Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)

1985-12-24 / 352. szám

1985. december 24., kedd Dunántúli napló 5 A pécsi nyugdíjashoz társalgója Proksza László felvételei A nyugdíjkorhatáron túl Szervezett gondoskodás 15000 idős emberről Nyugdíjasház Pécsett, gondozóház Mecsekjánosiban Nőtt a segélykeret — Főzőhelyek falun Délelőtti pihenő a szalántai öregek napközi otthonában Még sosem történt annyi társadalmunk kiemelkedő je­lentőségű feladatának, az idős­korú lakosság rászoruló részé­nek rendszeres ellátása érde­kében, mint az utóbbi öt esz­tendőben. Oly átgondoltan és szervezetten sem. Vallhatjuk ezt annak ismeretében, hogy nagyon sok még a tennivalónk. A változásokat Lukácsi Já- nosnéval, a Baranya Megyei Tanács V. B. egészségügyi osz­tályának szociálpolitikai cso­portvezetőjével összegeztük. Megújuló szociális otthonok Baranyában 86 000 a nyug­díjkorhatáron felüli lakosok száma. Több mint harmincezer Pécsett él. Szervezett keretek között tizenötezer idős ember­ről gondoskodnak. A gondoskodás egyik alap­vető formája a szociális otthoni ellátás. A megye az ötvenes évek elején jórészt az egykori kas­télyokból alakított ki ilyen in­tézményeket. Ezek az épületek hosszú időn át jól megfeleltek a célnak, ám az utóbbi évek­ben egyre erősebben jelentke­zik a felújítás szükségessége. A sombereki otthon korsze­rűsítése befejeződött. Új szárny­nyal bővült, a kastély hatalmas szobáit kisebbekre osztották — lényegesen jobb körülmények között élhetnek a lakók. A 31 millió forintos rekonstrukció a volt irodahelyiségek átalakítá­sával tizszemélyes bővítést is hozott. Javában tart a heleslai szo­ciális otthon felújítása, illetve ötvenszemélyes fejlesztése. A több mint 30 millió forint költ­ségű munkából eddig elkészült a konyha, jelenleg a gondo- zotti épület átalakításán dol­goznak. Megkezdődött a mozsgói szociális otthon korszerűsítése is. A húszmillió forintos rekonst­rukció első lépcsőjeként a ka- zánhózat építették fel. Az ősz­szel hozzáláttak a kastély egyik szárnyának átalakításához. Komlón decemberben átad­ták azt a negyvenszemélyes szociális otthont, amelyet a gesztenyési volt iskolaépületé­ből alakítottak ki, s amelyet a város vállalatai rendeztek be. Nagyságrendben lényege­sen kisebb, de az ott élők szá­mára nem elhanyagolható vál­tozások voltak Pécsett, a Tímár és a Tüzér utcai szociális ott­honban. Az előbbinél a teljes épületfelújítás, az utóbbinál a konyha, illetve a fűtés korsze­rűsítése jelentett előbbre lé­pést. Mohácson a Gólya utcai ott­hon egy tízszemélyes pavi­lonrésszel bővült, az Eötvös ut­cai pedig egy volt lakás át­alakításával lett tágasabb. Pécsett két átmeneti szociá­lis otthont létesítettek a Vörös- kereszt Pécs Városi Szerveze­tének akciója nyomán össze­gyűlt pénzből. A Sörház utcá­ban és a Mártírok úti épület­ben azok kaptak helyet, akik végleges elhelyezésre várnak, illetve akik rövidebb ideig szo­rulnak rendszeres, teljes ellá­tásra. Az előbbiek vannak töb­ben. Nemcsak Pécsett, hanem a megye más településein is. Baranyában a szociális otthoni elhelyezésre várók száma az utóbbi években 350—400 fő között állandósult. Csak a vá­rakozók egy részén segít az új 150 személyes pécsi szociális otthon, vagyis bőven marad fejlesztési feladat a következő tervidőszakra is. Idősek napközi otthonai A tervidőszak egyik kiemel­kedő szociális jellegű beruhá­zása a pécsi nyugdijasház. Az ellátási formában is teljesen újat hozó, megjelenésében is szép létesítmény 81 millió fo­rintba került. A 121 garzonla­kásban 153-an laknak, s jelen­tős azoknak a száma, akik szí­vesen laknának nyugdijasház- ban. Az épületegységben idő­sek napközi otthonát is kiala­kítottak, ami azt jelenti, hogy szervezett napi elfoglaltságot kínálnak a bentlakóknak, illet­ve a környékbelieknek. Az idősek napközije a leg­kedveltebb ellátási forma nap­lóinkban. A tapasztalatok sze­rint azért veszik igénybe szíve­sen, mert a saját otthon fel­adása nélkül — reggeltől estig — garantálja a teljes ellátást tagjai részére. Az elmúlt öt évben kettőt Pécsett, egyet- egyet Szalántán, Somogyhársá- gyon, Csányoszrón, Abaíigeten, Nagypeterden létesítettek, és így a megyében levő otthonok száma az 1980, évi 28-ról 35- re emelkedett. Bővitették és korszerűsítették a pécsváradit, a szentlőrincit, a szigetvárit, a vajszlóit, a du- naszekcsőit, a mecseknádasdit és a magyarbólyit. Mindezek eredményeként az 1980. évi 820 helyett napjainkban 1100 idős embert gondoznak ilyen formában. Mivel a téli hónapokban több idős embernek lenne kö­rülményes esténként, illetve hét­végeken a hazajutás, négy te­lepülésen létrehozták a hetes napközit. Pécsett 60, Bolyban 10, Mágocson 15, Abaíigeten pedig 6 idős embernek biztosí­tanak teljes heti bentlakást és gondozást.­A jövő év elején nyit a me- csekjánosi gondozóház, amely szintén egy új ellátási formát jelent Baranyában. A húsz személynek otthont adó létesít­ményt egy meglevő épület át­alakításával hozták létre azok­ra gondolva, akik átmenetileg, vagy véglegesen nélkülözik a családi körülményeket, s anya­gi lehetőségeik megengedik, hogy önköltséges alapon ve­gyék igénybe az ellátást napi, illetve havi térítési díj ellené­ben. Családi főzőhelyek Hosszú idő óta nyomasztot­ta a szociálpolitika dolgozóit, hogy a kis falvakban, amelyek­ben sem iskolai, sem üzemi, sem vendéglátói főzőhely nincs — nem tudták megoldani az idősek étkeztetését. A borsodi­ak kezdeményezése nyomán Baranya is nagyon gyorsan megkezdte a családi főzőhe­lyek szervezését. Ennek az a lé­nyege, hogy egy otthon levő háziasszony főz négy-öt sze­mély részére. Jó egy évvel ez­előtt elsőként Őrlő, Liptód, Drá- vakeresztúr lépett, majd idén Peterd, Cserdi és Ivándárda. A többségnek a hivatásos vagy a tiszteletdíjas gondozónők ház­hoz viszik az ebédet. A házi szociális gondozónők száma az elmúlt öt évben emel­kedett. Elsősorban a hivatásos gondozók száma nőtt. Napja­inkban csaknem négyszáz hiva­tásos, illetve tiszteletdíjas gon­dozónő, több mint kétezer idős emberrel törődik. A rászo­rultság mértékétől függően van, akinek bevásárolnak vagy kitakarítanak, másokra mosnak, ebédet visznek neki, ápolják. Van, akit hetente egyszer-két- szer látogatnak, van, akit na­ponta. Anyagi támogatás Sajnálatos, de tény, hogy az idősek közül egyre többen szo­rulnak közvetlen anyagi segít­ségre. Olyanok, akik alacsony nyugdíjból, illetve járadékból élnek. Azért említjük külön őket, mert ők azok, akik ese­tenkénti, azaz rendkívüli se­gélyre szorulnak, s a számuk emelkedik. A rendszeres segé­lyezettek száma, vagyis azoké, akiknek a segély az egyedüli jövedelemforrósuk — stagnál, mivel az elmúlt évtizedekben már majdnem mindeniknek módjában állt munkával nyug­díjat, illetve járadékot szerezni. 1980-ban 8500, 1984-ben pedig 16 000 esetben adtak rendkívü­li segélyt a tanácsok. Egy-egy esetre 1980-ban átlag 940 fo­rintjutott, 1984-ben pedig 1100. Öt évvel ezelőtt összesen 33 milliót, 1985-ben pedig 50 millió forintot meghaladó ösz- szeget osztottak ki segélyként, öt év alatt 727-ről 1700-ra nőtt azon idős emberek száma, akik kedvezményes étkeztetés­ben részesülnek. Az idősekkel való törődés kü­lönböző formái együttesen min­denképp eredményekről tanús­kodnak. Ez azonban semmiképp sem jelentheti azt, hogy a jö­vőben nem kell ezeket a for­mákat tovább bővíteni és fej­leszteni. T. É. A törvényhozók felelőssége Amikor az országgyűlés tanácskozásának első nap­ján Faluvégi Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese a törvényhozók elé ter­jesztette a VII. ötéves terv- javaslatot, beszéde végén arra hívta fel a képviselők figyelmét, hogy sokat válto­zott a tervezés felfogása és értékrendje az elmúlt évek­ben. Ebben is erősödött a valóságérzet. A jelenlegi helyzet és a valóság arra emlékeztetheti a munka résztvevőit, melyet egy más vonatkozásban már régen felismertek, hogy „Hajózni kell!" De aki nem tudja, melyik kikötőbe igyekszik, annak semmilyen szél sem jó. A parlament kétnapos vitájából az derült ki, hogy a VII. népgazdasági terv egyértelműen mutatja a ha­ladás irányát, összefogott feltételrendszert és cselekvé­si programot ad a követke­ző évek társadalmi és gaz­dasági fejlődése számára. Olyan célokat jelöl meg, olyan feladatokat biz e ma­gas testület tagjaira, me­lyeknek hazánkat előrevivő szándékai - és ezt sem tit­kolta senki - nehézségei is mindenkit, akik valóra váltá­sukban részt vállalnak, hasz­nossá tesz és új értékekkel gazdagít. Ezért is igen nagy volt a törvényhozók felelős­sége, amikor elfogadták a VII. ötéves tervtörvényt. A törvényjavaslat vitájá­ban felszólalók nem feled­keztek meg arról, hogy 1985. év tanulságai sok mindenre figyelmezteti a törvényhozó­kat. Hazai és nemzetközi eseményekben egyaránt mozgalmas év volt az idei. Tavasszal tanácskozott a pór^'XIII. kongresszusa, azt követően emlékeztünk meg hazánk felszabadulása 40. évfordulójáról, majd sor ke­rült az országgyűlési képvi­selők és tanácstagok válasz­tására, megtartották a nép­front kongresszusát, és ezek­ben a hetekben kerül sor a szakszervezetek kongresz- szusaira. Kétségtelen, hogy a parlament ülése már csak végpontja volt annak a vi­tának, mely szinte az egész esztendőben jövőnk további formálásáról kibontakozott. A képviselők többsége a tervkoncepciókat, magát a törvényjavaslatot megfogal­mazása óta ismerték. A ja­vaslat vitájára már az ülés­szakot megelőző hetekben, parlamenti vitákban, meayei képviselői csoportüléseken sor került. Több felszólaló utalt arra is, hogy gazdaságunk jelen­legi helyzetét értékelve nem ritkaság manapság a so- pánkodás sem. A kétségte­len nehézségek gyakorta fe­ledtetik azokat az eredmé­nyeket, melyeket népgazda­ságunk kétségtelenül elért, s alapot nyújtanak ahhoz, hogy minőségileg magasabb célokat fogadjanak el a tör­vényhozók. A VII. ötéves terv elfoga­dott irányelveit tanulmányoz­va azt a következtetést lehet levonni, hogy azok megerő­sítik az MSZMP XIII. kong­resszusán elfogadott célo­kat. Az fogalmazódott meg, s a tervtörvény ezt erősíti, hogy olyan gazdaságpoliti­kára van szükség, amely megteremti a hatékony és kiegyensúlyozott fejlődés fel­tételeit, megszilárdítja a gazdálkodós külső és belső egyensúlyát, megállítja a beruházások és a reálbérek csökkenését, megteremti a fokozatos növekedés feltéte­leit, egyben biztosítja a tel­jes foglalkoztatást, érezhe­tően csökkenti a fogyasztói árak növekedésének ütemét. A törvényhozók tudatában voltak annak, hogy a terv szigorú követelményeinek teljesítéséhez elengedhe­tetlenül szükség van társa­dalmi viszonyaink és a gaz­daságirányítási rendszer to­vábbfejlesztésére, az alkotó energiák szabadabb kibon­takoztatására, az embert munka hatékonyabbá téte­lére. Nem véletlenül fogal­mazódott meg a törvényja­vaslat vitájában a szervezet­tebb, fegyelmezettebb mun­ka igénye, mely minden te­rületen találkozik a becsüle­tesen dolgozók nagy több­ségének helyeslésével. A Parlamentben felszólalók azt erősítették meg, hogy az elfogadott program a minő­ségi fejlődés programja, melyben minden támoga­tást meg kell adni a nem­zeti jövedelmet erőteljeseb­ben gyarapító ágazatoknak, a korszerű termékeket elő­állítóknak, hogy szoruljon vissza, ami kevésbé gazda­ságos. Ez az út biztosíthatja a termékszerkezet korszerűsí­tését, a műszaki fejlesztés meggyorsítását, a ráfordítá­sok csökkentését, a nagyobb jövedelmezőséget, végül is nemzetközi versenyképes­ségünk javítását. így terem­tődhetnek meg azok a for­rások, amelyek ahhoz szük­ségesek, hogy az egyensúlv megszilárdításával egyide­jűleg többet fordíthassunk a belső felhasználásra, a technikai haladást segítő beruházásokra, az életszín­vonal és az életkörülmények javítására. Ez utóbbiakkal kapcsolat­ban érdemes felhívni arra 3 figyelmet: a terv számol ot- zal, hogy öt év alatt a lakos­sági fogyasztás, az egy főre jutó reáljövedelem, a reál­bér emelkedése észrevehe­tően kedvező lesz. Fontos törekvés, hogy a lakossági jövedelmek növekedésében nagyobb szerephez jussanak a munkajövedelmek. Figye­lemre méltóan növekedhet majd a szociálpolitika moz­gástere is. Erősödhetnek a létbiztonság garanciái, kü­lönösen a nagycsaládosok, a nyugdíjasok körében, több segítséget kaphatnak a pá­lyakezdő fiatalok, megvaló­sulhatnak népesedéspolitikai célkitűzéseink. Ezzel párhu­zamosan az adórendszer ter­vezett reformja jobban szol­gálhatja a társadalmi igaz­ságosság érvényesülését. Megvalósulhat majd, hogy a keresetek a munkán, a szo­ciális juttatások a rászorult­ságon alapuljanak, s min­denki a jövedelme szerint járuljon hozzá a közterhek viseléséhez. A törvényhozók felelőssé­gük tudatában bízhatnak abban, hogy talán az álta­luk elfogadott program nem olyan látványos, mint né­hány korábbi, de kétségtele­nül van lelkesítő tartalma, egy megújulás lehetőségét biztosítja. Segítheti eloszlat­ni a kishitűséget, erősítheti azt a meggyőződést, hogy a párt vezetésével, a nép összefogásával megvannak a feltételei a VII. ötéves terv teljesítésének. Ez most a jövő programja, ez most közös felelősségünk! Mitzki Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents