Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-31 / 357. szám
1985. december 31., kedd Dunántúli napló 9 Platthy György: Táncosnő (krétarajz) Radnóti-díjas költők Győr a Hetvenes évek elején irodalmi díjat alapított Radnóti Miklósnak, a város közelében mártírhalált halt költőnek az emlékére. A díjat kétévenként adják ki három kategóriában. A nagydijban egy-egy költő részesül egész életművéért. A második kategória díjazottja egy-egy vidéken élő költő, aki történetesen ugyan vidéken lakik, művészete azonban egyetemesen magyar érvényű. A harmadik kategóriában odaítélt díj az előző két esztendő első kötetesei közül illet egy- egy tehetséges, fiatal költőt. A nagydíjat az idén Kalász Márton, a vidéki díjat Pintér Lajos, az első kötetes díjat pedig Csajka Gábor Cyprián érdemelte ki. KALÁSZ MÁRTON Hason ítás Szalmavirág Kár ennyit megsejteni, a látszat már elébe tévedt. Legegyszerűbb leejteni morzsáit e szárazebédnek. Igéz a madár odafönt — de lábnál jól érzi a hangya. Millió apró rögöt ledönt. Ezt vinni egy élet kalandja. Ki akárhány évszakot ir, két pont szintúgy: eleje, vége. Huny a madárlátta kenyér, Harsány mese költi mivégre. Nem e madár hurcolja át ég színén, s mi lent balingában. Szélről félénk szalmavirág — törődnénk: ma rosszban, ma jóban. PINTÉR LAJOS Emlék Nem egzotikus hely, ahol élek, éltem, útikönyveid szerint: nem egzotikus, oh. Kibontott melleiket nem sétáltatják le s föl a lányok, s kibontott melleit: hegyeit nem mutatja a föld. Mint a mókus, usgyi föl, tekinteted nem nem szaladhat föl évszázados fákra. Hasonlatok, jelképek nélküli egyszerű élet. Nyitott tenyér. Az én földem nyitott, mint a tenyér. Hasonlatokkal sértegetlek. Földem, gyerekkor, fölszalagozott májusok, lovak és kibontott hajú lányok futása, emlék, egyszerű élet: sértegetlek a verseimmel? CSAJKA GÁBOR CYPRIAN „A gyerek úgyis megérzi” Csordás Gábornak Jóuram, Fortinbras kisfiúcska még, De ha nem kell a hamleti szerep, sújthatja villám, súlyosabb vereség, mert „bölcs túlélő" itt már nem lehet. A Kölyök a hasán gitározik. Sztárokat utánoz, vad katonákat. Pénzt kunyerálván gyakran néz mozit; nem tudhat jobbat, nem élhet hazábbat. Mi se tudunk? Csak ágyakat, kocsmát, s csak várjuk azt az égszínkék postát, Miben az áll, hogy „eldőlt a csata, és most mi jövünk...”?! Uram, ön naiv. Arcán a kesztyű. Jobb lesz, hogyha vivl (S szól a Kölyök: „... hát Fortinbras maga?!") Makay Ida versei Lakatlan Hiszekegy Emléked ősszel arca Több vonat nincsen. Mozdulatlan emlékek állnak sorfalat annak, aki nem érkezett meg. Csönd életfogytig. — Alkonyat. S a fémesö-szálak az alkonyatban Acélrácsok. Halálos hálók. Üres a láthatár. A menny lakatlan. Hiszem az elmúlás hatalmát. Az alkonyok kiontott vérét. Szerelmünk végső trónfosztását. Minden testek megtöretését. Hiszek az elhulló virágban. Hiszek az elzuhanó fákban. Hiszek a haláltól halálban fogamzott föltámadásban. Emléked arca élesül, akár régi rézmetszeten a véső biztos, kemény karca, S mint röntgenkép, mely a szíven a halál jegyét fölmutatja. Tárgyias, hideg és remek. Mint képiró nagy mesterek kegyetlen s halhatatlan rajza Szeberényi Lehel Metszetek * Belehalt - beleszületett Tizennégy éves volt, amikor motort kapott. Elsőnek. A többiek biciklivel mentek az osztálykirándulásra, ö b3- bettával kocogott a bolyban. A pedagógust iritálta valami, s nem engedte külön menni a többitől. De aztán elvesztette szem elől, s csak hallott róla, hogy elsőnek lett autója; még le sem érettségizett.- Sose járt gyalog — emlegették, mikor meghalt. Elsőnek - harmincévesen. Érrendszeri betegségben, az öregek módján. A szülők nem látták halálában a maguk részét. öccse elsőnek kapott elektronikus tévéjátékot. Bevitte az iskolába. Sárga volt mindenki az irigységtől és sóvárgástól. Ő odaadta mindenkinek a játékot.- öt perc két forint — mondta. Tele lett két forinttal a zsebe. Az iskolatáskája. Tízéves volt ekkor ez az élelmes üzletember. Megnyugtató volt látni első szép reményű lépéseit az apja nyomdokán. Két tragédia Ezerki lencszáznegy ven ben tragédia történt az országúton. Valahol az Alföldön. Az uradalmi cséplőgép, átköltözőben egyik asztagváros- ból a másikba, halálra gázolt egyet a napszámosok közül, akik előtte haladtak. Az elcsigázott, holtfáradl napszámos jártában elaludt, s a vontató traktor átment rajta. Egy volt a hárommillió koldusból. Hetek óta három-négy órát aludt. Tizenhatot-tizenhe- tet dolgozott. Kaszája hajnaltól éjszakáig suhogott. Villája pirkadattól sötétig járt az osztag tetejében. A gyilkos nap égető füzében. Olcsó munkás volt. Az emberpiacon vették, hol társaival toporgott, munkaalkalomra várva, öt porontya fölött az éhhalál réme lebegett. Az aratási-cséplési szezontól várta a megváltást. Most örült a szerencsének, az „életnek" (ahogy a kenyeret nevezték), amit hazavisz, s aminek „újig" ki kell tartanic. Nem kellett öt hajtani a ba i- dagazdának, kinek ősi tiszte volt barmot és embert egy ostorra fogni. Magától is agyonhajszolta magát, nagy törekvésében. Ezerki lencszáznyolcva nnégy- ben tragédia történt az országúton. Valahol az Alföldön. A hajnali órában beszakadt egy személyautó teteje, s agyonnyomta a benne ülő házaspárt. Egyszerű parasztemberek voltak. Odavalósiak, ahol legtöbben toporogtak egykor az emberpiacon. Az ember gyerek volt még akkor. Ama éhes porontyok közül való. Hozta a hagyományt, hogy szakadásig kell dolgozni. Asszonya is hozta. Bandagazda nem állt fölöttük. Más hajtotta őket. Három-négy órát aludtak, tizenhatot-tizenhetet dolgoztak. Autójukkal a fővárosi piacra tartottak éppen. Egy héten többször megtették az utat. Fóliasátraikból pakolták fel az autó tetejére a zöldfélét. Mindig többet, mindig többet. Elkapta őket valami furcsa szenvedély. Mintha azt próbálnák, mit bír az autó. Millióik gyűltek már a bankban. Gyermek nem maradt utánuk. Nevelés Két nő utazik a Héven. Beszélgetnek. Szavaik töredékesen ütik csak ót az általános zajt, keverékét a kerekek dübörgésének, s egy kiránduló- iskola gyerekricsajának. „...Köszönöm, holtfárad- tan. Rettenetesen kimerítőek... De olyan aranyosak . . . Két különböző természet. Egyik ilyen, másik olyan ... Volt főnököm kérdi: hogy bírod? Hogy nem zavarodsz meg? Én akartam gyerekeket, nem? De viszont tény, hogy sok a gond velük. De két szép, egészséges gyerek ... S rosszak? ... Nagyon aranyosak, nagyon drágák... Van olyan nap, mikor aztán nem bírok velük. Két ördög. Érdekes, ha meghallják, hogy jön az apjuk, abban a pillanatban, mint az angyalok ... Panaszkodok a férjemnek, nem okarja elhinni, egész este azokkal a gyerekekkel semmi bajunk nincs. Azok megágyaznak, megfü- rödnek, cipőjüket rendbete- szik, táskájukat elkészítik. Nem kell könyörögni, mennek aludni, mint a parancsolat... Mindent megcsinálnak. Kicsi koruktól úgy vannak nevelve, hogy ha az apjuk megkérdezi, mi újság, meg kell, hogy mondják. Akármi volt napközben, iskolában, vagy otthon megtépték egymást. Szóval mindent meg kell mondani. Csíkvári Péter: Elégia Olyan nincs, hogy nem. Én megkövetelem. Akármi van. Ha rosszaságot csináltak, ha jót. Nincs is nekik titkuk... Olyan nincs, hogy eltitkolnának valamit, mert baj lesz... Ök maguktól megmondanak mindent. Pici koruktól erre szoktatta. Ha valami nem úgy volt, meg voltak fegyelmezve. Durcáskodást, duzzogást nem ismerek... De ugyanolyan szeretetet kell nekik adni. Nem szabad, hogy másnap is haragszom. S a gyerekeknek se. hogy most duzzogok . . . Van nekik egy jó kis térdeplösü':. Két ilyen vaspálca. Olyan hatásos, anyukám . . . Egyik a küszöbre, másik a kályha elé... Az ember azokra letérdepelteti... Egy percen belül olyan bocsánatkérés van! Fáj ám nekik nagyon . .. Marha fájdalmas ,. Megálló. A nő már a lépcsőn: ........nagyon aranyosak, n agyon drágák ...” A gyerekricsaj mindent elborít. Vasárnapi gyerekek A gyerek ledobta magát a szőnyegre és hisztérikus zokogás rázta: — Itthon akarok maradni!... Veletek akarok maradni I Vasárnapi gyerek volt. De csak minden második vasárnapi. A szülők kötődét üzemeltettek. A pénzcsinálás lefoglalta minden idejüket. Két gyermekükre már nem jutott, legfeljebb egy-egy a vasárnappk- ból. Megoldást kerestek, s találtak. Pótmamánál helyezték el őket. Ott is aludtak. Havi hatezer forintért. De pénz nem számít. Pénz van. Nyaraló a Balatonon. Opel Ascona a feleségnek. Audi 80 a férjnek, s a gyerekekről se feledkeztek el. Egy- egy öröklakás budai zöldövezetben már őket is készen várja, mire felnőnek. Az apa — útrakészen — tehetetlenül állt. A gyerek útra öltözötten, svédből hozott dzsekiben, nyakában holland kistóskával, a szőnyeghez ütögette visítva fejét, míg az anya megunta: — Nem érünk rá! Erélyesen felkapta kapálózó gyermekét, hogy átadja a mosolygós pótmamának, ki az ajtóban már fogta a nagyobbik, a kezesebbik kezét. Bal lába a küszöbön úgy rugózott, mint rajtdeszkán a futóké. ’ A Központi Sajtószolgálat pályázatának I. díjaz alkotása tárca- kategóriában.
