Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-07 / 306. szám
1985. november 7., csütörtök Dunantmi llaplo 5 Négven a huszonnégy tagú Elektron brigádból a mérőben: Cser Valér, Pfeiffer Tiborné, Melegh Gábor és Wolf Péter. A jó minőségű termék - presztízskérdés A Mechlaber Elektron brigádja A legnagyobb szakmai siker Az olimpiai magnók 1980-ban Magyar—szovjet együttműködés Megújul az ércdúsító üzem Ugyanannyi ércből több fémet nyernek ki A hetedik ötéves tervidőszakban folytatódik a beruházás Fotók: Erb János A Mechlabor pécsi gyáregységénél az Elektron szocialista brigád a jók között is az egyik legjobb. — Néha előfordul, hogy a folyamatos termelést szerszámgond, anyaghiány hátráltatja, vagy lerobban egy-egy fontosabb gépünk, de a határidőt ezekkel együtt és ezek ellenére som lehet halogatni. Az esetleges belső csúszásokat a gyártássorozat végén tevékenykedő Elektron szocialista brigád hozza be, ilyenkor már szinte minden rajtuk múlik —, mondja Keresztes József. a gyáregység főmérnöke. — A brigád tagjai közül mindenki legalább technikus, és azon vannak, hogy univerzális szakemberekké váljanak. Ha szőrit a határidő, rájuk mindig lehet számítani. A gyáregységgel szinte egyidős az Elektron. Tagjai közül legtöbben már itt bábáskodtak az alakulásnál, 1972. július 1-én, bár a hivatalos brigádmegalakulást csak 1973- tól számolják. Cser Valér műszertechnikus, és Pfeiffer Tiborné műszertechnikus, gyár- és brigádalapítók, Wolf Péter híradás- technikai üzemmérnök nyolc éve, Melegh Gábor rádió- és televízióműszerész, három és fél éve dolgozik a gyáregységben. A brigád anyakönyvéből idézek: egyszer lették arany- és négyszer ezüstkoszorús brigád, kétszer voltak a vállalat kiváló brigádja, eqy- szer kaptak kongresszusi oklevelet, társadalmi munkáért kétszer kaptak aranydiplomát, és birtokukban van az „Egy napot Pécsért” emlékplakett. — Mi az itteni indulás előtt a budapesti „anyagyárban" vettünk részt az alapképzésen — mondja Cser Valér —, és itt a szereidében tanítottuk be a nőket a forrasztásra és a legfontosabb munkafogásokra. A kezdő félévben karácsony és szilveszter között állt össze az STM 200 és 210-es stúdiómagnósorozat, és szinte éjjelnappal végeztük a bemérést, hogy a megrendelőknek időben és kifogástalanul átadhassuk a berendezéseket. Mi volt az eddigi legnagyobb szakmai sikere az Elektronnak? Valamennyien az 1980-as moszkvai olimpiát említik, amire több mint ezer STM 300-as és 600-as stúdió- magnetofont készített és szállított ki a pécsi gyáregység. Védnökséget vállaltak az olimpiai magnók felett, a brigádból nyolcán voltak kint a készülékeket üzembehelyezni, karbantartani és szervizelni. A kint dolgozókat az itthonmara- dók helyettesítették a mérőben. Cser Valér azóta is járt már szolgálati úton az NDK- ban, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban és Laoszban, míg Wolf Péter az NDK-ban járt többször is helyszíni üzembehelyezésen és betanításon. Cser Valér stúdiómagnetofont mér be A főmérnök azt mondta, hogy az Elektronra mindig, mindenben lehet számítani, — A szállítási gondok mellett sok minden más is közbejöhet, olyankor megkér a vezetés, és egymás között beosztva a munkát és a műszereket, bent maradunk, vagy bármikor bejövünk este, akár éjszaka is. Jól jön a célprémium, de nem pusztán ezért vállaljuk ezt a többletet. Presztízs- kérdést is csinálunk belőle, hiszen ez a mi gyárunk, valamennyiünk közös érdeke, hogy jól menjenek a dolgok — fogalmazza meg társai nevében Cser Valér. A társadalmi munkában, egymás segítésében alig győzöm jegyezni a példákat; a lakásépítkezéseknél segéd-, a költözködéseknél szállítómunkások, a Viktória és a Bimbó utcai óvodákban kaputelefon- rendszert csináltak, bölcsődékben, óvodákban, iskolákban villanyt szereltek, rádiót, tz-t, magnót és lemezjátszót javítottak. Szoroka Mihály az Alkotmány utcai szociális otthon és lakói meghibásodott rádiókészülékeinek a védnöke. Tavaszra a Viktória utcai óvodában a homokozó fölé nap- és esővédő féltetőt készítenek. „Az anyagot már megvette a gyár. Ha minden délután elmegyünk oda, akkor is legalább egyhetes munka lesz” — összegez Wolf Péter. Az Elektron brigádot: munkatársaik is elismerik, most választották meg a mérőben Pfeiffer Tibornét és Cser Valért szakszervezeti bizalminak, az elektromos I. üzem és a mérő főbizalmijává, és a pécsi gyáregység szb-elnökévé Tamásné Bárány Évát. Wolf Péter pediq a Mechlabor vállalat vezérigazgatói tanácsában képviseli harmadmagóval a pécsi gyáregységet. Induláskor a „fiatalok gyáraként” emlegették a pécsi Mechlabort. Ma inkább a „fiatal családosok” gyára. Ez a szakszervezeti bizalmiknak is növeli a feladatát: segélyek, gyerekes SZOT-beutalók, lakáshoz juttatás, lakásépítési kölcsön, bölcsődei és óvodai felvétel ügyében keresik fel őket a leggyakrabban. A munkában ők legfontosabb láncszem; bemérik, ellenőrzik a készülékeket és az esetleges hibákat kijavítják, hogy tőlük már minden szempontból kifogástalan készülék kerüljön a meóhoz és az átvevőhöz. A pécsi gyáregység eddig több mint 5000 STM 610-es stúdiómagnetofont készített az ötezrediket a harmadik negyedévben gyártották. Az év végéig még 350 ilyen magnót állítanak elő, és abból 178 darabért a szovjet megrendelő már december elején küld' a kamiont. Az R -7 riportermagnóból is 650 darabot készítenek, abból 220 darabot vár a szovjet megrendelő. Az Elektron brigádon most sem fog múlni egyetlen határidő sem. Már megszokták, s bizonyára büszkék is arra, hogy rájuk bármikor, bármiben lehet számítani. Murányi László Mesélik, amikor a bányászok meglátták az ércdúsító üzemben, társaik milyen erőlködéssel törik kalapácsaikkal a bányákból beérkező, olykor ajtólapnyi nagyságú kőtömböket, felsóhajtottak, inkább a bánya, jobb lent, mint fent. Mindez már a múlté. A Mecseki Ércbányászati Vállalat ércdúsító üzemében a hetvenes évek végén kezdődött, nem kevés pénzt felemésztő rekonstrukció nyomán megújuló technológia, könnyebbé válik a munka. Az épülő V-ös bányaüzem mellett a vállalat másik nagy beruházása most félidejéhez érkezett. Romlott az érc minősége Róka Péter üzemigazgató szerint nyomós érvek szóltak a rekonstrukció mellett. A hetvenes évek elején technológiáját illetően még világszínvonalúnak számító üzem időközben mégiscsak húszéves lett, berendezéseinek nagy része erkölcsileg elavult, elhasználódott. A feldolgozást nagyban befolyásolja a bányákból érkező érc minősége is. Már a IV-es üzem — később az V-ös bányaüzem — mélyszintjeiről felkerült fúrásminták előrevetítették árnyékát, az ércek ásványosodása kedvezőtlenebb, nehezebb lesz belőle a fém kinyerése, romlik a gazdaságosság. Ez is paran- csolóan a technológia felülvizsgálata és megújítása mellett szólt. De szorítottak a létszámgondok is, az üzemben sok a két—három műszakos munkahely, a termelés folyamatos, nincs szabad szombat. Ha fiatalokat akarnak kapni, vonzóvá kell tenni a munka- körülményeket, lehetőleg automatizálni a munkahelyeket és -folyamatokat. A rekonstrukció halaszthatatlanná vált, úgy hogy 1978- ban ismételten kutatási együttműködési szerződést kötöttek egy moszkvai kutató és tervező intézettel. így aztán hárman, a moszkvai intézet, az ércdúsító üzem és a MÉV kutató-fejlesztő üzemének szakemberei hozzáláttak, hogy közös kutatással, labó|ratóriumi és félüzemi kísérletekkel kidolgozzák a megújulás részleteit. Hogy jobban megértsük és áttekinthessük, miről is van szó, röviden az ércdúsítás folyamatáról: a bányából felhozzák az ércet, amelyet műszerekkel szinte darabonként minősítenek, szétválasztva a meddőt és a feldolgozásra érdemes ércet, amit aztán od- róra őrölnek, hogy a vegyszerekkel úgymond hozzá lehessen férni, végül a masszából kioldják, kilúgozzák és dúsítják a fémet. A magyar szovjet uránegyezmény alapján ez a koncentrátum indul Az előtörő továbbfeldolgozásra a Szovjetunióba, ahonnan a Paksi Atomerőművet is éltető nukleáris fűtőanyagként visszakapjuk. Mondanunk sem kell, részünkről a legfontosabb, alapvető gazdasági érdek, hogy az ércdúsítós műveletei úgy modernizálódjanak, hogy a lehető legkisebb költséggel, minél több fémet tartalmazó koncentrátumot állítsunk elő és azt exportáljuk. Jó félidei eredmények Meddig jutottak hát? — Az eddigi együttműködésben főként olyan kikisérle- tezett megoldásokat valósítottunk meg, melyeket viszonylag kevesebb befektetéssel, gyorsan megtehettünk, és az eredmények is gyorsan jöttek. Komoly és hasznos, közös kutatások állnak mögöttünk, az eddig elvégzett munka mind műszakilag, mind gazdaságilag rendkívül eredményes volt — összegezte az eddigieket az üzemigazgató. Az ércek törésénél és válogatásánál — ezt nevezik radiometrikus dúsításnak —, a gépek modernizálása nagyrészt megtörtént. Ennek eredményeként javult a dúsítás hatásfoka, 5 százalékkal több fémet tudnak kinyerni anélkül, hogy ehhez több ércet kellene bányászni és felhasználni. A gazdaságosság szempontjából ez óriási dolog. Megújult az úgynevezett segédellátó rendszer. A vegyi feltárás során a zagy keveréséhez levegő, a vegyi folyamat gyorsításához hő szükséges. Sikerült olyan kompresszort beszerezni, mely komoly energiamegtakarítást jelentve, egyszerre biztosítja a szükséges levegőt és a hőt. Szépen halad a korszerű technikával és körülményekkel rendelkező munkahelyek, diszpécserközpontok kialakítása, az üzemben már 20 televíziós kamera működik, a különböző folyamatok ellenőrzése így egyszerűbb és könnyebb. A beállított speciális gépek és berendezések zöme a Szovjetunióból és más szocialista országokból származik, de vannak saját fejlesztésű gépek és műszerek is, melyekben a pécsi szakemberek számos újítása rejlik, az általuk kialakított technikai megoldásokat mellesleg az ipar más területein is hasznosítják. Gazdaságosabb termelés Mint említettük, félidejében a beruházás. A továbbiakban minden területen folynak majd a szovjetekkel közös kutatások, melyek eredményeinek gyakorlati megvalósítására a hetedik ötéves tervidőszakban kerül sor. Felgyorsulnak az események, az eddigieknél nagyobb összegeket ruháznak be. Az ércdúsítós utolsó folyamatának megújítására összpontosítanak. Utaltunk már rá, romlik az ércek ásványosodása, ami azt jelenti, nagyobb arányban hoznak fel a mélyből oxidált helyett redukált ércet, az ilyet pedig először oxidálni kell, hogy egyáltalán kinyerhessék belőle a fémet, mindez — tegyük hozzá — költségesebb. Nagyrészt ennek a teljes technológiai megoldása van visz- sza. A hetvenes évek végén elkezdett beruházás a hetedik ötéves terv végére fejeződik be. Eredményeként megújul az ércdúsító üzem technológiája, nő a termelés automatizáltsági foka, összehasonlíthatatlanul jobbak lesznek a munkakörülmények. Ezzel együtt több fémet nyernek ki ugyanannyi ércből, megállítva a költségek növekedését, gazdaságosabbá téve a termelést. Miklósvári Zoltán Balog F. József, a töröüzemrész diszpécserközpontjában
