljesen kiköltözöm ide. Bádo­gos és vízvezeték-szerelő vol­tam több évtizeden keresztül a MÁV-nál. Oda van már a tü­dőm, a szívem és az ízületeim is! Az országos 1000 kilométe­res Kék-Túrát mégis végigcsi­náltam — a természetjárásról nem tudok lemondani. Szalai Kornélia A „Harangláb” turistaház Bánoson Hársfai István Cseri László felvételei Mi legyen o neiitilc? Tizenöt központ Az együttműködés fórumai — A terület tényleges gazdái — Elöljáróságok?

Next

/
Thumbnails
Contents