Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-24 / 322. szám

Sass Sylvia képeinek első nyilvános bemutatója koltabb, legbensőbb világo­mat jelentik. Az önkifejezés egy más formáját. — Ezek a képek tele van­nak érzelemmel, színekkel, expresszivitással. Az opera talán nem elég az önkifeje­zéshez? — Csak egy meghatározott módon. Desdemona, az Othello utolsó felvonásában — abban talán én is benne vagyok. De amikor vár a színpad, egy két évvel ko­rábban kitűzött időpont, egy szerep, amit el kell énekel­nem, függetlenül attól, hogy szomorú vagyok-e vagy vi­dám, hogy mi történt az éle­temben — ez más, ez fel­adat, amit meg kell olda­nom. Ecsetet akkor fogok, amikor úgy érzem, festenem kell. Az elmúlt évadról kérde­zem, és ő sorolja: Bázel, Oklahoma állam, Párizs, a trópusi Miami, majd a havas Denver, Budapest, Manches­ter, Linz, Santiago de Chile harmincórás repülőúttal, újra Pest, majd Rio de Janeiro ...- Mit jelent ez a magán­ember számára? — Egy nagyon fegyelme­zett életmódot, és egy na­gyon erős bezártságot. Meg természetesen a világ zenei életének legkiválóbbjait, akik mindig jobb teljesít­ményre sarkallják az embert- Mi következik most e kis pihenő után? — Hazai koncertek Nagy­kanizsán, Cegléden, a Zichy-kastélyban, aztán de­cember 29-én újra repülő­gépre ülök: Philadelphiában éneklem a Kékszakállú Ju- ditját, és először fogok fel­lépni a New York-i Carnegie Hallban. Cállos Orsolya Legféltettebb kincseit, a festményeit hozta el, hogy először mutassa be a nyilvá­nosság előtt. Különös feszült­ség, várakozás töltötte meg a Nevelési Központ könyv­tártermét, ahol a kiállítást rendezték. Akár egy premier előtt. Majd felcsattant a taps, amikor belépett kar­csún, gyönyörűen. A kiállítást Surányi And­rás filmrendező nyitotta meg. Sass Sylvia szülei, csa­ládtagjai mellett egy film­gyári stáb is eljött Pécsre. Portréfilmet készítenek. A megnyitó után elözönlik az autogramkérők. Egy pil­lanatra mindenki találkozni, beszélni akar vele, és ő győzi mosollyal, kedvesség­gel. Aztán a VDN olvasói számára is jut ideje.- Azt hittem, valahol To­kióban vagy New Yorkban tudjuk csak utolérni, és lám, itt van Pécsett. . . — Lemondtam egy másfél hónapos washingtoni turnét, Így most élhetek kicsit a családomnak, a barátaim­nak. Nagyon nehéz évad van mögöttem, ráadásul megfáztam. A megfázás szá­munkra olyan, mintha egy hangszórót takarnának, gyö­möszölnének be vattával. Énekeltem már így is, de ez mindig megbosszulja magát. — Mit szól a mai estéhez? Hogy érzi magát? — El vagyok bűvölve. Nem számítottam rá, hogy eny- nyien eljönnek. — Mit lelent önnek a fes­tészet? — Amit a felolvasott Jó­zsef Attila-versben szerettem volna elmondani. Az ő hite a jóban, a szépségben, az alkotásban — számomra ez a legfontosabb. Nem is tudom, miért mutatom meg a ké­peimet, ezek az én legtit­Sass Sylvia egyik festményével Fotó: Tóth László Szépségével, kedvességé­vel elbűvölt mindenkit. A vi­lág operaszinpadainak pri­madonnája, dédelgetett kedvence most kissé zavár- tan lépett a közönség elé. Panoráma Adieu Simone! Két hónapja, hogy Pá­rizsban váratlanul meghalt Simone Signorét, a fran­ciák egyik kedvence. Eny- nyi idő azonban elegendő volt, hogy elhatározzák: pályázat révén megfestetik az arcképét, s alá - vala­melyik múzeum falán — mindössze ennyit írnak: Adieu Simone! A 66 éves korában rendkívül meg­öregedve elhunyt Signorét arcát legszebb korában, 1952-ben készült fotó alapján mintázzák meg (Képünkön). Sípoló rádió Michael Cain angol ren­dező Sípoló rádió címmel 3,5 millió font — 250 mil­lió forint - költséggel egy politikai összeesküvésről szóló rémtörténetet filmesít meg. Főszerepét a nagy angol Shakespeare-szi- nész, Sir John Gielgud játssza. Gielgud London­ban született, de az Egyesült Államokban él. Ebből az alkalomból az angol fővárostól északnyu­gatra, North Stoke falu­ban megvett és korhű módra újjáépíttet egy 300 éves angol parasztházat, mivel két é,ven belül visz- szaköltözik Angliába. A látogatók ujjai A múzeumok és könyv­tárak fő ellenségei a láto­gatók ujjai, melyek főleg a papírokat koptatják, tépkedik. Az örök könyvtári gondot oldja meg a Wa­shingtoni Smithson Intézet Levegő- és Űrmúzeuma. Náluk most videolemezre veszik a dokumentumokat és jövő év közepétől már egy 50 000 dokumentumot tartalmazó videokazettát mintegy 30 dollárért meg lehet vásárolni, s hazavin­ni. v«Az ördög bibliája" Kínától Amerikáig Az indiai kártya kerek ala­kú, ősi minta nyomán festett, lakkozott képecske, a japán ak­kora, mint egy gyutásdoboz, és virógmotívumok díszítik ... — íme legegzotikusabbak abból a kártyagyűjteményből, amely most került a Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztályá­nak birtokába, és amely nem­csak hazai ritkaságnak nevez­hető. Világviszonylatban is je­lentősnek számít ez a kollekció. A múzeum helytörténeti osz­tálya mindig is gyűjtötte a kár­tyákat: régi pécsi családoktól múlt század eleji tarokk-kártya van a birtokukban, továbbá ka- balisztikus jelekkel díszített ve­tőkártyák, most megszerzik a gyerekkártyákat, az ismeretter­jesztő jellegűeket, köztük a BASIC-nyelvet népszerűsítő csomagokat. Bezerédy Győző, az osztály vezetője maga is gyűjti Európa különféle kártya­fajtáit. A különböző csomagok, szaknyelven játszmák grafikai, nyomdatechnikai megoldásai rendkívül érdekesek. Amikor a várostörténeti mú­zeum épületét, a régi tímárhá­zat renoválták, padló alá rejt­ve itt is találtak a múlt század közepéről származó, valószínű­leg a hatóság által megcsonkí­tott kártyákat. Ezeket elvitték Budapestre, Zsoldos Benőhöz, aki e játék legnevesebb hazai szakértője, s akinek 1980-ban a Gondolat Kiadó adta közre A játékkártya és története cimű könyvét. Zsoldos Benő tizenöt éve gyűjti a játékkártyákat, és a A pécsi múzeum legújabb gyűjteménye múzeum most megvásárolta gyűjteményét. Az évek során 300 kártyacsomag került Zsol­dos Benő tulajdonába a világ minden tájáról. Az idős, már nyolcvanas évei­ben járó gyűjtő elmondja, hogy egy eszperantó lapban találko­zott először egy angol gyűjtő kérésével. Az illető kelet-euró­pai kártyákat keresett, Zsoldos Benő küldött neki magyar kár­tyát, viszonzásul kapott egy angliai kollekciót, és lassan ki­alakult a cserekapcsolat. Tag­ja lett egy igen szűk körű an­gol klubnak, amelyben a kár­tyagyűjtők tömörülnek. A ma­gyar kártya igen kelendőnek bizonyult a világ gyűjtői között, s hogy miért, megtudjuk Zsol­dos Benőtől: — Ritkaság számba megy, hogy irodalmi alakok szerepel­jenek játékkártya-figuráiként. A magyar kártya, amely éppen 150 éve született meg, Schil­ler: Teli Vilmos című drámá­jának illetve az eredeti svájci mondónak alakjait ábrázolja. Schneider József pesti kártya­festő készítette 1835-ben az el­ső csomagot. A svájci szabad­ságmotívumok ellen a Habs­burgok akkor nem emeltek ki­fogást. A szabadságharc bu­kása után a magyar kártyát mégis bevonták, majd úgy más­fél évtized elmúltával lehetett újra terjeszteni. A magyar kártya eredetét Zsoldos Benő fedezte fel, hiszen azt először svájci eredetűnek gondolták a szakértők. Bezerédy Győzővel a múze­umhoz került gyűjtemény da­rabjait nézegetjük. A különféle típusú európai, észak- és dél­amerikai, ázsiai kártyákat. Kü­lönféle korok kártyáit, kezdve a reneszánsztól, amikor a kár­tyajáték megjelent Európában, egészen napjainkig, E rendkívül érdekes, tematikailag igen gaz­dag gyűjteményt a múzeum jö­vőre szeretné bemutatni Pé­csett és az ország különböző pontjain. Valószínűleg külföldön is érdeklődésre tarthat számot ez a különleges, immár pécsi gyűjtemény. Gállos Orsolya r Eles anya­nyelvűnk Többnyire sehova se jut, aki túl messzire megy. Egyeseknek kerek a nap, másoknak hosszú. Itt állok megfürödve — mondta Archimedes. Nem naptárkészítő az, aki hetet-havat összehord. A templom egere lelkiek­ben gazdag. A kérdést megvilágította, csak a válasz maradt sö- ’ tétben. Magasztalásában határ csak a csillagos ég. Szeme, mint a villám. Szé­gyenében kisül. Igazi elöljáró az, aki min­dennek utánajár. Inkább fejdisz, mint dísz­fej! Kerekes László Hatan kórházban, hármán előzetes letartoztatasban Családi háború Alsószentmá rton ba n Alig több mint két hónapja, szeptember közepén, az alsó- szentmártoni Petrovics József feljelentette az ugyancsak al- sószentmártoni Balogh Pétert: 14-én, a koraesti órákban a falu klubja előtt egy fejsze fo­kával hátbavágta. Előzménye: az eddig ren­delkezésre álló adatok szerint az egyik Balogh-gyereknek vi­tája volt Bicskei Lászlóval (ő is alsószentmártoni), akit két Balogh-testvér felelősségre vont, mert — állításuk szerint — Bicskei egyiküket egy korsó­val korábban fejbeverte ... A két Balogh szeptember 29-én tehát felelősségre vonta Bics­keit, a cigányvajda, Petrovics Mihály akart néhány emberrel rendet teremteni, csendre in­teni a hőzöngő Baloghokat. A vajda — és ez is az előzmé­nyekhez tartozik — nagybátyja az alább színre lépő Petrovics Mihálynak és Andrásnak, illet­ve sógora a történetünkben ugyancsak főszereplőnek bizo­nyuló Balogh-családnak: fele­sége Balogh László testvére. Ennyi már elég ahhoz, hogy könnyen belekeveredjünk az al­sószentmártoni viszonyokba. Pedig a java még visszavan. A helyszín: a falu közepe, ahol a bolt is, a kocsma is, a busz­megálló is van, az idő szep­tember 30-a, a déli órák, tehát mindössze egy nappal azt kö­vetően, hogy a vajda Petrovics Mihály csendre intette a Ba­loghokat. Haraszti felől kerékpáron jöt­tek munkahelyükről Petrovics András, testvére: Mihály és az egyikük apósa, Lővei Márton. A bolt lépcsőjén ott üldögélt a 80 éves lovanovics József, a buszmegállónál voltak a Ba- loghok: az öreg László, a csa­ládfő és három fia: Emil, Pé­ter, József, ott volt Petrovics Ilona, Emil élettársa, valamint Petrovics Gizella, Jovanovics Péterné és Kirsch Ferencné. Vagyis: tele volt a tér... További főszereplők: egy há­romméteres akáckaró, hosszú- nyelű, súlyos ágvágó olló, kés, nadrágszíj, kerékpárpumpa. És vér... Ki kezdte, hogyan, mint any- nyi minden, még ez is tisztá­zásra szorul. Annyi bizonyos: a téren perceken belül hét em­ber ütötte-verte, vágta-szúrta egymást. Bizonyos, hogy a Pet- rovicsoknál volt az ágvágó ol­ló, a Baloghoknál a karó, a kés. Az is tény: mindegyik fél a másikról állítja: ő kezdte! Az öreg Jovanovics azt mondja: ő ugyan nem sokat látott a bolt lépcsőjén üldögélve, mert ami­kor a verekedés kitört, bizony beszaladt a boltba! Csakhát szeptember 30-a hétfőre esett — s akkor az alsószentmártoni bolt — bizony — zárva van . .. Pár percig tartott az üvöltö­zéssel, fröcskölő vérrel színe­zett családi háború. Ezalatt Balogh László kapott egy szúrt sebet a fején, hasán szúrt-vá- gott seb éktelenkedett, a má­ja ezen kifordult, rajta hosszú, metszett seb volt — életveszé­lyes sérüléseket szenvedett — ma már kutyabaja ... Az ollóval „dolgozó" Petrovics András ugyancsak életveszélyes sérülést szenvedett: hasfalát járta át egy kés, de úgy, hogy még egyik bordáját is átvágta, fején neki is vágott seb vérzett. Petrovics Mihálynak eltörött a jobb karja. Balogh Emil a fején sérült meg, Balogh József hónalján találtak az orvosok szúrt sebet. Hátukat a mentők a siklósi kórházba szállították — azaz: a tömegverekedésnek mindössze egy résztvevője ment haza a saját lábán ... Emberölés bűntette kísérleté­nek alapos gyanúja miatt a vizsgálatot a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság folytatja. Előzetes letartóztatásban van Balogh Péter és László, illetve Petrovics András. Mészáros Attila 4 vasárnapi S»zäzötifen éues i<fén o magyar hártya

Next

/
Thumbnails
Contents