Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-30 / 328. szám

Dreu Öcsi Mulatságos tarka kutya: sző­re sárga meg barna, melíro- zott divat-frizurára emlékeztet. Csak ne nézne olyan vadul! De aztán ahogy bejutok az ud­varra, fölugrik és megnyalja az államat. Ahhoz képest, hogy Lord a neve, eléggé barátsá­gos. A gazdája - széles moso­lyé, zömök férfi — Dreu Adolf nyugdíjas bányász itt lakik fe­leségével a Káposztósvölgyi út eleién, hajdani munkahelyétől, Széchenyi-aknától mindössze 10 percnyi járásra. A koloniális bányászház 1890-ben épült. Abban az időben két család lakta (kétszer szoba-konyhás). Aztán Dreuék megvásárolták, átépítették, fürdőszobával emelték a „rangját", kívülről is szép fehérre vakolták. Beton­járda vezet be a kaputól. Az udvar végében különálló épü­letben most indult be az ipar- engedélyhez kötött füstölő. A közDonti fűtés kellemes hőmér­sékleten tartja az eaymásba nyíló szobákat, előszobát, konyhát.- Eléagé arisztokratikus név az Adolf. hoay egy másik „Adolfról” ne is beszéljek . . . — mondom. A bányalakatos meg lemondóan legyint: „Sen­ki sem választhatja meg a sa­ját nevét... Egyébként a bá­nyában és a környéken is min­denki „öcsi bácsinak" hív, a gyermekkori becenevem rajtam ragadt." — Itt élte gyermekkorát is? — Maidnem. ötvenegy éve lakom ebben a házban, és most ötvennyolc esztendős va­gyok. A hatvanas évek elején meghalt a feleséqem és hosszú évekig egyedül küszködtem, neveltem a lányomat, de hát nem élet ez így magányosan és most októberben megnősül­tem ismét. Marika asszony behozza a kávét, közben kipillant az ud­varra: „Jön a mama!” Dreu öcsi édesanyja sűrű őszhajú asszony, 78 esztendős, itt lakik a szomszédban, csak éppen benézett egy percre. A fia mondta az imént, hogy a Ma­ma tavaly hagyta abba a mun­kát (!) az erdészetben. Leg­utóbb a csemetekertben dol­gozott és talán még ma is ki­járna, ha a család szigorúan otthon nem marasztalná. ül köztünk, csendesen mosolyog- mereng maga elé. Dreu öcsi (kérte, szólítsam csak így) egy kis „kerülővel" iutott el a bányáig. Tizenvala- hány éves és inasnak szegődik a gyárvárosi Becker hentes és mészároshoz. Aztán nyolc hó­nap múlva elbúcsúzik a mes­tertől, mert - micsoda para­doxon — ő, aki majd évtizedek múlva elsősorban hobbiból bölléreskedik rokoni meg bará­ti körökben — azért hagyja el a hentes szakmát, mert sajnál­ja levágni a borjakat.. .- Tudja, ezt jómagam sem értem. Mert látja, rendszeresen járok most disznóvágásra. Volt olyan nap, hogy két helyre is hívtak, én meg elvállaltam. Va­lahogy szeretem ezt a munkát. Rám bízzák a kolbászt, szalá­mi töltését, ízesítését, és eddig még mindenkinek ízlett. Szóval még idejében szak­mát váltott. Kitűnő mestertől, a Regös utcai Vidolovics Jenő laktos és esztergályostól tanul­ja a lakatosszakmát és kapja meg a segédlevelet 1944-ben. És utána a bánya, pontosab­ban Széchenyi-akna, Pécsbá- nyán. „42 év, 173 nap után nyugdíj." Volt egy enyhébb lefolyá­Korunk kérdéséi A társadalmi viszonyok alakulása sú infarktusom, így aztán eljött az idő. De ne hiayje, hogy a lábamat lógatom. Valamit min­dig csinálok, mert nem tudok nyugton megülni akár csak félóráig sem. Elkészült ez a füstölő is végre, de mielőtt az engedélyt megkaptam, össze­sen tizenhét szerv és hatóság szállt ki a helyszínre, hogy el­lenőrizzék, megfelel-e az elő­írásoknak. — Milyen élet volt itt a kör­nyéken régebben? Dreu öcsi édesanyja mond­ja: — A gőzmalom menti lányok jártak ide hozzánk. Az udvaron táncoltak, volt harmonika, he­gedű meg minden. Tudja, még a Rab Jóska is énekelt, ők lak­ták a ház egy részét valami­kor. Most már más világ van, még a lányok is taxival járnak haza késő este a diszkóból... — Széchenyi-akna itt van a szomszédban, a kapuból látni a tornyot. De én minden reg­gel félnégykor keltem, rendbe- tettem a lakást, szellőztettem, reggeli után elballagtam az aknához. Amikor jó idő volt, az épület előtt a fecskéket etettem. Aztán előkészítettem a szerszámokat, átgondoltam, mi lesz a napi teendő, beszéltem az éjszakásokkal, mi munkát hagytak ránk. Aztán hat óra előtt a szokásos raport és kezd­tük a műszakot - mondja Dreu öcsi. 1972-ben az akna leáll, Va­sasra helyezik át a lakatoso­kat is, de ezzel együtt aztán szétszéled a társaság, többen más vállalatnál, tsz-üzemeknél vállalnak munkát, csak Dreu Adolf és néhány társa marad a bányánál. — Tudja, hol az „ezeregy­éves" vendéglő? Fönt Pécsbá- nyán. Nos, hetente kétszer-há- romszor fölmegyek délután, összejövünk a haverokkal, sö- rözgetünk kicsit és beszélge­tünk. Régebben lovak húzták a csillesort a bányánál, ezek többnyire csak akkor kerültek ki a napszintre, ha megöregedtek, vagy ha elvétve akadt kint va­lami „munka” számukra. A Ma­tyi nevű lovat külszíni munká­ra fogták, egyszer elszabadult és meg sem állt az „ezeregy­évesig". Sőt be is lépett. Az ösztöne hajtotta oda, mert a kocsma valamikor istálló volt, ő még arra emlékezett... Közös barátunkkal ülünk Dreuék szobájában, Dreu öcsi hajdani munkatársával. A bá­nya különös világáról beszél­getnek, műszaki megoldások­ról, nagy-nagy termelési sike­rekről és kudarcokról, vitákról, vezetőkről, jóbarátokról és hol­takról ...........Emlékszel-e X.-re? M eg M.-re? Meg arra az esetre, amikor. . ." — Persze, hogy emlékszem. Szegény szerencsétlen, egy pil­lanat alatt kihagyott az agya, megunta az életét vagy mi az isten, csak azt láttuk, hogy be­lép az aknába és zuhant vagy száz-százötven métert. . . Egy ép porcikája nem maradt. — És a jó öreg R.? Akinek itt Káposztásvölgyben volt a kis háza és a kertjében kis mese­házakat épített színes kövek­ből . . . — Ja, igen! Elment ő is. Nagy szerencsétlenség érte őket, amikor korábban a lánya olyan hirtelen meghalt. Tizen­kilenc éves volt, az én lányom barátnője. Egy este nálunk volt, aztán elköszönt — éppen ilyen ónosesős, komor idő volt — szóval megy haza és össze­esett . . . Fektében kapaszko­dott a kerítésdrótban, állítólag kiabált is segítségért, de hót ugattak a kutyák és senki nem hallotta pontosan, hogy mi van. Amikor később az apja keresni kezdte, már gém élt szegény. Közénk szakad a fájdalmas csend. Valami másról kellene beszélgetni, a kávéscsésze mellől bekapom a maradék mokka-cukrot, aztán megnézem a vitrinben Dreu öcsi kitünte­téseit. Kiváló dolgozóból több is van. A legértékesebb — gon­dolom a Bánya Szolgálati Ér­demérem bronz, ezüst, arany és végül a gyémánt fokozat. Ez utóbbit most kapta az őszön a nagy búcsú délutánján. — Szépen összejöttünk a bú­csúztatásnál az üzemben. Azt mondta egyik főnök: „öcsi, té­ged nehezen tudunk pótolni..." Nem hiszem, hogy udvariasság­ból mondta. És akkor ez töb­bet ér minden más elismerés­nél. Rab Ferenc Ma kommunista műszak a Mecseki Szénbányáknál Kommunista műszakot tarta­nak november 30-án a Mecse­ki Szénbányák üzemeiben, be­leértve a föld feletti üzemeket is. A felhívást a vállalat gaz­dasági és politikai vezetésével 6. HÉTVÉGE egyetértésben a KISZ-bizottság adta ki a nagy októberi szo­cialista forradalom, Baranya felszabadulása évfordulói és a Bányaipari Dolgozók Szakszer­vezete ma kezdődő XXIII. kongresszusa tiszteletére. Há­romszakos termelés folyik, ami­ből Vasas Bányaüzemben hét nyugdíjas is kiveszi a részét. A leszálló bányászok szombati bérüket az alacsony nyugdíjjal rendelkező társaik támogatá­sára, a vállalat szociálpolitikai feladatai megoldásának segí­tésére, továbbá a szocialista brigádpénztárak gyarapítására fordítják. Ugyancsak kommu­nista műszakot tartanak ma a Bányászati Aknamélyítő Válla­lat komlói üzemében is. „Az emberi lényeg a ma­ga valóságában a társadal­mi viszonyok összessége" — írta Marx a Feuerbach tézi­sekben. A társadalmi viszo­nyok e kategóriája az ember lényegi meghatározottságát foglalja magában. Nem vé­letlen, hogy minden párt- kongresszus oly nagy hang­súlyt helyez e kérdéskör elem­zésére, az elmélet és a gya­korlat feltételeinek tükrében. A marxizmus—leninizmus mindig az egész társadalom vizsgálatából, a társadalmi egészből, a totalitásból indul ki. Marx, amikor a tulajdon- viszonyokat elemzi, akkor nem marad meg a gazdaság határain belül, hanem beszél a kultúráról, az ideológiáról és a politikáról is. A gazda­sági alap elemzése nála a felépítmény meghatározott­ságát is magában foglalja. Ha ma a társadalmi viszo­nyok elemzését célozzuk meg, akkor rögtön feltűnik, hogy a társadalmi tevékeny­ségnek négy markánsan megragadható szférája van: a gazdaság, az ideológia, a politika és a kultúra. E ka­tegóriákat nem lehet kisza­kítani a társadalmi viszonyok összességéből. Mindegyik meghatározza a másikat, de valamennyinek van specifi­kus vonása is. E sajátossá­gok is társadalmilag határo­zódnak meg. A társadalmi struktúra elemzését általá­ban a tulajdonviszonyok fel­tárásával kezdjük. Ma e kér- késkör sok szempontból a politikai viták középpontjá­ba került. Elméleti kibontá­sánál néhányon számon ké­rik tőlünk, hogy miért nem igazodunk a marxi szocializ­mus felfogásához. A szocialista társadalom­ban mi a társadalmi tulaj­don két formájáról beszé­lünk, az állami és a szövet­kezeti tulajdonról. Azt mond­juk, hogy e két forma egyen­értékű egymással. Egyenér­tékűségüket a szocializmus építésének gyakorlata bizo­nyítja. Gondolok itt például mezőgazdaságunk hatalmas eredményeire, amely az utóbbi 10-15 évben a ter­méseredményeit tekintve a világ élvonalába került. A szocializmus társadalmá­ban a közösségi tulajdonfor­ma a meghatározó. Társa­dalmunkban árutermelés fo­lyik, de nem egyéni elsajá­títás. A tulajdon elsajátítást jelent, de az elsajátítás nem azonos a tulajdon működte­tésének módjával, a tulaj­donlással. A XIII. kongresz- szus határozatai többek kö­zött azt a célt foaalmazzák meg, hogy társadalmi terme­lési viszonyainkat úgy kell átalakítanunk, hogy e válto­zások a termelő erők fejlő­dését motiválják. A tulajdon- formák megőrzésével a tu­lajdon működése hatéko­nyabban menjen végbe tár­sadalmunkban, hogy társa­dalmi erőforrásainkat ered­ményesebben tudjuk felhasz­nálni. A társadalmi viszo­nyaink azon változásait kell tehát preferálnunk, amelyek e folyamat kibontakozásait tovább segítik. Ma tehát nem a tulajdonviszonyok, hanem a tulajdon működésének megváltoztatásáról van itt szó. Ennek tükrében ma azon dolgozik pártunk és állami vezetésünk, hogy a vagyon- érdekeltség előrelendítésével egy decentralizált gazdasági előrelépést bontakoztassunk ki. A társadalmi viszonyok fel­tárásában a gazdaság, po­litika, ideológia és a kultúra egy egymást átfogó, megha­tározó egységet képez. A gazdaságot nem lehet de- politizálni, a politikát elvá- lasztahi a kultúrától, vagy a tudományt dezideológizálni. E szférák kölcsönösen össze­tartoznak. Azon viszont gon­dolkodnunk kell, hogy milyen öntörvényűsége van az egyes kategóriáknak. Tisztázni kell, mi a kultúra, mi a politika, mi az ideológia funkciója. A politika mindenekelőtt az érdekintegrálás tudománya. A mi politikánk a marxizmus —leninizmus ideológiájának bázisán, adott intézmény- rendszer mellett olyan társa­dalmi stratégiát igyekszik kialakítani, amelynek alá­rendeli a gazdasági folya­matokat. Gazdasági céljaink ezért nem önmagukért valók, megvalósulásuk alapvetően befolyásolják a többi szféra alakulását, új lendületet ad­nak az egyén képességeinek kibontakoztatásához, népünk jólétének meqvalósulásához. Ezért a politika ma legjob­ban a gazdaságra igyekszik koncentrálni. Ha a társadalmi viszo­nyokat vizsaáliuk, gyakran az egyén helyét keressük a tár­sadalomban, még akkor is, ha az eayéneket néoesséqi csoportokba rendezzük. Na- qyon sokféle módon megte­hetjük ezt, annak függvé­nyében, mire vagyunk kíván­csiak. Vizsgálhatjuk a né­pességet korcsoportok, kere­sőképesség. életmód, lakó­környezet stb. szerint. E diag­nosztizálás összefüaq az egész társadalmi folyamat­tal. Befolvásolia. hoay a ter­melő erők fejlődésének mi­lyen lehetőséae van. S eze­ken belül is méa sokféle vi­szonyt tárhatunk fel. Nézhet­jük a foglalkozási viszonyok alakulását, a kereső néoes- séq összetételét. szakkén- zettséaét. Meg kell vizsgál­nunk, hoav a nvugdíiba me­nő népesséanek milyen a szerkezete, műveltsége és ugvanez hogvan alakul a beléoő fiatalok esetében. A belépő néDesséqnek milye­nek a tevékenvséai motivá­ciói. Ezek a folvamatok ob­jektív törvényszerüséaek alapján, öntörvényűén men­nek végbe, miközben a tár­sadalmi viszonyokban észre­vételen változásokat hoznak létre, omelvek hatnak a tár­sadalmi stabilitásra. Ellent­mondásokat hordoznak. Az íay létrejött ellentétek feltá­rása és megoldásánál^ pozi­tív irányú elősegítése pár­tunk és államunk feladata. Mi a társadalmi csoportok vizsaálatánál az osztálvviszo- nyokra gondolunk. A XIII. kongresszus is képet ad je­lenlegi társadalmunk osztály- szerkezetéről. Beszél a mun­kásosztály vezető szerepéről. Elmondja, hoqy szocialista államunk alapja a munkás­paraszt szövetség. Leírja tár­sadalmi csoportjainak meny- nyiségi viszonyait, munkás 55,5%, szövetkezeti paraszt 13.8°/o, értelmiségi 10%, al­kalmazott 16,5%, kisáruter- melő 4,2%. A mindennapi élet vitái­nak középpontjában e meny- nyiségi viszonyok tükre áll. Ki, melyik társadalmi cso­porthoz tartozik? Milyen ösz- szefüaqések alapján dönt­hetjük ezt el? A felszabadulás előtt Ma­gyarországon kettős szociá­lis struktúra alakult ki. Ez ol­dódott fel a szocializmus vi­szonyai között. A mezőgaz­dasági munka ipari jellegű­vé vált és megkezdődött a társadalmi osztályok, réte­gek, csoportok közötti ki­egyenlítődés folyamata. En­nek során az osztályjellegű különbségek fokozatosan háttérbe szorultak. A társa­dalmi mozgások az osztályok, csoportok között a hatvanas évek végére befejeződtek, il­letve lelassultak. A hetvenes években a társadalmi cso­portokon belüli mozgások váltak meghatározóvá. E szerkezetváltozások során a hagyományos osztálykülönb­ségek jelentős mértékben ki­egyenlítődtek, az osztály-, réteghatások sok területen elhomályosultak. A közeledé­si folyamat azonban nem ve­zetett a társadalom homoge­nizálódásához. Az egyes tár­sadalmi csoportokon belül új típusú rétegződések jöttek létre, amelyekben jelentős társadalmi különbségek ma­radtak fenn és teremtődtek újjá. Napjaink társadalomtu­dományi kutatásaiban jelen­tős helyet foglal el annak vizsgálata, hogy mi jellemzi ma a társadalmi különbsé­geket, milyen okok, tényezők következtében keletkeznek ezek a tényezők. A legismer­tebb típusvizsgálat a követ­kező paramétereket veszi fi­gyelembe: kereset, jövede­lem, vagyoni helyzet, lakás- helyzet, településviszonyok, életmód, kulturális különbsé­gek, munkamegosztásban el­foglalt hely, érdekérvényesí­tési lehetőségek, a második aazdaságban végzett tevé­kenység. E viszonyok külön­böző módon rétegzik a tár­sadalmat. A különböző ne­gatív, vagy pozitív kompo­nensek összegeződhetnek. Az egyének az egyik kompo­nensnél előnybe, a másiknál hátrányba kerülhetnek. így jönnek létre az előnyös hely­zetben lévő és a hátrányos helyzetű csoportok. így a pa­rasztságon, munkásosztályon és az értelmiségen belül is nagy differenciák alakulhat­nak ki. Ennek következménye, hogy az így létrejött társadalmi státus nincs összhangban az egyén teljesítményével. Pon­tosabban azzal, hogy egy adott kiscsoport (család) tár­sadalmi státusa és teljesít­ménye mennyire ellentmon­dásosan tükröződik a társa­dalmi fejlődés elősegítésé­nek vonatkozásában. Az egyiknél kisebb teljesítmény is halmozott előnyökhöz, a másiknál naqvobb társadal­mi hasznosságé munka is hal­mozott hátrányokhoz vezet­het. Jelenlen társadalmunk­ban az összlakosság 12—14 százaléka él hátrányos hely­zetben. Ennek fele nyugdí­jas, a másik része a sok- gyermekes családok közül kerül ki. Az egységes szociál­politikai koncepció kidolgo­zása már a végéhez közele­dik, amely azt tűzi célul, hogy a szociális juttatások a rászorultság alapján ke­rüljenek elosztásra. Célunk a hátrányos helyzetű csoportok újratermelődési mechaniz­musának megakadályozása. Azonban ez nemcsak az el­osztási viszonyok megváltoz­tatásán múlik. Meg kell szün­tetnünk a legnagyobb hátrá­nyokat átörökítő kulturális különbségeket is ahhoz, hogy eredményesen befolyásol­hassuk a többszörösen hát­rányos helyzetű csoportok ki­alakulásának folyamatát. Jobban oda kell figyelnünk társadalmi viszonyaink fej­lesztésének kulcskérdésére, kultúránk értékmegőrző, ér­tékgyarapító, értékátadó me­chanizmusának hatékonysá­gára azért, hogy a kor szín­vonalát reprezentáló mun­kának meg legyen a becsü­lete, perspektívája, húzóerő­vé váljon és minél objektí- vebb mércéje legyen az egyén társadalmi elismertsé­gének. Ez a folyamat nem­csak a társadalom objektív törvényeinek a felismerésén, hanem az egyén akaratán, hajlandóságán is múlik. Keszthelyi Gyula, az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága politikai munkatársa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents