Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-24 / 352. szám
Dunántúlt Haplo 1985. december 24., kedd UJ utakon Az idén vásárolták meg az első Rába Steiger traktorukat. Fotó: Erb János Kedvező fordulat a kovácshidai tsz-ben Anyagi és szakmai támogatás a száj ki termelőszövetkezettől A legnagyobb öröm: teremteni A gazdasági egységek boldogulásának kulcskérdése a folyamatos műszaki fejlesztés. A következőkben arra mutatunk be néhány példát, hogyan lehet jó menedzseléssel, ösztönzéssel újításra késztető környezetet teremteni, s hogyan reagálnak ezekre a lehetőségekre a mozgékony szellemű, fiatal műszakiak. Ketten összedolgozva Szépen zöldell az őszi búza a kovácshidai Egyetértés Tsz határában. A vetőmagot a gabonatermelésben országos hírű szajki Béke Tsz-től szerezték be. Olyan magas biológiai értékű búzafajták ígérik itt a jövő évi jó termést, amilyeneket azelőtt Kovácshidán sosem termeltek. Fennállásuk óta ez az első év, amikor a műtrágyázást nem kellett pénzügyi okokból tavaszra halasztani. Megvették ősszel az egészet, kiszórták, leszántották, ahogy a gazdag tsz-ek teszik. Az őszi munkákkal is időben végeztek. Tehették, mivel most új. modern gépek dolgoznak a szövetkezet földjein. Rába traktort, Domi- nátor kombájnt eddig csak másoknál láttak, most jutott először pénz arra, hogy meg Is vegyék. Kedvező fordulatot hozott az elmúlt egy év Kovácshidán. Dávid Lajos tsz-elnök szavait idézve: „Helyrebillent a szövetkezet belső pénzügyi egyensúlya." Az új szabályozók révén bekerültek a támogatott tsz-ek körébe, s ez 1,5 millió forintot hozott. Ez azonban önmagában nem is oldotta volna meg krónikus pénzügyi gondjaikat, ha nem találnak egy olvan tőkeerős partnert, amelyik tud is, akar is pénzt befektetni a 2300 hektáros gazdaságba a többletnyereségből eredő majdani részesedés fejében. Ez a partner a szajki Béke Tsz lett, amely nemcsak termelési színvonalát, de gazdasági stabilitását, jövedelemtermelő képességét tekintve is a megye egyik legkiválóbb nagyüzeme. Területileg csak kétszer akkora, mint Kovácshida, az évi 45—50 milliós nyereségtermelése azonban — különösen Kovácshida 2—3 milliós nyereségéhez mérten — tiszteletet parancsoló. A Béke Tsz pénzügyi tartalékai erősek, a KTA-ban, a tsz-ek támogatási alapjában is benn fekszik 12 millió forintjuk. Részükről nyilván nem jelentett különösebb megerőltetést kötelező tartalékalapjukból 7,6 millió forintot juttatni Kovácshidá- nak. Persze, a feltételeket 5 éves szerződésben rögzítették, s nagyon is odafigyelnek — hogyan sáfárkodnak a lehetőséggel Kovácshidán. A kapott pénz nagyobb részét forgóalap-leltöltésre fordították. így az idén már 5 millió forinttal kevesebb bankhitelt kellett felvenniök üzemviteli célokra. A fennmaradó részből egészítették ki a saját erőt a világbanki hitelfelvételhez. A pénzből elöregedett erő- és munkagépparkjukat fiatalították meg. A nemrég épült Colmann ikerszárító mellé építettek egy saját takarmánykeverő üzemet. A Szajk által biztosított korszerűbb műszaki, biológiai feltételek 5 tonnás búza- és 8 tonnás kukorica-átlagtermés stabilizálását eredményezhetik Kovácshidán. Az állattenyésztésben végre fel tudják számolni a veszteséges ágazatokat: az intervenciós üszőnevelést, a ráfizetéses marhahizlalást. Racionalizálják a juhászati ágazatukat. A kovácshidai tsz legelőin az idén márciustól novemberig már a szajki tsz üszőborjai nevelkedtek. A bérlegeltetés mindkét tsz-nek megéri. A felszabadult marhatartási épületeket kistermelőknek adják bérbe. Ezekben az épületekben az eddigi 2000 darabon túl, további 3000 hízottsertést állítanak elő háztáji integrációban. A takarmányt a tsz biztosítja, a hízóalaoanyagot az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. Ezzel a vállalattal egyébként igen jó a kapcsolatuk. Jelenleg ötven tsz-tag jár be Pécsre, az ÁHV-hoz, ők a húsipari termékek exportcsomagolását végzik. Most még „egy lábon állnak" növénytermesztési fő profillal. A több lábra állást tenyészállat, elsősorban szarvasmarha- és juhtartással, [értékesítéssel képzelik el a piac és az árak alakulásának, vagyis a jövedelmezőségnek a függvényében. Rosszabb időjárás volt az idén, mégis nyereséggel zár a kovácshidai tsz. A tagoknak is tudnak fizetni félhavi részesedést, Szajknak is törlesztenek valamit, noha ez csak 1986-tól lenne esedékes. A kapcsolat szorossá vált a két tsz között. Nyáron szajki kombájnosok segítették Kovácshidán a betakarítást. Husti Mihály szajki tsz-elnök és szakembergárdája nem sajnálják az időt és fáradságot rendszeresen Kovócshidára járni, és nem restellnek az anyagiakon túl szakmai, műszaki segítséget adni. Szajkón is öröm, ha a Dráva menti tsz fejlődik. — Rné — Nemcsak a profi géptervező irodákban, de akár egy karbantartó műhelyben is születhetnek jeles műszaki újdonságok, még akkor is, ha e műhelyek dolga sokkal inkább a napi üzemzavarok elhárítása. De hót éppen ezek a Baranya Megyei Gabonafofgalmi és Malomipari Vállalat központi karbantartójában nap mint nap jelentkező és feszítő problémák hozták össze a két fiatal műszakit, Dénes Lászlót és Füzes Pétert, arra sarkallva őket, hogy elébe menve az üzemközi meghibásodásoknak, próbálják átalakítani a célnak nem egészen megfelelően konstruált malomipari gépeket. Több közös újításuk született, majd egyre inkább belemelegedve az alkotó munkába, önálló termékkifejlesztésre adták fejüket. Mosonyi Ferenc Mosonyi Ferencnek, a pécsi Sopiana Gépgyár gyártmány- fejlesztőjének a gépeszet a legnemesebb értelemben vett családi tradíció. Nagyapja kovács volt Pécsváradon, apja lakatosmester. Attól a formálás szépségét leste el, ettől a szakmai fortélyokat. A Budapesti Műszaki Egyetemen az első géptervező szakosok egyike lett. Legjobban a külső megbízatásoknak örült, — „nemcsak, mint minden diák, a pénzkereseti lehetőségnek, hanem azért is, hogy egy-egy jó tanárhoz társulhatott, akitől tanulni lehetett." Ez a korai tervezési tapasztalat — mondja nyomatékkai — nagyon kellett ahhoz, hogy itt, a gyárban, hamarabb talajt fogjon. — Egy vérbeli gépész legnagyobb öröme, ha a gép jól működik. Ehhez sok minden kell! Szoros kapcsolat a kereskedőkkel, anyagbeszerzőkkel és a piaccal, mert a legfontosabb: eldönteni, hogy a gép mire kell. Tudni kell jól kidolgozni a működési elveket, s ehhez hozzáigazítani a szükséges anyagokat. Ennél is jobban kell ismerni saját gyárunk gépparkját, vagyis a lehető legreáliFüzes Péter 33 éves. három leány apukája, gépésztechnikus. Esztergályosként kezdte a GMV központi karbantartó műhelyében, ahol édesapja volt a vezető 1981-ig, nyugdíjba vonulásáig, tőle örökölte a szakma szeretetét, 1982-től a vállalati központban tmk-előadó, ezt a posztot korábban éppen Dénes László töltötte be. Dénes László 38 éves, két lánya van. Hatvanhétben ö is a műhelyben kezdte, majd a pécsi gőzmalom után a pécsvá- radi körzeti üzem műszaki helyettese, ez idő szerint pedig a vállalat osztályvezetője. Munkahelyén több műszaki alkotás fűződik nevéhez, így a vasbetonsilók belső palástfelületének tisztítását megkönnyítő automata, vagy a központi javítóműhely jelenlegi vezetőjével kisabban a kivitelezés körülményeit. Külön műfaj az úgynevezett ajánlati anyagok: rengeteg gondot okoz a megvalósítás és ennek különféle változatai. De valamennyiben ott található különböző fokon és szinten az alkotás, a teremtés öröme. — A mérnökök megbecsülése, presztízse? — kérdez visz- sza. — Én annak örülök legjobban, hogy az utóbbi 4—5 évben egyenesbe jött a Sopiana. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a kisszériás élelmi- szer-csomagolóeszköz-gyártás- ban megtaláltuk a helyünket: a honosítható típusokat, a saját fejlesztésűeket, s ami a legfőbb: mindennek ütemét, gyorsaságát. Ezt talán a gazdasági eredményeknél is jobban jelzi a lényegesen megjavult hangulat, vagy az, hogy partnerei lettünk a legjobb európai cégeknek. A mérnök egyébként vgmk- zik is — fizikai munkában. „Miért? Azt szeretem, amit tervezek. A legjobb iskola: ha hibáztam, rögtön meglátni, észrevenni a bajt." Dénes László és Füzes Péter dolgozott intenzív búzahámozógép, melyet sok társvállalat is átvett. Mindketten kiváló újítók, Dénes László aranykoszorús. Egyik legutóbbi, jelentős közös alkotásuk a pneumatikus zsákemelő, amellyel az idén díjat nyertek a KISZ KB és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közös pályázatán. Ezzel a géppel a legnehezebb malmi fizikai munkát sikerült kiváltaniuk. Most is a mindennapi termelési problémák foglalkoztatják őket. A malomiparban egyre inkább előtérbe kerül az ömlesztett szóHítás és tárolás. Ahhoz, hogy a malmokba kerülő búzák nedvességtartalmát gyorMészáros Fülöp Még a jól megrágott, tapasztalatszülte előítélet is kemény dolog: nehezen hiszem el, amit Mészáros Fülöp, a Baranya Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat fiatal főtechnológusa mond, pedig az Alkotó Ifjúság-pályázaton nyert országos díja rangot ad, aranyfedezetet nyújt a szavának. Nehezen hiszem el, mert egyértelműen azt állítja: újításra, fejlesztésre minden tekintetben inspiráló környezetben dolgozik. Sőt, „nem átallja" hozzátenni: „Úgy érzem, nekem van a legjobb helyem a vállalatnál . .." Van ilyen? Van. Kivételes helyzet? Lássuk, valóban kivételes-e? Tartósítóipari mérnök, húsipari szakmérnök. Első gyakorlóévéit a ferencvárosi Közvágóhídon szerezte, utána került Pécsre. „Gyártmány- és gyártásfejlesztéssel foglalkozom — mondja —, ebben semmi sem unalmas, minden feladat mindig új.1' Díjnyertes pályázatának témája: idegen fehérjék hasznosítása a húsiparban, ami annyit jelent: team-munkában kimunkálta, hogyan lehet a tej - és szójafehérjét hasznosítani a húskészítményekben. Azt a san és folyamatosan megmérjék, hogy a malom napra készen és dekára pontosan tudja, milyen lisztből mennyije van, s hogy az egész termelési folyamat számítógépesen feldolgozható legyen, megfelelő elektronikus mérlegek és mérőműszerek kellenek. A lisztmérleg prototípusa elkészült, ez Füzes Péter témája volt. A gyorsnedvesség mérő-berendezés elkészítésén Dénes László most fáradozik. Az egyik a termelési folyamat kezdetén, a másik a végén jelent korszerű műszaki megoldást, így végül is témáikkal tulajdonképpen ismét összetalálkoztak, összedolgoznak. mindössze két százalékot, ami megengedett, ám ilyen arányban is jelentősen javítja „elnehezült" étkezésünket, egyoldalú és egészségtelen táplálkozási szokásainkat, tudniillik nem o hús-, hanem a zsirarányt csökkenti. — Hogyan valósult meg az ötlet? — A szakirodalomból vettük. Tudunk róla például, hogy Amerikában a gyermekélelmezésben a szója felhasználásc igen nagy arányban kötelező, pedig az nem éppen szegény ország. Ezután a lehetőségvizsgálatok, kalkulációk, majd a félüzemi kísérletek következtek. Figyelni kellett minden!: az összetételt, a higiéniát, a selejtarányt és a minőséget, öten dolgoztunk ezen. Az üzemi gyártáfolyamatok tervezésével is foglalkozik. Most például gazdája az ÁHV hamarosan meghirdetendő, egy új beruházásra irányuló tendere előkészítésének, de már a láthatáron az új feladat: a számítógépes termelésirányítás... Mindig azt a munkát szereti legjobban, amit éppen csinál. Miklósvári—Varga A vérbeli gépész öröme K„. * A főtechnológus nem unatkozik Ha megmozdul a gép f||f|j
