Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-13 / 311. szám
e Dunántúli napló 1985. november 13., szerda Magazin ■ i Ötvenéves a parkolóóra Betöltötte ötvenedik évét a parkolóóra, sok városi közigazgatás kiapadhatatlan jövedelemforrása. A parkolóóra ötlete Carl C. Magee újságírótól és kiadótól származott, a megvalósítás pedig két professzor érdeme. 1935. július 16-án, Oklahoma City belvárosában állították fel az első parkolóórát, melyet még őriznek Oklahoma Cityben, és külsejében alig különbözik a mai parkolóóráktól. Oriástartály spulnin ötszáz köbméter űrtartalmú — nyolc méter magas, tíz méter átmérőjű — szénacél tartály készült a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában az NDK második atomerőművéhez. A szállítására különleges eljárást dolgoztak ki. A hatalmas tartály ugyanis se vasúton, se közúton nem juttatható el rendeltetési helyére. Részegységenkénti szállítása is roppant körülményes és költséges volna. A feladatot végül is úgy oldották meg, hogy e tartály 6 milliméter vastagságú acéllemezből készített palástját egy e célra tervezett berendezéssel felcsévélték. ..Spulnira" került a fenék- és a fedőlemez is. Az eljárás persze nemcsak a szállítás, de a gyártás és a helyszíni szerelés munkáját is egyszerűsítette, hiszen például a spulniról letekercselt palást egy függőleges varrattal, a fenék-, illetve fedőlemez összesen két körvarrattal a helyére rögzíthető. Az ötletes és olcsó eljárással készített és szállított tartályokból az idén hármat, 1986- ban és 1987-ben további tizenötöt szállítanak az NDK-ba. Intelligens sportcipők A futáshoz nem elég a láb, ész is kell hozzá. És miért ne lehetne egy agyat biztosítani a lábak szolgálatára? A két legnagyobb sportcipőgyártó cégnél a gondolatot tett követte: elkészítették az első „intelligens" sportcipőket egy beépített mikroprocesszor segítségével, amely méri és rögzíti a futás idejét, távolságát, sebességét, és még azt is, hogy a futó mennyi energiát fogyasztott. Az „agy" egy órával és számítógéppel kombinált lépés- számlálóból áll. Valahányszor az atléta lába földet ér, egy szenzor jelet továbbít a számítógépnek, amely számlálja a megtett lépéseket. A betáplált átlag lépéshossz alapján a készülék kiszámítja a megtett utat, és a felhasznált idő alapján a készülék kiszámítja a megtett utat, és a felhasznált idő alapján meghatározza az átlagsebességet. Végül a futó (előzőleg ugyancsak betáplált) testsúlya alapján kiszámítja a leadott kalóriákat is. Fa Nándor és Gál József a Szent Jupát fedélzetén Magyarok Föld körüli úton külön ponyvával védett — ágynak éppen úgy, mint a navigációs eszközöknek, az URH—RH rádióadó-vevőnek, a végszükségben bekapcsolható dízelmotornak, a térképek, táblázatok garmadájának, no és az egyik állomástól a másikig kitartó élelmiszer- és ivóvízkészletnek, stb., stb. Amikor a vízi jármű végre elkészült, előbb nevet adtak neki. A nem létező — talán a kajakosok, kenusok Szent Lapát-jóból „született” — Szent Jupát titulust adták neki a ke- resztségben. Aztán pedig a Hungarocamion segítségével lefuvaroztatták az Adriára, hogy ott a tengerjáráshoz szükséges vizsgán — természetesen a két gazdájával együtt — átessen. Az érettségi pompásan sikerült, s így semmi akadálya sem volt, hogy Fa Nándor és Gál József a három esztendősre tervezett útnak nekivágjon. Mielőtt az Abbáziában ringatózó Szent Jupát fedélzetére szálltak volna, még idehaza beszélgettünk, s akkor derült ki az is, hogy ők a nehezebbik útirányt választják. Tehát nem a sokkal gyakrabban használt kelet—nyugati útvonalat teszik meg a Gibraltár, a Panamacsatorna, Ausztrália, a Vöröstenger, a Szuezi-csatorna érintésével, hanem épp ellenkezőleg, nyugat—keleti irányban hajóznak. így ugyanis az óceánjárók két fő-fő „szigorlatát" is letehetik, amikor a rendkívül nehezen hajózható Jóreménység-fokát is érintik Afrika csücskén, valamint a szintén veszedelmes Horn-fo- kot. S hogy mindezt hogyan és miből — már ami a pénztárcát illeti? Az amúgy is kevés szavú legények erre csak azt ismételgették, hogy minden elérhető fillérjüket a hajó építésébe, felszerelésébe fektették, de azért nem csupán a maguk költségvetésére hagyatkoztak. Több hazai cég — a reklám reményében — segítette őket élelemmel, miegymással, és hát úgymond, névtelen adakozóik is voltak, vannak. Persze így is csak a legszerényebb a kelléktáruk; megfizethetetlen fő kincsük a bennük lakozó erő, bátorság és hajózó szakértelem. A. L. Bizonyos vízi emberek határozottan állítják, hogy akár egy pingponglabdában is át lehet hajózni Európából Amerikába, fetéve, ha a kicsi gömbben elfér az utas, és irányítani is tudja azt a burát. Nos, hogy efféle túrákra sor kerül-e egyszer, nem tudni, tény viszont, hogy már egészen kicsi járművek is átevickéltek az Óvilágból oz Újvilágba, avagy épp ellenkező irányban lovagolták meg a hullámokat. Lélekvesztők, alig néhány méter hosszú vitorlások fedélzetére is rátelepszenek ugyanis azok a bátor férfiak, akik bizonyítani akarják, hogy nem csupán az óceánjárókat veszik szívesen a hátukra a világtengerek, hanem elringatják azok öcsikéit is. Általában a nagy hajósnemzetek fiai szokták gyakorolni a hosszú távú vitorlázás testet, lelket próbára tevő művészetét, ám most az a furcsa helyzet állt elő, hogy magyarok is ott éviekéinek a többi túrázó között. Néhány napja ugyanis felszedte horgonyát az a Szent Jupát nevű vitorlás, amelyen Fa Nándor 32 éves hajóépítő és Gál József 30 éves gépészmérnök vágott neki az Adriai-tengernek, hogy onnan a Földközi-tengerre kijutva a Gibraltári-szoroson át elérje az Atlanti-óceánt. Ott pedig? Ott — legalábbis előzetes terveik szerint — a Kanári-szigeteken egy kicsit megpihennek, majd irány dél, ott is az Indiai-óceán, ezt követően Új-Zéland, Polinézia, aztán a Dél-Amerika legalsó csücskét jelentő Horn-fok, ahonnan ismét északi irányban és immár haza, Európa felé kormányozzák hajójukat. A két fiatalember mintegy három esztendő alatt körbe akarja vitorlázni a Földet. Szűkszavú, befelé élő, rendkívül fegyelmezett legények mindketten, s szinte úgy kellett kihúzni belőlük mindazt, ami e páratlanul nagy kaland előzményeként, céljaként nyilván nagyon sokakat érdekel. Kettejük históriája jó másfél évtizede a Velencei-tavon kezdődött. Ott vitorlázgattak, majd nagyobb állóvizünkön, a Balatonon szerették és ismerték meg annyira ezt a látványos sportot, hogy elhatározták: megpróbálkoznak a Föld megkerülésével, elsőként a magyarok közül. Mintegy öt esztendeje csaptak így egymás tenyerébe, és láttak neki a majdani start előkészítésének. Mindenekelőtt egy óceántűrő hajótípust kerestek. Ilyesmit Magyarországon nem gyártanak, ezért hát jobb híján kutatni kezdtek az átépítésre alkalmas, de mégis csak itt készülő hajótestek után. Végül is a Ganz Danubius balatonfüredi gyárában fabrikált svéd modellnél, az úgynevezett B 31-esnél állapodtak meg. Ebből vettek egy alsóhéjat meg egy fedélzetet, és ezt kezdték építgetni, alakítgatni elképzeléseik és a várható megpróbáltatások szerint. Fél évtized alatt el is készült a majd 10 méter hosszú, 5 tonna súlyú és 1,7 tonna tőkesúllyal felszerelt vitorlás, amelynek 11,2 méter magas árbocára 4 négyzetmétertől 120 négyzetméter nagyságig lehet felhúzni a vitorlákat. A mintegy 20 négyzetméter nagyságú „életteret" rendkívül aprólékosan tervezték meg és rendezték be, hiszen helyet kellett találni ott a két — mellesleg Kör ihlette épületek Világszerte kezdik megbontani a „derékszögű rendszer” nagy uralmát az építészetben. De miért győzte le ilyen fölényesen a négyszögű rendszer a legtökéletesebb mértani formát, a kört? Éppen ennek tökéletessége miatt: túlságosan zárt, nagyon is „kerek egész”; mind a henger, mind a gömb vagy félgömb túlságosan önálló egység, annyira az, hogy csatlakozásra, társulásra képtelen. Ezzel szemben a kocka könnyen, készségesen, s ami a legfontosabb, szervesen társul más kockákkal. (Minden gyermek az első kirakókockával felfedezi: építeni lehet vele.) Az sem lenne tehát csoda, ha a kör egyáltalán nem fordulna elő az építészetben, legfeljebb néhány különleges esetben. Ám a „kocka-tengerben" fel-felbukkanó ilyen jellegű épületek esetében mindig bizonyítható, hogy a körforma alkalmazása célszerűbb, gazdaságosabb a derékszögűnél, vagyis vannak esetek, amikor a kör zártsága éppen nem hátrány, hanem előny. A jövő építészeti elképzelései között feltehetően gyakrabban szerepel majd a köralak; kör alakú piramisházak, pilléreken kör alakban felfüggesztett lakóegységek, tengerre épített kör vagy gyűrű alakú úszó városok stb. E tervek persze már mind a térbeli építőelemes rendszer nagyfokú fejlettségével számolnak. Tel Avivban épült henger alakú toronyházak makettje Hogy állunk az ikes igékkel? Egyik kedves hallgatónk telefonüzenete: pár perccel ezelőtt hallotta a tévériporter szájából: „Az ilyen ügyekre könnyen ráfáz az ember." A telefonáló kérdése: „Már a bemondók is kerülik az ikes igéket?" A bemondók valóban nem mindig beszélnek helyesen. Ha erősebb volna a rádió és a tévé berkeiben a helyes beszéd és a helyes ejtés ellenőrzése — ha nem volna oly sok öző-nyel- deklés, raccsolás, semmit mondó üresjárat, a szőnyegen forgó kérdéseknek körültáncolása, — ha csökkennek az idegen szavak felesleges halmozása, — ha nem szabályokra, hanem a gyakorlati élet adta követelményeknek megfelelő helyes magyar beszédre oktatnánk tanulóinkat, minden bizonnyal szebb, szabatosabb, világosabb és magyarosabb lenne beszédünk. De! Ki mondja már: „Este keveset eszem. Evés után lefekszem."? Helyettük a köznyelv kinyitotta a zsilipet, és ma már általában így mondják: „Este keveset eszek. Evés után lefek- szek.” Vagyis némileg eltűnőben van az ikes igeragozás, de nem az ikes igék sorsa. Érdemes igen bonyolult fajtáira és ragozásukra némi fényt szórni. Az első dobozba azokat a tiszta, szabályos ikes igéket rakhatjuk, amelyeknek ragozásában a köznyelv is még ragaszkodik a régebbi -m, -I, -ik toldalékokhoz. Ide tartoznak a szenvedő-visszaható értelmű és általában a -d-re, -z-re, -dz-re stb. végződő tövű igék: tetszik, alszik, nyugszik, .mosdik, álmodik, elmélkedik, dolgozik, fogódzik stb. Az ingadozó ikes igéket a második dobozba rakhatjuk. Ezeknél megmarad az -ik, de az -m és az -I helyére a -k, ill. az -sz rag lép. Például: ugrik, utazik, zongorázik. Vannak ólikes igék is. Ezek fölveszik ugyan az -ik ragot a 3. személyben, de ragozásuk mégis iktelen. Ilyen például: hazudok, hazudsz, hazudik. (Furcsa volna, de mégis hallható néha így is: hazudom, hazudó/, hazudik.) Az iktelen ,,ha- zud'-ra is bőven van példa. Petőfi egyik versében még ik- telennek ismeri ezt az igét: „Soká ígérte őt éltetni Az ég . . . vagy álmunk is hazud?" Némelyik igében legtöbbször a jelentő mód egyes szám első személyében még néha feltűnik az -m rag használata, de a harmadik személy mindig ikes. Ilyen a tetszik ige. Mindkét alakjában jó: Én tetszem — én tetszek — neked. Ö tetszik nekem. Stb. Néha a tárgyas igeragozásban nem használjuk az -iket, máskülönben igen. Például: Delet harangoz. — De: Haharangozik a lábával. Néhány hiányos igét csak a harmadik személyben használjuk: érzik, hallik, kiviláglik stb. Vannak olyan édestestvérek, amelyek mást jelentenek ikesen és mást iktelenül: bán valamit — bánik valakivel. Áldoz valamit — áldozunk valamivel. A felhozott példákból látható, hogy az ikes igék ragozásának egysége megbomlott, szabálytalanná vált. Az iktelen és az ikes ragok kölcsönösen behatoltak a másik rendszerbe. A ragcsere — főleg a költészetben — néha a ióhangzóst szolgálja: nézesz — nézel, ve- szesz — veszel; viszont a szabályos csuklói helyett mindenki csuklaszt mond. E kavarodásban maga a nyelvi használat teremtett rendet. Nem ragaszkodhatunk tehát ahhoz, hogy a mindennapi nyelvhasználatban a riporterek szabályosan ragozzanak. Persze, azért úgy vélem, hogy mindig így fogják énekelni A mosoly országában: ,,Vágyom egy nő után . . ." Tóth István dr.
