Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-11 / 280. szám
2 Dunántúli napló 1985. október 11., péntek A kormány programja az országgyűlés előtt (Folytatás az 1. oldalról) azoknak a feldolgozóipari ágaknak, elsősorban a gépiparnak, a gyógyszer-, növényvédőszer- és intermedier- gyártásnak, az élelmiszeriparnak, amelyeknek a termelését gyors ütemben korszerűsítve, növelni tudjuk a kivitelt. Ugyanilyen fontos érdek fűződik ahhoz, hogy megteremtsük a fejlett technológiai eljárások meghonosításában vezető szerepet betöltő elektronika, a robottechnika, a biotechnológia széles körű alkalmazásának feltételeit. — A műszaki haladás élvonalát megtestesítő fejlesztés támogatásával egyidőben intézkedéseket tervezünk a ma még gazdaságtalan, vagy veszteséges termelés jövedelmezővé tételére, vagy ha más megoldás nincs, a megszüntetésére. Az ipar termelésének átlagosan mintegy 3 százalékos növelését látjuk megalapozhatónak. Folytatjuk az agrárpolitikát A mezőgazdaságban a következő években is a jól bevált agrárpolitikát folytatjuk. Abból kiindulva, hogy fontos érdekünk fűződik az élelmiszergazdaság stabilizáló szerepének megőrzéséhez, a közelmúltban intézkedéseket határoztunk el és léptettünk életbe a termelési érdekeltség javítására. Az ezektől várt ösztönző hatást is számításba véve, mai ismereteink szerint a mezőgazdasági termékek termelése évi körülbelül 2 százalékkal növekedhet. Továbbra is indokoltnak tartjuk a kiegészítő tevékenység szükségleteknek megfelelő fejlesztését. A hazai és a külpiaci igények kielégítésében a jövőben is nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a háztáji és a kisegítő gazdaságok, ezért fenn kívánjuk tartani érdekeltségüket a termelés folytatásában és növelésében. A termelés növelésével egyidőben a mezőgazdaságban is a hatékonyság növelése, a ráfordítások csökkentése, a minőség javítása a legfontosabb feladat. A másik, nem kevésbé fontos tennivaló az élelmiszer- ipar viszonylagos — a mező- gazdasáahoz és a nemzetközi színvonalhoz képest mutatkozó — elmaradásának mielőbbi megszüntetése. — Az építőiDarról szólva — bár a túlzó általánosítás nem lenne iaazsáaos — a kormány jogosnak tartia azt a kritikát, hogy a vállalatok nagy része lassan és drágán épít, s hogy elfogadhatatlanul sok a minő- séai hiba. Ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell. Ezért olyan intézkedéseket tervezünk, amelyek növelik az érdekeltséget, ha kell, a kényszerítő erőt abban, hoqy az építő vállalatok szervezettebben dolgozzanak, jobb minőségű munkát végezzenek, javuljon a munka- fegyelem és az eszközökkel való gazdálkodás, s hogy mindennek eredményeként megfékezhető legyen az árak növekedése. — Gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának, a hatékonyság és a jövedelemtermelő képesség javításának fontos feltétele a célokkal összehangolt, a szocialista tervgazdálkodásra és a szabályozott piac törvényeinek alkalmazására alapozott irányítási rendszer működése. A feladat az, hogy az irányítás új elemeit minél gyorsabban kibontakoztassuk. Általánossá kell tenni azt a társadalmi magatartást, amely ösztönzi, bátorítja a tehetségeket és a legjobb feltételeket biztosítja képességeik kibontakoztatásához, amely magasra emeli az eredményesen dolgozó vállalatok, kollektívák és egyének társadalmi rangját, amely nemcsak tudomásul veszi, hanem helyesli, hogy a munkabér nem járandóság, hanem a nyújtott teljesítmény elismerése. — A kormány számít arra, hogy a munkásság, a szövetkezeti parasztság, a műszaki és az agrárértelmiség azonosul céljainkkal, és tudása legjavával segíti azok elérését. Mi pedig kötelességünknek tartjuk, és minden vezető feladatává tesszük az ehhez szükséges legjobb munkafeltételek megteremtését. Életszínvonalterveink Tisztelt Országgyűlés! Arra törekszünk, hogy a gazdaság teljesítményének növelésével, az elosztási arányok megfelelő alakításával megteremtsük a feltételeket ahhoz, hogy a következő években szerény, de érzékelhető mértékben növelni tudjuk az életszínvonalat, javíthassuk az élet- körülményeket. Amennyiben a gazdaság teljesítménye eléri a számított mértéket, mód nyílik arra, hogy az e célra fordítható források a VII. ötéves terv időszakában évi átlagban 2 százalékkal legyenek növelhetők. A következő években olyan ár- és bérpolitikát kívánunk megvalósítani, ami lehetővé teszi, hogy a reálbérek átlagos színvonalát az időszak elején megőrizzük, később pedig érzékelhetően növeljük. Az áraknak a társadalmilag indokolt ráfordításokat, vagyis a valóságos költségviszonyokat kell kifejezniük ahhoz, hogy helyesen orientálhassák a termelőket és a fogyasztókat. Ennek a jövőben is így kell lenni. Ugyanakkor jogosnak fogadjuk el azt a kritikát, amely kifogásolja, hogy a termelők az árakban gyakran nemcsak a költségviszonyokban bekövetkezett tényleges változásokat, hanem — a számukra könnyebben járható utat választva — a gazdaságtalan, a rosszul szervezett munka többletköltségeit is felszámítják a fogyasztónak. Az a szándékunk, hogy miközben megtartjuk árpolitikánk alapelveit, intézkedéseket teszünk az árak indökolatlan emelésének megakadályozására. A reálbérek alakulásának másik meghatározó eleme a bérpolitika. Folytatni, sőt erősíteni kívánjuk azt az irányzatot, amely a jelenleginél is nagyobb teret enged a bérek teljesítmények szerinti differenciálásának. Az adórendszert olyan irányba fogjuk továbbfejleszteni, ami lehetővé teszi, hogy a nagyobb jövedelműek, a tehetősebbek helyzetüknek és a társadalmi igazságnak megfelelően arányosan nagyobb részt vállaljanak a közkiadások fedezetéből. Az oktatás fejlesztése Kedves Elvtársak! Társadalmi fejlődésünk szempontjából nagy jelentősége van az oxtatás fejlesztésének. E meggondolásból dolgoztuk ki és fogadtuk el az elmúlt esztendőben a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programját, ezért alkotta meg az országgyűlés az oktatási törvényt.-Mint arról már szóltam, az elmúlt években számos intézkedést tettünk a kormányzati és az igazgatási munka javítása érdekében. Az eredménynyel azonban nem vagyunk elégedettek. Ezért fontos feladatunknak tartjuk a kormány zati munka hatásfokának további javítását, azt, hogy az államigazgatás központi, területi és helyi szerveinek döntési rendszere, munkamegosztása és eljárási rendje tartson lépést a meg növekedett követelményekkel. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Arra törekedtünk, hogy a kormány munkaprogramjában a valós helyzetből kiindulva olyan feladatokat irányozzunk elő, amelyek reálisan számba veszik a -belső és a külső feltételeket, érvényre juttatják pártunk XIII. kongresszusának határozatát, és számíthatnak dolgozó népünk cselekvő tá mogatására. A kormány nevében ígérhetem önöknek, s az önök személyében egész dől gozó népünknek, minden erőnket latba vetjük, hogy becsű lettel teljesítsük a ránk váró feladatokat. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a kormány munkaprogramját vitassa meg és fogadja el, mondta többek között Lázár György ország- gyűlési beszédében. Dr. Nagy József felszólalása (Az országgyűlés ülésén csütörtökön felszólalt dr. Nagy József, Pécs VI. választókerületi képviselő. Beszédét rövidítve közöljük). Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretném, ha közhelynek vagy csupán a Miniszter- tanács iránti formális udvariasságnak tűnne, amikor kijelentem, hogy én is kormánypárti vagyok! Azért hangsúlyozom, hogy én is, mert az előttem szólók véleménye is alapjában ezt a magatartást fejezte ki. Voltaképpen már a választási előkészületek során is ennek a programnak — amely a XIII. kongresszus határozataira épül — a jegyében indultunk és érveltünk mellette valamennyien. Hogy most is szükségesnek tartom egyetértésemet kifejezni, arra az a tiszteletreméltó kormányzati munka késztetett, amelynek nagy része van abban, hogy a népgazdaság külső egyensúlya, a költségvetés stabilitása tovább javult és a nehéz körülmények ellenére is sikerült az életviszonyok korábban kialakult szintjét megtartani. A kormány tevékenységét a közvélemény többségében úgy minősíti, hogy a jelenségeket kellő időben felismeri, a döntései jók, de a végrehajtás nem mindig következetes. Különösen egyik-másik ágazati minisztérium intézkedéseit tartják nehézkesnek (és késedelmesnek. De találkozunk olyan megítéléssel is, amelyek szerint a politikai elhatározások és a végrehajtás közötti egyensúly hiányos. Például: a bányászság a XIII. kongresszus határozatai után több és gyorsabb intézkedést várt a helyzet javítása érdekében, mint ami eddig történt. Véleményem szerint az előterjesztett kormányprogram megfelel ennek a követelménynek és a jelenleqi belső és külső körülményeinket figyelembe véve valóban, mértéktartóan határozza meg céljainkat és jelöli meg tennivalóinkat. Több vonatkozásban azonban meqismétli az 1980. szeptember 25-én előterjesztett előző program irányelveit. Ez érthető, hiszen iá néhány olyan feladatra vállalkoztunk, mintáz ipar termelési szerkezetének átalakítása, vagy a gazdaság- irányítás további korszerűsítése, amelvek hosszabb időt igényelnek és nem szoríthatók be eay ötéves terv kereteibe. Az már viszont hiba — és erről a beszámoló is bírálattal szólott —, hoqy saját munkánk gyengeségei miatt a rövidebb távú feladatainknak sem tettünk kellő mértékben eleget. Úgy vélem, hogy a program alapkérdéseivel való társadalmi egyetértést már sikerült elérnünk, ezt a választások hangulata bizonyította, de ugyanakkor számolnunk kell azzal, hogy néhány vonatkozásban véleménykülönbségek is lehetnek. Baranyai képviselők az országgyűlésen (Munkatársunk telelonjelentése) Nagy érdeklődés előzte meg az országgyűlés idei őszi ülés- szakát, hiszen a következő tervidőszakra készített kormányprogram kerül előterjesztésre és megvitatásra. Az ülés szüneteiben a Parlament folyosóin is erről beszélgetnek a résztvevők. Az országgyűlési képviselők baranyai csoportjából tegnap olyan képviselőket kérdeztünk, akik újoncok, idén először vesznek részt ország- gyűlésen. Huber Jenő, a Pécsi Dohánygyár műszaki osztályvezetője, a pécsi 2. számú választókörzet képviselője azzal kezdte a beszélgetést, hogy neki különösen tetszettek az elsőként felszólaló dr. Nagy József baranyai képviselő szavai, mert olyan témákat feszegetett, ami őt is régóta foglalkoztatja. — Ha engem kérdez — folytatta Huber Jenő —, én a jövedelemszerzési különbségekről és az ebből adódó irritálóan nagy jövedelemkülönbségekről is beszéltem volna. Elmondtam volna, hogy ez nemcsak hangulatrontó tényező, hanem a napi munkát, a munkaidő becsületét járatja le. Itt a munkahelyi és más gmk-ra gondolok. Nincs elég lehetőségünk a jobb munka ösztönzésére, mert a vállalat által adható maximumnak a sokszorosát keresik meg a gmk-ban. — Nagyon tetszik ami itt folyik - mondja a baranyai képviselők másik új személye, dr. Brezniczky József, a Pécs- váradi Mezőgazdasági Szakmunkásképző igazgatója, a 8-as számú választókörzet képviselője -, következetes kormányprogramot hallhattunk. Én mezőgazdász is vagyok és pedagógus is. Ezért ez a két téma foglalkoztat jobban. A kormány is érzi, hogy az állat- tenyésztésben bajok vannak, ezért is készített el a szarvasmarhatenyésztés ösztönzésére intézkedési tervet. Ugyanakkor nem tartom elegendőnek, ami a sertésállomány érdekében történt. Félő, hogy azzal, amit terveznek, nem lehet megállítani a sertésállomány további csökkenését. — Az oktatásról szólva örülök, hogy kiemelten kezelik az általános iskolák fejlesztését. Amióta képviselőként alkalmam van a körzetemben többfelé járni, látom, a falvakban milyen elmaradott körülmények között dolgoznak az iskolák. Ugyanakkor hiányolom, hogy a program nem említette külön a szakmunkásképzést. Több figyelmet érdemelne, hiszen nem mindegy, hogy a jövő munkásainak milyen színvonalú képzést tudunk adni. Krémemé Michelisz Teréziáiéi, a 10. számú választókörzet képviselőjétől kérdeztem, hogy érzi magát az első országgyűlésen? — Már túljutottam azon — mondta -, hogv az épület pompája kössön le. Számomra ez az első olyan ténykedésem, ami már érdemi munkát jelent, mert ez az országgyűlés munka a javából. Nekem nagyon tetszik, mert minden felszólalásból sugárzik az a hit, hogy itt olyan kormányprogramot tárgyalnak, ami perspektívát jelent, előbbrejutást, még akkor is, ha minden eddiginél több munkát követel. Én tsz- nek vagyok elnökhelyettese, munkám tehát mezőgazdasággal kapcsolatos. S. Zs. Nagy érdeklődéssel várja a közvélemény az előkészületben lévő VII. ötéves tervet, amelynek feladata, hogy tartalmában visszatükrözze a XIII. kongresszus határozatait és a kormányprogram alapelveit. Most az előző tervciklushoz képest azzal az előnnyel indulhatunk, hogy van már országos terület- és településfejlesztési koncepciónk, amely a távlatok meghatározásához több segítséget adhat mint korábban. Jó dolog az is, hogy a terv a széles körű társadalmi véleménycsere tapasztalatait figyelembe véve készül. De az már kevésbé szerencsés dolog, hogy a terv előkészítése szándékunk ellenére egy olyan tudatot szült, mintha a jövő évben valamilyen új időszámítás venné kezdetét. Nem a felfokozott várakozásban van a hiba, hanem abban, hogy sok olyan problémával való foglalkozás, ami már tegnap és mai is napirenden volt és van, oktalanul halasztódik. Annál is inkább szükséges a folyamatosság — főként az 1985-ös év feladatainak teljesítése —, mert amint a kormányprogramból is kitűnik, a VII. ötéves terv meglehetősen feszített növekedési ütemmel számol. Félreértés ne essék, mindannyian hívei vagyunk annak, hogy az előző évek kényszerű, lassúbb tempóját egy dinamikusabb fejlődési ütem váltsa fel. De ahhoz, hogy a terv kulcsfontosságé előirányzatait teljesíteni tudjuk, és a nemzeti jövedelem, az ipar 3 százalékos, a mezőgazdaság 1,5 százalékos, a lakosság reál- jövedelmének 2 százalékos növekedését elérjük, az elejétől a véqéig lényegesen jobban kell dolgoznunk mint eddig, akkor is, ha ennek a lakosságot érintő hatásaival csak a tervidőszak végén számolhatunk! Indokolt és helyeselhető a kormánynak az az elhatározása, amely a gazdaságfejlesztésben a szelektivitásra törekszik. Nem tudom azonban megérteni, hogy az ágazati arányok alakulásában a kormányprogram miért kezeli mostohán az építőipart? (legalábbis ezt vélem a beszámoló téziseiből kiolvasni). Köztudott, hogy ennek az ágazatnak jelentős „húzóhatása” van és megtorpanása, lemaradása az egész gazdaság fejlődésére hátrányosan hatna, ezért a tervezettnél több támo- matásra lenne szüksége az építőiparnak. Mint ilyenkor szokás, élénk érdeklődés kíséri a gazdasáq- irányítási rendszer, a gazdasági szabályozó módszer változásait. Ezzel (kapcsolatban állandóan megújuló kérdés, hogy a hosszabb távú, stabil vagy a körülményekhez avorsabban igazodó, rövidebb időszakra érvényes szabályozórendszer-e a jobb? Az én gondom — és sokunké — az, hogy a minőségben nem kielégítő munka ellenére Is jól meq lehet élni és az el nem végzett munkát a vevő, a fogyasztó nem hiányolja, vagy ha hiányolja is, beletörődik a helyzetbe. Bár csak közvetve kapcsolódik ehhez a témához, de itt említem meg ja tüzelőellátás megoldatlanságára utaló érthetetlen gyengeségünket. Ügy vélem, hogy itt nincs helye a beletörődésnek és nem engedhetjük meg magunknak, hogy a tüzelőprobléma megoldatlansága tovább irritálja a lakosságot. Azt hiszem, hogy az érdekeltségi rendszerünk még korántsem tökéletes, pedig az állampolgárok és a vállalatok egyaránt érdekeik szerint cselekednek. Ha érdekeik nem kényszerítik a jobb minőségű teljesítményekre, mert így is meg lehet élni — akkor nem is törekednek a színvonalas munkára. Pedig sok — talán az indokoltnál is több — bírálat éri jövedelempolitikánkat. Az elosztás elveinek tudomásul vétele mellett főként a szán. dékunktól eltérő mellékhatásokat — túlságosan magas, meg nem szolgált és a megélhetés alsó határán mozgó jövedelem közötti különbségeket teszik szóvá. Az alacsony keresetű emberek közül sokan kétségbe vonják a szociális egyenlőség érvényesülését, holott az nem lehet vitás, hogy ezt mindenki számára biztosítani kell! Ha már a gazdasági szabályozóknál tartunk, engedtessék meg, hogy szóvá tegyem a mindannyiunkat érintő és mind nagyobb társadalmi feszültséget okozó infláció kérdését (ma már az is eredmény, hogy elismerjük a létezését, mert korábban kissé „szemérmesen" ár- és bérspirálnak hívtuk). Nem az a baj, hogy ez a folyamat létezik — hiszen ki- sebb-nagyobb mértékben a többi szocialista országban is előfordul —, hanem egyrészt az, hogy méretei az utóbbi években meghaladták az előzetesen számítottakat, másrészt az, hogy az árak szabadabb mozgása nem járt együtt a várt kedvező hatásokkal: az exportképesség növelésével, a termékszerkezet módosulásával, a termékek minőségének javulásával. Miután az infláció rossz társadalmi közérzetet szül és a fogyasztási cikkek árainak emelkedése erősen érinti, próbára teszi az "mberek tűrőképességét, arra kell törekednünk, hoav gazdaságpolitikánkban a jövőben naqyobb súllyal szerepeljen az infláció elleni fellépés, az „antiinflációs” politika. A helye vitatható, de az időszerűsége nem, hogy a kormányprogram keretében is szólni kellene azokról a társadalomromboló jelenséaekről, amelyek eayikében-másikában már az európai rekordok közelében tartunk. Azokra a jelenségekre gondolok, amelyeket a szocialista rendszer elemzői — itthon és külföldön — csokorba szedve mint társadalmunk be- tegséqtüneteit emlegetik. Ezek közismertek: az alacsony születési és magas halálozási arányszám, hazánk népességének csökkenése, a kevés házasság, sok válás, az öngyilkosok naay száma, a növekvő alkoholizmus és úiabban a bűnözések elszaporodása. A kormányprogramtól azonban nem azoknak a jelenségeknek a felsorolását, regisztrálását várom, hanem azt, hogy mit szándékozunk, illetve mit tudunk tenni, meaállításuk, visz- szafardításuk érdekében. Jóllehet, hogy nem eqysíkú és egyszerű intézkedésről van itt szó, hanem bonyolult és összefüggő tennivalók sokaságáról, amelyek a gazdasági, jóléti tudatformáló és az adminisztratív eszközök alkalmazását egyaránt igénybe veszik. De valamit: a jelenleginél többet tennünk kell. Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnöki beszámoló és a kormányprogram a mai valóságunk hiteles képét mutatja és a legfontosabb qazda- sáqi-társadalmi kérdésekre előremutató választ is ad. Ezért meggyőződéssel fogadom el a programot és az országgyűlésnek elfogadásra javaslom. Biztosíthatjuk arról az ország vezetését, hogy valóra- váltásáért erőnkhöz képest mindent meg fogunk tenni.