Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-16 / 314. szám
Pécsiek Lvovban Különös érzés egy külföldi város szállodai szobájában a televízió képernyőjén hazai tájakat látni és magyar nyelvű kísérőszöveget hallgatni, így, kíváncsian és némi meg- illetődöttséggel néztük a Ivo- vi televízió késő esti programjában Az ablakok Baranyára nyílnak című filmet, amelyet a Magyar Televízió pécsi stúdiója küldött a szovjet testvérvárosba. Az ünnepi szónokok a dolog természeténél fogva általában az együttműködés kereteit rajzolták fel. Horváth Lajos a megnyitó estén a gazdasági építő munka, a politika és a kultúra egymásra utaltságáról, /. Sz. Alajeva, a Lvov Megyei Tanács elnök- helyettese a szellemi értékek cseréjéről szólt; Piti Zoltán egy új lakótelep Pécsről elnevezett utcájában („a pécsi utca ünnepén”) a magyar lakás- és városépitészetről beszélt; dr. Dányi Pál és D. A. Jaremcsuk, a Lvov Területi Pártbizottság titkára pedig a további együttműködést szorgalmazta a záróesten elhangzott beszédben. A kulturális delegáció munkamegbeszélésein számos gyakorlati kérdésről esett szó. Kálmán Imre operettje, A bajadér meghódította a Ivovi közönséget így például Fischer János arról tájékoztatta a színészházban rendezett szeminárium résztvevőit (a város vezető művészei közül sokan megjelentek itt), hogy a gazdaság- irányítás új rendszere hazánkban milyen hatással van a kulturális és művészeti életre, V. M. Viszockij pedig, a Lvov Területi Tanács művelődési osztályának vezetője azt mondta el: a szovjet kulturális politika úgy érzékeli, hogy az ideológiai ellenfelek a könnyűzenével próbálják kiKenyérrel és sóval köszöntik Fischer Jánost, a kulturális delegáció vezetőjét az egyetemen Az együttműködés, testvér- városi kapcsolat, információ- csere — hogy a hivatalos formulákat használjam — természetesen a személyes találkozások révén teljesedik ki, és ezáltal kap igazi értelmet. Erre nagyon sok példát hallottunk, és vendéglátóink szívesen elevenítették fel azokat az élményeket, emlékeket, amelyek e kapcsolat létezését bizonyítják: keresték a két nép, a két város és a két kultúra közti kapcsolatot. A skanzen igazgatója azt említette, hogy kiállítást rendezett Pécsett, az operaház direktora a Baranya táncegyüttes Ivovi vendégszereplésére emlékezett. A helyi írócsoport elnöke Berták Lászlót, Csorba Győzőt barátaiként tartja számon, a képzőművészeti szövetség elnöke a Rétfalvy Sándor műtermében töltött estére emlékezett, az orvosi egyetem rektora pedig a POTE-val kiépült szakmai összeköttetés bizonyítására Flerkó Béla, Bauer Miklós, Tényi Jenő nevét említette. Megtudták, hogy a pécsi színház most mutatta be a Ványa bácsit, s azonnal Nógrádi Róbert rendező elé vezettek egy színészt, aki most Lvovban Asztrovot játssza. De a gyökerek mélyebbre nyúlnak: amikor Tüskés Tibor a Bulba Tárász magyar és Radnóti verseinek ukrán nyelvű fordítására hivatkozott, válaszul Bartókot és Kodályt idézték, aki ukrán népdalokat is gyűjtött. Egyébként nemrég készült el és felállításra vár egy Petőfi-szobor Lvovban. Lvov eleven, nyüzsgő nagyváros, a forgalom óriási, nemcsak a történelmi belváros szűk utcáin, hanem az új lakótelepek széles útjain is. Az üzletek — amelyek egyébként hétköznap este 8-ig, 9-ig is nyitva tartanak, sőt számos élelmiszer-, ajándék- és ékszerbolt vasárnap is kinyit — zsúfoltak. Sok a turista: a Szovjetunió távoli városaiból, falvaibái érkeznek múzeumjáró és műemléknéző kirándulók: főleg iskolások és nyugdíjasok. Egyébként a város már az ünnepi készülődés lázában égett, amikor ott jártunk: az utcák fellobogózva, és építették az emelvényt a november 7-i felvonulás díszvendégei számára. Az első nap eseményeiről - könyv-, fotó- és porcelánkiállítás, ünnepi gálaest — már beszámoltam a Dunántúli Naplóban. Arról is, hogy mi tagadás, a nyitó gálaest egy kissé halványabbra sikerült, mint szerettük volna. Az izgalom és a megilletődöttség mellett az is ok volt, hogy a megbetegedett Sipeki Tibor helyett Kovács Attilának kellett beugrania A bajadér bonviván szerepébe, és a gálaest operaáriáját is ő énekelte, márpedig egy ilyen beugrás az előadás minden résztvevője számára feszültséggel jár. Ráadásul a szovjet közönség a hasonló eszt- rád jellegű műsorok műfajában igazán kiváló teljesítményekhez szokott - ezúttal csak udvarias tapssal jutalmazta a látottakat. A gálán fellépő művészek későbbi, önálló produkciója azonban feledtette az első estét. A bajadérra már napokkal korábban elfogytak a jegyek: Kálmán Imre ismert szerző a Szovjetunióban, az operett népszerű műfaj. Már a díszlet is nyíltszíni tapsot kapott (Cs/k György munkája), és a bizonyítás vágya, a felszabadult játék, a jó színészi és énekesteljesítmények meghozták a várt sikert: Buk- szár Márta, Kovács Attila, Matoricz József, N. Szabó Sándor, Füsti Molnár Éva, a zenekar (vezényelt Károly Róbert, rendező, Szegvári Menyhért) és a többiek is megérdemelten hajolhattak meg a vastapsra mind a két estén. A Mecsek Fúvósötös — háromszori más közreműködés mellett — két önálló hangversenyt adott: először a Filharmónia koncerttermében hétszáz hallgató előtt, majd a konzervatóriumban tanárok és növendékek számára. Mind a nagyközönség, mind pedig a szakma telt házzal és nehezen szűnő tapssal honorálta a kvintett változatos repertoárját és a pécsi muzsikusok kiváló kvalitásait: a jóhangulatú újrázások után alig akarták őket leengedni a pódiumról. A KISZÖV Táncegyüttesnek - a Mecsekhez hasonlóan - szinte minden perce be volt táblázva: a nyitó és záró műsoron, a Pécsi utca ünnepi műsorán kívül két önálló estén léptek fel: előbb Cservo- nográdban, a bányász kultúrPiti Zoltán, a Pécsi Városi Tanács elnöke „o pécsi utca ünnepén" köszönti a vendéglátókat között 22 éve van baráti kapcsolat. A testvérvárosok együttműködése politikai vonalon kezdődött és fokozatosan bővült ipari, mezőgazda- sági, tudományos, oktatási és művészeti, kulturális témakörökben. Ezúttal is képviselte Pécset és Baranyát politikai delegáció Horváth Lajosnak, a megyei tanács elnökének vezetésével (tagjai dr. Dányi Pál, a megyei pártbizottság titkára és Piti Zoltán, a városi tanács elnöke voltak) és - első ízben ilyen nagy létszámmal — százhatvan tagú kulturális delegáció utazott Lvovba Fischer Jánosnak, a megyei tanács művelődési osztályvezetőjének irányításával. kezdeni a fiatalok eszményeit, ízlését. Nagy figyelem kísérte Várkonyi Györgynek, a Janus Pannonius Múzeum igazgatóhelyettesének előadását a pécsi múzeumok és galériák kiállítási politikájáról. Általában elmondható, hogy nemcsak a magyarországi gazdasági életben végbement változásokat, hanem a kulturális, művészeti irányítás gyakorlatát is élénk figyelemmel kísérik a Szovjetunióban: nem véletlen, hogy szinte minden hivatalos és baráti beszélgetés a kölcsönös információ- csere bővítését sürgette. Ezen az estén, november 1-én ünnepi gálaműsorral kezdődtek a szovjet—magyar barátsági napok. A rendezvénysorozatot nagy érdeklődés előzte meg: az utcákon orosz és ukrán nyelvű plakátok hirdették a koncerteket, kiállításokat, filmvetítéseket, színházi előadásokat; a rádió a pécsi stúdió Baranyát bemutató zenés riportműsorát közvetítette, és a Vilnaja Ukrajna című lapban is ez idő alatt jelent meg a Dunántúli Napló munkatársai által ösz- szeállított pécsi oldal. Egyszóval: néhány napra a Ivovi közönség figyelmének előterébe kerültünk, s bár természetesen a négy nap alatt számos hivatalos rendezvény is lezajlott, az érdeklődés egyáltalában nem volt protokolláris. Ahogyan az minden ünnepi beszédben és köszöntőben elhangzott, Lvov és Pécs városa, Baranya és a Lvovi Terület MIKOLA PETRENKO Üdvözlet Pécs városának" A kék Dunán lezúg az évek árja, Az új élettel zengő éveké Évek, az idő kapuit kitárva Zúgnak jövendő boldogság felé. Évek zúgnak, kék hab játszik fecsegve, Száztorkú visszhang válaszol nekik Út ez a dal: Moszkvából Budapestre, Lvovtól Pécsig, várostól városig. Országaink egymásnak így üzennek, Küldvén a barátság tüzes szavát. Álmoknak, sziveknek, munkáskezeknek Utat nyitnak a történelmen át. Petőfi, Puskin, Sevcsenko ajkáról Egyszerre száll szabad, gyönyörű dal, Hol az „Avrora" sortüze világol, Testvér lett már a szláv és a magyar. A Kárpátok fölött kigyúlt a hajnal, Új Tavaszokkal zúg a kék Duna. A barátság vezet minket e dallal A fényes jövendő útjaira. Lvov vendéget vár tölgyfa-kapujában, Virágokkal díszíti asztalát — S a barátság dalát énekli párban, S testvérére emeli poharát! (Fordította: Csordás Gábor) 'A költő a magyar könyvek Ivovi kiállításán szavalta el erre az alkalomra írt versét. A Mecsek Fúvósötös palotában, másodszor pedig a neves gyógyüdülőhelyen, Truszkovecben. A folklórt kedvelő szovjet közönség ráérzett arra, hogy itt nem az Európa-szerte divatos revüsí- tett néptáncot látja, honem mind a zenében, mind a táncban eredeti anyagot mutatnak a magyarok. Mindkét színpadon nagy sikert arattak a KISZÖV-ösök, még a záró gálaesten is, ahol pedig — közös műsorról lévén szó egy nagy létszámú, igei dekoratív és a hazai pálya előnyét is élvező kiváló szovjet táncegyüttessel is ki kellett állniok az összehasonlítást. Újdonságot is vitt Baranya Lvovba: a-videót. A Lvov Területi Moziüzemi Vállalat igazgatója elmondta, hogy ma még nagyon kevés video van a Szovjetunióban. Voro- nyezsben most folynak egy japán licenc hazai gyártásának kísérletei: az első példányok a művelődési házaké lesznek, majd a mozik kapnak belőle, s csak később jut magántulajdonba. A Baranya Megyei Moziüzemi Vállalat öt diszkókazettát vitt most Ivovi bemutatóra: a három nap alatt hétezer néző látta a műsort, a fiatalok sorba álltak, hogy bejuthassanak a vetítésre. Hasonlóképpen nagy érdeklődés nyilvánult meg filmjeink iránt: a tapasztalatok szerint a kosztümös filmek, vígjátékok és a mai témájú filmek a legnézettebbek. A legnagyobb Ivovi mozikban vetített hat magyar filmet a három nap alatt 32 és fél ezer néző látta: a legtöbben c Liliomfit és a Házasság szabadnappal címűt. Az eseményekben gazdag, érdekes és felelősségteljes vendégszereplést gálaest zárta a legnagyobb Ivovi üzem művelődési házában: Az ünnepi beszédek elhangzása után arra kértem Horváth Lajost, a politikai delegáció vezetőjét, hogy foglalja össze a Dunántúli Napló olvasói számára, milyen tapasztalatokkal térnek haza Pécsre.- Hetedszer járok most Lvovban 1962 óta, láthattam, milyen hatalmas iramban fejlődött a város és a megye. Ez a látogatásunk valóban munkalátogatás volt. Rögzítettük, hogy együttműködésünknek milyen eredményei vannak, de inkább előre néztünk: azt kerestük, miben s miként fűzhetjük szorosabbra kapcsolatainkat. Hangsúlyozom, hogy szovjet barátaink nem protokolláris szerződéseket akarnak, hanem eleven, személyes együttműködést a politikában, iparban, tudományban, kultúrában. — Keményen dolgoztunk e négy nap alatt. Jártunk ipari, mezőgazdasági üzemekben. Számunkra tanulságos, hogy itt az üzemek szerepe és felelőssége milyen nagy a közellátásban, a lakásépítésben, a bolthálózat kialakításában, az egészségügyben. Egyébként a szovjet partnert is érdeklik a mi tapasztalataink az ellátás megszervezéséről. Egyebek között ismertettük kukoricatermesztési rendszerünket, cserében ajánlottak egy embrióbeültetési eljárást a szarvasmarha-tenyésztésben. Jól állnak tudományos kapcsolataink, jövőre pécsi ipari kiállítást hozunk Lvovba. Egyébként jövőre kötjük meg a következő öt évre az együttműködési szerződést, a mi mostani látogatásunk célja ennek az előkészítése is volt. Sok konkrét javaslat elhangzott mindkét részről az üzemi tapasztalat- cseréktől a művészek cseréjéig bezárólag. Eredményesnek, hasznosnak minősíthetjük tehát ezt a néhány napos látogatást, és emellett nagyon kellemesnek. Vendéglátóink figyelemmel és szeretettel vettek körül bennünket, bizonyos vagyok benne, hogy valamennyien kellemes emlékeket viszünk magunkkal. Gárdonyi Tamás HÉTVÉGE 7.
