Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-14 / 342. szám
Szénrakodás a komlói Tüzép telepén Megjött a szeri! A kora reggeli szürkületben, egymást követve gördülnek ki a szénnel megrakott teherautók a pécsi Tüzép kapuján. Szombat van, de az 1-es telepen akkora a forgalom, akár egy átlagos hétköznapon. Mindenki bent van, mindenki dolgozik, a fuvarozók például kommunista műszakot tartanak. A hét közepén megjött a szén, majdnem negyven vagon jó minőségű fűtőanyag. Nagy része kupacokban hever a földön, a többit viszont egyenesen kocsikra rakják. A tengelyig érő sárban, a koszos, fekete latyakban autók forgolódnak, nyögnek, fuldokolnak Az egész telep valami fantasztikus tájra hasonlít, ahol a nagy kuszaságban csak a bennfentesek tudják, mi, hol található. Teveli Lajos három tonnás járművén manőverezünk a szénrakások között. Két tócsát kikerülünk, a harmadiknál azonban nincs mentség, bele kell menni. A fuvarcédulán borsodi darabos szén szerepel, húsz mázsát viszünk. A markolónak ez csak pár harapás, a rakodás máris kész, jöhet a mérlegelés. A portán leadjuk a kapujegyet, mehetünk.- Huszonhat éve dolgozom a Volánnál, ebből 22 éve állandóan szenet szállítok — meséli útközben Teveli Lajos. - Számomra majdnem minden ház ismerős, nincs olyan utca Pécsett, amelyikben ne jártam volna. Jönnek is hozzám a Hátatok: „Lajos bácsi ezt, vagy azt az utcát hol találom, merre menjek?"- Tud mindig válaszolni?- Ember legyen a talpán, aki az útfelbontások miatt könnyen eligazodik. Gyakran előfordul, hogy ahol tegnap még semmi sem volt, ma már gödör tátong. A megrendelő meg hiába várja a tüzelőt, sokszor félórákat bolyongunk, mire megtaláljuk a jó utat. Most azonban szerencsénk van, minden komplikáció nélkül eljutottunk a Nyárfa utcába, ahol Balatonyi Gyuláék várják a tüzelőt. Egy gombnyomás és a szén máris ott hever a kapu előtt. Talán elég lesz karácsonyig, amíg a gázt be nem kötik. Következő utunk a Katona József utcába visz. Az út száraz, a meredek lejtőn az autó az udvarba manőverez. A rakomány 40 mázsa fekete szén.- „De jó hogy jöttek" — fogad bennünket Müller István -, már csak egy mázsányi volt a pincében. Négyszer álltunk sorba a befizetésnél, most azonban gyorsan hozták. Újabb fuvarért jelentkezünk a telepen. Közben a kora reggelből jócskán délelőtt lett, de a forgalom nem csitul. Sőt, feltűnik néhány maszek és pótkocsis teherautó. A magánfuvarozók építőanyagot szállítanak, a szerelvények pedig kokszot, brikettet a közületeknek.- Aki csak teheti, dolgozik a hét végén - tájékoztat Bognár András, a Pannon Volán Tüzép csoportjának forgalmi vezetője. - Havonta 180-200 órát kell mindenkinek teljesítenie. Általában úgy dolgozunk, hogy legalább egy szabadnap jusson vasárnapra is. Legtöbben mégis inkább hétközben pihennek, hiszen a szombat-vasárnapi műszakért 50 és 100 százalékos bért fizetünk.- Hogyan szervezik a szállítást?- A Tüzép sorolja a megrendeléseket. A helyi, a vidéki és a közületi igényeket a beérkezett mennyiség alapján elégítjük ki. Ha kevés a jármű, a központtól kérünk, Így aztán bármennyit elviszünk, csak legyen. Ma például 341 tétel pontosabban 687 tonna szén vár kiszállításra. Mivel hét közben sok érkezett, a fuvarokat a befizetés után 2-4 nappal már teljesítjük. Szombaton több mint húsz gépkocsink dolgozik. Vannak köztük Aviák, ZIL-ek, Skodák, fixplatósak, billencsek. A központbál 14 autót küldtek. Az ökölbe szorított kéz 1C mázsa szén jele. A gépkezelők értik a mutogatást a hatalmas acélpofák annyiszor harapnak a fekete anyagba, amennyit a magasba lendülő kéz mutat. Sőt, Teveli Lajosnak arra is van gondja, hogy a szénkupacok 'közül mindig a legszebbet válassza.- Többnyire mindenki diót, vagy mogyorót vásárol, a gyenge szeneket a pécsiek nem kedvelik. A tavalyi tél megtanította az embereket, hogy a fűtésre készülni kell. Néhányon talán egy kicsit többet is tartalékoltak a kelleténél. Korábban ilyen nem volt, a tüzelőért nem kellett sorba állni, mindig lehetett kapni ilyen vagy olyan tüzelőt, de most a vágott tűzifa is kevés. A szombati szállítmányokat örömmel fogadják, legtöbb helyen nem is számítottak rá, hogy ezen a napon kapnak szenet. A pincékben, szeneskamrákban mindenütt fogytán a készlet. Eilenden Kovács lózselék már a törmeléket is összesöpörték.- Tavaly, vagy tavalyelőtt nagyon poros szenet hoztak - emlékezik Rózsi néni. — Ez most nagyon szép, csak későn jött. A lányom már 11-én befizetett, most meg november 23-a van. Nem is tudom, mi lett volna velünk, ha ma nem kapjuk meg. Pellérden seregnyi új ház között akadunk Kolut Istvánék otthonára. Épp a központi fűtést szerelik, a szén itt is jókor érkezik. — Nem is tudom, hányszor próbáltuk befizetni. Nézze meg, majdnem 5000 forint ez a kis kupac — mutat a szénhalomra Kolut István. - Ráadásul ez olyan nagy kalóriájú fűtőanyag, amihez keverőszén is kellene, arra meg nem fogad el befizetést a Tüzép. Szerencsére van időnk, talán mire a radiátorokat felszereljük, ez a gondunk is megoldódik. Tizenegy óra után már csak a Volán autói mozognak a Tüzép-telepen. Becsukták a kaput, és aki nélkülözhető, hazafelé készülődik. A mai műszak délután ketőig tart. Teveli Lajos és társai addig még tesznek néhány fordulót, sőt, ha marad elegendő, vasárnap és a következő hétvégeken is szállítják a szenet. Ferenci Demeter Korszerűbb megoldások — biztonságos áramellátás Folytatódik a közvilágítás jr rekonstrukciója Ujmecsekalján Felújítják az elavult földkábeleket, kicserélik a kandelábereket, decemben végéig újabb területek korszerűsítésével végeznek a DÉDÁSZ szakemberei. Az újmecsekaljai köz- világítás rekonstrukciója jövőre tovább folytatódik, sőt valószínűleg nemcsak a VII. ötéves terv ideje alatt, hanem az utána következő esztendőkben is lesznek még munkák. A nagyszabású vállalkozás szükségessége még a VI. ötéves terv elején felmerült. A városrész építésekor lefektetett kábelek ugyanis meglehetősen gyenge minőségűek voltak. Az akkortájt gyártott kátránypapír bevonatú vezetékek a föld alatt nemigen bírták a megterhelést. Az eső, a csapadék számos ponton okozott kárt bennük, elöregedtek, a szigetelésük leromlott. A környékbeliek gyakran tapasztalták, hogy műszaki hiba miatt egy-egy terület sötétségbe borult. 6. HÉTVÉGE Az egész városrész felújítását, korszerűsítését nem tudják egyszerre megoldani, ezért a feladatokat szakaszolták. A mintegy nyolc évig tartó munkálatok mai áron 60—70 millió forintba kerülnek. A költségek nagy részét az Áramszolgáltató Vállalat biztosítja, de a megvalósítást a tanács is segíti pénzeszközeivel. A feladat nem kevesebb mint közel 80 kilométer hosszú kábel cseréje, amivel együtt számos régi kandeláber helyett is újat kell felszerelni. Természetesen a rekonstrukció során — ott ahol szükséges — elvégzik az egyéb javításokat, pótlásokat is. Fontos szempont például, hogy a közvilágítást biztosító vezetékekkel együtt a földbe kerüljenek azok a kisfeszültségű kábelek is, amelyek a háztartások áramellátását biztosítják. A tervszerűen folyó munkálatokra eddig több mint 12 millió forintot fordított a DÉDÁSZ. Rostás Zoltán, a pécsi üzem- mérnökség vezetője elmondotta, hogy az Építők útja déli oldalán — a Tüzér utcai felüljárótól a postáig — karácsonyig földbe kerül az új kábel. Ha az időjárás engedi, a Mecsek Áruház mögött, a Körösi Csorna Sándor utca és a 39-es dandár út által határolt területen is megoldják a kábelek, valamint a lámpaoszlopok cseréjét. A munkálatok időtartamára hosszabb-rövidebb áramszünetekkel lehet számolni, ez azonban — mint Varga János helyettes üzemigazgatótól megtudtuk — nem fog ellátási zavart okozni. A vezetékek üzembe helyezését követő helyreállítás viszont késik, az alvállalkozók csak jövőre vállalták a parkosítást. A közvilágítás korszerűsítésével párhuzamosan a közlekedésbiztonságot segítő megoldásokat is terveznek: a Mecsek Áruház és a mellette lévő posta előtt még az idén üzembe helyezik azokat a nátriumlámpákat, amelyek a gyalogátkelőhelyeket világítják meg. Az uránvárosi munkálatok kivitelezői a szigetvári hálózat- szerelési osztály és a pécs- nyugati kirendeltség szakemberei. Feladatukat a vállalat vezetőinek értékelése szerint kiválóan végzik, munkájukra panasz nem érkezett és a határidőket is tartják. F. D. Korunk kérdései Hz üj vezetők és a csúcstechnológia Beszélgetés V. G. Szkrjabin szovjet miniszterhelyettessel Alig múlik el olyan hét, olykor nap, hogy ne érkeznének hírek fontos személyi változásokról a Szovjetunióból. Mindez érthetően felkelti a magyar újságolvasók figyelmét. S hasonlóképp nagy érdeklődést kelt az a tény is, milyen nyomatékosan szólnak a szovjet pártdokumentumokban a csúcstechnika, csúcstechnológia kifejlesztésének, illetve alkalmazásának meggyorsításáról. Ezért sok magyar újságolvasó teszi fel önmagában a kérdést: vajon nincs-e összefüggés a két jelenség, mármint az új vezetők kinevezése, valamint a gazdasági fejlődés dinamizálására irányuló erőfeszítések között? Moszkvában járva ilyen és hasonló kérdésekről érdeklődtünk Vaszilij Georgijevics Szkrjabin szerszámgépipari, szerszámipari miniszterhelyettestől. — A magyar ember számára kissé szokatlanul hangzik a minisztériumuk neve. Talán azért is, mert nálunk, Magyarországon egyetlen ipari minisztérium van csupán. Ezért kérjük: mutassa be a tárcájukat! — Lehet, hogy elfogultnak tart kissé, de úgy vélem, a mi iparágunk kulcsszerepet tölt be a jövő megalapozásában. Végtére is mindenekelőtt a szerszámgépipar fejlődésétől függ az ipar fejlődése, az ipar viszont az egész népgazdaság helyzetét meghatározza. De hogy ne hangozzék elvontan, amit mondok: most, az 1985 végéig tartó XI. ötéves tervben több mint 780 ezer szerszámgépet kap főiünk a szovjet ipar. Ehhez kell számítani még mintegy 50 ezer programvezérlésű szerszámgépet, s további 200 ezer darab kovácsoló-, sajtológépet. Ami a jövőt, vagyis az 1986-ban kezdődő XII. ötéves tervet illeti, mi felelünk a szovjet ipar automatizálásáért, és elektronizálásáért, a robottechnika, mikroprocesszorok széles körű elterjesztéséért. Ezért a szerszámipar korszerűsítése sokkal mélyrehatóbb és átfogóbb jellegű, mint jó néhány más iparágé. Hogy mást ne mondjak: a moszkvai Krasz- nij Proletár Művek például 1985 szeptemberében megszüntette a hagyományos esztergagépek gyártását, s áttért a programvezérlésű, illetve félautomata-automata szerszámgépek előállítására. — Ha megengedi, mi is áttérnénk a gépekről az emberek világára! Az elmúlt hónapokban sok személyi változás ment végbe az SZKP, illetve a szovjet kormány vezetésében. Az önök tárcájára, iparágára is kiterjednek e mozgások, s ha igen, mi rejlik mögöttük? Csak a fiatalítás szándéka, vagy még más is? — A mi iparágunkban is sok új arcot látni az igazgatók, illetve más, magas állású vezetők körében. S valóban a fiatalítás az egyik legfőbb szándékunk. Az új és növekvő tennivalók friss erőket kívánnak! De, — ahogy párt- és kormányszinten is láttuk — nemcsak fiatalabbakat találni az új vezetők között, hiszen ez közhely — a naptári meg biológiai életkor nem azonos fogalmak. Vétek volna megválni azoktól, akik 60 éves koruk táján is megőrizték nyitottságukat és dinamizmusukat. — Nem egy olyan gazdasági vezetőt találni Magyarországon, aki idáig kitűnően • helytállt, ám szemmel lát- j ható, hogy a jövőben ezt t nem tudná megtenni. Nyilván, az ilyen igazgatók, helyettesek számára meg kell teremteni a tisztességes visz- szavonulás \ lehetőségét, ami j nálunk még nem mindig sikerül. A Szovjetunióban, az önök iparágában nincsenek ilyen gondok? — Miért ne lennének! Ezért nagyon vigyázunk arra. hogy ha a régi vezető még nem. nyugdíjazható, ha egykét fokkal lejjebb kell „tenni", akkor olyan helyre, beosztásba nevezzük ki. ahol kamatoztatni tudja a képességeit, s ez számára, meg a társadalom számára is legyen nyilvánvaló, illetve meggyőző. — Az emberek után ismét j visszatérnénk a csúcstechni- \ ka, csúcstechnológia kilej- I lesztésének, illetve alkalmazásának ' meggyorsítására! Ismeretes, hogy igen hangsúlyozottan szól erről az SZKP programtervezete, illetve a szovjet népgazdaság távlati fejlesztésének koncepciója — nyomatékosabban, mint bármikor korábban. Hogyan, milyen eszközökkel, ösztönzőkkel kivánják elérni ezt a nagy célt? — Az egyik legfőbb eszközünk: a szocialista gazdasági integráció további kibontakozása. Hogy egészen világos legyen, mire gondolok: Magyarországon, Bulgáriában meg más KGST-or- szágokban is vannak olyan profilú gyárak, mint például a mi Krasznij .Proletárunk. Meggyőződésem: a szakosodás kibontakoztatása, a fejlődés meggyorsítása megkívánja, hogy közvetlen munkakapcsolat alakuljon ki e gyárak között. — Nem szól bele ebbe a minisztérium? — Úgy gondolkodunk: a minisztérium csak akkor szóljon bele a gyár dolgába, ha a vállalatnak valamilyen ok miatt rosszul áll a szénája. Ha nincs ilyen gond — ne okvetetlenkedjünk. Hagyjuk őket dolgozni, beszéljék meg ők a magyarokkal, bolgárokkal meg a többi KGST-tag- országgal, hogy ki, mit csinál. Elvégre ők tudják a legjobban ! — Utolsó kérdésünk: elé- I gedett-e a magyar—szovjet szerszámipari együttműkö- \ déssel? — Nem vagyok vele elégedett. Magától értetődik, nem a kölcsönös áruforgalom növekedésének dinamikája i ellen van kifogásom, mert az nagyon látványos: 1971—75 között még csak 28 millió, 1981—85 között már 161 millió rubelre rúgott ez az ősz- szeg, s 1986—90 időszakában pedig 267 milliós tételre számítunk. Ez igazán szép fejlődés. De inkább a dolgok mennyiségi oldatát tükrözi, mint a minőségit. Nemcsak szovjet, hanem magyar szerszámgépipari üzemekben is megfordultam, így meggyőződtem arról, hogy az együttműködésben rejlő lehetőségek még távolról sincsenek kihasználva. Vagyis megint arra térek vissza, hogy nem elég intenzív, gyümölcsöző még a kapcsolat a két ország gyárai, szakemberei között. Márpedig enélkül nem lehet meggyorsítani a sokat emlegetett csúcstechnológia térhódítását — mondotta befejezésül V. G. Szkrjabin miniszterhelyettes. Magyar László
