Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)

1985-12-14 / 342. szám

Új épületben a TIT pécsi nyelviskolája Tovább javultak a nyelv- tanulás feltételei Baranyá­ban, a pécsi Felsőmalom ut­cában november végén át­adott épülettel. A Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­lat nyelviskolája és Pécs vá­rosi szervezetének irodái kaptak helyet a szépen rend­behozott egykori Piacsek- házban. Nyolc kisebb terem­ben, egy, megfelelő techni­kával is felszerelt nyelvi la boratóriumban és egy na­gyobb előadóban járhatnak angol, francia, német, olasz, orosz, szerbhorvát és spanyol órákra a TIT központi nyelv­iskoláin résztvevők. Itt kap­nak helyet a városi szerve­zetnek a megye üzemeivel közösen szervezett felnőttok­tatási formái s a szakmai tan­folyamokra, továbbképzések­re járók többsége is. Egv he­lyen, a nyelv elsajátításának hatékonyságát különösen se­gítő kiscsoportokban folyhat az oktatás. Ideális környezet több mint ezer hallgatónak A tervek között: videoklub, tolmácsközvetítés, fordítószolgálat A kétszintes épület ideális helyszín. A termeket egyedi kivi­telezésű, mélybarna faasztalok­kal rendezték be. Köralakú neoncsőrendszer világít. A nyel­vi laborban fülhalllgatók és más technikai eszközök segítsé­gével, például önálló tanulások alkalmával egyenként is foglal­kozhat a tanár a hallgatókkal. A nagyterem 60 személyes, kü­lönféle rendezvényekre igénybe­vehető. Hétvégeken és napköz­ben bárki bérelheti. Vetítésre, akusztikája miatt kisebb művé­szeti előadások megtartására is alkalmas. A Felsőmalom, utcai épület belső tere 600 négyzet- méter, a Líceum utca felé vár­fallal is övezett, szép, zárt ud­varrész is tartozik hozzá. A nem is oly rég még romos állapot­ban lévő ház felújítását, kivite­lezését a Lakásépítő Mérnöki Iroda Gazdasági Munkaközös­ség végezte, Ráskai Ferenc (Ba- ranyaterv) tervei alapján, a belsőépítészeti munkák Uher- kovich Ágnes elképzeléseit di­csérik. 2000 tanuló, 80 tanár A hét nyelvet a TIT szervezé­sében jelenleg több mint kétez­ren próbálják meg elsajátítani Angol és német nyelvoktatás folyik a nyelvi laboratóriumban Fotó Lauer Györgyi Baranyában: kezdő, középhala­dó és haladó szinten. Több for­mája létezik a nyelvtanfolya- moknkak. A központi szervezésű és az üzemekben tartott kurzu­sok között is van heti 1X2, 2X2 és 3X2 órás, igény sze­rint, mindhárom szinten. A nyelviskola arra törekszik, hogy az intenzivebb tanulási formá­kat támogassák, ehhez igazo­dik a tandíj is, ami 900 és 2500 forint körül van, gyakorlatilag tehát 12—15 forint óránként. Legnépszerűbb nyelvek az an­gol és a német, majd nagyobb űr után a francia következik. A tanulók ‘kétharmada kezdő, az összes tanfolyamon résztve­vők legalább harminc százaléka a tanulmányok ideje alatt le­morzsolódik. A nyelviskola mun­katársai abban bíznak, hogy a kiscsoportos oktatás bevezeté­sével is csökkenthető ez a szám. Rendszeresen szerveznek hathetes, intenzív nyelvvizsga­előkészítőket. A központi nyelv- tanfolyamokra járó mintegy 1200 ember 74, az üzemieken körülbelül 700 hallgató van 55, a megye városai által szerve­zettekre körülbelül 250 ember jár 13 csoportban. A hallgatók életkora és foglalkozása széles skálán mozog. A tanfolyamokon nyolcvan ta­nár oktat. Túlnyomó többségük főfoglalkozása mellett tanít a TIT-ben, heti hat óránál többet ritkán vállalnak. Óradíjaik 140 forintban maximáltak, de álta­lában kevesebbet kapnak a ta­nárok. Figyelembe véve felké­szülési idejüket is, az óradíj megfelelőnek mondható. A TIT, kérésre, hanganyagokat és ol­csóbb, központi tankönyveket is a tanárok és a hallgatók ren­delkezésére bocsát — vala­mennyi nyelvből. A TIT buda­pesti, Nyelvoktatási Igazgató­ságától érkeznek ezek az okta­tást segítő anyagok, de termé­szetesen más kiadású könyveket, segédanyagokat is használhat­nak a tanárok, pillanatnyilag korlátozás nélkül. Feltétlen kiemelendő, hogy több üzem és vállalat megta­lálja a lehetőséget arra, hogy a nyelveket tanulni vágyó mun­katársait, dolaozóit anyagilag is támogassa. Nyelvvizsga leté­telekor — a szinttől függő 5—15 százalékos nyelvpótlék meg­adása mellett - több helyen is visszatérítik a tanfolyami díja­kat és egyéb kedvezményeket is adnak. Á tervekről Új, tágasabb környezet — nagyobb lehetőségek. A nyelv­iskola ambiciózus munkatársai több figyelemreméltó, konkrét tervvel is megörvendeztettek. Az iskolához kötődő néhány tanár bevonásával szaktanácsadói rendszert kívánnak kialakítani. Ezek a szakemberek módszer­tanilag is segítenék társaik és a hallgatók munkáját, A közel­jövőben, néhány könyv alapján, a népszerűbb nyelvekből tan­menetet készítenek. Vissza kí­vánják állítani a leckekönyv- rendszert. Ezzel, úgy vélik, elér­hető lesz a hallgatók ellenőrzé­se és számonkérése. A tanfolya­mok végén a leckekönyvbe mi­nősítés kerülne. Az állami nyelvvizsgabizott­ság követelményeinek megfele­lő írásbeli és szóbeli házi nyelv­vizsgát szerveznek angol­ból és németből, első ízben december 20-án és január 3-án. A jelentkezőknek, akiket várnak, elsősorban azért hasznos ez, mert személyenként mindenkivel megbeszélik a tapasztalatokat, ki-ki lemérheti hol tart és en­nek megfelelően készülhet esetleg az állami nyelvvizsga letételére. A szabadidős proaramok el­következő színes kínálatából ki­emelhető Lomb Kató előadása 19-én 16.30-kor, valamint a ja­nuártól induló, beszélgetéssel egybekötött videoklub és az ugyancsak a jövő év elejétől tervezett fordító és tolmácskül­dő szolgáltatás. Bozsik L. Zenei krónika Gál Tamás bemutatkozó koncertje a Pécsi Szimfonikus Zenekar élén Furcsa, nem könnyen meg­okolható, mégis létező sajá­tossága a zenének, hogy ■— egy műsoron belül, egymás szomszédságában — egy el­hangzó mű nemcsak előrefelé teremt sajátos atmoszférát, hangulatot, (a későbbieknek, kimondva, kimondatlanul, rei- tett viszonyítási alapot adva), hanem fordítva is: amit utóbb hallunk, az az előbb elhang­zottak jellegét, értékét vissza­menőleg is megváltoztathatja. Ilyesféle történt pénteken, a Pécsi Szimfonikus Zenekar hangversenyén. Az együttes élén Gál Tamás, a zenekar vezető karnagya: Bieitner Ta­más mellett működő másik karmester (szándékosan nem. mondom: „másodkarmester") mutatkozott be. A fiatal muzsi­kus szünet előtt Beethoven Vili. (F-dúr) szimfóniáját, utána pedig Csajkovszkij V. (e-moll) szimfóniáját dirigálta — mind­kettőt határozott sikerrel. Az orosz zeneszerző művének tol­mácsolása azonban oly mér­tékben múlta felül az előbbit, hogy most már, utólag csak ezt fogadhatjuk el mércének. Ez kiválóan sikerült, de egy­ben felfedte a Vili. szimfónia gyenge pontjait. Egészséges, vérbő, életerős szimfóniát hallottunk — hiá­nyoztak azonban ebből az elő­adásból (még) a finomművű apróságok: a még világosabb és merészebb tagolás, a tága­sabb szélsőségek, a szelleme­sen „odaejtett" befejezések, lezárások. A kottaképhez tel­jesen igazodó megszólaltatás nem idézte fel eléggé a mű szellemét: azt a bonyolult ket­tősséget, amit maga Beetho­ven akart (le is írta!), ami ál­tal ez a remekmű az utolsó bécsi klasszikus szimfónia, de egyben búcsú is tőle: elisme­rő, átmentő és ironikusan meg­kérdőjelezett értelemben egy­aránt. A forték felé közeledő egyneműség, a meglepetés­szerző ,,más"-ságok felbukka­násainak sápadtsága, a ka­rakterek bátortalan megkü­lönböztetése nem idézte fel a beethoveni teljességet, ennél sokkal egysíkúbb volt. Termé­szetesen ez sem kevés. Olyan alapozás, amire később lehet építeni, arcnál is inkább, mert egy tehetséges, fiatal karmes­ternek a Szenéhez és az együt­teshez való újszerű, önálló el­képzelés igényével fellépő, s épp ezért nagyon rokonszenves viszonyának talaján bontakoz­hat ki. Ami csak igény volt eddig, csaknem teljesen sikerült vi­szont a Csajkovszkij-mű meg­szólaltatásában. Pontos, jól felépített, hangszinekben és dinamikában is árnyalt, hatá­sos előadás mutatta fel a mű és az együttes valamennyi eré­nyét. A III. tétel helyenként labilis, nem elég világos meg­szólaltatását egy egészen fel­szabadultan, nagyvonalúan megformált IV. tétel feledtet­te. A fiatal karmester bemu­tatkozása egészében kiválóan sikerült: a zenekart tavaszi nagy formája óta nem hallot­tam ilyen meggyőzően, oda- adóan muzsikálni. Varga János Hangverseny a JPTE Tanárképző Karán Igazi zenei csemegével, rit­kán hallható olasz-barokk mű­vekkel ismerkedhettek meg azok a pécsi zenekedvelők, akik december 4-én. este a Janus Pannonius Tudomány- egyetem Rákóczi úti aulájá­ban meghallgatták a Két Scarlatti cimmel rendezett hangversenyt. Herczeg Gyula professzor, a JPTE olasz tan­székének vezetője szervezte a koncertet; az alakulóban lévő tanszék feladata — egyebek között — olasz zene népszerű­sítése is. Apa és fia, Alessandro és Domenico Scarlatti műveiből Virágh László, a budapesti Ars Renata együttes vezetője válogatta a hangverseny mű­sorát. Alessandro Scarlatti: Cor mio című madrigálját lí­rai érzékenységgel szólaltatta meg a 1PTE női kamarakórusa Jobbágy Valér vezényletével. Az est további közreműkö­dői: Dobozy Borbála (csem­baló), tax Éva (ének) - az Ars Renata tagjai — és Kakuk Balázs (viola da gomba). A hangversenyen nagy sze­rep jutott a spanyolországi ho'ngversenykörútjáról- nemrég hazatért Dobozy Borbála csembalóművésznek. Fegyel­mezett, pontos, néhol virtuóz játékát megcsodálhattuk Do­menico Scarlatti egytételes csembalószonátáinak előadá­sában. Lax Éva Alessandro Scarlat­ti operáiból és kantátájából énekelt részleteket. Bensősé­ges alt hangja a kezdeti visz- szafogottság és mértéktartós után fokozatosan kiteljesedett, felszabadult. Kitűnő szöveg­éneklését a Speranze mié (re­ményeim) és a Spesso vibra (gyakran vibrál) kezdetű da­lokban érezhettük leginkább. Az olasz tanszék e művészet népszerűsítő nemes kezdemé­nyezésének — a mostani kis­számú hallgatóság ellenére. - reméljük, folytatása is lesz a közeljövőben. V. Törtely Zsuzsanna Horváth Olivér kiállítása a Pécsi Galériában Horváth Olivér azok közé a művészek közé tartozik, akik csendes, kitartó munkálkodá­sukkal vannak jelen a város művészeti életében. Most megnyílt kiállítása évtizedek termését mutatja be. A művész 1939-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, Kandó László osztályában. A biztos megélhetést kínáló rajztanári pólyát választotta. Először Barcsra került, ahol a környező táj szépségét köny- nyed akvarellekben örökítet­te meg. Tagja lett a Pécsi Képzőművészek és Műbará­tok Társaságának, s a szerve­zet csoportos kiállításain mu­tatkozott be a pécsi közön­ségnek. Rövid ideig < mintá­8. HÉTVÉGE zással is foglalkozott, a mű­vészi kifejezés vágya mindig új és új utakra terelte. Emellett pedagógiai tevé­kenysége is életművének fon­tos része. 1959 óta él Pécsett, s nyugdíjba vonulásáiq a Ta­nárképző Főiskola rajztan­székén dolgozott. Nyarait gyakran töltötte művésztelepeken, két ízben jutott el lengyelországi nem­zetközi alkotótelepre. 1969-től a tűzzománctechnika is fog­lalkoztatta, s némi kísérlete­zés után, a limoges-i dekora­tív eljárást választotta. Az 1978-as kecskeméti nemzetkö­zi tűzzománc-alkotótelepen való részvétele érdeklődését a murális témák felé terelte. Megvalósult tűzzománcfalak, cégérek és egy tűzzománc ivókút jelzik e téren elért eredményeit. A mostani kiállítás kataló­gusának előszavában Horváth Olivér így vall munkájáról: „Az egész életem egy kere­sés-kutatás volt. Csak belső késztetésből tudok festeni. Ha indulatom, feszültségeim van­nak, meg kell festenem és akkor kielégülök. Mindiq arra törekedtem, hogy ne másol­jak senkit, hanem az egyéni utamat járjam, méq akkor is.- ha buktatói vannak. Nem ta­gadom meq magamat. Olyan jeleket használok, amelyeket mindenki felismer. Ezeket a jeleket aztán a kompozíció törvényei szerint képpé for­málom. A geometrikus abszt­rakt képeket nyelvtani példák­nak tartom. Irodalmivá akkor válik valami, ha jó nyelvtani példákra épül és valami belső tartalma és mondanivalója is van." Az idézetből a művész há­rom alapvető törekvésére is következtethetünk, amelyeket jól alátámasztanak a kiállított művek. Az első a felismerhe­tőség, a leolvasható jelek kö­vetelménye. A második a geometrikus absztrakt formák­nak mint „nyelvi jeleknek” a használata, amely a harma­dik követelménnyel, a „belső tartalom és mondanivaló" követelményével együtt olyas­formán érvényesül, hoqy a geometrikus szerkezet vázán, mint valami szárítókötélen fi- tyeq az epikus tartalom. Leg­jobb munkáin sikerül harmo­nikus, síkszerű dekoratív for­mákká redukálnia a látvány gazdag szépségét. Munkás­ságában —_ nem utolsósorban a zománctechnika műfaji sa­játosságainak hatásaként — újabban ez a tendencia érvé­nyesül. Változásokban, kísér­letekben gazdag életműve egy folytonosan kereső, elé­gedetlen ember küzdelmének dokumentuma. Kovács Orsolya Horváth Olivér: Zomanckompozició

Next

/
Thumbnails
Contents