Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-23 / 321. szám

A főutca. Nemcsak itt, valamennyi utcában szilárd burkolatú járda van már. Legyen még szebb és vonzóbb a falunk! Megdolgoznak a gazdagságért Vízmű lesz a következő lépés Töttösön? A falu északi határában épülnek az új házak Fotó: Läufer László Tatarozzák a töttösi tanács­házát. A 800 lakosú falu 1965- ben lett Boly társközsége. S most a júniusi választásokkal a községi elöljáróság révén Töttös is visszakapott valamit az önállóságból. De mint minden hasonló jogállású te­lepülés esetében, most az a kérdés, hogy ez a „valami" mennyit ér a gyakorlatban. * A takaros családi házak, a porták, sőt az utcák rende­zettsége is mutatja, hogy az emberek itt adnak magukra. S Töttöst tehetős emberek lak­ják! Sok a viszonyag új, vagy felújított ház, most is építkez­nek. Aligha alaptalan szóbe­széd, amit egymásról tudnak, vagy sejtenek a töttösiek, ami­kor több százezer, vagy más­fél—kétmillió forintra becsülik egyes családok takarékbetét­jeit. Ezekben a szóbeszédek­ben nem az irigység, hanem a közös büszkeség az érzelmi háttér: kemény munkával dol­goztak meg a gazdagságért. A falu neve egykori birto­kosától származik. A hódolt­ság idején a falu lakói meg­öltek néhány garázdálkodó tö­rököt — a bosszú kegyetlen volt: Lippó, Bezedek, Töttös egész térségét elpusztították. Az elnéptelenedett faluba a török kiűzése után először szerbek telepedtek le, majd Mária Terézia idején néme­tek. A falut az I. világháborúi követő évekig Ráctöttösnek ne­vezték. Miután a szerb csalá­dok zöme Jugoszláviába köl­tözött át, Hercegtöttösként szerepelt a térképen, s csak a felszabadulás után kapta vissza minden jelző nélküli eredeti nevét. Ma a falu lakosságának kétharmada német anyanyel­vű, akad még néhány délszláv család is, a többi magyar. A nemzetiségi elkülönülés hal­ványul, egyre több a vegyes­házasság. A falu történetének nagy fordulatait Schmidt János ele­veníti fel a töttösi iskola iro­dájában, amíg a beszélgetés többi résztvevőjére várunk. Schmidt János valósággal tisztséghalmozó szülőfalujá­ban. A Bólyi Általános Iskola töttösi tagiskolájának vezető­je, 1971 óta tanácstag, máso­dik ciklusban a Bólyi Nagy­községi Tanács végrehajtó bi­4. HÉTVÉGE zottságának is tagja. Koráb­ban mint a töttösi tanácstagi csoport vezetője, társadalmi tanácselnök-helyettes volt, most községi elöljáró. A falu vezetőinek rögtön­zött megbeszélésére Blandl Alajos, a községi népfrontbi­zottság elnöke és Flőgl Béla, az elöljáróság legfiatalabb tagja jött az iskolába. Blandl Alajos szeptembertől nyugdí­jas, korábban a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát dolgozó­ja volt, töttösi születésű. Flőgl Béla mindössze 31 éves. A bó­lyi tsz töttösi állattenyésztő­telepén karbantartó.-- Fiat éve lakom csak Töt­tösön, de ugyanúgy szívemen viselem a falu sorsát, mint az itt születettek - mondja. - Én azt tapasztaltam, a községi elöljáróság számíthat a falu összefogására. Olyan nép él itt, amely nem riad vissza a társadalmi munkától sem. Ta­valyelőtt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elisme­rő oklevelét is elnyertük az egy főre jutó társadalmi mun­ka értékéért. — Gyakorlat nálunk, hogy a tanácstagok a népfrontbizott­sággal közösen vitatják meg azokat a témákat, amelyek a falut érintik — folytatja Blandl Alajos, aki már 1968 óta a községi népfrontbizottság el­nöke. De mik is ezek a témák? Flőgl Béla és Blandl Alajos felváltva sorolják. A megoldot­tak közé számítható: Töttösön valamennyi utcában aszfalt, vagy legalábbis szilárd bur­kolat van. A bolt végre nem­csak élelmiszer, hanem nevé­nek megfelelően valóban ve­gyesbolt és önkiszolgáló jelle­gű. Nyitvatartási ideje is ren­deződött. — A kenyérrel viszont gond van - mondja Flőgl Béla. — Délben csak akkor kap az em­ber kenyeret, ha reggel elő­jegyezteti, s olyant, hogy ah­hoz képest a pécsit kalácsnak kell tekinteni. Egyébként a fa­lu ellátása megfelelő, ennél többet egy ilyen kis lélekszá­mú község nem kívánhat.- A járdafelújításhoz a nagyközségi tanács költségve­tési üzeme kész betont szállí­tott — folytatja Schmidt János. — Idén a DÉDÁSZ korszerűsí­tette a falu közvilágítási lám­páinak javarészét. Ugyancsak a költségvetési üzem tataroz­za a tanácsházát és elkészült a községi egészségház belső felújítása, amelyet szintén a tanács fedezett. Nagy problé­mánk most - s ebben az ügy­ben országgyűlési képvise­lőnkhöz is fordultunk hogy a bólyi vasútállomás szélesíté­se miatt a MÁV lezárta a Töt- tösről az állomáshoz vezető lejárót, életveszélyessé nyilvá­nítva azt. Úgy gondoljuk, hogy más megoldás kell, mert a lejáró megszüntetése más­fél kilométeres kerülőutat je­lent. Jövőre lakossági összefo­gással a falu további csinosí­tását tűzték ki célul. Ebbe be­letartozik a fásítás, az út- és járdaépítés. A bólyi termelő- szövetkezet takarmányboltot alakít ki a falu központjában. De ami mindennél fontosabb: biztató reményük van rá, hogy a következő években megol­dódik az egészséges ivóvíz- ellátás. A szeptember végi falugyű­lésen szinte másról sem volt szó, csak a vízről. A falu kút- jainak vize nitrátos, és a 120 méter mélyre hatoló próbafú­rások azt a szomorú ered­ményt hozták, hogy a falu kör­nyékén nincs ivóvíz. A Bólyi Nagyközségi Tanács ezért olyan terveket készíttet, hogy az ivóvizet Mórokról juttatják el vezetéken Töttösre. A veze­tékrendszer kiépítése a házak kertjéig a szükséges berende­zésekkel együtt 34-35 millió forintba kerülhet. A nagyköz­ségi tanács megpályázza a megyei tanács támogatását, ehhez azonban feltételként a költségek 60 százalékát kell előteremtenie. A termelőszö­vetkezet 10—12 millió hozzájá­rulást ígért. A fennmaradó összeg javarészét a megalakí­tandó víztársulat tagjainak, a község kétszáz családjának kell összeadnia. Egy-egy ház­ra valószínűleg 30-40 000 fo­rint jut. A falugyűlés 100 résztvevője kölcsönösen egymást győzte meg arról, hogy célszerű a te­lepülésfejlesztési hozzájáru­lást - családonként 800 forin­tot - elfogadni. A cél termé­szetesen az ivóvízvezeték ki­építése. Az elfogadott javas­lat úgy szólt: ha víztársulat alakulhat, akkor nem lesz TEFA. * Valószínűleg túlzás lenne állítani, hogy a júniusi válasz­tásokkal új korszak kezdődött Töttös történetében. Az viszont kétségtelen, hogy új lendüle­tet hozott az ötfős tanácstagi testület és a szeptemberben megválasztott népfrontbizott­ság munkája.- Azt a munkamódszert, amelyre most rákényszerít az élet — mondja Schmidt János —, itt Töttösön mi már sok év­vel ezelőtt „kitaláltuk” és gya­koroljuk. Mindig az volt a töt­tösi tanácstagi csoport igé­nye, hogy a népfrontaktivisták, a falugyűlés, vagy bárki az it­teni lakosok közül súgjanak nekünk: mit képviseljünk. S ez a súgás ne csak a gondok felvetésére szorítkozzék, ha­nem megoldásuk módjaira is. Csak együtt, közös erővel le­het előrébb jutni. Csak úgy, ha mindenki a gazda felelős­ségével tevékenykedik a maga lehetőségeivel és munkaterü­letén falujáért. Dunai Imre Új távlatok Szennyvíztisztító épül Pellérd mellett Üzembe helyezik az l/A ütem első létesítményeit — Májusra elkészül a pécs-pellérdi nyomócső — Végleges megoldás: a napi 80000 köbméteres tisztítómű „Súlyos gondot jelent a Me­gyeri úti szennyviztisztitó-telep nem kielégítő kapacitása. A telepre átlagosan 55 000 köb­méter szennyvíz érkezik napon­ta, ugyanakkor 40 000 köbmé­ter feldolgozására képes. A különbözet — mechanikai tisz­títás után — a Pécsi-vizbe ke­rül, s környezetszennyezést (viz-, talaj-, levegő-) okoz. A Pécsi Vizmü Vállalat a szenny- viziszap-intenzilikálási program keretében 10 000 köbméter/nap kapacitásbővítést hajt végre. A beruházás a tanácsi környezet- védelmi alapból nyújtott támo­gatással valósul meg. A prog­ram realizálása 1985 végére várható." Az idézet a Pécs Megyei Vá­ros Tanácsa végrehajtó bizott­ságának a közelmúltbeli ülése elé terjesztett anyagból szár­mazik. Oka a felelevenítésé­nek: aligha lehet olyan pécsi polgárt megkérdezni, aki — ha a város levegőjét szennyező forrásokat kérdezzük — elsők között ne a Megyeri úti szenny­víztisztító-telepet említené. Nem alaptalanul. Ám a végre­hajtó bizottság előterjesztésé­ben más is olvasható: „Pécs város új szennyviztisztitó-telepé- nek tanácsi beruházásban megkezdett l/A üteme 1986- ban elkészül." — Előzetesen azt meg kell említenem — hallottuk Mar­csik Istvántól, a Pécsi Vízmű üzemvezetőjétől —, hogy Pécs sajátos helyzetben van. Általá­ban ugyanis az országban a szennyvíz útja így néz ki: tisz­títják — rendszerint mechani­kusan, kevesebb helyen bioló­giailag —, ülepítik, majd át­emelik a nagyobb befogadóba. Ez utóbbi nem más, mint a te­lepülések közelében folyó na­gyobb víz. Ilyen befogadója Pécsnek nincsen, nehezebb te­hát ebben a városban a meg­oldás. Ráadásul Pécsnek ez az egy szennyvíztisztító-telepe van, változó mennyiséget tudunk fo­gadni, itt is vannak csúcsok, gondoljunk arra, hogy majd­nem mindenki az esti órákban fürdik. . . — Nézzünk kicsit előbbre: mi a távlat? — A Megyeri úti telep meg­marad, visszaáll a napi 20— 25 000 köbméter feldolgozásá­ra, mechanikai-biológiai tisztí­tás után ipari vízként vissza­adja a városnak. A telepre a szennyvizet a déli főgyűjtőcsa­torna szállítja. A távlati elkép­zelés 1990-től szól, ettől az időtől kezdve elvileg már az épülő pécs—mecsekaljai szennyvíztisztító dolgozza fel a beérkező összes többi szenny­vizet. Ha van déli, akkor van több főgyűjtőcsatorna is. Természe­tesen valóban megvannak, és A környei mezőgazdasági kombinát tornyópusztai tele­pén nemrég építették fel az első hazai nyúlszőrfeldolgozó üzemet, amelynek egész ter­melését külföldi cégek vásá­rolják meg. A pehelykönnyű, színek szerint is szétválogatott és osztályozott nyúlszőrből elő­ször Japánba, az NSZK-ba és Angliába szállítottak, most pedig spanyol, francia és bel­ga cégek is rendeltek a ke­resett termékből. Az idén mintegy egymillió dollár érté­kű nyúlszőrt értékesít a kör­nyei kombinát. a Megyeri úti telep felé men­nek — lévén itt a város leg­mélyebb pontja. Ezért vált szükségessé egy átemelő és egy nyomócső megépítése, amelyek révén az új telepre juttatható a szennyvíz. — Ez jelenti az idézetben említett l/A ütemet: az áteme­lő- és a nyomócső. Ezt az üte­met is több szakaszra bontot­tuk: elkészült az M2—0 jelű gyűjtőcsatorna, az új, úgyneve­zett fogadó műtárgy, az új rácsgépház és az átemelő. Ezek az új létesítmények a 20—30 év múlva várható igény­nyel is számolva készültek — lényegében tehát már a jövőt jelentik. — Mi a mai hasznuk etek­nek? — Nem fordulhat elő, hogy egy-két közeli területet-üzemet elöntsön a szennyvíz. Ez na­gyon fontos volt. Az l/A ütem során elkészült és az intenzifi- kálást lehetővé tevő műtárgya­kon keresztül kerül a szennyvíz a biológiai tisztítórendszerre, a fogadható mennyiségen fe­lül a vészkiömlőn keresztül — mechanikai tisztítás után — a Pécsi-vízbe kerül. — Változott a telep jelenlegi kapacitása az új létesítmények elkészültével? — A telep az eddigi 40 000 köbméterrel szemben napi 45 000-et tud biológiailag tisz­títani. A berendezések próba­üzeme megvolt, véglegesen ezekben a hetekben vesszük ezeket használatba. A szóban forgó ütem másik beruházása a szennyvizet az átemelőtől az új telepre szállí­tó nyomócső lesz. Az 1000 mil­liméter átmérőjű vezeték 1986 első negyedében készül él, az öt kilométer hosszúságú cső egyes szakaszainak már meg­volt a próbanyomása. Véglege­sen — várhatóan — május vé­ge felé helyezik üzembe. A cső másik végén lesz a Pellérd szomszédságában épülő pécs— mecsekaljai szennyvíztisztító-te­lep, az l/B ütem beruházása. Igen komoly létesítményről van szó, az említett tanácsi előterjesztés szerint „az //B ütem (kapacitása naponta 80 000 köbméter szennyvíz me­chanikai tisztítása) beruházá­sát az Országos Vízügyi Hiva­tal átvette, befejezése a VII. ötéves terv végére várható." A fentiekből kiderül: nagyon is várja a város. így az l/B ütemre visszatérünk lapunkban, részletes tájékoztatást nyújtunk az építkezés anyagi hátteréről, arról, mennyiben felel majd meg Pécs városának. Előzete­sen csak annyit: a napi 80 000 köbméteres kapacitás meg­nyugtatónak látszik. Úgy tűnik — ha a jövőbe is nézünk —, hogy ennyi é$ ennél nem ke­vesebb jelentheti a megoldást. Mészáros Attila Az alapanyagról — az évi 6 millió nyúl'bőrrőJ — az ország legnagyobb nyúltenyésztő gaz­daságait egyesítő nyúlbőrfel- dolgozó gazdasági társaság gondoskodik. A fehér nyúl­szőr keresett, ennek ára több­szöröse a tarkáénak. Ezért a gazdasági társaság a kister­melőket anyagilag ösztönzi a fehér bundájú nyúlok tenyész­tésére és mindenkor a külpiaci árakhoz igazodva veszi át a szárított nyúlbundát: féléven­ként módosítja az árakat az európai piacon kialakult ár­folyamnak megfelelően. Nyúlszőr - exportra

Next

/
Thumbnails
Contents