Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-16 / 314. szám

Megjelent a pálya- választási tájékoztató Mi lesz a következő? Mintha csak megérezte vol­na Baráti József zászlós: mi lesz a nap legkomolyabb fel­adata ... A Pécsi Tűzoltópa­rancsnokság földszintjén, ahol sokféle piros jármű, fecsken­dő vár arra, hogy a felhúzó­dó fémredőnyök bármelyik pillanatban szabaddá tegyék az utat, 11 óra felé arról be­szélgetünk: nekik, az idős tűzoltóknak már fölöttébb unalmas lehet a kötelező fog­lalkozás, mint amilyen a mál- házás, vagy a szolgálati sza­bályzat tanulása. így vála­szolt: — Tegyük csak rendbe a dolgokat: egy-egy hónapban tíz napot szolgálunk. Sok az új, különleges jármű és más eszköz. Ezek ismeretéhez, fel­szerelésük pontos kezeléséhez begyakorlott, gyors mozdula­tok, szinte már automatikus ismeretek szükségesek. Kell, hogy havonta egy alkalommal mindegyiket újravegyük. „Éles­ben" ' nem lehet a tolózárat egy sorral lejjebb lévő fiók­ban keresgélni ... Ha egy tűzoltót hirtelen ébresztenek, tudnia kell az eszmélés első fél pillanatában, milyert pél­dául a hurokkötés — életmen­tésről van szó. Délben, 11 óra 32 perckor felvillantak a hatalmas épü­letben a piros lámpák, rövid­del utána megszólalt a duda: István-aknón valaki egy 20 méter mély kútba esett. Ki kell hozni! Egy óra múlva már vissza is jöttek a pécsi tűzoltók. Azt ez embert megmentették. Két óra múlva már nem is esett erről szó. A „nagy esetek", az igazán komoly feladatok, jelentős ri­adók „füstje" azonban napo­kig lebeg a parancsnokság folyosóin. Két nappal ezelőtt propi­lénszivárgás volt a magyarbó- lyi vasútállomáson. A mínusz 45 fokon már forrni kezdő, robbanásveszélyes, a 'talajszin­ten maradó, vagy ott sodródó góz egy vasúti tartálykocsiból szivárgott. Kedden, 14 óra '10 perckor riadóztatták a mohá­csi tűzoltókat, majd a pécsie­ket. Két és fél óra múlva ért a helyszínre a dombóvári tűz­oltóvonat. A környéket persze lezárták, várták a speciális is­meretekkel rendelkező szak­embereket. Hosszú idő telt el. 6. HÉTVÉGE Ezalatt a tűzoltók arra az egy szikrára, a bármilyen okból bekövetkezhető egyetlen szik­rára gondoltak, amelyik be- lobbanthatja, felrobbanthatja a gázt... Éjfélre hárították el a ve­szélyt. * Az épület földszintjén a Pé­csi Tűzoltóparancsnokság hír­központja: százszám az apró lámpák, kapcsolók, mikrofo­nok, telefonok, URH-készülé- kek, magnetofonok, közvetlen vonalak és belső hírlánc —­az egész egy jókora patkó­alakban, közepén egy magas támlájú forgószék. Ma Gyuri Sándor főtörzsőr­mester az 1. számú, Gáli Ti­bor szakaszvezető a 2. számú híradóügyeletes. Elméletben — bár a tűzoltók még játszani se nagyon szeretnek az ilyes­mivel! — elrendelik a 11-es, kiemelt riasztást. — Ha bejön telefonon a jelzés, azonnal töltjük ki a káreseti lapot, közben bekap­csoljuk a vészlámpát, amely I- es riasztást is jelez. A szol­gálatparancsnok iderohan, s ahogy mi írjuk, hol, mi törté­nik, mérlegeli, milyen fokú ri­asztást kell elrendelnie. Ha II- es, kiemelt fokozat, indul a Pécs I—II—III. gépjárműfecs­kendő, a porszer, éjszaka az áramfejlesztő is. Ezek a jelzé­sek itt mind be vannak táplál­va a készülékekbe, csak a megfelelő gombot kell meg­nyomnunk. Már az első gombnyomás­ra piros lámpák tucatjai izza­nak fel a laktanyában: folyo­sókon, hálókörletekben, pa­rancsnoki szobákban, tanter­mekben, az étteremben — mindenütt. S 'közvetlenül ez­után megszólal a duda. — Ha megszólal — mondja Török Béla tűzoltóalezredes, megyei parancsnok —, egy pillanatra megmerevedik *a vonuló állomány . .. A PRAJ -— a programozott automatikus jeladó — min­dent „megmond" a szolgálat­ban lévőknek. Pillanatokon belül tucatnyi helyen írja ki a „fényújságra”: kiknek kell menniük. Közben szól a du­da. Külön jelzés riasztja az l-es, a ll-es és a többi fecs­kendőt, a különleges szerek ■kezelőit. Ők pedig ott állnak már, a jól ismert csúszdák ugyancsak automatikusan nyí­ló ajtóinál, várva: mit mond a duda? Kell-e nekik is zuhan­ni lefelé a 8—10 méter hosz- szú alumíniumcsövön? S ha például a porszer jelét nem hallják — egy rövid, egy hosszú —, a „porszeresek" visszafordulnak, a csúszda aj­taja halkan bezárul. Éjszaka 100, nappal 60 má­sodpercen belül már senki sincsen az épületben azok kö­zül, akiknek a duda szólt. * A mára virradó éjjel arány­lag csendes volt. Reggel hét órakor — Török Béla minden nap ilyenkor már a megyei parancsnokságra ér, ha fél órával később, titkárnője rá­kérdez: már azt hittem, be­teg ... — a szolgálatot lete­vő megyei ügyeletes, Bibicsáf Antal zászlós fáradt hangon jelenti: Szederkényben egy melléképület égett, a becsült kár 35 000 forint, a megmen­tett érték 700 000 körül van. A mohácsiak oltották el, a sze­derkényi önkéntesekkel. De már itt van Sebestyén Pál törzszászlós, a következő 24 óra ügyeletese is. Reggel fél 8, az őrségváltás ideje. — A leköszönőktől a szol­gálatba lépők minden felsze­relést átvesznek — magyaráz­za Schifter Miklós főhadnagy —, a fecskendőktől a roncs­vágóig, az okmányokig, min­dent, az utolsó csavarig. így hát el is húzódhat. Ma simán ment. Zádori Já­nos zászlós, szolgólatparancs- nok-helyettesnek nem sok dol­ga akadt, beosztottjai csak egy IFA hibás fékjére hívták fel a figyelmét. Percek múlva fékpadon volt, kijavították, így is eltartott az őrségváltás majdnem fél óráig. Megállni nem volt idő, mint ahogy egész nap sem lenne — még a ri­adók nélkül sem. KISZ-gyűlés a fiatalabbaknak, majd mál- házás — ez az, amiről Baráti Józseffel beszélgettünk, amikor újból és újból gyakorolják, mi hol van, hogyan lehet a leg­gyorsabban használatba ven­ni, mit kell tenni különböző helyzetekben. Málházás után a szolgálati szabályzattal fog­lalkoztak. Valahol közben akadt idejük reggelit is be­kapni, és már szólt is — az­nap először — a duna: Istvón- akna, életmentés. * Ma is — mint majdnem minden nap — voltak vendé­gei a megyei parancsnokság­nak. Három megye — Tolna, Somogy és Baranya — fiatal tűzoltói közül azok jöttek kon­zultációra, akik a vonulás ál­lományhoz tartoznak és kikép­zésüket szolgálati helyükön oldják meg — öthónapos bu­dapesti, bentlakásos tanfolyam helyett —, azaz maguk tanulnak megadott anyagból és temati­ka alapján. Az ilyen konzul­tációkon a B. M.-i Tűzoltó Ki­képző Központ tanárai segítik felkészülésüket. Decemberben tiszthelyettesi vizsga — alap- feltétel ahhoz, hogy valaki tűzoltó lehessen. — Olcsóbb így, és számos előnnyel jár a képzés, s nem­csak a szakmánk, hanem a fiatalok szempontjából is. Nem kell utazniuk, három megyéből rövid idő alatt ösz- szejön-nek, az ötnapos ' buda­pesti képzés számukra sem előnyös anyagilag és nincse­nek elszakítva a gyakorlattól, a leghatékonyabb tanártól — mondta dr. Bendő Mihály tűz­oltóezredes, az intézet pa­rancsnoka, aki azért kísérte -el az oktatókat, mert tudni sze­retné: vajon a megyei pa­rancsnokságokon kellően segí­tik-e a tiszthelyettes-jelöltek •tanulását. — Elképzelhető, hogy a „ci­vil" technika, szellemi kapa­citás nagyobb léptekkel fej­lődik, mint a tűzoltóságé, ob­jektív okok miatt is. Hogyan oldják fel az ellentmondást? — Nem érzek különösebb ellentmondást. Nagyon sokré­tű a kapcsolatunk különböző tudományos szervekkel, rend­szeres résztvevői vagyunk a piackutatást, gyártmányismer­tetést szolgáló bemutatóknak, a lépéstartást ez is szolgálja. De ha csak arra gondolunk: hatósági engedélyezési mun­kánkon keresztül minden kor­szerűbb létesítménnyel, beren­dezéssel, ányaggal kapcso­latba kell kerülnünk, ez is erő­síti naprakészségünket. S mindezeken túl: ma már na­gyon sok a jól képzett, ma­gas végzettséggel rendelkező szakemberünk. A gyakorlat — a leghaté­konyabb tanár. Általában is igaz, a tűzoltóknál különösen. Más itt, a megyei parancs­nokság földszintjén álldogálni, a tolólétra mellett — és egé­szen más, ha működésbe lép a szerkezét, akárcsak a gya­korlás érdekében is. Azt mond­ja Jermás József zászlós, hogy a beöltözők, vagyis az újon­cok egyik legkeményebb prob­lémája a tolólétra. — A miénk akár harminc méter magasra is feltolható. És ott fenn a létra kilengése bizony nem kicsi, össze kell szednie magát a tűzoltónak, hogy a szorongását^ legyűr­je.. . — És ha valaki nem állja a próbát? — Valaki bentrekedt a ti. zedik emeleten, egy égő he­lyiségben. Ki kell hozni. El­képzelhetetlen, hogy egyikünk azt mondja: pardon, ez ne­kem túl magas . . . A tüzet eloltani, a veszélyt elhárítani: az egyik oldal. A másik — megkeresni az okot, tisztázni a körülményeket, fel­kutatni a felelősöket. A tűz- vizsgálók íróasztalán mindig sok az akta. Ma Alpár Gyula alhadnagy van szolgálatban, - ők is 24-48 óráznak -, délelőtt 11 órakor teszi az utolsó pontot egy ügy végére: elkészült a közelmúltbeli kom­lói gépkocsitűz jegyzőkönyve. De a legfrissebb esete is kom­lói: olajbojler okozott tüzet egy fürdőszobában, a kár te­temes volt. Ennek a vizsgálata következik. Alpár Gyula mu­tatja a „lepedőt": a fél- asztalnyi papírlapokra minden tűzesetről minden adatot fel tüntetnek. — Van olyan hónap — mondja kicsit neheztelő hang­hordozással —, amikor három lepedőt is teleírunk! — Megkezdődött a fűtés — számolunk az olajkályha okoz­ta tüzekkel .. . Azután jön a húsfüstölés — már előre tar­tunk tőle. Sokat kell dolgozni egy-egy tűzeset teljes vizsgá­latán. Legfeljebb álomnak le­hetne azt minősíteni, hogy a vizsgáló mindjárt a tűz nap­ján leadhatná a befejezett vizsgálati jegyzőkönyvet. . . Csend van. Túl két riasztá­son — ha lehet ezt mondani, —, feszülten téblábolnak a ■tűzoltók. Tudják, hogy bár­melyik pillanatban, de nem tudni mikor, még van vissza valami.., — Sokszor volt már így: na­pokig semmi komoly, azután hirtelen megbolondul a világ —■ mondja Baráti József. — Érzem: vihar előtti most is a csend. Mészáros Attila A Baranya Megyei Pedagó­giai Intézet pályaválasztási osztálya kétévenként megje­lenteti a pályaválasztási és továbbtanulási tájékoztatót. Most jelent meg az 1986-os és az 1987-es évekre a kiad­vány a jelenlegi 7. és 8. osz­tályos tanulóknak. A tájékoztató általános, de egyben közvetlen útmutatást ad a tanulóknak az orientáci­ós (7. oszt.) és a döntési ( 8. oszt.) szakaszban. A szülők és az osztályfőnökök megtalálják benne a beiskolázással kap­csolatos kérdéseikre a választ. Röviden ismerteti iskolatí­pusonként az egyes Baranya megyei középfokú intézménye­ket és iskolákat. Továbbá a végleges döntés előtt pontos képet ad a választott iskola milyenségéről. Ehhez ajánlatos még az iskolai nyílt napokat, az intézmények pólyaválasztá­si rendezvényeit, kiállításait látogatni és a látottakat érté­kelni. A pályaválasztással és a beiskolázással . kapcsolatos konkrét kérdésekre ad vá­laszt: — Hol és milyen iskolatípus­ban tanuljak tovább? — Milyen szakmát, szakot válasszak? — Hogyan kell kitölteni a Jelentkezési lap továbbtanu­lásra c. nyomtatványt? — Mi a felvételi vizsga anyaga? (Ha van felvételi vizsga.) — Milyen esély van a vá­lasztott szakmára, illetve egy- „egy iskolába való bekerülés­re? Felsorolja a tájékoztató az 1985/86-os tanévben Baranya megye középfokú iskoláiba je­lentkezett tanulók szakmánkén­ti és iskolánkénti számadatait. Ezek a számok megmutatják, hol van aluljelentkezés, illetve túljelentkezés. Ez azt jelenti, hogy ha első helyre túljelentke­zett szakmát vagy iskolát írunk, akkor a második helyre alul- jelenlkezettet ajánlatos meg­jelölni. így nagyobb az esély a bekerülésre, — Mi a teendő, ha a má­sodik helyen megjelölt iskolá­ba sem vettek fel? — Kik fellebbezhetnek? — Milyen szociális juttatá­sokat kaphatnak a középfokú iskolákban jelentkezett tanu­lók? — Mit jelent a társadalmi tanulmányi szerződés? Továbbá leírja a katonai pályákra történő beiskolázás módját, helyét, stb. Kiemelten foglalkozik az 1986/87-es tan­évben Pécsett beinduló, kö­zépiskolai katonai kollégium­mal. A Baranya megyében nem oktatott szakmákról és a beiskolázáshoz szükséges is­kolacímekről is informál. A kiadványt elsősorban a továbbtanulni szándékozó ta­nulóknak és szüleiknek, az ál­talános iskolák osztályfőnökei­nek és valamennyi középfokú iskolának ajánlják. A kiadványt az iskolákban, 17 forintos áron lehet megren- l delnr. Felfelé a létrán Védööltözetben a lángok között Cseri László felvételei Egy nap a tűzoltóknál

Next

/
Thumbnails
Contents