Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-31 / 357. szám
e Dunántúlt napló 1985. december 31., kedd Program a haladásért A gazdasági fejlődés fő láncszeme az intenzív fejlesztés szakaszában a tudományos és műszaki haladás — szögezi le az a záródokumentum, amelyet a KGST rendkívüli ülésszakáról adtak ki. Hosszú távra, 15 évre szóló komplex programot fogadott el az ülésszak, ami azt a felismerést tükrözi, hogy napjainkban egyeztetett akciók nélkül egyetlen ország sem remélheti, hogy különösen a legfejlettebb csúcs- technológiákhoz tartozó kutatások, eljárások terén lépést tarthat a világ élvonalával. Sem a kutató létszámban, sem a fejlesztési erőforrásokban, de a gyártáshoz szükséges tőke tekintetében sem képesek ugyanis a kisebb országok a nélkülözhetetlen, ,,a kritikus tömeg” elérésére. így a fejlődés gyorsításának különösen ezeken a területeken alapvető feltétele a szakosítás. A 2000-ig szóló műszaki-tudományos együttműködési program öt fő együttműködési területet, s vagy nyolcvan konkrét szakosítási témát jelölt ki, emellett a megvalósítás útját is körvonalazta — ezzel adott választ az együttműködés eddia megoldatlan gondjaira. A KGST-orszánok- ban megjelent értékelések szerint ugyanis eléaaé elterjedt ma még a párhuzamos kutatás és qyártás. A szoviet Eko című lao szerint néldául egyes KGST országokban a gvártósba vett úi termékek teljes menyiséaének mindösz- sze 1—2 százaléka felel meq a nemzetközi szabványoknak, vaqyis a gyártók eleve lemondtak arról, hogy szélesebb nemzetközi együttműködésben oldják meg a tudományos-műszaki problémákat.'Az új stratégiai program mór kiterjed az elvileq új, erőforrás megtakarításával járó technológiák (például atomenerqetikai berendezések) kifejlesztésére, a mun- kaiqényes termelési, technológiai folyamatokat gépesítő, automatizáló eljárások kidolgozására (robotok, rugalmas gépipari gyártási rendszerek), vagy a termékek megújhodásával járó korszerű anyagok kifejlesztésére, a biotechnológiára — hogy csak néhányat említsünk a komplex fejlesztési programból. Eddig a KGST-n belüli tudományosműszaki együttműködési programoknak csak mintegy 7 százaléka irányozta elő a korszerű alkatrészek, részegységek kifejlesztését, ami értelemszerűen behatárolta a gépipari késztermékgyártás színvonalát is. A közlemény jelentős teret szentel a fejlesztési proaram politikai, aazdasági hátterének értékelésére, hanasú- lyozva azt, hogy a szocialista orszáaok a leqkorszerűbb technológiák kifejlesztésekor nem tehetik ki magukat a legfejlettebb tőkés orszáaok megkülönböztető politikájának, ami fékezi, egyes esetekben lehetetlenné is teszi az együttműködést. Lázár György felszólalásában kifejtette, hogy ezért is kell a program megvalósításával növelni terveink megalapozásának biztonságát, csökkenteni függőségünket a tőkés országoktól. Nem az elzárkózást célozza ugyanakkor ez a program, mert — mint erre a közlemény is utal —, „a szocialista országok készek arra, hogy más országokkal koordinálják a program megvalósítását célzó akciókat”, természetesen az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. Nemcsak elképzeléseket rögzítettek a moszkvai tanácskozásokon, hanem választ adtak arra, miként lehet beépíteni az elképzeléseket az együttműködés mindennapi gyakorlatába. A közlemény síkraszóll a tervezési együttműködés és más irányítási formák tökéletesítéséért, hangsúlyozva, hogy a programot le kell fordítani a tagországok közötti ayórtásszakosítási és kooperációs meqállapodások, a külkereskedelmi szerződések nyelvére. A vállalt kötelezettségeket beépítik majd a tag- orszáaok következő ötéves terveikbe, szállítási megállapodásaikba. Vegyük például a számítás- technikát. Jelentős eredményeket értek el a KGST országai eddiq is e téren. Évtizedes eqyüttműködésük során például kifejlesztették a Rjad számítóqép 15 típusát és egyéb számítástechnikai eszközök mintegy 300 típusát. Az elektronikus berendezések kölcsönös szállításainak értéke az 1976—80. közötti évek- . ben elérte a 9 milliárd rubelt. E termékek színvonala, különösen a fejlettebb generációjú gépeké, berendezéseké nem felelt meg azonban a tagországok igényeinek, a gyártmányok műszaki színvo- j nala és minősége elmaradt j a nemzetközi élmezőny termé- , keihez képest. Koordináló ; szervezetekre vár majd e gondok megoldása, az, hogy a programban szereplő elektronikai fejlesztéseket minél meqalapozottabbakká teqyék. Szavatolni kell a szakosított termékek műszaki színvonalát, a szállítási határidők betartását, ki kell dolgozni a végrehajtás valamennyi műszaki, tervezési és pénzügyi részletét. Különös figyelmet kell fordítani a proqramban előirányzott eqyüttműködési intézkedésekhez szükséqes anyagi és pénzügyi források biztosítására — állapítja meg a közlemény, mert ezen múlik a sikeres és hatékony végrehajtás. Nyikolai Rizskov szovjet miniszterelnök is utalt erre az összefüggésre, amikor rámutatott: a program nemcsak technikai-műszaki jellegű, vagyis az új technológia meahonosítósát célozza, de növeli az irányítás formáival és módszereivel szembeni követelményeket is. Marton János mezőgépexport Az idei utolsó exportszállítmány is útra kelt a Szolnoki Mezőgép Vállalattól. Az ország legnagyobb mezőgépipari vállalata több mint két és fél milliárd forint értékű éves termelésének csaknem a kétharmadát külföldi megrendelésekre gyártották. Tőkés exportjuk a tavalyihoz képest mintegy a negyedével nőtt, értéke meghaladja a 410 millió forintot. A korszerű szálastakarmány-beta- karító gépcsaládnak biztos és sikeres piacot találtok az NSZK- ban, Franciaországban, Dániában és Olaszországban. Új partnerük a nagynevű olasz Fiat cég, amely első ízben az idén vásárolt Szolnokról szá- lastakarmány-betakarító gépeket. A vállalat külpiaci sikereinek egyik megalapozója a műszaki és technológiai színvonal állandó emelése. Terveik szerint az elkövetkező öt évben harmadával növelik a vállalat termelését, amelynek értéke így megközelíti a három és fél milliárd forintot, s a tőkés országokba irányuló exportjuk eléri a termelés negyven százalékát. — Ebből lesz a természetes megújulás! Az igaz, mi nem érjük meg, hogy akkorák legyenek, mint a most kitermeltek, de ha időben nem vesszük véghasználat alá ezt a területet, a megújulás, a jövő erdejének ígérete elpusztult volna néhány, éven belül . . . De én emlékszem olyan fakitermelőre is, aki — amikor megkérdeztem: sajnálja-e az évszázados fákat — mielőtt válaszolt volna, levette a sapkáját ... A tervszámokra, tényekre így óhatatlanul ráterelődik a szó. nálatú vágást be kell fejezniük abban az időszakban, amikor vegetációs szünet van. Mert ha „lében van a fa", könnyebben romlik a minősége. A téli hónapok munkaideje: napi hét óra. A STIHL-lel — lent a völgy mélyén, aprónak tűnik az ember, ha piros sisakja nem lenne feltűnő, talán észre sem lehetne venni — Bányai Károly dolgozik. Csaknem húsz éve dolgozik — kisebb megszakítással — az erdőgazdaságban. Mutatja az egyik távolabbi fát: Ma Bányai Károly fűrésze nyomán körülbelül húsz fa dől a sáros földre. Ez — ugyancsak megközelítőleg — 60 köbméter. Teljesítményben dolgoznak, ami persze nem jelentheti azt, hogy a döntő „ész nélkül” dönt. Bányai például ma hasogat is, darabol is, fent a munkapadon. Mondja Recht János: — Ha egy főre egy nap 10 köbméteres teljesítmény esik, az már egészen kiváló eredmény. Inkább 7 köbmétert lehet reálisnak mondani. Az itteni terepet, létszámot nézve számításom szerint ma 30 köbméAzon gondolkodom — nem először vagyok már fakitermelők között, (maradjunk a hivatalos megnevezésnél, Recht János, a Mecseki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság felhasználati osztályának vezetője még idejövet, a surrogó hangú, jól fűthető terepjáró kocsiban mondja: a favágó kifejezésnek ma már mintha becsmérlő jelentése lenne, ezért is mondanak ők fakitermelőt) —, hogy miért telepítik mindig a domboldalak tetejére a munkapadot? A válasz pofonegyszerű: a szállítás miatt. A tehergépkocsik természetesen sokkal jobban megközelíthetik így a minőség szerint külön rakott végterméket, a bányafának, a tűzifának valót, könnyen odaállnak a sa- rangok mellé. Az LKT, ez a piros színű, hihetetlen erejéhez képest apró gép pedig úgyis bírja a domboldalakat: akár négy-öt, legallyazott, hosszú törzset is ráerősíthet az acélhuzal végére az akasztó, az LKT legfeljebb elegánsnak mondható erőlködéssel, de felhúzza terhét a legmeredekebb oldalon is. Mint itt, a 70/A erdőrészletben. Ahol a Lapist Árpád-tetővel összekötő út hirtelen kanyart vesz, s mellette meredek lejtésű völgyben — egyre kevesebb — bükk és tölgy magasodik, aránylag szűk létszámú csapat dolgozik, ma Bányai Károly vezetésével. A munkát fél nyolckor kezdték, azóta —, pedig még csak kilenc óra felé járunk — már jó párszor dobta vissza —, mintha védekezne ellene — az erdő, a hegyoldal a reccsenve-döbbenve földre ros- kadó, hatalmas fák zaját. Véghasznólat, ezen belül felújító vágás — ez a pontos megjelölése a mai munkának. Jártak itt már hónapokkal korábban is fakitermelők, akkor csak megbontották ezt a hét hektáros erdőrészletet, most — mintegy másfél hónapja — azonban már teret adnak az újulásnak a 117 éves bükkök kivágásával. Molnár László, az Árpád-tetői erdészet fahasználati műszaki vezetője magyarázza: — A bükknek — az állomány hasznosítása szempontjából — ez a legoptimálisabb életkora: 100—110 év. Ezt követően romlik a fa minősége. Megtudom azt is: már 100 évvel ezelőtt művelési tervek készültek erre a területre, innen tudható az erdőrészlet pontos életkora. Az optimális életkor termőterületenként változik, például a Zengő északi oldalán 140 éves bükkök simogatják sudár termetükkel a kék eget, s még mindig nagyszerű állapotban vannak. Nem látszik ezen a 70/A erdőrészleten sem, hogy vágásérett, meg is jegyzem: sajnálom őket, felszisszenek, valahányszor recsegő f öld - rezuhanásukat hallom, de a szakemberek igyekeznek meg- nyugtatni-megmagyarázni: — Nem kell a fákat sajnálni! — Hajdú -Ferenc kerületvezetőerdész egy alig szobányi, bokrosnak tűnő — mint kiderül: „bükkbölcsőde” — részre mutat: ternyi fát készítenek fel a munkapadra. Délben: ebédszünet. Az erdőgazdaság ugyan gondoskodik — a bolti áránál jóval alacsonyabb térítés ellenében — melegíthető konzervről —, de ki az, aki heteken át konzerven tud élni? S ilyen munka melletti A fakitermelők fizikai igénybevételét a bányászokéhoz szokták hasonlítani. — Nem hiszem, hogy össze lehet vetni a kettőt — mondja Recht János. :— Lent a bányában például nincsen ablak, nálunk pedig fordítva: tág terület, csupa ablak ... A melegedőbódéban van egy apró tűzhely, ezen mindenki előkészítheti az otthonról hozott ebédjét. Az ebédszünet mindössze fél óra, s ahogy Rózsa Tibort nézem — hasogat a munkapadon, az egyik legnehezebb munka, új ember, a szakmai fogások biztos tudása nála még hátravan, valaki halkan meg is jegyzi: rosszul állt a rönkhöz, tehetné könnyebbé is a munkáját — már nagyon várhatja. De így lehet már a zömök LKT-ban dolgozó Lehmann József, s a ráakasztó, Mozsgai József, a munkapadon dolgozó Pillér Attila, a fogatos Kovács László is. A kitermelt rész határán húzódik a sárga háromszöggel jelölt turistaút. — A kirándulók sok kárt csinálnak az erdőben? — A kirándulók talán nem,’ inkább csak szemetelnek. De vannak olyanok is, akik, — főleg fiatalabb emberek —, akik kijönnek egy láda sörrel, be- zuhintják, azután bevadulnak: nekiesnek az erdőnek ... — Recht János lemondóan legyint. — Fanyűvő Jánosok ... — teszi hozzá. Mészáros Attila A Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ebben az évben 283 000 köbméter fa kitermelését tervezte, december elejére ezt teljesítették, év végéig újabb pár ezer köbméterrel toldották meg, „szükség volt a többlet-tűzifára”, mondja Recht János. Mi az a három köbméter ebből a csaknem 300 000-ből? Mert amikor egy-egy ilyen 117 éves bükk a földre roskad, három köbméter fa lesz belőle. És a fűrész — a STIHL — szorgalmasan sivít, hajtja a fakitermelőket az is, hogy a véghasz— Át kell oda mennünk, mert ha itt döntök, egymásra zuhannak, törnek. — A bükk mellé áll, először a tövénél nőtt apró gallyakat nyisszantja le a STIHL- lel, felnéz párszor, szeme a törzset követi, végül határozottan az egyik oldalra áll, két perc, kész. Jöhet a következő, abban a ritmusban, ahogy a feldolgozás kívánja. — A legnehezebb — magyarázza —‘ a nyílegyenes törzsű fákkal: a ferdén nőttek, az elhajló koronájúak esetében köny- nyebb kiszámítani, hova dől majd ... Fakitermelők között
