Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-24 / 352. szám
a Dunántúlt napló 1985. december 24., kedd Nevek, események, sikerek A Komlói Színház- és Hangversenyterem három éve A színházi előadásokat megelőző jólismert zsongás tölti be az előteret már a kezdet előtt fél órával: a külső kerületekből így érkeznek a buszok, de sokan az ismerősökkel való találkozás, beszélgetés kedvéért jönnek hamarabb. Megszokott kép a Komlói Szníház- és Hangversenyteremben: havonta hat—nyolc alkalommal világosodnak ki a ház ablakai színház, koncert, előadóest vagy valami más rendezvény kedvéért. — Amíg ez nem volt, Pécsre jártunk — mondja Schmidt József lakatos, aki éppen szomszédjával, Hajnal Gyulánéval, nyugdíjas segédelektrikussal beszélget. A két család együtt jön színházba, egyikük a szénbánya, másikuk a Gesztenyés asszonyklubjának szervezésében. — Szeretjük az itteni programokat, ha nem is tetszik minden előadás egyformán — mondja Hajnal Gyuláné, és Schmidt József hozzáteszi: „Csak az a baj, hogy sokszor olyan kicsi ez a színház". * Ha gondot is okoz Komlón, hogy némelykor kicsi a színházterem, ez alighanem a kellemes gondok közül való. Sőt: megalapozott büszkeséggel lehet elkönyvélni, hogy a komlóiak ennyire magukénak érzik a házat. 1984-ben 25 ezren fordultak meg itt — vagyis majdnem minden komlói egyszer. De ez csak statisztika: a valóság sokkal színesebb és érdekesebb ennél. Három éve novemberben avatták a Színház- és Hanq- versenytermet. A város vezetőit az építkezésben valóságos népmozgalom támogatta. Mert bár a 30 ezer lakos közül csak 4 ezer számít őshonosnak, a mai komlóiak lokálpatriótáb- bak sok más város lakóinál: itt mindent ők építettek az elmúlt 30—36 évben. A Május 1. Művelődési Ház, amelyhez az új intézmény tartozik, jól felkészült az indulásra: 1982 utolsó két hónapjában 10 ezer néző- látott 37 előadást. De mit mutat a három év mérlege? * Tillinger Antal vájár Kossuth- bányán. — Nálunk a szakszervezetnél féláron vásárolhatunk jegyet, bár olyan is előfordult, hogy március derekán lejöttem ide, és a pénztárnál megrendeltem a két hónapra előre a jegyeket. Mi együtt jövünk színházba a feleségemmel, a két gyerekkel, a fiammal és a menyasszonyjelöltjével. Szeretünk idejárni: ha kulturált szórakozási lehetőséget keresünk Komlón, csak ez van. — Mit néznek szívesen? — A könnyű, zenés darabokat, de emlékszem, hogy jó volt a pécsiektől a Tartuffe és a kaposváriaktól a Kert. Sok neves pesti művész előadó estjét is hozták, azokból lehetne még több. Ketten a Steinmetz Szakközépiskolából: Falb Anikó és Fenyves Katalin. — A kollégium vesz színház- és koncertbérleteket, aki akar, jöhet. A Boldog születésnapot című vígjáték, egy Bach- és egy Zorán-koncert, egy Doni- zetti-opera: ezek különösen tetszettek. A Mecsek Fúvósötös Mosoly a zenében című koncertje után az ének-zenei általános iskola nyolcadikosai arról számolnak be, hogy ők már a felnőtt koncertre járnak. Tóth Ferenc tanár úr pedig: — Várakozáson felül sokoldalú a zenei program. Építhetünk rá az oktatásban. Dr. Lukács Ibolya, orvos: — Magam szívesen látnék több klasszikus drámát, de tudom, hogy erre nincs akkora igény, Shakespeare, Moliére látogatottsága gyengébb. De- hát az adott körülmények között kell tervezni. Egyébként én is örülök egy-egy show-műsor- nak. Kialakult minden előadásnak a maga törzsközönsége: ismerem már azokat a városi vezetőket, egészségügyi dolgozókat és pedagógusokat, akik ott vannak mindenhol. Végülis, ha csak a színházat nézzük, 13 társulat közül választhatunk: aki ide nem jön el — sehova sem jár. * Harnóczy Csabáné, a ház művészeti vezetője, így foglalja össze a műsorkínálat alapelveit: — Komlón a keresők több mint háromnegyede munkás. Az ő szórakozás iránti igényük meghatározó. De ezt tovább kell bontanunk. Nálunk szokás, hogy a család közösen jön színházba, és ez máris többféle ízlést jelent. Ez a ház olyan hely, ahová egyedülálló nő is eljöhet anélkül, hogy megszólnák. Nem is gondoltuk először, milyen sokakat érint ez az előny! Fontos réteg a nyugdíjasoké, akik érdekjődők és jól szervezhetők. És ott van a sok diák! Ezt figyelembe véve válogatunk, a darabok nagyobb része vígjáték vagy zenés darab, de gondolunk az intellek- tuálisabb színházat kedvelőkre is. (A kaposvári színháznak külön törzsközönsége van, itt csak a fele helybeli, a többi pécsi, dombóvári.) A zenés daraboknál rendre megtelik a 330 személyes nézőtér, a komolyzenei koncerteknél a félház jó eredmény. Különben telt házzal legtöbbször a Mecsekfalusi lakodalmas ment: a helyi néphagyományok felelevenítése és színpadra állítása az itt lakó felnőttek és gyerekek közreműködésével — úgy látszik — a meztelen revük divatja idején Is biztos siker. De van más kezdeményezés is ebben a házban. Az egykori amatőr színjátszó csoport újjáélesztése VMK Stúdió néven és a Komlói Játékszín létrehozása. Ez utóbbi harmadik évadjában tart éppen: a pécsi színészek vállalták olyan vígjátékok, bohózatok bemutatását, amelyek kis létszámmal, kevés díszlettel olcsón előállíthatok. Komlón a választékot bővíti ez, a környező falvakban magát a színházat jelenti. * — Kialakult a rendszeresen színházba, koncertre járók köre, és kialakulóban van egy művészeti, szórakozási értékrend is az emberekben — mondja Rácz Sándor, a városi tanács művelődési osztályvezetője. — A ház munkatársai jól dolgoznak. Azt javaslom, utazzanak még többet, nézzenek meg minél több produkciót eredeti helyén, hogy csökkentsük a bukás vagy a félház kockázatát. Bogdán László, a városi pártbizottság titkára: — A terem valóban Komló egyik központja lett, s nemcsak művészeti eseményei révén, hanem, mert politikai, társadalmi események színhelye is. Otthont ad vállalati ünnepeknek, a nemzetközi kórusfesztiválnak, és azoknak az amatőr művész- együtteseknek, amelyek Komló zenei életének pillérei. A műsorkínálat kiegyensúlyozott, szinte minden társadalmi réteghez, korosztályhoz eltalál. Manapság sokan hivatkoznak pénzhiányra, ha silány a munkájuk: ebben a házban megtalálták a jó arányokat a művészeti követelmények és az anyagi lehetőségek között. * Beszéljünk tehát a pénzről. Páll Lajos igazgató: — A színház meg tudta termelni azt, amibe a produkciók kerülnek. Vagyis a jegyek árát az előadás árához kell szabni. Általában 50 forint a legolcsóbb, 60 a legdrágább jegy. Kaposvár egységesen 80, Hofi-műsor, éjszakai revű: 100 —120. Gyermekelőadás maximum 30 forint. Csak a Népszínház, a Komlói Játékszín és néhány könnyűzenei program, előadói est hoz pénzt, a többire ráfizetünk. Eddig év végén nullán álltunk. De az idén tovább emelkedett minden produkció ára, a látogatottság viszont csökkent: tavaly 25 ezer néző, az idén 11 hónap alatt: 16 ezer. * Két hatalmas album őrzi ennek a három évnek az emlékeit. Háry János, Denevér, Pécsi Balett, Omega, divatbemutató, dzsessz-est, Lantos István, Jan- dó Jenő, Király Csaba zongorakoncertje, olasz és amerikai kórus vendégszereplése, Brecht-dráma, Medveczky Ilona revűje, lahti kamarazene- kar, Bóbita Bábszínház, lottósorsolás, Télapó-ünnepség, Benkó dixieland, A vágy villamosa, Simándy-est, Neil Simon, Donizetti. Nevek, események, sikerek, kudarcok egy város kulturális életének új fejezetében. Most kezdik el a harmadik albumot. Gárdonyi Tamás Melocco Miklós alkotása az előcsarnokban Läufer László felvétele A komlói Színház- és Hangversenyterem Legújabb operaműsorát, a Don Pasquale-t jutalomjátéknak hirdette meg a pécsi színház: Marczis Demeter Liszt-díjas, érdemes művész tiszteletére, aki egy negyed- százados művészpálya egyik legérettebb alakításában, 25 év minden alkotó örömével, hitével és színpadi tudásával kelti életre estéről-estére Donizetti örökéletű buffoszere- pét, a felsült vénecske agglegény kacagtató figuráját. Marczis Demetert, a Pécsi Nemzeti Színház opera-tagozatvezetőjét mindenki szereti és tiszteli. 25 éve szerződött az akkor alakult pécsi operához. A fiatal, pályakezdő művész — már háta mögött több sikeres külföldi szerepléssel, dalesttel — itt debütált a Rigoletto Sparafucile- szerepében. Eljátszotta, elénekelte a zeneirodalom jelentős színpadi basszus- és baritonszerepeinek többségét, Negyedszázad alatt egy- kettő híján félszáz operai hőst, főhőst keltett életre. Nagyobb részét 25—30-nál is több alkalommal; II. Fülö- pöt például (Don Carlos) öt- venhétszer játszotta el. Énekelt számos külföldi színpadon: Ausztria, Franciaország, Svájc, NSZK, Svédország, Jugoszlávia, Szovjetunió, USA és Kanada pódiumain és nagy operaházaiban: elénekelte (eddig) 40 oratorikus mű basszusszólóit; a Magyar Rádióban milliók hallgatják nótáit, népdalait. Mégis, amikor a Magyar Színházi Intézetben átnéztem szerepei hosszú sorát, döbbenten láttam, hogy egy env- nyire gazdag művészi pályaív nyomán mindössze néhány hír jellegű cikk-kivágat hullott ki a dossziéjából . . . Az írott sajtó hanyagsága, figyelmetlensége nem menthető. Jóvá magam se tehetem a magamét, csupán lör- leszthetek ezzel az írással az adósságunkból, amit — úgy mondta — ő sem ért egészen . • . Dehát jó ez a jubileum, most már több laptól is jelentkeztek, „lassan, ; úgy látszik, »fölfedeznek« —, mosolygott enyhe malíciával: tréfával ütve el a mindkettőnk számára fájó pont keserét. S ezzel már benne is voltunk egy kiadós beszélgetés „sűrűjében", a közvetlenség olyan ''kellemes, jóleső légkörében, mintha csupán tegnap félbehagyott mondatokat folytatnánk. Olyan „mesélj magadról, minden érdekel, mindent szeretnék meg- tudni"-féle beszélgetés volt ez. ö pedig mesélt. Eger közelében Ostoros faluhoz kötődnek első emlékei. Tehetséges parasztgyerek, szülei taníttatják. Apja, anyja szép hangú, jó énekes: ő maga, kisfiúként is. Itt, a hevesi népdalok jelentik az első zenei hatásokat számára. Otthon 6 „kát. hold" föld, s egy kis szőlő. Azután édesanyja lett „a botos" a faluban. A szőlő meg a „bőt" miatt kuláklistára kerül a csa- j Iád. Nehéz évek jönnek, de a tehetséges gyereket, úgy látszik, hagyták tanulni. Kezdetben a „cisztereknél” a humánum, az emberré formálódás kiváló pedagógiai hatásai érintik meg, s a gregoriánokkal való találkozás élménye. 1948, az államosítás után Kodály és Bartók műveivel ismerkedik; szép hangja révén gyakran szólót énekel az iskolai ünnepséqeken. Egy kultúrversenyen fölfigyelnek rá, csábítják az akkor alakuló Állami Népi Együttesbe, óm tornatanára, mivel jó focista is (a város diákválogatottjának . kapitánya), hallani sem akar róla. Egerben érettségizik, s egyenes az útja az akadémiai fölvételig. A három előkészítő és öt főiskolai év élete legszebb időszaka. Tanárai: Jászó Györgyné, majd Rosier Endre; illetve Forrai Miklós, Szabolcsi Bence, Gáti József azok, akik, főleg a dalirodalomban, a kifejezés világát megnyitották előtte. Közülük Rösler világlátása, europeer szemlélete meghatározó erejű lett egész életében. „Tőle tanultam meg a lemondás művészetét, amely nélkül nincs, nem lehet énekesi pálya. Azóta nekem az éneklés szent dolog. Ennek én testi-lelki kondícióban mindent alárendelek, mert olyan hivatás ez, amiért mindent oda kell adni, függetlenül attól, milyen, mekkora közönség előtt és hol énekelek. S hogy színpadon, vagy ! nagy oratóriumkórus előtt, vagy egy dalest pódiumán, ; ahol egy dalban, 2—3 perc alatt egy életet kell összesű- ritve megjeleníteni, átéreztetni — elénekelni . . ." Az akadémián erre, alkatilag elsősorban a dal- és oratóriuméneklésre „predes- tinálták", aminek voltaképp rendkívül emlékezetes indulását köszönhette. 1959-ben, M ünchenben megnyerte egy ! nemzetközi énekverseny II. díját. Ezután ösztöndíjjal fél évig tanult Tito Schipa mesterkurzusán. 1960-ban pedig nagy sikerű önálló dalestet adott a salzburgi Mozar- teumban. Ekkor már a pécsi opera kitűnő basszistája, főszerepek hosszú sorával — előtte s már mögötte is. Mozart alakjai állnak hozzá a legközelebb, s talán Bartók Kékszakállúja . . . Nagy álma a Rózsalovag Ochs bárója és egyszer, szabadtéren a Borisz Godunov. Kívánjuk: teljesüljön. Wallinger Endre Negyedszázad az operaszínpadon Négyszemközt Marczis Demeter Liszt-díjas, érdemes művésszel
