Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-14 / 342. szám
Negyed század a nyugat- és észak-dunántúli németség történetéből Reálisan, tényszerűen Megnövekedett érdeklődés a magyarországi németek története iránt A magyarországi németek legújabbkori történetéről több fontos tudományos mű jelent meg a hetvenes évek elejétől. A kutatómunka eredményeinek publikálása azonban csak a felszabadulás évéig terjed. — A németek kitelepítéséről például Balogh Sándor A népi demokratikus Magyarország külpolitikája c. kötetének egy fe-' jezetén kívül tudományos müvek nem jelentek meg házai kiadásban. S úgy tűnik, még nagyon sok időbe kerül, amíg a németség háborús szerepe és sorsának alakulása a felszabadulás utáni Magyarországon szélesebb körben is természetes része lesz a magyar történetírásnak. Bár ennek ügyében már tettünk egy-két fontos lépést. A téma ismert kutatója, dr. Fehér István, a pécsi tanárképző kar docense 1984 decemberében védte meg tudományos doktori disszertációját A magyarországi németek útja a Volksbundtól a kitelepítések lezárásáig (1938—1950) címmel. (A tudományos mű az Akadémiai Kiadó gondozásában fog megjelenni könyvalakban.) örvendetes, hogy nem sokkal ezt követően újabb kutató jelentkezett az Akadémia tudományos minősítő bizottságánál. Dr. Zielbauer György, a Szombathelyi Tanárképző Főiskola docense szeptember 27-én védte meg sikeresen Negyedszázad a nyugat- és észak-dunántúli németség történetéből (1924— 1949) című kandidátusi értekezését. Munkájában fehér foltok eltüntetésére vállalkozott a szerző, mivel a téma korábbi, átfogó feldolgozásai során nem került sor a térség helyi forrásainak felkutatására. Mindez a téma iránti fölélénkült érdeklődést és egyben a magyar történettudomány álláspontját is tükrözi: átfogóan feldolgozni és közreadni a magyarországi németség 1945 utáni történetét is, tisztázva ebben a folyamatban a hazai németség helyzetének s benne egy részük kitelepítésének alap- és részkérdéseit. Mindezzel természetesen —, ahogy az egyik opponens, Fehér István véleményében is olvashattam —, „nem a behegedt sebeket akarjuk föltépni, han em történelmi igazságot kell szolgáltatni, hiszen a magyarországi németek kitelepítését nemcsak egyéni tragédiák, hanem tömegméretekben ismétlődő igazságtalanságok is kísérték." •Se Zielbauer György Eleken, a 12 000 lakosú ' alföldi német nemzetiségi nagyközségben született 1929-ben. Szegeden végzett a Tanítóképző Intézetben, majd tanári képesítést szerezve szülőfaluja történetéből doktorált 1970-ben. Tanított Eleken, majd a szomszéd nagyközség, Kétegyháza álta- lá nos iskolájában igazgató húsz éven át. 1978 óta Szombathelyen, a főiskola történelmi tanszékén tanít: 1982-től főiskolai docens. Doktori érto- kazésének német ‘nemzetiségi témakörében folytatta kellő tárgyismerettel a történeti kutatómunkát, immár nyugat- és észak-dunántúli területeken; a kibővítés tehát önmagától kínálkozott. Munkája második felében Észak-, Nyugat-Dunán- túl németségének kitelepítésével, majd az 1946—48 közötti politikai viszonyok bemutatásával és a németek jogkorlátozásának megszüntetésétől (1950) a napjainkig terjedő időszakig nyújt bepillantást a magyar nemzetiségi politika fejlődésébe; a németség anyanyelvi és kulturális helyzetébe. — Kandidátusi dolgozatának tézisei szerint vizsgált területén az átlagoshoz képest igen erős volt a Volksbund-szervezet működése és hatása. A helyi szervezetek javarészt még 1942 előtt jöttek létre. Milyen okokból vajon? Dr. Zielbauer György — Ismert a szakirodalomban, hogy a külföldön élő német „népcsoportokkal” való foglalkozás feladatait egy SS-irányí- tás alatt létrehozott speciális Népi-német Közvetítőszerv (VoMi — Volksdeutsche Mittelstelle) végezte közvetlenül Himmler irányításával. A VoMi Ausztria bekebelezését követően (1938) átnyújtotta csápjait határainkon is és a Rajkától Szentgotthárdig terjedő sávban valamennyi német nemzetiség lakta faluban megtalálta a maga helyi informátorait, akik később a megalakuló Volksbund-szervezetek vezető személyiségei lettek. — A másik ok egyházi vonatkozású. Amíg a falvak katolikus lelkészei általában nem támogatták, sőt szembeszegültek a pángermán gondolat terjesztésével, addig az evangélikus lelkészek és tanítók jelentős része kifejezetten fogékonynak bizonyult a náci eszmék iránt. Kivétel persze mindkét részről adódott. — A Nyugaton megjelent kiadványok ismeretében ön kifejti, hogy a Magyarországról elmenekült vagy kitelepített volksbundisták természetesen nem vállalják a felelősséget tevékenységükért, hanem — a Volksbund és a maguk igazolására —- áthárítják azt a korabeli magyar politikára. — Több „vonal" érvényesül .. . Vannak teljesen apoli- tikus kiadványok, amelyek tudatosan elhallgatják a Volks- bundot, mint az ún. „Heimat- buch”-ok. Ilyen az én falumról is jelent meg. („Die Geschichte der Gemeinde Elek in Ungarn”. Weinheim, 1977.) Mások megemlítik a Volksbundot, de kommentár nélkül . . . Ilyen például az észak-somogyi svóbságról írott könyv is (dr. Anton Taffer- ner: Heimatbuch der Nord- Schomodei). Ismét mások a magyarországi németség egykori kulturális egyletei, a Volksbildungsverein és a Volksbund között elmossák a határokat, hirdetve, hogy az utóbbi egyenes folytatója volt az előbbinek. Hiszen „a németség alapvető jogaiért harcolt". A negyedik csoportba a Volksbund szerepét körömszakadtig védelmező kiadványok, újságcikkek szerzői tartoznak. De megtalálhatóak ma már olyan NSZK- beli történészek is, akik, mint például Paul Ginder, mértéktartóan és tudományos módszerekkel nyúlnak ehhez a témához, és fölhasználják Tilkovszky Lóránt, Balogh Sándor, Fehér István és Ormos Mária újabb munkáit is, átvéve adat- és tényanyagaik egy részét. Egyébként itt szeretném megjegyezni, hogy számomra mennyire megtisztelő volt az, hogy kandidátusi védésem elnöke és opponensei a téma három legjobb ismerője: Ormos Mária, Tilkovszky Lóránt és Fehér István voltak. — Alkotmányunk, 1949-ben törvénybe iktatta a nemzetiségiek egyenjogúságát. 1950-ben rendelet mondta ki a hazai németség jogkorlátozásának megszüntetését. Mi azonban, akik átéltük ezt az időszakot, jól tudjuk, hogy ez a valóságban akkortájt még általában papíron maradt. .. ön hogyan látja, mikortól kezdődött nemzetiségi politikánkban a ma is elismert normák érvényesítése a németséggel kapcsolatban? — Egyértelműen 1957 után. Jóllehet előtte is tettünk néhány fontos lépést. 1955-ben pl. megalakult a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége, s próbáltuk az anyanyelvi oktatást is itt-ott bevezetni, de ez óriási falba ütközött c német nemzetiség körében. Részben az elszenvedett traumák, részben különböző félelmek, görcsök és hasonlóságok következtében. Igazában 1957- től kezdett oldódni az idegenkedés, áttérve külsőségekben is a kétnyelvűségre; Kőszegen a gimnáziumban ekkortájt indult német tagozat; sok minden történt az oktatáspolitikában, a kultúra szélesebb köreiben. Azonban az országos átlagnál .sajnos itt sem jobb a helyzet: nagyok itt is az adósságok az anyanyelvi kultúra ápolása terén. A németet elég sokfelé tanulják, tanítjuk, de ez jó részben az idegenforgalom, a határközelség hatására általános igénnyé vált, s nem a német nemzetiségeink általános belső igénye még . . . — Megítélése szerint miért fontos német kisebbségünk történelmének eddig elhallgatott fejezeteit minél szélesebb körben megismertetnünk az egész magyar társadalommal, s különösképp a felnövekvő nemzedékekkel, amelyek jószerével nem vagy semmit nem tudnak szüleik, nagyszüleik elszenvedett évtizedeiről? — Történelemírásunk tartozik még ezzel a fejezettel . . . Szerintem nem lehet nyugodt az államalkotó nemzet addig, amíg szembe nem nézett mindezzel; amíg a tudomány objektívon, reálisan, tényszerűen és indulatoktól mentesen föl nem tárta mindazt, ami itt a sváb- sággal történt. A két világháború közötti helyzetből, a magyar politikai brientációkból következően a háború éveiben; s azt követően, a kollektív megtorlás jegyében. Mindenki tudja, hogy voltak a svábok között is bűnösök. De, hdgy nem minden sváb volt fasiszta; hogy nem minden volksbundis- ta volt meggyőződéses náci; vagy akadtak, akik egy idő után politikailag passzívakká váltak; s olyanok is, akik kezdettől szembehelyezkedtek a nemzeti szocialista eszmékkel és gyakorlattal, s emiatt állandó üldözésnek, zaklatásnak voltak kitéve — mindebben az elbíráláskor a határvonalakat nem húztuk meg. — Hanzmann Károly, soproni helytörténész gondolatával szólva: ,,A lelketlen propaganda, a guruló márka vámszedői sok embert megkótyagosiiot- tak... A soproni 6500 főből 500 megérdemelte a drákói szigort, 1000 főt kisebb büntetésre, vagyonelkobzásra kellett volna ítélni. Az 5000 fő viszont ártatlan, megtévesztett, azért lépett be a Volksbundba, mert kapott rézgálicot, műtrágyát, szőlőkarót, és drágábban vették meg tőle a mustot, bort, cefrét." Miként egyik opponensem, Fehér István is kifejtette: Hanzmann differenciálása általános elveket fogalmaz meg — az arányok országos viszonylatra is érvényesek ... S úgy gondolom, egyetérthetünk Tilkovszky Lóránt ugyancsak idézett véleményével: „Van-e elfogadható magyarázat arra, hogy a Volksbund által beszervezett vagy csak befolyásolt parasztok, munkások esetében a fasizmus maradványai körükben való felszámolásához miért nem lettek volna elégségesek, hasonlóképpen eredményesek a részben büntetőjogi, részben politikai felvilágosító, átnevelő eszközök; miért kellett itt szükségszerűen és elkerülhetetlenül a kitelepítés eszközéhez nyúlni? . . ." Mindezekre a kérdésekre a választ ma kell megfogalmaznunk. Történelmi igazságszolgáltatásként is... Wallinger Endre Kis kemencékben melegítik elő öntéshez az egybeöntött hidak fémanyagát Proksza László felvételei Korszerű technológiával dolgoznak a Fogtechnikai Laboratóriumban Fémre égetett porcelán Túl hosszú vállalási Idők Ideiglenes pótlás négy nap alatt Csúcsidő az április—Június és a december Egyetlen szolgáltatás művelői sem lehetnek annyira biztosak abban, hogy soha nem maradnak munka nélkül, mint a fogtechnikusok. Az emberek 80 százaléka előbb-utóbb valamilyen fogpótlásra szorul, legyen az akár csak egy korona. Sajnos, a fogromlási statisztika azt mutatja, hogy nemcsak egy- egy koronára, hanem egyre inkább komolyabb pótlásokra kell rászánnia magát az embernek. A Fogtechnikai Vállalat pécsi laboratóriuma 1982-ben költözött új épületébe. Akkor az ország legkorszerűbb fogtechnikai laboratóriumának számítolt, és ezt az elsőséget azóta is tartja. Az új épület birtokbavétele után a létszámot csaknem megkétszerezték, most nyolcvanon dolgoznak, közülük 54 fogtechnikus. A megyén belül 120 megrendelőjük van, valamint Tolna és Somogy megye speciális igényeit is kielégítik. Naponta több száz munka érkezik, az idei év árbevétele 13 millió forint körül lesz. A laboratóriumban a legkülönbözőbb fogpótlási munkákat végzik. Egyszerű koronától a kisebb-nagyobb hidak, teljes fogsorok elkészítéséig. Jelenleg a legújabb, legkorszerűbb fogpótlás a fémre égetett porcelán. A laboratóriumban, ahol ezt készítik, hatan dolgoznak. Az előzőleg elkészített sablon alapján kiöntött fémformára vékony ecsettel viszik fel a még képlékeny porcelán masszát. Mindezt pedig úgy, hogy egyrészt tökéletesen utánozza az eredeti fogat, másrészt, hogy pontosan illeszkedjék a sablonba, illetve később a szájba, se vékonyabb, se vastagabb réteg ne kerüljön rá, mint amennyi kell. A massza felvitele után a fogakat elektromos égető kemencében égetik ki, ekkor nyerik el végső alakjukat. A fémre égetett porcelán fogpótlással a Fogtechnikai Vállalat pécsi laboratóriuma 1983-ban kezdett próbálkozni. Am akkor még a fogorvosok is, a betegek is — mivel nem ismerték — idegenkedtek tőle. Most állításuk szerint világszínvonalú a munkájuk, és egyre többen igénylik. Az idén a porcelánrendelés háromszorosa az előző évinek. Igaz, jóval drágább a hagyományosnál, de jelenleg a legesztétikusabb és a legtartósabb fogpótlás. A porcelán technológiával azonban csak rögzített fogpótlások készülnek. A kivehető, akár részleges, akár teljes protézis készítésénél is van újdonság. Ennél a hagyományos műanyag szájpadlás helyett vékony fémlemezre kerülnek a fogak. A fémlemezek kisebb helyet foglalnak el a szájban, pontosabban illeszkednek, tö- résbiztosabbak. A fogpótlás technikája együtt fejlődik a fogászati orvostudománnyal. Ma már tudnak olyan kivehető részleges pótlást készíteni, amely rejtett kapcsolással illeszkedik a meglévő fogakhoz (a hagyományosnál ez a fémkapocs látható). Természetesen, az új technológiák mellett valameny- nyi hagyományos és olcsó pótlást is elvégzik. A pécsi fogtechnikai laboratóriumban magas színvonalon dolgoznak, kritika a munkák elkészítésének határideje miatt éri őket. Sokan panaszolják, hogy a maszek fogtechnikusok vállalási idejének a duplájára van szükségük. Akinek pedig hiányzik a foga, annak nem mindegy, hogy két- vagy csak négy-öt hét múlya készül el a pótlása. A késések okáról a laboratórium vezetője, Kiss Árpád a következőket mondta: — Az egyes pótlások elkészítési ideje rendkívül különböző. Van, amelyik tíz munkanap alatt elkészül. Vannak azonban olyan pótlások, amelyek elkészítése lényegesen hosszabb időt vesz igénybe. Az előírt technológiai időket be kell tartani, és van olyan például, amelyiknek négy-öt különböző elkészítési fázisa van és minden egyes fázis után vissza kell vinni a rendelőbe próbálni. A szállítás ugyancsak növeli a határidőt, vagy ha a beteg a próbára nem jelenik meg a megbeszélt időben. — Rendkívül változó az is, hogy az év egyes időszakaiban milyen határidővel tudunk dolgozni, Október-novemberben például tíznapos határidővel vállaltuk az egyszerű munkákat, a tavasz és nyár eleje peKészülnek a gipszminták dig olyan zsúfolt volt, hogy bizony csúsztunk ... A megrendelés rendkívül hullámzó, és ez nemcsak a lakosságnak nem jó, akiknek sokat kell várni, hanem a vállalatnak sem. A csúcsidőben nem győzzük, a munkahiányos időben pedig nem tudunk munkát adni a dolgozóinknak. Ök pedig teljesítmény után kapják a fizetést. Próbálkoztunk gmk szervezésével, nem vált be. A csúcsidőben a pótlásnak a rendelőben és a fogtechnikai laboratóriumban eltöltött ideje 5—6 hét is lehet, a munkahiányos időben ez a felére csökkenhet. Általában csúcsidőnek számít az április, május, június és a december, holt idő az ősz és a karácsony utáni hónapok. A laboratórium vezetője elmondta, sokat segítene nekik, ha a késés miatti panaszok konkrétak lennének, pontosan jeleznék, mikor milyen beadott pótlás reklamálásáról van szó, ez esetben utána tudnak nézni, hol akadt el és esetleg segíteni tudnak. Érthető, hogy türelmetlen a beteg, akinek huzamosabb ideig hiányzik a foga. Az átmeneti időszakot akarják elviselhetővé tenni, és az idei évtől ideiglenes pótlásokat készítenek annak, aki ezt igényli. Ez négy nap alatt elkészül. Sarok Zsuzsa HÉTVÉGE 7.
