Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)

1985-12-31 / 357. szám

1985. december 31., kedd Dunantűit napló N Mit vár Ön 1986-tól? Az ember várakozással tekint a jövő elé, akár a holnapról, akár a távolabbi jövőről van szó. Vagy konk­rétan megfogalmazzuk magunkban, vagy csak egysze­rűen jobbat, szebbet remélve búcsúzunk az óesztendő­től és cseréljük ki a naptárt a falon vagy íróasztalon. Politikai és kulturális közéletünk több kimagasló, ismert egyéniségét kerestük fel kérdésünkkel: Mit vár On 1986-tól? Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Baranya megye országgyűlési képviselője: — Más valamire várni, vala­mit remélni, s megint más mi­nőség, több és ennél az, amit az ember szeretne a jövőtől. Hadd feleljek arra, hogy mit remélek én! Remélem, hogy a nemzetek között a genfi fo­lyamat, ha lassú léptekkel is, de egészében fejlődni fog, és Európában, Európán kívül is az enyhülés dominál majd. Ha nem is válik világunk atom­mentessé, de a párbeszéd 1986-ban is folytatódik. Ide­haza elsődleges a gazdaság értékteremtő képessége. Ad­juk össze jobban erőinket és mozgósítsuk azt a tartalékot, amit a tehetséges emberek százezrei jelentenek. Szeretném, ha egymás szá­mára elviselhetőbbé tennénk életünket, minden munkahe­lyen, az ambulancián, a ta­nácson, a kereskedelemben, a tömegközlekedésben és min­denütt udvariassággal-figyel- mességgel mentesítsük egy­mást azoktól a gyötrelmektől, melyekkel naponta szembesü­lünk. Törődjünk többet egy­mással, gyermekeinkkel, a fia­talokkal, az idősekkel, áz or­szág közösségével, hogy job­ban érezzék magukat az em­berek. S ezt nem várni, ezért cselekedni kell! Személy sze­rint szeretném azt érezni a jö­vő esztendőben, hpgy életem­mel, cselekedeteimmel, mun­kámmal sikerült hasznos pol­gárként élnem, s kívánom ezt minden honfitársamnak. Olyan esztendőt kívánok Baranyának és Pécsnek, melyben öröm lesz az alkotó munka, melyben ér­telme van minden apró csele­kedetnek, igaz tettnek. Martyn Ferenc festőművész: — Éppen felépülőben va­gyok többhetes betegségem­ből, így hát nagyon fontos ké­résem a sorstól, hogy kapjak még egy kis időt és talpra állhassak ismét. Legyen erőm kézbe venni a ceruzát. . . amolyan epilógusként. Ehhez erőt ad, hogy ma kaptam meg életművem kötetét, melyet Hárs Éva gondozott, s erőt ad az a gondoskodás és szeretet, amivel körülvesznek, nem utol­sósorban az a figyelem, me­lyet a Dunántúli Napló tanú­sított és tanúsít velem szem­ben. így hát bizakodással, tü­relemmel és az irántatok ér­zett szeretettel várom az új­esztendőt. Herger László, a majsi ter­melőszövetkezet elnöke: — Jó évre vágyom. Úgy ér­zem, hogy a szövetkezetünk az idén túljutott a holtponton, adósságait, beruházási kölcsö- neit sikeresen törlesztette, s ha az időjárás is segít benne, úgy 20 millió forint körüli nye­reséget érhetünk el az 1986- os gazdálkodás eredménye­ként. De ehhez várom a sza­bályozók stabilitását és azt, hogy a gazdálkodás felső­szintű vezetőinek ígéretei min­dig teljesülnek. Kircsi László oboaművész: — Az az erőkifejtés, az a munka, melyet az ember arra fordít, hogy egy-egy koncer'. szép, tartalmas legyen — meg­térüljön. Legyen értelme a dol­goknak - s ezt már abszolút általánosságban is gondolom. Úgy szilveszterkor, éjfél táján szeretek megállni egy pilla­natra, átgondolni magam és környezetem világát: mire ju­tottam, minek volt értelme? Persze, tudom, a következetes­ség, a folyamatosság jobb, arra lehet építeni, abból lehet táplálkozni. Ez biztosítja kon­certjeim örömét, ez ad belső tartást az embernek. Gazdag Ferenc, a pécsi 1 -es számú ABC vezetője: — Mint kereskedő azt vá­rom 1986-tól, hogy az áruellá­tás és az’ üzemek, gyárak, nagykereskedelmi vállalatok szállítási készsége javuljon. Kívánom, hogy a vásárlóknak legyen elég pénzük, s hogy jól érezzük magunkat a pult mindkét oldalán. Dr. Fényi Jenő, a POTE Tár­sadalom-orvostudományi In­tézetének tanszékvezető egye­temi tanára: — Elgondolkoztató, hogy hány millióan éheznek a vilá­gon, s hogy hány milliórdot költünk a fegyverekre. Ez nap­jaink legnagyobb tragédiája. Mint minden józan gondolko­dású ember, remélem, hogy végre előrelépés történik a fegyverkorlátozás terén. Inté­zetünk rövidesen a POTE új szárnyába költözik. Bízom ab­ban, hogy mind az egészség- ügyi megelőzés, mind az alap­ellátás érdekében eredménye­ket érünk el. Batári István csapatvezető vájár, a Zobák-aknai József Attila szocialista brigád veze­tője : — Harmincegy éve dolgo­zom a föld alatt. Nyilvánvaló, hogy magam és bányásztár­saim számára kívánnék, kér­nék jobb esztendőt, mint az idei volt. Több pihenési lehe­tőséget, több szabadnapot. Szeretném, ha rendeződnének a bányászat legégetőbb kér­dései, akár a gépesítettségről, bérekről, rehabilitációról, meg­becsülésről van szó. Szeret­nék 1986-ban sokat dolgozni jó közérzettel és jó egészség­gel. N. Szabó Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház művésze: — Szerepeket, izgalmas sze­repeket, jó egészséget és bol­dog családi életet várok a jö­vő minden napjától. Ősszel a társulat a felújított kamara­színházba költözik, s vágyunk arra, hogy onnan is elégedett közönség távozzék esténként. Illés István, az MSZMP Siklós Városi Bizottságának el­ső titkára:- Mindenekelőtt azt szeret­ném, ha gyorsabb ütemet ven­ne a XIII. pártkongresszus ha­tározatainak végrehajtása, azaz: fegyelmezett és haté­kony munkát mindenkitől. Ez­zel együtt a társadalmi de­mokratizmus szélesedése, az emberek közérzetének javulá­sa igen fontos. A nemzetközi feszültség enyhülni látszik. Folytatódjék az enyhülés! S ha mindez bekövetkezik, szemé­lyes, egyéni vágyaim is meg­valósulnak. Orbán István, Baranya me­gyei rendőr-főkapitány:- Számítok a társadalmi fe­gyelem megszilárdulá-sára, ar­ra, hogy ezáltal kevesebb dolgunk lesz a jövőben. Vá­rom és a magam házatáján megkövetelem, hogy a rendőr­ség határozottabban lépjen fel a bűnözés ellen, javuljon a közbiztonság, s ezzel az ál­lampolgárok közérzete. Másik óhajom: a közlekedési morál javulása, hogy csökkenjen a balesetek száma, ne kelljen tragédiákról, fekete hétvégék­ről beszámolniuk. Pákolitz István, költő: Adjon Isten minden jót, olyat, ami sose volt, A kétkedői nagy hit óvja, midőn gyötri meddő óra. Kesergőnek kacagásra forduljon lepittyedt szája. A beteg erőre kapjon s két bakarasznyit ugorjon. Jobb munkához tisztességet, nagyobb kedvet, emberséget. blinden lánynak jó szeretőt, ha nem elég egy, hát kettőt. Pulyákat az asszonyoknak, ameddig nem hervadoznak. Ordaserkölcs, dölylös ármány kezeskedjen: kezesbárány. Katonának bodzapuskát, telt kulacsot, hátsósunkát. Jó parolát hű tenyérnek, a világnak békességet. Adjon Isten minden jót, olyat, ami sose volt. Kozma Ferenc A kombinát fiatal szakemberei: Böhm József, Beck József, Bayer Ferenc, Schrempf János és Werner József 9Jf utakon A versenyt állni kell Sír a kinti szél, ahogy be­talál a légfolyosóba. Az imént néztük az automata hőmérőszekrényt, + 2,6 fokot mért a szárító eme szekto­rában, de ez is kutya hideg­nek tűnik a huzat miatt. A kamraajtók zárva, az óriás pihen. Néhány kukori­caszem a szállítóhevederek alatt jelzi a korábbi munkát, s ahogy a vaslépcsőn me­gyünk lefele, megriasztunk egy egeret. Meg is jegyzi Bőhm József: — Még a napokban ki kell irtani őket. Ha elfogy az a néhány szem kukorica, az elektromos vezetékeket is megrágcsálják, s tavasszal kereshetjük a hibát. A Bólyi Kombinát kislippói szárítóüzeme fennállásának első évében 71 nap alatt 9660 tonna csöves kukoricát fogadott, tisztított-morzsolt- szárított, s 5600 tonna vető­magnak valót adott ót to- vóbbdolgozásra a vetőmag­üzemnek. Amiért most itt botorká­lunk a mérlegház felé — ahol állítólag duruzsol az olajkályha - annak más oka van. Hasonló típusú szárító­üzem nincs sehol a világon. A gazdaság öttagú, fiatal mérnökgárdája team-munká­ban ötlötte ki, készítette el a terveit, irányította az építé­sét. S munkájuk eredménye nemcsak egy működő nagy­üzem, hanem egy szaba­dalom is eddig sehol sem alkalmazott, újszerű megol­dásokkal, eredeti ötlettel. Nem kell szégyenkeznem, hogy elsőre csak a noteszba írtam szó szerint — de nem értettem pontosan —, hogy mi is az, ami know-how ér­tékű ebben a létesítmény­ben. Ugyanis a védettség be­jelentésekor az azt elbíráló szakember is többször kon­zultált a bólyi fiatalokkal, gondolván, elírtak valamit a műszaki dokumentációban. Bayer Ferenc agrár-gépész a rangidős a csapatban a maga 38 évével. A vetőmag­üzem főmérnöke, a munkák legfőbb koordinátora. A szomszéd faluban, Töttösön született, s a gödöllői egye­temi évek után került a kom­binátba. Felesége a bólyi ta­karékszövetkezetben dolgo­zik, két gyermekük van. Ö dolgozta ki az új üzem létesítésének stratégiáját, műszaki szaktanácsadói fel­adatokat látott el.- A világ legjobb szárítóit gyártó Pioneer céggel tár­gyaltunk jó pár éve a beru­házás ügyében. Az égető szükség: kapacitáshiány ­kezdi a történetet. Évente 6000 hektáron termelünk és termeltetünk hibridkukorica­vetőmagnak valót, s a minő­ségi követelmények egyre nagyobbak. A versenyt pe­dig állni kell! Boly Európa legnagyobb vetőmagelőállítója. Nagy mennyiséggel jelenik meg a piacon, s versenyképességük egyik faktora a homogeni­tás, a fajta- és minőségazo­nosság. De mint az nyilván­való: nem mindegy, hogy a 6000 hektáron megtermett kukoricából mennyi vetőmag lesz. Ha nem sikerül optimá­lis időben — úgy 60-70 nap alatt - a betakarított meny- nyiséget leszárítani, fogad­ni, a veszteségek az idő függvényében nőnek. — A Pioneer? — Épített volna szárítót örömmel, de keményen meg­kérte az árát. Úgy 500—600 millió forintunk ráment vol­na. Werner József 33 éves ter­vező Debrecenben szerzett diplomát. Felesége -szintén a kombinát dolgozója: komló­termesztési üzemmérnök. Két gyermekük van, a kombinát segítségével vásárolt szövet­kezeti lakásban lakik. Építé­szeti vonalon a szárító ge­nerálkivitelezője. — Mi tízszer olcsóbban megépítettük — mondja el­gondolkozva. - Igaz, először 40 millió körül gondoltuk, de igen szorított bennünket az idő. Készítettük a terveket munkaidőben és munkaidőn kívül, vitatkoztunk, érveltünk, győzködtük egymást, hogy lenne jobb, energiatakaréko­sabb, hogy lehetne elérni, hogy többet tudjon, mint bár­melyik más . . . Úgy tudom, hogy a végleges költségek 55 millió körül alakultak. Schrempf János 1978-ban végzett a műszaki egyetemen és szerzett szerkezetépítő mérnök diplomát. A nagy- nyárádi fiatalember a kom­binát építőipari üzemének vezetője, felesége Majson védőnő. Lányuk már 4 esz­tendős, 3 jövőre szeretnének Bolyban családi házat épí­teni. — A kivitelezésben is csak magunkra számíthattunk. A gépészeti technológia meg­tervezése után egy olyan épületet kellett rajzasztalra vinni, melyet sajátos eszkö­zeinkkel megvalósíthatunk. Biztosan ismeri a Lego-játé- kot. Hasonló modelleket ké­szítettünk, s közel 1200 pa­nelegységet gyártottunk le . . . Illetve néhány födém­elem készítésében alvállal­kozóként a BVM szolnoki gyára is közreműködött. Az 1150 négyzetméteres szárítóüzem egyik sajátossá­ga: zártrendszerű objektu­mot alkot. Beck József öt éve végzett a gödöllői egyetemen, agrár­gépész szakon. Nemrégiben nősült, de a „rosszmájú” kol­lektíva szerint övé a legna­gyobb bólyi ház. Szülei se­gítségével építette közel 4 éven át. Felesége is a köz­ségben dolgozik: tanárnő. Szakmérnökin fejlesztő­gépész lett: ez a kombinát vetőmagüzemében is a be­osztása.- ötlégfolyosós szárítót terveztünk, legalábbis a szakmán belül így hívjuk. Lé­nyege: a meleg levegőt, mely a kukorica szárításához kell, háromszor felhasznál­hatjuk, azaz a primer, sze­kunder és a tercier meleget is, s aztán engedjük csak ki a szabadba. Ennélfogva a hatásfoka az eddigi szárí­tókhoz viszonyítva megnőtt. Ez a szabadalom kulcsa. És az, hogy a levegő befújásá- nak iránya változtatható. — Hogy tudná, érzékeltetni a feladat nagyságát? — Közel egy órát vitatkoz­tunk még azon is, hogy mi­lyen legyen az épület külső színezése . . . Böhm József, 26 éves. Me­zőtúron lett gépész üzem­mérnök. Most a kislippói szá­rító üzemvezetője, de akkor, a kezdet kezdetén, a hely­színi kivitelezői munkák koor­dinátora volt. Nem is sejtet­te, hogy saját magának épít. Két kislány édesapja, felesé­ge — aki bolti eladó — je­lenleg a gyes és a gyermek- gondozás örömeit élvezi. Bolyban laknak szolgálati lakásban, de jövőre építeni szeretnének sajátot.- Ahogy leszereltem a ka­tonaságtól, s megyek, hogy újra felvegyem a munkám, azt kérdik a vezetőim, vol­na-e kedvem a kislippói be­ruházáshoz. Miután igent mondtam, tudtam csak meg, hogy már földben az a ku­korica, amelyhez a szárító épül. Március 19-én kezdtük az alapozást és október 5- én már beüzemeltük! De ami az időszak alatt lejátszódott bennem, azt nem kívánom senkinek. Ügy hírlik, hogy a 8 óra munkaidőt a bólyiak amúgy sem ismerik, így könnyen be­látható, hogy Bőhm József sem ismerhette e feszített ütemű építkezés során. Túri János, a kombinát ve­zérigazgató-helyettese úgy vélekedett, hogy sok-sok éves szakmai tapasztalat kama­tozott e szárító építésénél, a fiatal mérnökök team-je szen­zációs dolgot alkotott. (A szabadalomra már vevő is jelentkezett.) Pedig a beru­házásnak még nincs vége: a szárítóüzem vezérlését jövőre számítógép végzi majd. Ugyancsak a bólyi fiatalok által alkotott, központi agy! Kozma Ferenc Martyn Ferenc rajza

Next

/
Thumbnails
Contents