Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-31 / 357. szám
8 Dunántúli napló 1985. december 31., kedd És Tóth Bence vajon hová lett?... Mikroszkóp és filmkamera Tólh Bence 20 éve, az Egy szerelem három éjszakája c. film főszerepében, Venczel Verával. Egy szabálytalan életút vázlata Mérleg A környezetkultúrára figyelünk Mennyit költött Baranya megye képzőművészeti alkotásokra 7 Úgy tarják, a legszebb és legkegyetlenebb szakmák egyike a színművészé. Föltűnik valaki a színpadon, a filmvásznon, a képernyőn. „Fölkapják”. A közönség megszereti, aztán — sokaknál pár év, talán egy évtized? - s nem tudjuk, hová tűnt... Vele is így voltunk valahogy, noha egy egészen más életút kísérő jelensége gyanánt szerettük meg filmfőszerepeinek egész sorában. * Tóth Bence, a magyar filmművészet egy szép korszakában, a hatvanas években egyik kedvencem volt. Azt hiszem, a közönségnek is. Bálint Andrással, Moór Mariannenal, Halász Judittal, Dóry Virággal, Kozák. Andrással és másokkal. Ez a raj vitte sikerre a Tízezer napot, a Zöldárt, a Fényes szeleket. Ez a korosztály valahogy tele volt lendülettel, hittel. Ez a korosztály együtt dolgozott amatőr főszereplőkkel (is) —, Jancsó, Caál István, Bacsó Péter, Herskó János előszeretettel szerződtetett „civileket" —, akikből azután ritka kivételekkel, nem lett színművész. Sem filmen, sem színpadon. Tóth Bence élete, művészi pályaíve is így alakult. Alakításai általában jó kritikákat kaptak, méltán. Alakjai elhitető erővel, líraisággal és áradó bennsőséggel keltek életre s mennyi diákos-férfias „char- me"-mall... Diákfiúkat játszott és faluról jött népi tehetséget, fiatal értelmiségit. Alakjaiban mindig benne volt a kor, a jelen, a maga izgalmas, jövőt faggató kérdéseivel. Mindezt megindító egyszerűséggel és természetességgel ábrázolta. Mintha az egész ott és akkor lett volna kitalálvc. miközben a tekintete, nagy sötét szemei szinte külön életet éltek. Jó színész volt. „Befutott" —, tartotta róla a közönség -, hiszen egymás után hat filmben játszott kisebb nagyobb főszerepet, s mindegyikben hagyott valamilyen nyomot bennünk. Nem tagadom, ma is szívesen emlékszem a Nyáron egyszerű vagy a Zöldár egyetemistájára; az Aranysárkány szerelmes gimnazistájára; az Egy szerelem három éjszakája főhősére, Bálintra, a költőre. Vagy a Virágvasárnap fiatal néptanítójára, a mártír katolikus pap testvéröccsére. Azután egyszercsak eltűnt előlünk. Hírlett, tanársegéd a keszthelyi főiskolán, s hogy abbahagyta a filmezést. Néha eszembe jutott (talán másnjk is), olykor a filmjeit is visszahozták - azután csönd ... Elfelejtettük, ami természetes ebben a szakmában. Egy arcnak állandóan kell élnie, különben meghalt a film számára. Tóth Bence viszont akkor kezdett élni . . . Mindezt egy véletlen találkozás révén tudtam meg. Nemrég a keszthelyi egyetemen járva valahogy eszembe jutott ismét. Rákérdeztem. Nálunk dolgozik - válaszolták — s egy óra múlva már a szobájában ültem. Ajtaján ezt olvashattam: dr. Tóth Benedek docens. * „Hogyan is kerültem bele ebbe az egészbe? . . . Rejtély. Soha nem éreztem magamban tehetséget, vágyat a színművészet iránt; soha egyetlen verset nem szavaltam az iskolában, s később, már „amatőrszínészként" sem vágyakoztam arra, hogy „fölfedezve" ez legyen az életem. Mint egyetemistának persze hízelgett, hogy Bacsó Péter engem választott első filmje főszerepére (Nyáron egyszerű). Az egészet kellemes kalandnak tekintettem . . . A debreceni TTK biológiakémia szakos hallgatója voltam a hatvanas évek elején, amikor Lengyel György, a Csokonai Színház rendezője Shakespeare-előadáshoz egykét mondatos szerepekre toborzott közöttünk. Fölkért. Jó, persze, jól jött az a néhány forint esténként egy nem túl „vastag" debreceni diáknak. Azután Ruszt Jázsel vizsgarendezéséhez (Irkutcki történet) fölkért Rogyik szerepére. Jó, megcsináltam azt is, kellemes kikapcsolódás volt számomra. Láttak, megtapsoltak, — szóval: tetszett nekem ez a dolog. Egyszercsak a filmgyár fényképet kért. Gondoltam, „archívba" kell nekik. Nem. Próbafelvételre hívtak be, ami, úgy látszik, sikerült, mert Bacsónak megtetszett, s mire észbe kaptam, már szóltak, menjek, írjam alá a szerződést. Negyedéves voltam, 7 szigorlattal előttem ... Lejöttek, elintézték a dékánnál a halasztást, őszre. Szerencsére jó tanuló voltam. Hát, így kezdődött.. . Azután Gaól István is fölkért a Zöldár egyik főszerepére. Akkor már pályakezdő tanársegéd voltam a keszthelyi kémia tanszék mikrobiológia részlegén. Ismét szerencsésen alakultak a dolgaim, mert csak a tanév első felében kötött ide a munkám, s volt 48 nap szabadságom is, A félévi vizsgáztatások után forgathattam. A Zöldár igen jó kritikát kapott, s ezt szerettem is nagyon. Itt éreztem a legjobban, hogy ez már valami egészen más számomra, mint érdekes kikapcsolódás ... Az Egy szerelem három éjszakája abszolút főszerepében viszont már azt éreztem, hogy rövidesen be kell fejeznem. Hogy most már elég. Az élethivatás háborgott bennem, hiszen közben a szakma fejlődött . . . Laboratórium, kísérletek, vizsgáztatások — és „musz- terek", utószinkron, s újra csapó, fények, kamerák, s bennem örökké ez az érzés: mit keresek én itt, hiszen más ezt valószínűleg mennyivel jobban meg tudná csinálni!... Hogy a közönség mit gondolt, nem tudom. De egy bizonyos: én valahogy szívesebben vagyok közönség ... Nem mintha megtagadnám vagy lebecsülném, amit csináltam. Színfolt, nagyon szép korszaka volt az életemnek, sajnálnám, ha nem lett volna ez a 7-8 éves találkozásom a művészettel. De a hivatásomat soha nem adtam volna fel érte. Elbúcsúzásként még végigcsináltam a Virágvasárnapot, Gyöngyössy Imre kérésére. Azután néhányszor még hívtak — de én nem mentem. Majd a hívás is abbamaradt". * Tóth Benedek tanársegéd úr 1972-ben megvédte „kisdoktori” értekezését. Majd 1979-ben kandidált. „A kukoricaszár mikrobiológiai lebontása különböző műtrágyázási körülmények között".) Kutatási területe: a talajokban végbemenő szervesanyag-lebomlás; a kemizáció hatásai a talaj- biológiai folyamatokra. Tanulmányokat ír, tudományos köteteket szerkeszt, s nagy álma, hogy a vegyi anyagokat ne csak közvetlen felhasználásra alkalmazzák. Azaz: hogyan teletne inkább a talajok biológiai folyamatait megerősíteni; vagyis hogy az emberi szervezetbe minél kevesebb vegyszer jusson a kemikáliákkal kezelt termények elfogyasztása révén. Kutatásai összegezésével (,,A gabonatermelés talajbiológiai kérdései") készül tervezett akadémiai doktori értekezése megvédésére. A sikeres munka, a várható tudományos eredmények izgalmával és örömével — s élete filmművész-korszakának szép emlékeivel. Wallinger Endre Hatmillió forintot költöttünk Baranya megyében a hatodik ötéves terv idején köztéri szobrokra és közintézményekben elhelyezett képzőművészeti alkotásokra. Ennek egy része közvetlenül a megyei tanács költségvetésében szerepel, más része a helyi tanácsoknál, illetve intézmények megfelelő rovatain, és van benne központi támogatás is. Ugyanakkor egyes alkotások ára (például Martyn Ferenc és Szabó Erzsébet üvegablaka, amely a megyei könyvtár új szárnyát díszíti), a beruházás költségeitől nem különül el. Mindez azt jelenti, hogy 48 új művel gyarapodtunk, s ezenkívül vannak még a különböző belsőépítészeti tervek. (Tíz—tizenöt képzőművészeti beruházás a következő ötéves tervre húzódik át). Sok ez vagy kevés? Ha azt nézzük, hogy Pécs az elsők között van a vidéki városok sorában a képzőművészeti beruházások számát tekintve, s hogy ez a szám nem csökkent az előző tervidőszakhoz képest, elégedettek lehetünk. Ha arra gondolunk, hogy a rendelkezésre álló anyagiak nem nőttek olyan arányban, mint a kivitelezés árai, akkor kevésbé. Milyen eredményeink vannak, mit várhatunk a következő évektől; milyen nehézségekkel kell szembenéznünk, és mit tehetünk a város, a megye ilyen értelmű jó hírének megóvásáért? Erről beszélgettünk Fischer Jánossal, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetőjével és Molnár G. Judit főelőadóval. — Milyen koncepció irányította az elmúlt öt év képzőművészeti beruházásait? Fischer János: — A Művelődési Minisztérium és a Képző- és Iparművészeti Lektorátus javaslata alapján arra törekedtünk, hogy a régi belvárosi tereket és az új lakótelepek szabadon álló területeit tegyük szebbé szobrokkal, térplasztikákkal, és általában a környezetkultúra színvonalát emeljük. A központi támogatás csökkenése egyébként arra késztetett bennünket, hogy más anyagi forrósok után is nézzünk. E két feladat irányította munkánkat. A városok messzemenő önállóságot élveznek a tervezésben és a pénzek felhasználásában: a helyi tanácsok elképzeléseit a megyei tanács, a minisztérium és a Lektorátus hangolja össze; elsősorban az igényesség, a művészi színvonal garantálása vezet bennünket. — Említsünk néhány jelentős, érdekes művet az elmúlt időszakból! Molnár G. Judit: — Komlóra Petőfi-szobrot készített Szentirmai Zoltán, a színház- és hang- versenyteremben állították fel Melocco Miklós József Attila- oltár című kompozícióját, itt együtt dolgozott a szobrász és Kistelegdi István építész. Szigetváron Rétfalvi Sándor Család című szobrát avatták fel, a házasságkötő terembe Fürtös Ilona gobelinjét rendelték meg. Mohácson különösen sokat áldoznak ilyen célra: hogy csak Borsos Miklós Kodály-szobrát, Lisztes István Radnóti-dombor- művét, Farkas László Napóra című szoboregyüttesét említsem. A harkányi arborétumba Nyirő Gyula, Trischler Ferenc, Rigó István egy-egy szobra került. — Pécset különleges hely illeti meg a sorban — nagyságánál és képzőművészeti értékeinél fogva. Molnár G. Judit: — Csak néhányat a sok új mű közül. A legnagyobb beruházás Varga Imre Liszt Ferenc-szobra volt (a költségeket a városi és megyei tanács, a Lektorátus közösen viselte). Az úttörőházban Pincehelyi Sándor falfestménye, a zeneiskolában R. Füzesi Zsuzsa akusztikus falburkolata, a Martyn-házban az idős mester három nagy plasztikája, a Geis- ler Eta utcában Borsos Miklós Babits-szobra érdemel említést. Kis munkák voltak, de fontos tk és értékesek például Lóránt Zsuzsa Sárkányölő Szent Györgye, Farkas Pál August Senoa- portréja vagy Fürtös Györgynek a Konzumot díszítő plasztikája. — Mint másoknak, a pécsi képzőművészek számára is nehezebb a megélhetés: szűkebben csörgedezik az álA Modern Magyar Képtárban megtalálhatók a mai pécsi művészek alkotásai is lami támogatás, kevesebb a megrendelés, miközben a nyersanyagok és a létfenntartás költségei nőnek. Ilyen körülmények között a művészek jobban igénylik a helybeli kulturális vezetés figyelmét és érzékenyebben reagálnak arra, helybeli vagy más kapja-e a megbízást. Mit tesz a tanács, hogy mint legnagyobb mecénás megfeleljen ennek a kívánságnak, de a művészi érték sérelme nélkül? Fischer János: — Az állami mecenatúra nemcsak a megrendelésekből, a beruházásokból áll. Ide tartozik a kiállítási lehetőségek biztosítása itthon és külföldön, műteremlakások építése, a művészeti alkotóműhelyek megteremtése és működtetése (siklósi alkotótelepek, Grafikai Műhely, Művészetek Háza stb.). Molnár G. Judit: - A megrendelések kiadásánál nem a művész lakóhelyét kell néznünk, hanem kvalitásait. Az úgynevezett egyenes megbízások esetében először a helyi művészek körében nézünk szét, és akkor fordulunk máshoz, ha úgy ítéljük meg, hogy helyben nincs arra alkalmas alkotó. Tiszteletben kell tartanunk az építész kérését is, ha ő választ, melyik szobrásszal akar együtt dolgozni. Pályázatokat is hirdetünk: így a Hunyadi út sarkán létesítendő Mátyás király emlékműre, egy mohácsi lakótelep térplasztikájára, a szigetvári dísz- kútra stb. A pályázatokon azonban részt kell venni a helybelieknek és vállalni az esetleges sikertelenséget is, nem pedig tétlenül várni a támogatást. — Újfajta gondolkodásra van szükség, amely elsősorban a jobb minőséget, több murrkát és a versenyhelyzethez való alkalmazkodást kívánja meg. A művészek vállaljanak el olyan munkát is, amely ugyan nem az autonóm művészet körébe tartozik, de a környezetkultúra szempontjából fontos és anyagilag kifizetődő. Erre van lehetőség és mi számítunk is rájuk. A pécsi Citrom utcai fagylaltozó kőburkolatát, belső építészeti megoldásait Bencsik István, Kertészti Ágnes, Bicsár Vendel tervezte, az étlapot Pinczehelyi Sándor tervezte. Elindult Pécsen a butikhálózat fejlődése, örömünkre szolgál, hogy pécsi belsőépítészek készítették ezek terveit: Novotni Béla, Rádóczi László, Wunderlich Ilona. Az üzemeknek, a kereskedelmi cégeknek is számos megbízásuk van — bár nem annyi, mint amennyire az ízléses csomagolás stb. kívánalmai szerint szükség lenne. De azt is tudjuk, hogy baranyai művészek nemcsak Baranyában, hanem más megyében is dolgoznak — és ez íqy van jól. — A legnehezebb helyzetben a festők vannak. Molnár G. Judit: - Lehetne . többet tenniök magúnak a művészeknek is. A festőművészek ma Magyarországon - nem számítva a szerény állami és magánjellegű, műtermi vásárlásokat — kétféleképpen adhatnak el képet. Vagy a Képcsarnoknál — az itteni színvonallal sokan elégedetlenek, de véleményem szerint csak maguk a művészek tudják emelni a színvonalat jobb munkáikkal —vagy: lehetőség van önálló alkotó- csoportok alakítására. Ezek forgalmazási joggal és saját üzletkötői hálózattal rendelkezhetnek. Sok városban alakult ilyen, (a napokban a debreceni ügynök jelent meg Pécsett kollekciójával), Baranyában azonban nincs hír ilyen csoportról. — Egyébként régi jogos igényük volt a pécsi művészeknek, hogy a múzeumok városában legyen nekik is állandó kiállítási helyük. A Janus Pannonius Múzeum közreműködésével a megyei tanács 1984-ben és 85-ben az évi 70 ezer forintját (ami nagyon kevés) képek vásárlására fordította, így van jelen a Modern Magyar Képtárban Soltra Elemér, Valkó László, Kolbe Mihály, Pinczehelyi, Mó- ker Zsuzsa, Pál Zoltán, Kelle Sándor, Erdős János. Hasonlóan rendszeresen vásárol (némileg magasabb összegből) a Pécs Városi Tanács is. — Mi várható a következő öt évben? Fischer János: — A környezetkultúra javítása a következő ötéves tervben is kiemelkedő feladat: igyekszünk egy-egy területre koncentrálni erőinket, így pl.: Pécsett a belvárosi rekonstrukcióval összefüggésben. Az iparművészet, építészet, képzőművészet, tárgykultúra szerepe megnő. Arra nem számíthatunk, hogy anyagi erőink nagyobbak lesznek, de arra igen, hogy vállalatok, üzemek, intézmények, sőt, egyesületek is támogatják a művészetet. így készült Sátorhelyen Trischler Ferenc Termékenység című szobra a bólyi kombinát megbízásából, Komlón a Városszépítők adtak szoborra pénzt. A pécsi Bányószemlékművet a Mecseki Szénbányák, Vigh Tamás Bronz női torzóját a Volán, Szekeres Károly kerámiaplasztikáját a MÁV, Farkas Pál üszögpusztai lovasszobrát az állami gazdaság, a Bohus Zoltán térelválasztóját a Hunyor Szálló, az Arany Sas patika belső berendezését a gyógyszertári központ finanszírozta illetve járult hozzá a költségekhez. Bolyban Goethe- szobor készül, a magyaregregyi- ek baráti köre is felajánlott pénzt. Folytatódnak a már korábban kezdett nagyobb beruházások, így Gettó József dísz- kútja a Xavér téren, a környező épületeket is ő tervezte. Folyamatban van Fürtös György és Schrammel Imre kerámiaplasztikájának építése az új kamaraszínházban. — Egyébként nagy, látványos munkák nem lesznek a következő esztendőkben, de azt reméljük, hogy utcáink, tereink, üzleteink szebbek, otthonosabbak lesznek éppen a jó művészek közreműködésével. Számítunk rájuk, mint ahogyan ők is számíthatnak arra, hogy az anyagiakat átgondoltan, megfontoltan használjuk fel. Arra törekszünk, hogy jó művek kerüljenek a közönség elé, s hogy elkerüljük a provincializmust. Gárdonyi Tamás Es ma: dr. Tóth Benedek egyetemi docens, a mikrobiológiai tu dományok kandidátusa, íróasztalánál. Fotó: Kassai Istvánné
