Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)

1985-12-23 / 351. szám

2 Dunántúli napló 1985. december 23., hétfő Befejeződött az Országgyűlés téli ülésszaka Képünkön: Várkonyi Péter kül­ügyminiszter felszólal (Telefotó - MTI - KS - DN) (Folytatás az 1. oldalról) Szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés tagállamaival egyez­tetett külpolitikát folytatva — nem mulasztottunk el egyetlen lehetőséget sem, hogy fellép­jünk a béke megőrzése, a fe­szültség csökkentése, a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok párbeszédének folyta­tása, az együttműködés kiala­kult rendszerének megőrzése és fejlesztése érdekében. — A nemzetközi fórumokon és a kétoldalú tárgyalásokon egyaránt síkra szálltunk a fe­szültség enyhítéséért, a fegy­verzetek csökkentéséért, a világ számos pontján létező, veszélyes válsággócok felszámolásáért. Kezdeményezően vállaltunk részt a szocialista országoknak a Varsói Szerződés keretében egyeztetett politikája kidolgozá­sából és aktívan törekedtünk annak érvényesítésére. Támo­gattuk a Szovjetuniónak az ál­talános nemzetközi helyzet ja­vítása érdekében, a szovjet— amerikai viszony normalizálásá­ra tett javaslatait. — Kellő figyelmet fordítot­tunk a tőkés országokkal fenn­tartott kölcsönösen előnyös kapcsolatok folyamatosságára. A legutóbbi időben sor került Kádár János elvtárs hivatalos angliai látogatására és talál kozójára Kirschläger osztrák szövetségi elnökkel. Itt említem meg, hogy e héten fogadtuk George Shultz-ot, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisz­terét, akivel nyílt, tárgyszerű és hasznos véleménycserét folytat­tunk a kétoldalú kapcsolatok helyzetéről és fejlesztésének lehetőségeiről, valamint a leg­fontosabb nemzetközi kérdé­sekről. — Aligha vonhatja bárki is kétségbe ugyanis, hogy ko­runkban a világpolitikai hely­zet meghatározó tényezője a szovjet—amerikai viszony ala­kulása — mondotta a továb­biakban Várkonyi Péter. — Ag­godalommal láttuk, hogy a konfrontációs politika következ­tében a két nagyhatalom kap­csolatai mélypontra -jutottak. A veszélyeket tovább fokozta az amerikai kormányzat által meghirdetett és stratégiai vé­delmi kezdeményezésnek elne­vezett terv, amely a fegyverke­zési verseny rendkívül veszélyes új fordulóját nyithatja meg. Kormányunk ezért teljes támo­gatásáról biztosította és bizto­sítja továbbra is a Szovjetunió­nak az űrfegyverkezés megaka dályozása és a meglevő nuk­leáris fegyverzetek radikális csökkentése érdekében tett erő­feszítéseit, nagy horderejű ja­vaslatait. — A világbéke megőrzése szempontjából — ahogyan az a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának közelmúltban nyilvánosságra hozott állásfoglalásából is vi­lágosan kitűnik — mint ki­emelkedően fontos eseményt üdvözöltük a Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan elnök no­vember 19—21. közötti genii találkozóját. — A Szovjetunió számos lé­pést tett, hogy kedvező légkört teremtsen a genfi csúcstalál­kozó számára, és hogy meg­alapozza az eredményes mun­kához elengedhetetlen kölcsö­nös megértést. A genfi csúcs- találkozó előkészítő szakaszá­ban került sor a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Tes­tületének szófiai ülésére. E ta­lálkozón ismét megmutatkozott az egység a világhelyzet meg­ítélésében és annak a véle­mények a megerősítésében, hogy a nemzetközi viszonyok megjavítása új, korunk reali­tásainak megfelelő politikai megközelítést, kölcsönös ön­mérsékletet követel. — Az elmúlt évek kitartó erőfeszítései, a nagyszámú kez­deményezés azt a szilárd meg­győződést alakították ki ben­nünk, hogy a Szovjetunió részé­ről eddig is megvolt és a jö­vőben is meglesz az együttmű­ködés fejlesztéséhez szükséges, bátran kezdeményező, határo­zott politikai akarat — han­goztatta Várkonyi Péter. A továbbiakban a hazánk­ban rendezett Európai Kultu­rális Fórum jelentőségéről szólt. Mint mondotta: a tíz évvel ez­előtt Helsinkiben megfogalma­zott célok iránti elkötelettsé- günk jegyében a madridi ta­lálkozó felkérésére vállaltuk az Európai Kulturális Fórum házi­gazdájának szerepét. Ebben g megbízatásban mi a Magyar Népköztársaság iránti megbe­csülés, hazánk nemzetközi te­vékenysége elismerésének jelét láttuk. Átéreztük a rendező or­szág felelősségét, és arra tö­rekedtünk, hogy megfeleljünk a bizalomnak: a lehető leg­jobb körülményeket alakítsuk ki az európai enyhülés további térnyerése szempontjából is fontos tanácskozás számára. A több mint hatvan tagú magyar küldöttség tevékeny részese volt a párbeszédnek. — Az, hogy a fórum résztve­vői eltérő társadalmi rendszerű és ideológiájú országokat kép­viseltek, törvényszerűen azzal járt, hogy egyes kérdésekben éles vitákra is sor került. A je­lentős erőfeszítések dacára nem Gelka karácsonyi ajándéka! Ha december 31-ig velünk köt — 61 cm-es, hibás képcsövü, fekete-fehér, modul tv-jére — átalánydíjas szerződést, úgy a képcsövet 80%-os engedménnyel számlázzuk GELKA: 13-338, 13-336. rTtmseMSi^ vallalaT~ 3 sikerült minden résztvevő szá­mára egyaránt elfogadható zá­ródokumentumot kidolgozni. — Ennek ellenére — hang­súlyozta a külügyminiszter — a tanácskozás sikeresen töltötte be hivatását, a plenáris záró­ülésen felszólaló küldöttségek is pozitívan értékelték a fórum munkáját. Széles körű az a megállapítás, hogy a fórumot egyértelműen az együttműkö­désre való törekvés szelleme hatotta át. Várkonyi Péter a továbbiak­ban arról szólt: nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy változat­lanul megoldatlanok a világ különböző részein meglevő vál­sággócok. — Ezért a továbbiakban is síkraszállunk a közel-keleti vál­ság átfogó, igazságos, tárgya­lások útján történő, valameny- nyi érdekelt fél jogos igényeit kielégítő rendezése mellett. A problémák békés úton, politikai eszközökkel történő megoldását célzó erőfeszítéseket támogat­juk a közép-amerikai és a ka­ribi térségben, síkraszállunk a délkelet-ázsiai béke és jószom­szédság viszonyainak megterem­tése, az Irak és Irán közötti bé­ke helyreállítása érdekében. — A nemzetközi politika fon­tos pozitív tényezőjének tartjuk az el nem kötelezett országok mozgalmát — mondotta vége­zetül Várkonyi Péter, hangsú­lyozva, hogy szövetségeseinkkel együttműködve a lehető legked­vezőbb nemzetközi feltételeket törekszünk biztosítani hazai szo- c'oLsta építőmunkánk, oz elkö­vetkező ötéves terv eredményes végrehajtása számára. A vitában felszólalt: Szabó Miklós (Békés m. 5. vk.), a Bé­kés Megyei Pártbizottság első titkára; Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m. 3. vk.), a Taurus Gumiipari Vállalat energetiku­sa; Nagyiványi András (Buda­pest, 19. vk.), a Villanyszerelő­ipari Vállalat vezérigazgatója; Kása Antal (Bács-Kiskun m. 3. vk.), a kecskeméti Magyar- Szovjet Barátság Termelőszövet­kezet elnöke; Katona Sándor (Fejér m. 12. vk.), az Ikarus móri leányvállalatának igazga­tója; Lotz Ernő (Borsod-Abaúj- Zemplén m. 12. vk.), az Ózdi Kohászati üzemek igazgató- helyettese. Tétényi Pál: Gyorsítani a műszaki fejlődést Tétényi Pál, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság elnö­ke felszólalásában a műszaki fejlesztés felgyorsításának fel­tételeivel foglalkozott Elmon­dotta, hogy a magyar gazdaság átlagos műszaki színvonala kö­zepes, de az átlagon belül na­gyok az eltérések. A következő öt esztendőben 1200—1250 milliárd forintot 'u- házhatnak be a vállalatok. Bár ez kevesebb a szükségesnél, okos szelekcióval, az új techni­ka átvételéhez értők, a bonyo­lult munkát végzők jobb meg­becsülésével az eddiginél ißt- nyegesen nagyobb eredmény érhető el. A műszaki fejlesztési politika alapelvei kialakultak — álla­pította meg. A megvalósításban kiemelkedő szerep jut a legfej­lettebb technikával bíró válla­latoknak és a korszerű tudomá­nyos szintet képviselő kutató- intézeteknek. A pénzügyi sza­bályozó rendszer 1988-tól meg­szünteti a kötelező vállalati műszaki fejlesztési alapképzést, szabadabb kezet adva ezzel a gazdálkodóknak a fejlesztési feltételek biztosításához. Tétényi Pál szólt arról is, hogy a műszaki fejlődésben a következő öt évben elsőséget kap az elektronizálás, a kor­szerű informatika, a számító­gépesítés széles körű elterjesz­tése, valamint a gazdaságos anyag- és energiafelhasználást elősegítő technológiák beveze­tése és a biotechnológia fej­lesztése, eredményeinek az élel­miszergazdaságban, a gyógy­szeriparban való hasznosítása. Ehhez igazodik az Országos Kö­zéptávú Kutatási-Fejlesztési Terv is. Az országos kutatási­fejlesztési ráfordítások tovább növekednek, és öt év alatt el­érik a 150—160 milliárd forin­tot. — A kormány a következő öt esztendőben külön eszközö­ket biztosít a műszaki fejlesz­tés infrastruktúrájának korszerű­sítésére — hangoztatta az OMFB elnöke. Tétényi Pál megállapította: a műszaki fejlődés gyorsításához elengedhetetlen, hogy hazánk erőteljesebben vegyen részt a nemzetközi tudományos és mű­szaki munkamegosztásban. A KGST-orszógok tudományos-mű­szaki fejlődésének 2000-ig szó­ló komplex programja nagy lehetőséget kínál a hatéko­nyabb együttműködéshez. Szót kapott: Lakatos László, (Győr-Sopron m., 4. vk.), a Győr-Sopron megyei pártbizott­ság első titkára; Molnár Fe­renc, (Szolnok m., 11. vk.), a Karcagi Városi Tanács elnöke; Tollár József (Zala m., 6. vk.), a Kanizsa Bútorgyár igazgatója; Fenyvesi Henrik (Somogy m., 7. vk.), a Balatonszárszói Vörös Csillag Mgtsz elnökhelyettese; Simon Péter (Tolna m., 9. vk.), a Paksi Atomerőmű Vállalat fő­osztályvezetője; Kovács András (Heves m., 10. vk.), a Selypi Cu­korgyár főmérnöke; Juhász Mi­hály (Budapest, 65. vk.), a Pa­píripari Vállalat vezérigazgató­ja; Szabóné Kakas Irén (Vas m., 8. vk.), a Bábolnai Mező- gazdasági Kombinát vasvári üzemének állatorvosa; Fehér Tibor (Veszprém m., 1. vk.), a Közlekedésgépészeti Szakközép- iskola és Gépgyártástechnikai Szerelőipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója; Berdár Bé­la (Pest m., 25. vk.), a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság fő­igazgatója; Kovács Mátyás (Komárom m., 4. vk.), az Orosz­lányi Szénbányák Pártbizottsá­gának titkára. Falu végi Lajos vita­összefoglalója Mivel több képviselő nem jelentkezett hozzászólásra, Fa­luvégi Lajos miniszterelnök-he­lyettes kapott szót, hogy össze­foglalja a kétnapos vitában el­hangzottakat. A kormány nevében köszöne­tét mondott a tartalmas és fe­lelős vitáért, a tervezők nevé­ben az elismerő szavakért. Megállapította, hogy a tör­vényjavaslat a vitában egyet­értést és támogatást kapott. Az elhangzott észrevételek, meg­jegyzések két kérdés körül cso­portosultak. Az egyik, hogy a tervjavaslat nem tud az embe­rek minden igényének olyan mértékben megfelelni, ahogy azt elvárják. A másik: vajon minden területen rendelkezésre állnak-e majd a nagy felada­tok megoldásához, a kibonta­kozáshoz szükséges eszközök. E két figyelemfelhívást indo­koltnak tartjuk — mondotta —, ezek kifejezik a társadalom növekvő önismeretét, a széle­sedő demokratizmust, és a kö­zös ügyekért érzett felelőssé­get is. A következő időszak fel­adatainak megoldása során erősíteni fogjuk a tervezés tár­sadalmi érzékenységét és a na­gyobb teljesítményekre késztető eszközöket. A társadalmi vá­rakozásokhoz csak oly módon tudunk jobban közelíteni, ha az a teljesítményeken alapul. A kibontakozást nem lehet, de nem is akarjuk másra építeni. Ez a terv kulcskérdése. A vita megerősítette, hogy a tervjavaslat összhangban van a XIII. kongresszus határozatai­val és a kormány ötéves mun­kaprogramjával. A tervjavasla­tot úgy minősítette, hogy az szorgalmas munkán alapuló előrehaladást tesz lehetővé. A tervjavaslatról legtöbbször el­hangzott jelző az volt — mon­dotta —. hogy: reális. Ha vé­giggondoljuk, hogy az elmúlt években milyen feladatokkal birkóztunk meg, s végül is ho­va jutottunk, ez a jelző igaz és vállalható. A mai körülmé­nyeink között inkább erényt, mint bátortalanságot tükröz. Javítani az ipar versenyképességét A továbbiakban a miniszter­elnök-helyettes elmondta: a vi­tában nagyon jól érzékelték, hogy a fő követelmény az ipar versenyképességének javítása. De az az ellentmondás is fel­színre került, hogy miközben a vállalatok nagyobb mozgás­teret kívánnak, és a kormány­zat ennek feltételeit szeretné is megteremteni, addig itt is szó­ba hoztak néhány olyan ága­zatot, amelynek a rendbetéte­léhez sok pénz kell. A felszólalók szóvá tették a foglalkoztatás és a keresetsza­bályozás ügyét. A kormány is úgy látja, hogy a hatékony foglalkoztatásban még sok ten­nivaló van, ezért az első ne­gyedévben áttekinti az idevágó kérdéseket. Faluvégi Lajos válaszában részletesen kitért a szénbányá­szat és a kohászat kérdéseire. Az energetika ügyeit a terv ösz- szefüggésrendszere megfelelő­képp elrendezi. Nagy elismeréssel szólt a szénbányászok helytállásáról az ország energiaellátásában. Saj­nos, ' a VI, ötéves terv szénter­melési előirányzatait különféle okok miatt így sem sikerült tel­jesíteni. — Megvizsgáljuk — mondot­ta —, milyen racionalizálási le­hetőségek vannak még a mű­szaki fejlesztésben, hogy szer­vezettebben, kevesebb teher vállalásával lehessen majd a feladatokat teljesíteni. Faluvégi Lajos a hozzászó­lásokra reagálva elmondta, hogy a kormány foglalkozik a biomassza energetikai felhasz­nálásával. A mezőgazdaságról szólva hangsúlyozta, hogy elsőrendű feladat a hatékonyság növelése. Ez az üzemek egy részénél már megtörtént. — A következő időszakban figyelemmel kísérjük az állat- tenyésztést segítő intézkedése­ket, hogy fenntartsuk a terme­lési kedvet — mondotta —, foglalkcyunk a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek hely­zetének javításával is. Falu';égi Lajos válaszában egyetértett azzal, hogy a taná­csok költségvetésében a közok­tatás nagyobb figyelmet kapjon. Befejezésül a kormány nevé­ben elfogadta a törvénymódosí­tó javaslatokat, és kérte a kép­viselőket, hogy a beterjesztett tervjavaslatot ezekkel kiegészít­ve emelje törvényerőre. Határozathozatal következett. Az Országgyűlés — a terv- és költségvetési bizottság által előterjesztett, valamint a vitá­ban elhangzott módosításokkal — a népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részletei­ben egyhangúlag elfogadta. Hetényi István: Teljesíthető követelmények Hetényi István pénzügyminisz­ter expozéját tartja (Telefotó - MTI - KS - DN) Ezután a napirend szerint Hetényi István pénzügyminisz­ter terjesztette elő az 1986. évi költségvetésről és a tanácsok 1986—90. évi pénzügyi tervéről szóló törvényjavaslatot. Elöljáróban kiemelte: az 1986. évi költségvetés összeállítása­kor az iránytű a most elfoga­dott hetedik ötéves terv fejlő­dési irányvonala volt. — Igen sok kiemelkedő rész- eredmény ellenére ebben az évben nem minden gazdasági célunkat értük el. A termelés és a nemzeti jövedelem növekedé­se elmarad a tervezett ütemtől, a külkereskedelmi mérleg aktí­vuma a szándékoltnál kisebb lesz. Ezért elengedhetetlen, hogy 1986-ra az idei folyama­tokban tapasztalt kedvezőtlen vonásokat kiküszöböljük, mert ez feltétele annak is, hogy a hetedik ötéves terv megvaló­suljon. Az idei terv végrehajtásának kedvezőtlen vonásai mellett igen tiszteletreméltó és megőr­zendő eredményeit is hangsú­lyozni kell. fizetőképességünket ez évben is fenntartottuk. Nőtt a feldolgozóipari export nagy­sága. A lakosság reáljövedelme, fogyasztása a terv szerint ala­kul. A kormány igazított a szabá­lyozókon, részben évközben, részben pedig jövő évi hatály- lyal. Reméljük, hogy ezeknek a módosításoknak szintén kedve­ző hatásuk lesz; köztük a kuko­ricatermelés vagy egyes állat­tenyésztési ágazatok fokozott ösztönzésének. A gondok egy másik részének megoldása raj­tunk, mindnyájunk további munkáján múlik. A hatékonyság javulása, a piaci igényekhez való alkalmazkodás, illetve en­nek javítása kemény, fegyelme­zett munkát követel, és elsősor­ban tőlünk függ, hogy e téren elérjük-e ezt a változást, amely a termelés és a hatékonyság dinamikus fejlődését már 1986- ban — s remélem, jövőre is mielőbb — megalapozza. A jövő évi költségvetés a tervnek arra az elgondolására épül, hogy képesek vagyunk olyan teljesítménynövelésre, amely megalapozza a fogyasz­tás emelkedését, elkerülhetővé teszi a beruházások mérséklé­sét, és tovább szilárdítja a kül­ső és belső gazdasági egyen­súlyt. Az ipari termelés 2—2,5 szá­zalékos, az építőipari termelés 1 százalékos, a mezőgazdasági termelés 3—3,5 százalékos nö­vekedésével számolunk. Ha a hatékonyság megfelelően ala­kul, akkor ezek nyomán a nem­zeti jövedelem 2,3—2,7 száza­lékkal emelkedik. Mindez fedezetet nyújt a fo­gyasztás körülbelül 1 százalé­kos emelésére és a külföldi adósságállomány további csök­kentésére. Lehetőséget teremt a reálbérszínvonal megőrzésére és a szociális-kulturális körül­mények további javítására. De e magas mérce elérésének kul­csa a termelés nemzetközi ver­senyképességének javítása és ilyen irányú szerkezeti átalaku­lás folytatódása — remélhető­leg az eddiginél gyorsabb ütem­ben. Ennek mindenekelőtt az ex­portképesség javulásában kell kifejezésre jutnia. Ezt az irány­zatot igyekszik erősíteni a sza­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents