Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-05 / 274. szám
Mélyponton o cementkereslet Piros mezőben Visszafogott termelés a Beremendi Cement- és Mészművekben — A beruházások élénkülése és az export jelenthet csak kiutat Elkészült az 1986-os terv Fordulóponton a bányaföldtani kutatás 197 évre elegendő megkutatott szén a Mecsek vidékén Várható volt, hogy a beruházások viszafogásával csökkent a cement iránti belföldi kereslet. Számoltak is ezzel a Cement- és Mészművek beremendi gyárában, a BCM-ben is, de ezt a csökkenő keresletet a korábbi években exporttal tudták ellensúlyozni. — Ilyer. mélyponton még nem voltunk 1972, az új gyár átadása óta — kesereg Szikszói Tibor, a BCM igazgatója. — Ezt az évet még úgy kezdtük, hogy 3—900 000 tonna cementet kell gyártanunk, és reálisnak tűnt, hogy legalább a tavalyi 150 000 tonnát exportálhatjuk jugoszláviai partnereinknek. Aztán ahogy csökkent az iparág cementtermelési tervszáma, úgy vétózták meg év elején az exportot is, mondván: a belföldi igények kielégítése a legfontosabb, azt nem veszélyeztetheti az export. Amikor már feloldották az exportkorlátozást, mert kiderült, hogy túlbecsült a hazai kereslet, külföldi vevőinknél már hiába is kopogtattunk. — Most mennyi cementet kell a BCM-nek gyártania? — Hétszázezer tonna körüli mennyiséget várnak tőlünk. De félő, hogy még a hétszázezret sem érjük el. — Ez az eddigi feszített teljesítményekkel szemben mit jelent? — Azt, hogy először leszünk veszteségesek. A BCM-nek minimum 750 000 tonna cementet kell termelnie ahhoz, hogy ne legyen ráfizetéses a gyártás. Ha nincs piacunk, akkor nincs árbevétel, nincs eredmény, nincs miből bért fejlesztenünk. Nincs annál rosszabb, mint ugyanazzal a létszámmal és technológiával kevesebbet termelni. Ez a munkafegyelemben is érezteti hatását, és mivel nem látnak biztos perspektívát, elmennek a jó szakembereink. Az évi 1 070 000 tonnás kapa - citású gyáróriásban már arra is volt példa, hogy ennél a mennyiségnél is többet gyártottak. 1981-ben még egymillió, tavaly már ,,csak" 831 000 tonna cementet könyvelhettek el. Küldtek már évi 300 000 tonna .cementet is külföldre, az utóbbi években 150 000 tonnányit indítottak a jugoszláv vevőiknek. — A nyáron meghívtak a zágrábi vásárra. Ott a jugoszláv partnerek kértek cementet. Igaz, nem zöld dollárért, hanem árucsere keretében. Ez ügyben itthon eddig még nem tudtunk semmilyen jó üzletet nyélbeütní. Az export terén sajnos nincs semmi beleszólásunk — mondja az igazgató.- A teljes kihasználtság mit jelentene éves szinten a gyárnak? — A mostani műszaki állapotunkkal már nem vagyunk képesek az évi 1,1 millió tonnára, de a 900 000 tonnát még le tudnánk gyártani, mégpedig gazdaságosan, és a fejünk se fájna. Három műszakban kell folyamatosan a két kemencével üzemelnünk, s ha nem lódul meg az értékesítés, akkor nem tehetünk mást, készletre termelünk.- Most, amikor nem kell teljes intenzitással termelniök, nincs lehetőség a régóta esedékes felújításra? — Elméletben meg lehetne oldani, ha lenne rá pénze az iparágnak, A nagyrekonstrukciót mór tavaly meg kellett volna kezdeni, de nincs rá pénz. Még iá, hogy fenntartási pénzből elvégezhetjük a legszükségesebb munkákat, erre a vállalattól kaunk nagyobb összeget. A gyári összes termelési költség közel felét az energia- költségek teszik ki. Szó volt az olajtüzelés kiváltásáról, először a szén-, aztán a gáztüzelésre való átállásról, de ezekre az átállásokra nem kerülhetett sor. Soron levő sürgős feladat a gyár műszaki állapotának helyreállítása, a kapacitásszintre való felfuttatása. A környezetvédelmi előírások betartása érdekében át kell építeni, ki kell cserélni az elektrofiltereket, erre a pénzügyi fedezet már biztosított. Fel kell újítani a portálandó berendezést, de ezekre várni kell továbbra is, mert nincs pénz. Viszont ilyen mélyponton levő cementkereslet mellett félő, hogy belátható időn belül az iparág erre nem is tudja biztosítani a szükséges fedezetet. — Van remény, hogy ismét réqi hírnevéhez méltó lesz a BCM? — Rajtunk nem múlik, hisz mi is azt szeietnénk. Ha nem lódul meg a beruházási kedv, a külkereskodőkön múlik, hogy ismét a tőlünk telhetőén, teljes gőzzel termeljünk. Murányi László Ahogy közeledünk a tél felé, egyre több szó esik a — mind kevesebb — szénről. Azt is kevesen tudják azonban, hogy a szénbányászatot is — mindenekelőtt — gondos kutatómunkával kell megalapozni, s a Mecsekben is geológusok, geofizikusok, fúrások serege dolgozik a mai bányászkodás közvetlen, illetve a holnapi bányamunka távlati előkészítésén. A Mecseki Szénbányák ez utóbbi tevékenységének eredményeit jól szemlélteti egy adat: a vállalat geológusai a mai napig 197 évre való, az idei termelési tervhez viszonyított „kategorizált ipari szénvaqyon" kibányászását készítették elé. Ez magyarán azt jelenti: ha minden évben annyi szén kerülne felszínre a Mecsekből, mint az idén, akkor a már megkutatott, illetve előzetesen vagy felderítő kutatással feltárt szenet 797 évig bányászhatnák! S ez a hatalmas mennyiség nem minden: vannak még úgynevezett reménybeli területek is a Mecsek közeli vagy távoli vidékén, ahol minden bizonnyal van műre- való szén, bár ennek létét, értékét, mennyiségét további kutatással kell még bizonyítani, leírni, odatolni, Lássuk mindezt kissé részletesebben! Egyedülállóan iá és értékes szenet mutattak ki a legutóbbi vizsgálatok a Mázadéi területen, ahol - kategorizált minőségben is — többszöröse létezik annak, amit a korábbi kutatások feltételeztek. Hasonlóan iá minőségű szén vár kitermelésre Pécs Bányaüzem közelében, a „Rücker- területen”, ahol egy tervezett lejtösakna nyomvonalában fúrva, maid immár kutatási céllal továbbfúrva bukkantak viszonylag nagy kiterjedésű, ielentős vastagságú szénre. Ennek a kitermelése csak az István-aknák pillérében lévőével együtt — onnan vízszintesen kiinduló vágatokkal - lenne gazdaságos csakúgy, mint a Komló-nyugat- mecsekfalui, több mint 10 knr nagyságú, több egységből álló, szintén értékes szénvagyon, amelynek egy részén — kedvező kutatási eredmények esetén — a kitermelést már meglevő létesítményekből is lehetne folytatni. Talán ezeknél is többet ígérnek azok a reménybeli területek, ahol — Baranya és Tolna határán, a Nyugat-Mecsekben, illetve az Ormánságban — egyelőre nagyon sok kérdés vár még megválaszolásra, de bizonyíthatóan van szén, lehet, sőt kell is kutatni. Bogádmindszent, Maayarmecske térségében pél Kutatófúrás a Mecsekben dóul a geofizikai mérések és a fúrások egészen kiváló minőségű, magas fűtőértékű szenet — felsőkarboni, sugnit állapotú antracitot — mutattak ki, cmely kiváló alapanyag lehetne — egyebek közt — az ipari elektródagyártáshov. Ugyancsak kiváló minőségű, kokszolható feketeszenet sejtetnek a kutatások egy nyugat-mecseki felsőtriász korú kőszén-összlet- ben, Darázskút, Büdöskút környékén. A legtöbb kérdőjel azonban Ófa/u környékén sokasodik: csaknem biztos, hogy van jó minőségű szén, az elégtelen fúrások azonban ezt még nem igazolták egyértelműen. A kétségek eloszlatása annál is sürgetőbb, mivel az itteni szén- telepek csaknem biztosan felszínközeliek — ilyet feltételeznek a Rücker-területen is —, nemcsak jól illeszkednének tehát az MSZV újabb, a külfejtést előtérbe helyező koncepciójába, hanem — a mélyműveléshez képest — kevesebb beruházást igényelnének. A fentiekből is nyilvánvalóan eredményes kutatások gondja nem is ez, hanem a finanszírozás nehézségei. Magyarán az, hogy a bányavállalatnak a távlati kőszénkutatásra gyakorlatilag nincs pénze. Az 1983 óta kötelezően létesítendő kutatási alap zömét a közvetlen termelési kutatásra fordítják, ezt egy fillérrel sem lehet csökkenteni. A bánya a távlati kutatást kétféle forrásból tudná finanszírozni: vagy a szénbányák központi kutatási keretéből — amit maga is jelentősen támogat —, vagy a Központi Földtani Hivatal előirányzataiból. Az előbbinél levő összegeket azonban már évek óta — az MSZB kéréseit elodázva — más bányák (Ajka, Észak-Magyarország) kutatásaira költik, a KFH pedig — úgymond — előzetes, illetve alapkutatásokat támogat, figyelmen kívül hagyva, hogy a fent ismertetettek jelentős, a mai bányáktól távol eső, tehát „termelési háttérrel nem rendelkező” előfordulások. Kutatni csak tervszerűen, a távlatok ismeretében lehet, érdemes, enélkül a sok pénzt felemésztő munka csak elté- kozolt energia, kidobott pénz. Reméljük, a Mecseki Szénbányáknál az utóbbi időben megindult egészséges erjedés nemcsak a termelési koncepcióváltásra, új vállalkozási formák kidolgozására lesz elegendő, hanem a kutatás megerősítésére is — a bánya és partnereinek közös erőfeszítésével és együttműködésével. Varga J. Három műszakban dolgoznak a forgácsolók a Szalai András úti csarnokban Ismét termelnek a Sopiana Szalai András úti gyárában Magyar-olasz vegyesvállalat? Új fejezet kezdődött a Sopiana Gépgyár pécsi, Szalai András úti, öreg gyárépületének történetében. A nagy gyártócsarnokot korábban bérlő Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet ez év tavaszán kiköltözött a Tungsram Rt. volt György-aknai alkatrészgyárába. Ezt követően kezdtek el a Sopianában tervezgetni: mi is legyen a Szalai András úton? A tervek most kezdenek testet ölteni, a kertvárosi, Móra Ferenc utcai központi gyárukból nyolc nagy szerszámgépet küldtek föl a régi gyárba, ahol most a nagy, háromajtós csarnok középső részében éjjel-nappal dolgoznak a forgácsolók. Ezzel a központi gyárban levő szerelőcsarnokban — innen kerültek el a szerszámgépek — értékes területek szabadultak fel, köny- nyebbséget, szabadabb mozgást jelentve a gépek szerelőinek. De maradjunk a belvárosban levő öreg gyárban! A már említett háromhajós csarnok egyik oldalrészét szánják a majdani magyar—olasz közös vállalat összeszerelő üzemének. Mint korábban már hírt adtunk róla, a Sopiana és a Komplex Nagyberendezések Export—Import Vállalat vegyesvállalatot kíván alapítani csomagológépek gyártására a pármai Maier céggel. A Komplex most munkálja ki a magyar— olasz közös vállalat működésének részleteit, amit majd az érdekeltek novemberben Pármában öntenek végleges formába. Mindenesetre az összeszerelő üzem helye már megvan, a jövő év januárjában indulni kívánnak. Tegyük hozzá, ez ideiglenes hely, a teljesen önálló magyar—olasz vállalkozás egy másik — ugyancsak a régi gyártelepen található — csarnokban rendezkedik be, ahol pillanatnyilag a szakmunkástanulók találhatók. A szakmunkástanulók viszont a jövő ősszel már új helyen, a kertvárosi központi gyárban építendő új tgnműhelyben kezdenek. Az új tanműhely létrehozását a Sopiana már egy évvel ezelőtt tervbe vette, építésére és berendezésére 28 millió forint áll rendelkezésre, aminek felét az állam biztosítja. A tervek készítését az Agrober már korábban megkezdte, az építőanyag egy része is már a helyszínen van. A 28-ból 16 millió forintot fordítanak az építkezésre, a többit a berendezésre. Kivitelezésére két cég, a Baranya Megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat és a Szentlőrinci Költségvetési üzem pályázik. A Sopianánál mindenesetre úgy számítják,' még az idén 4—5 millió forint értékű anyagot beépítenek, s a jövő nyárra készen áll az épület. Korszerű, a mai igényeknek mindenben megfelelő, 75 férőhelyes tanműhelyt hoznak létre. Az oktatást a legkorszerűbb szerszámgépek, köztük szám- jegyvezérlésűek, mérőeszközök, videoberendezések segítik. A. Sopiana Gépgyár ezzel nagy lépést tesz jövője, a szakmunkásgárda utánpótlásának biztosítása érdekében. M. Z. HÉTVÉGE 5.
