Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)

1985-12-31 / 357. szám

Dunántúlt napló 1985. december 31., kedd A Havihegy alatt Feljebb az új családi otthonok, a Mező Imre utca alatt még az ódon hangulatú városrész A ..hegy lánya” mögöttünk csetlett-botlott nővére kezébe kapaszkodva. Arcát pirosra szí­nezte a friss tettyei szél. Akár­hányszor néztem vissza, ponto­son tartotta a távolságot, ha felfele mentünk valamelyik kis utcán, ha meredek lejtőn óva­toskodtunk le. — Nem fárad ez a kislány? — kérdem édesapját, aki ma­gabiztosan válaszolt: — A „hegy lánya"? Bejártuk már párszor az egész környé­ket. Pedig vannak itt fárasztó részek . . .­A „hegy lánya” — Gyulay Dórika — talán mór eavedül is jól tájékozódna a Havihegy alatti zeqzugos részen. Nem té­vedne el a Zerge utcában, a Puturluk félszáz méteres utcái­ban, a szívósan beépülő új ré­szeken. Édesapja időnként ké- zenfoqja, s meqnézik: hogyan lehetne megoldani a szennyvíz- elvezetést. Gyulay György a körzet tanácstagja. * Most, hoqy a szerkesztőségi íróasztalra kiterítem Pécs tér­képét, keresve-felidézve, hogy merre jártam előző nap a ta­nácstaggal — aliq érzem ma­gam táiékozottabbnak, mint ott, a helyszínen, a város Ha­vihegy alá és a Tettyevölqy kö­zé szorult, zsúfoltan beépített apró utcáiban. Ember leqyen a talpán, aki itt, az „óváros­ban" idegenként nem téved el. Gömöry lános, Pécs főépíté­sze így minősíti a környéket: — A leqtörténetibb város­rész! A Tettye-környék a Zidi- nóval, a Puturlukkal a leanvu- qatibb balkáni jellegű telepü­lés. Hozzátette azt is: amekkora rangja van Pécs belvárosának, pontosan akkora ennek a kül­városnak is: jellegzetességei­ben, emlékeiben, hangulatá­ban, a beépítés módjában vá- rosképi-idegenforqalmi szem­pontból egyenértékű Pécs törté­nelmi centrumával. — Legjellegzetesebb részei — folytatta — az Ágoston tér és környéke, illetve az Ady Endre—Mező Imre utcák közöt­ti és fölötti részek. A terület beépítése részben a szénbá­nyászathoz kötődik (az Erzsé- bet-telepi rész), részben a szőlőkben, a hegyen épültek inkább nyaralóház jellegű épü­letek. A sűrűbben lakott részek­re a zártsorú, kisvárosias jel­legű beépítés a jellemző. * „Vannak itt fárasztó ré­szek ..." — mondta Gyulay György, nemcsak a Tettye alatti sétánk során, hanem Csepregi '/sfvón, e terület ta­nácskozási központja vezetőjé­nek irodájában. És sorolják: — A történelmi öröksége mel­lett e terület másik jellegze­tessége: a város legelhanya­goltabb része . . . Sokáig nem adtak ki ide építési engedélye­ket, a meredek oldalakat tá­masztó falakat időnként meg­erősítették, más nem történt. Mindenki igyekezett el innen, egy szép és lakói által kedvelt területről ... — De legalábbis sokan — teszi hozzá Gyulay György, — Ha ma megnézzük a Majtényi utca környékét, szemmel lát­hatóan rendbehozzák a háza­kat, s ez a ragaszkodás jele. Kik építkeznek? Elsősorban a régi tulajdonosok gyermekei, leszármazottai. Áll ez a feljebb levő szőlőkre, de a sűrűbben lakott kis utcák régi házainak felújítására is. A Losonc utcá­ban már új és felújított házak vannak, a Mező Imre utca vé­gig beépült — mint egy villa­negyed —, a Zerge utcában, ami pedig egy kivilágítatlan szurdokút, új épületek készül­tek az utóbbi években. — De nincsen szennyvízel­vezetés, néhány helyen a köz- világítás hiányzik, a helyijára­tú buszmegállók a terület szé­lére esnek! — mondja Csepregi István. - A Losonc utca végé­ből csak egy árokban lehet le­menni az Ady utcára, 50—60 méteres szakaszt kellene meg­csinálni, műszaki ember va­gyok, tudom, hogy nem kerülne túl sokba ... így vagy ezt az ár­kot választják az emberek, vagy nagy kerülőket tesznek. — Ismerik a területre vonat­kozó távlati elképzeléseket? — Nem tudunk ilyenről . . . Gömöry János: — A Losonc—Törekvés—Me­ző Imre utcák által határolt részben a hetvenes években megindult építkezésekre város­képi szempontból nem ügyeltek kellően. Más a helyzet az újabb építkezésekkel: a Zsig- mond utca és környéke, a he­gyen feljebb eső részeken már olyan házak készülnek, amelyek illeszkednek a városrész jelleg­zetességeihez. Ezzel együtt a területre a keveredés a jellem­ző, cél az, hogy ez eltűnjön, természetesen az idegenül ha­tó épületek kárára. A város­rész gyakorlatilag magánerős rekonstrukciós építési terület, szabadon formálhatja magát az említett korlátok között. Az alapállásunk: az ilyen értékű történelmi külvárosokra nagyon kell vigyázni! Ezt kommentálva mondta később Csepregi István: — Az a véleményem, hogy ha Pécsnek olyan építészei vannak, akik az ország más részeiben, városaiban a tájba, a környezetbe illően tudnak tervezni, meg tudják ezt csi­nálni ezen a területen is, meg- őrizve-megtartva a városrész jellegzetességeit, még tömpges beépítés esetén is. Mert: ha lenne a Puturluknak és a fölötte, a Tettye-Havihegy felé emelkedő résznek szenny­vízelvezetése, ha a közművesí- tettség, az infrastrukturális el­látás teljesebb lenne — vélik a tanácstag és a tanácskozási központ vezetője —, óriási mértékben megnőne e város­rész vonzása, s ez kedvezne Pécsnek is, lévén itt még sok családi házas építési terület. * Az Ágoston térbe torkolló Vince utcán indulok felfelé. Középen szélesen folyik a viz, valahonnan fentről — a terület szennyvize — mondja Csepregi István — az Ágoston és az Irányi Dániel téren „csapódik" ki —. egyre keskenyebbek, egy­re régebbiek lesznek az utcák, a házak. Tettye utca 45.: ,,E házban volt a „MUNKÁS" cí­mű politikai napilap szerkesz­tősége és kiadóhivatala." A Szikla utca alig néhány ház­ból áll. A Cserző-köz — talán 50 méteres - másik végén még a régi felirat: Karmelita-köz. Böckh, Barátur, Boldizsár, Di­mitrov, Gáspár utcák: házaik egy része — ha nem is a török, vagy elvonulásukat követő időkben —, de nagyon régen épültek, szorosan egymás mel­lé-fölé. Egyikükből töpörödött nénike figyel, szalad is ki a kapun, hogy kérdezem: — Mi lesz ezekkel a régi házakkal? — Le nem bontom, annyi biztos! Megveszik majd, figyel­je csak, újjáépítik, jönnek ide a városiak .. . Befele mentében visszanéz — szemében semmi bánat. Talán majd — jut eszembe a „hegy lánya" — éppen ő lesz az, a frissen bandukoló- énekelgető, nem fáradó Dórika, „megőrizve-megtartva a város­rész jellegzetességeit”. Mészáros Attila Nászay Csilla rajza Katonák, szabad időben Fellépés előtti megbeszélésen, a pécsi Petőfi laktanya Művé­szeti Együttese, a Helyőrségi Művelődési Otthonban Erb János felvétele A laktanya főépületének legfelső szintjén öles tábla jelzi: „Közművelődési öve­zet". Meglepetésemet nem titkolva kérdem Rása Imre főhadnagytól, az MN 8677 alakulat instruktorától, miért ilyen nevet adtak ezeknek a helyiségeknek? — Arra nem volt lehetősé­günk, hogy csapatművelődé­si otthont építsünk, ezért gondoltunk arra, hogy a pad­lást átalakítjuk, s közműve­lődési célokra hasznosítjuk. Klubok alegységszinten ko­rábban is működtek, saját programokkal, itt a katonák egyebek közt egyéni érdek­lődésüknek megfelelő szak- tevékenységet folytathatnak. Hogy miért lett övezet? Ta­lán mert ez katonás elneve­zés . . . Az egykori raktárakat, lim­lom-tárolókat kitakarították, kifestették, s a kisebb-nc- gyobb szobákat szépen be­rendezték. Még korántsem fejezték be a munkát, akad tennivaló, de a katonák szí­vesen feljönnek dolgozni, le­het rájuk számítani. Itt mű­ködik a szakkörök zöme: a hátsó teremben dekorosok, a képzőművészet iránt érdek­lődők ténykednek, ezzel szemben van a számítógép- és videoszoba, valamint egy helyiség, ahol színes televí­zión nézhetik a katonák a videón lejátszott filmeket. A videorendszert most építik ki, a magnetofont összekötik a laktanya többi színes tévé­jével, így egy időben több embernek tudják majd leve­títeni a szak- és szórakozta­tó filmeket. A keramikus­szakkör szobájában vázák, dísztárgyak várnak égetésre, odébb a fotósok tesznek ren­det az asztalokon.- Egységünknél egyre in­kább adott lesz a lehetőség, hogy minden katona a pol­gári életben megszeretett kedvtelésével foglalkozzon - mondja Rása Imre főhad­nagy. — Tagja lehet az em­lítettek mellett előadómű­vész, barkács, színház- és könyvbarát, csapatstúdió, zenebarát és testépítő szak­köröknek is. Az igények „feltérképezé­sét" már az újoncok bevo­nulásánál megkezdik, min­denkitől megkérdik, szabad idejükben mit szeretnének csinálni. Ha az adott idő­szakban más szakköröket akarnak, annak sincs akadá­lya, ezt az érdeklődéstől te­szik függővé. Somogyvári Miklós százados, az egység KISZ-bizottsógának titkán szerint később is rendszere­sen megkeresik a katonákat, évente kétszer Ki mit tud?-ot rendeznek, hogy a fiatalok a hadseregben is kibonta­koztathassák képességeiket. Eglesz Kálmán, honvéd azok közé tartozik, akik a „seregben" is megtalálták hobbijukat. A zene- és elő­adóművészetet szerető fia­talember szívesen beszél a zenekarról, a színjátszó cso­portról. — Ritka jó csapat jött ösz- sze, nagyon jól éreztük ma­gunkat egymással, s igazán szép eredményeket értünk el. Például az „Április 4-ről szóljon az ének ..vetélke­dősorozatban eljutottunk a néphadsereg szintű gálára Budapestre. Természetesen a kedvtelé­sek nem mehetnek a kikép­zések, a gyakorlatok rová­sára. Babai Alex honvéd íz­léses kerámiákat készít - be­vonulása előtt a pécsi Szép Lehel keramikusnál dolgo­zott —, de mint harc'kocsi- irányzó éppen olyan katona, mint társai. Hard y Péter honvéd most ismerkedik a fotózással, tagja a szakkör­nek. Tapasztalata szerint ne­hezen szánják rá magukat az újoncok, hogy valamelyik szakkörbe lépjenek, így jó­nak tartja, hogy az egység ugyancsak fiatal politikai munkatársai a lehetőségek­ről rendszeresen tájékoztat­ják a katonákat. Persze, az alakulatnál nem csupán szakkörök vannak. A szabad idő hasznos eltöl­tését szolgálják az alegy­ségklubok programjai, a rendszeres filmvetítés, a fo- notéka, a színház- és mozi­bérletek, s nem utolsósorban a 14 500 kötetes könyvtár. Szirtes Zoltán honvéd alig több mint három hónapja katona, túl van már az első hetek „ismerkedésén".- Újoncként kevesebb sza­bad időm van, sokat kell ta­karítani, de nagyon szeretek olvasni —, tagja vagyok a könyvtárnak —, s erre azért jut idő. Rendszeresen meg­nézem a filmeket, igazán jókat vetítenek, s kijárunk moziba, színházba. Az al­egységnél bérletek vannak, s aki nem áll büntetés alatt, elmehet az előadásokra. A laktanyában a katonák szabad ideje a kiképzések, a napi feladatok elvégzése után kezdődik, de az igaz­sághoz tartozik, hogy ennek egy része irányított, azaz kö­telezően meghatározzák, mit kell tenniök, a többivel ők rendelkeznek. Érdekes számot mondott Rása főhadnagy: az egység állományának kilencven szá­zaléka tagja a könyvtárnak. Hozzáteszi, ezt önmagában még nem tartaná eredmény­nek, a katonák azonban va­lóban olvasnak, amit bizo­nyítanak a teleírt olvasókár­tyák. Korábban ez nem volt jellemző. Roszprim Nándor Zömmel a korábban itt élők leszármazottai építkeznek a felosztott telkeken Proksza László felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents