Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-03 / 302. szám

Fagykár, jégverés, szárazság Keresgélés a gesztenyésben, hátha a földre is került a kevés termésből Miért kevés a gesztenye? Kedvenc csemegénk, a gesztenyepüré hiánycikk lesz Amikor korán sötétedik hi­deg van, köd üli meg az utcá­kat, igazán barátságos színfolt — és persze egyben csalogató is — az utcai gesztenyesütő. Meleg van körülötte, már mesz- szire érzik a jó illat, s elég ke­vesen állják meg, hogy vásár­lás nélkül menjenek tovább. Gyerekkorom teleinek elmarad­hatatlan tartozéka volt a sok­sok körúti gesztenyesütő; most idén jónéhány évi kihagyás után ismét láthatjuk a pécsi utcán is — sajnos csak egyet, de legalább egy van. S ki ne venne legalább a gyerekének sült gesztenyét? Kerül, amibe kerül. Igaz is, a gesztenye ára eb­ben az évben önmagáért be­szél. Most nem a sült geszte­nyére gondolok, hanem a bol­tokban kapható nyersre. Ugyanis amíg tavaly a nyers szelídgesztenye kilója 20—28 forint volt, addig idén 40—50 forint. Persze, ez sem véletlen, hiszen az árakat a kereslet— kínálat szabja meg, és sajnos ebben az évben már biztosak lehetünk abban, hogy a keres­let nagyobb, mint a kínálat. Téli kedvenc csemegénk, akár otthon elkészítve, akár cukrász­dában fogyasztva, a gesztenye­püré, sajnos nem kísér végig minket a hideg hónapokon. A szakemberek szerint karácso­nyig még csak-csak kitart, de azután már senki se számítson arra, hogy akkor juthat hozzá, amikor kedve tartja. Végül is miért ilyen kevés idén a gesztenye? Ennek több oka is van. Magyarországon a legnagyobb egybefüggő nem telepített ősgesztenyés Zengő- várkonynál található: harminc hektárnyi területet foglal el ez a ritka természetvédelmi terü­let. Ebből három hektár a pécsváradi tsz-é huszonhetet pedig kiadtak bérlőknek. Az idei természeti csapások súlyo­san érintették a szelídgeszte- nye-termést: először is a tava­szi fagykárral kezdődött. Az eső ráfagyott a rügyekre — mint látvány, szép és különle­ges volt, a termést azonban meglehetősen sújtotta. Ezután két jégverés érte a gesztenye­fákat, az egyik május 15-én, a másik júniusban. S hogy ez még mind ne legyen elég, jött a hosszú őszi szárazság, s az eső hiánya ismét csak nem tett jót. S ami még befolyásolja a termést, de hát erről már min­denki tud évek óta, az az a betegség, ami a hetvenes évek­ben támadta meg a fákat, s ami a gesztenyés negyven szá­zalékát már utolérte. Walter Tivadar, a pécsváradi tsz elnöke elmondta hogy eb­ben az évben a szokásos átla­gos termésnek csak a 10—20 százalékára számíthatnak. A pécsváradiaknak a Zalaeger­szegi Hűtőházzal van szerződé­sük már évek óta, de termé­szetesen a hűtőház máshonnan is vásárol föl gesztenyét. Őket is fölhívtuk, s a keres­kedelmi osztályon elmondták, hogy sajnos idén a szokásos összmennyiségnek még a fele sem fog beérkezni. Mindennek pedig az a következménye, hogy jóval kevesebb lesz a boltok hűtőpultjain is a geszte­nyemassza, s hogy a készlet a karácsonyi ünnepekig tart ki hozzávetőlegesen. De arra ne nagyon számítson senki, hogy január-februárban gesztenye­pürét fog enni. Mert egyszerű­en nincs annyi, mint máskor szokott teremni, s mindennek az időjárás az oka elsősorban. A pécsbányai gesztenyésben is azt mondták a szüretelők, hogy ebben az évben volt olyan fa, amin még egy kiló gesztenye sem termett. D. Cs. Kevesebb adminisztráció, gyorsabb kiszolgálás Kompjúter a pénztárban Nincs messze az idő és a legtöbb vasúti pénztárból el­tűnnek a jól ismert kemény­papír vonatjegyek. Ha a fi­gyelmes utas egy pillantást vet mondjuk a Nyugatiban a pénz­tárfülke ablaka mögé, új be­rendezést láthat. Az elektroni­kus menetjegykiadó számos előnye mellett a két legfonto­sabb, hogy csökkenti az admi­nisztrációt és gyorsabbá teszi az utasok kiszolgálását. Nemrég még a Déli-pályaud­varon is működött hasonló. A Simons-precision nevű holland gépek azonban nem bírták a „strapát”. Egymást követően meghibásodtak, mintegy lehe­tővé téve ezzel a magyar be­rendezés jövőjét. A MAEV-típusú készülék tu­lajdonképpen ugyanazt tudja, mint külföldi társa. Éppen úgy összekapcsolható számítógép­pel, mint a másik. A hazai gé­pet a MÁV Távközlési Biztosító- berendezési Központi Főnökség szakemberei úgy konstruálták, hogy minél kevesebb import­anyagra legyen szükség hozzá. Az elektronikus jegykiadó nagyjából nem más, mint né­hány billentyű és egy nyomta­tó. A szükséges mágneses le­mezen tárolja vagy egyből a számítógépnek továbbítja az adatokat. Ezekből természete­sen megtudható, hány jegyet adtak el, mennyiért és mikor. Sőt az is szerepelhet a nyilván­tartásban, milyen kedvezményt nyújtottak, gyors- és személy­vagy expresszvonattal hányán utaztak. Számítások szerint az új gé­pek széles körű alkalmazásával a MÁV évi 300 tonna külföld­ről vásárolt papírt takaríthatna meg. A hóközi és a hóvégi el­számolások kiiktatásával egyes részlegek munkája mintegy 15 —20 százalékkal csökkenhetne. Tekintve, hogy a vasútnál is ál­landósultak a munkaerőgon­dok, mindez talán nem is jönne rosszul. Az első tíz gép már működik, jövőre pedig újabb 30-at állítanak munkába. A tervek szerint előbb az évi 2 milliónál több jegyet forgalma­zó állomások, a Keleti-, a Déli-, a Miskolci és a Debreceni pá­lyaudvar kap belőle. Pécsre valószínűleg ezek után jut majd. F. D. Miért vagyunk feledékenyek? A figyelem, az emlékezet, a tanulás bonyolult folyamatok. Hogy miként megy végbe a rövid és a hosszú idejű emlék­nyom tárolása, még nem tel­jesen tisztázott kérdése a tudo­mánynak. A permanens emlék­nyomtárolás kutatásának egyik nemzetközileg elismert szakte­kintélye James L. McCaugh professzor a közelmúltban Pé­csett, a POTE Élettani Intéze­tében járt. Az Irvinei Egyetem Tanulás és Emlékezés Neuro- biológiai Központ professzora tudományos munkakapcsolatot épített ki a pécsi Élettani Inté­zet munkatársaival, Így például dr. Grastyán Endre egyetemi tanárral, az intézet igazgatójá­val és dr. Buzsáki György ad­junktussal. — Kiváló az Élettani Intézet tevékenysége — bólint elisme­rően a kaliforniai tudós — és igen fontos a kutatásban a nemzetközi összefogás, még tovább szeretnénk bővíteni a különböző tudományos kap­csolatainkat. És még több alapkutatásra lenne szükség. Mi a központban kutatásokat végzünk évek óta arra vonat­kozóan, hogy az emlékezésta­nulás optimális feltételeit be- folyásolják-e a hormonok? Kí­sérleteztünk állatokon hormo­nokkal ható gyógyszerekkel és az agy különböző területeinek elektromos ingerlésével. Azt tapasztaltuk, hogy a memória­tárolás a testben levő hormo­nok által szabályozott. Amikor valaki ideges, mérges, izgatott, hormont szabadít fel, például — A mindenit! Elfelejtettem, hogy mit felejtettem el! Erb János rajza adrenalint. Állatkísérleteink egy részében mikromennyiségben hormonokat adagoltunk az agy különböző területeire és meg­figyeltük a hatását: mennyiben befolyásolta az állat tanulási képességeit, viselkedését. így például nagyon öreg egerek, patkányok rossz memóriarögzí­tését is tudtuk javítani. — Ez azt jelenti, hogy az emberi memóriazavarok gyó­gyításában is felhasználhatók ezek a hormonok? — Mi alapkutatást végzünk, de a klinikai alkalmazhatóság­nál még korántsem tartunk. Adataink a későbbiekben majd felhasználhatóak lesznek az emberi gyógyításban. — Az emberek egy része, akik egyébként egészségesek, meglehetősen feledékenyek. Lehet-e — és hogyan — küz­deni ez ellen? — A memória a személyiség legfontosabb ismérve. A „hét­köznapi", tehát nem kóros fe- ledékenység gyakorlással erő­teljesen csökkenthető. Figyel­ni kell, szisztematikusan memo­rizálni. A mnemotechnika szá­mos segédeszközt ismer, hasz­nál, mint mondjuk a rímbesze­dést. Például a bevásárolandó dolgokat is verses formában le­het memorizálni. Igen eredmé­nyes lehet egy idő után ez a módszer. Természetesen az összpontosítást befolyásolja az életmód is, hogy mennyire ki­pihent az illető. A túlhajtott munka, a kapkodás kedvez a feledékenységnek. De az agyat edzeni kell a folyamatos tanu­lással, olvasással. B. A. Tűzeső, özönvíz, fagyhalál Katasztrófa égen, földön Az üstökös című film 1910- ben készült. Története arról szól, hogy a 25. században bolygónk összeütközik egy üstökössel, amely csaknem tel­jesen elpusztítja a földi civili­zációt. A forgatókönyv meg­írásához az adott különös ak­tualitást, hogy az égbolton ak­kortájt tűnt fel ismét a Halley- üstökös. Az emberek önmagukat és egymást ijesztgették, az újsá­gokban különféle jövendölé­sek láttak napvilágot a ször­nyű végről. Az égi jelenség, mintegy eljövendő katasztrófa előhírnöke, jó befektetést je­lentett, iqazi kasszasikert ho­zott. Az összeütközés lehetőségé­ről azóta már többen bizony­gatták, hogy teljességgel le­hetetlen. Egy amerikai tudós azonban nekiült, hogy végig­gondolja, mi történne, ha bolygónk valahogy mégis konfliktusba keveredne a Halley-üstökössel. Számításai alapján ha a dolog bekövetkezne, a Mer- calli-skála szerinti 9-es erős­ségű földrengések ráznák meg a földet. A kiterjedt vulkáni tevékenység hatására óriási lávafolyam öntené el a fel­színt. A súrlódás miatt szinte percek alatt közel 200 fokra hevülne fel bolygónk légköre, aminek következtében a ten­gerekből rengeteg víz páro­logna el. Harold Clayton Urey azt ál­lítja: ha a Föld sebessége másodpercenként 29,8 km, az üstökösé pedig 42,1, akkor a két égitest sebessége az üt­közés pillanatában 71,9 km lenne. Ez pedig éppen elég ahhoz, hogy a már említett je­lenségek bekövetkezzenek. A Nobel-díjas tudós szerint katasztrófával akkor is szá­molni lehetne, ha az üstökös magja történetesen az Atlan­ti- vagy a Csendes-óceánba hullana. A keletkező hatalmas szökőár valósággal lesöpörné a föld felszínéről a városokat, az emberi élet nyomait. Nem kevésbé lenne tragi­kus, ha az üstökös mondjuk csak megközelítené a Földet és a légkörben robbanna fel. A gyilkos tűzesőt valószínűleg fagyhalál követné. A nap su­garai ugyanis nem tudnának keresztülhatolni a levegőben felhalmozódó apró részecské­ken, poron. Beköszöntene az örök éjszaka, ami után csak hosszú évek elteltével jöhetne újabb hajnal. Mindez persze csak fantá- ziálás. Az viszont tény, hogy a Föld a múltban többször is találkozhatott nagyobb égi vándorokkal. Ezek nyomait számos alkalommal lefényké­pezték az űrből. Az ily módon felfedezett kráterek átmérője néhány esetben eléri a 3—400 kilométert. Az üstökösmaggal történő összeütközések valószínűsége a tudósok szerint nagyon ke­vés. Úgy vélik, hogy tömegük nagy része a légkörben elég és csak elenyésző hányaduk éri el a felszínt. Urey azt ál­lítja, hogy a Föld korábban 50 millió évenként ütközhetett, egyes szovjet kutatók 80, míg mások 100 millió évre becsülik ennek gyakoriságát. Az min­denesetre biztató, hogy a fej­lett technikai eszközök segít­ségével ma már jóval előre le­het tudni egy-egy katasztrófa lehetőségéről. F. D. Kincsek a meddő­hányón Komló különleges ásványa A szekrényből különféle színű és formájú kövek kerülnek elő. A gazdag gyűjteményben van kék topóz Szovjetunióból, vé- nuszhaja nevű ásvány Bra­zíliából, pici kimberli- gyémánt Dél-Afrikából, rubin Indiából és opálkő Mexikóból. A polcon zöld, barna, piros és sárga jás- pisok, ametiszt, citrin, ónix, malachit, amazonit és más hasonló érdekes­ségek sorakoznak. Rab István, aki aknász­ként dolgozik az egyik komlói bányaüzemben, mégsem ezekre a legbüsz­kébb, hanem amit önma­ga gyűjtött a Mecsek­ben. A laikus szemlélő számára szinte hihetetlen, hogy a völgyekben, a domboldalakon mi min­den heverhet. Megtalálá­sukhoz állítólag csupán jó szem, kellő kitartás és szerencse kell. A patakok és a nagyobb esőzések ugyanis kimossák a he­gyek kincseit. Valahogy így kerülhe­tett elő Mánfa határából az a csodálatos kő is, amely olyan, mintha vér- cseppet rejtene magában. A vérachát csak egy a sok közül, van itt viszont más is, ami kuriózumnak szá­mít. A millerit, vagy más­néven hajkovand, a zobá- ki meddőhányóról került elő és valószínűleg csak ez az egy van belőle az országban. A sturcok egyébként is nagyon jó lelőhelyek. Nem véletlen, hogy időnként számos gyűjtő keresi fel őket. Található itt füst­kvarc, hegyikristály, ozo- kerit és vitrit. Az utóbbi egyébként nem más, mint csillogó fekete szénásvány. A kövek között fellelhető egy szabályos mértani formát mutató, üvegszerű kristály is. A magas hő­mérsékleten keletkezett kvarcváltozat gyűjtőjétől a mecseki gyémánt nevet kapta. — A mecseki gyémánt a hegyikristálynál ritkább és értékesebb ásvány — mutatja Rab István. — Formáját tekintve két hat­szögű gúla talpával egy­másra helyezve. Béta- és Zobák-bánya üledékes kő­zeteiben található, rend­szerint a meddővel jut a felszínre. Az eddigi legnagyobb példány 16 milliméter át­mérőjű. Rab István ezt úgy cserélte, hogy fél sza­tyor ásványt és féldrága­követ adott érte. De a ki­sebbek megszerzése sem sokkal könnyebb, néha 10-15 követ kell szétverni ahhoz, hogy a vállalkozást siker koronázza. Komló különleges ásvá­nyát még a gyűjtők sem nagyon ismerik. Néhányon az elnevezést is vitatják, de aki látta, aligha von­hatja kétségbe, hogy a természet ismét valami pá­ratlant alkotott. F. D. vasämapi 3 Gyógyító Hormonok?

Next

/
Thumbnails
Contents