Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-04 / 273. szám
2 Dunántúli napló 1985. október 4., péntek II Magyar-Szovjet Társadalomtudományi Együttműködési Bizottság VI. ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) kulturális bázisuk, gazdasági, társadalmi eredményeik révén méltó házigazdái egy ilyen ülésszaknak." Utalt arra, hogy a megye politikai vezetése mindennapos kapcsolatot tart a tudomány és a kultúra képviselőivel, és ennek haszna a megye határain túl is nyilvánvaló. Baranya megye és Pécs politikai, társadalmi és tudományos életének képviseletében megjelentek az ülésen Lukács János, az MSZMP KB tagja, a Megyei Pártbizottság első titkára, Szentirányi József, a Városi Pártbizottság első titkára, Földvári János, a megyei tanács általános elnökhelyettese, Piti Zoltán, a városi tanács elnöke és dr. Flerkó Béla, a PAB elnöke. Megnyitót Lukács János mondott. ,,Meggyőződésem, hogy közös dolgaink jobbítását segíti ez a tanácskozás" — hangsúlyozta bevezetőben. Emlékeztetett arra, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa milyen feladatokat adott a gazdasági társadalom, a politika elé.- Új növekedési pályára akarjuk állítani a gazdaságot, meggyorsítani a tudományos- műszaki előrehaladást — mondotta. - Ezzel megteremthetjük az életszínvonal emelésének gazdasági alapját. Mindebben nagy szerepe van a szocialista demokrácia szélesítésének, az új gazdasági formáknak.- A közvélemény nagy várakozással tekint terveink elé, de látnunk kell, hogy az egészséges tenniakarás mellett illúziók és pesszimista nézetek is jelen vannak. A munka minősége, az állampolgári legyelem javulása és szemléletünk változása lehet a kulcsa terveink megvalósulásának - hangsúlyozta, majd befejezésül kiemelte: jobban kell építenünk egymásra, a szocialista közösség gazdag tapasztalataira. Dr. Flerkó Béla is a nemzetközi együttműködés, a rendszeres információcsere fontosságáról szólt köszöntőjében majd Fedoszejev akadémikus üdvözölte a tanácskozást. Felidézte, hogy milyen nagy érdeklődést keltett a megyei pártbizottság tájékoztatása Pécsről és Baranyáról, kiemelte, hogy a társadalomtudomá nyoknak megkülönböztetett felelősségük van a politika és a termelés szolgálatában. Ezután került sor A. I. An- csiskin akadémikus előadására A szocialista gazdaság marxista-leninista elmélete és a Szovjetunió háború utáni fejlődésének tapasztalatai címmel. Kiemelte az ötéves és a távlati tervek lenini alapelveit, s hogy ezekre ma, a nagy változások időszakában is építenünk kell. „A műszaki-tudományos fejlődés ágazatközi és nemzetközi probléma, a tudományok integrációjára és nemzetközi együttműködésre van szükség. A szocialista országok tudományos potenciálja hatalmas, fel- használása döntő lehet országaink tudományos-műszaki fejlesztésében" - mondotta. Huszár István, az MSZMP KB tagja, a Társadalomtudományi Intézet igazgatója A szocialista építés tapasztalatai Magyarországon; a társadalomtudományok fejlődése 1945-1985 című előadásában áttekintette az elmúlt negyven év történelmi eseményeit. A felszabadulás utáni évek, a személyi kultusz időszaka és az 1957 utáni évtizedek eseményeibe ágyazva elemezte a gazdasági, politikai változások főbb vonalait és okait, és ezekkel összefüggésben a párt tudománypolitikáját, a társadalomtudományok fejlődését és azt, hogy az újonnan létrejött gazdasági és igazgatási formák milyen feladatot jelentenek a politika és a tudományok számára. Berend T. Iván, az MTA elnöke a magyar gazdaság- és társadalomfejlődés szocialista útjának történeti elemzését adta. Más országokban is sorsfordulót jelentett az iparosodás, van ahol korábban ment végbe: Magyarországon az elmúlt negyven év alatt játszódott le az a folyamat, amikor az ipar átvette a mezőgazdaság helyét a termelésben. Ez a felzárkózás lehetőségeit teremtette meg.- Nem volt egyértelmű diadalmenet az iparosítás - mondotta Berend T. Iván. - Lemaradtunk a termelékenység és a versenyképesség egyre fontosabb követelményében. Infrastrukturálisan, mikroelektronikában növekszik a relativ lemaradásunk. Mégis: agrárnö- vekedésünk a világon ritkán tapasztalható harmóniáját mutatta az ipar és a mezőgazdaság egymásra épülésének, és kiemelkedő történelmi eredmény volt az életszínvonal tartós emelkedése. Nehézségeink ellenére fejlődésünk a gazdaság önfenntartó képességét, regeneráló képességét tette lehetővé. Végül a demokrácia, az oktatás kérdéseiről szólva aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy manapság nálunk leértékelődik a szellemi munka és ez hamis értékrendet hoz létre. Ez akadályozza fejlődésünket, mert a világ fejlett országaiban egy, ezzel ellenkező folyamat megy végbe. Korreferátumot tartottak: Zs T. Toscsenko (A szociológiai kutatások fejlesztései, perspektívái), Kulcsár Kálmán (A szociológia 40 éve Magyarországon), A. M. Vasziljev (A fejlett szocialista társadalom felépítése a Szovjetunióban), Bognár József (A magyar közgazdaságtudomány helyzete és problémái), Z. V. Udaljcova (A szovjet egyetemes történelmi kutatások), Pach Zsigmond Pál (A magyar történettudomány 1945 utáni fejlődéséről), £. 1. Juszupov (A nemzetiségi viszonyok fejlődése) és I. I. Őrlik (A szocializmus időszerű kérdéseinek kutatása a Szovjetunióban és Magyarországon). Kővágó László (Az MSZMP nemzetiségi politikája), Larisza Fedoszejeva (Az irodalom szerepe a szocialista ember formálásában), Bodnár György (A magyar irodalmi tudat fontosabb változásai a felszabadulás után) és T. M. Iszlamov (Történelemtudat — történelemtudomány). Este a PAB székházban a két tagozat elnöke, Pach Zsigmond Pál és P. Ny. Fedoszejev aláírták az ülésszak jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyv összefoglalta a budapesti és pécsi tárgyalások eredményeit, értékelte az elmúlt öt év munkáját, és meghatározta az 1986- tól 90-ig terjedő időszak munkatervét. így a történeti kapcsolatok kutatása mellett kidolgozzák a szocialista építés meggyorsítása aktuális feladatainak vizsgálatát foglalkoznak a szocializmus általános elméleti kérdéseivel, és kutatásokat végeznek a szocializmus politikai témakörében. A történész tagozat mellett közgazdász tagozat is alakul. Az ünnepélyes aktus után Lukács János fogadást adott a delegációk tiszteletére. G. T. El kell hárítani a háborús veszélyt (Folytatás az 1. oldalról) Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió az európai övezetben most egészében véve jelentősen kevesebb közepes hatótávolságú hordozó rakétával rendelkezik, mint 10 vagy 15 évvel ezelőtt. Gorbacsov aláhúzta, hogy ezt az önkorlátozást az európai biztonság széles körű érdekei diktálják. Gondolom — mondotta —, hogy Európa most joggal elvárja az Egyesült Államok válaszlépését, nevezetesen azt, hogy szüntesse be közepes hatótávolságú rakétái további telepítését az európai kontinensen. Mihail Gorbacsov emlékeztetett arra, hogy a civilizáció eredményei eddig sajnos távolról sem mindig szolgálták az emberek javát. Az eredményeket túl gyakran és túlságosan aktívan használták fel az embert elpusztító eszközök létrehozására. Ebben a helyzetben a hamleti kérdés — „Lenni, vagy nem lenni?” — nemcsak az egyén, hanem az egész emberiség előtt felmerül. A kérdésre csak egy lehet a válasz: az emberiségnek, a civilizációnak mindenképpen élnie kell. De ez csak úgy biztosítható, ha megtanulunk egymás mellett élni. „Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megsemmisítő csapást mérjünk minden olyan törekvésre, amely népünk biztonságát és békés munkáját veszélyezteti. De úgy véljük, hogy ideológiánk igazát, annak a rendszernek az előnyeit, amelyet saját akaratából választ magának minden nép, nem a fegyverekkel, hanem csak és kizárólagosan a példa erejével kell bizonyítani. Er szilárd meggyőződésünk" - hangsúlyozta Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: a nemzetközi helyzet már annyira feszült, hogy nemcsak a halasztást nem tűrő, bonyolult kérdésekben, hanem már a viszonylag egyszerű problémákban is nehéz megegyezésre jutni. Ezt az irányzatot meg kell állítani és ezért már most, amíg nem késő, meg kell fékezni a fegyverkezési hajszát, el kell kezdeni a fegyverzetek csökkentését, javítani kell a nemzetközi légkört és fejleszteni keli a népek közötti békés egymás mellett élést. A Szovjetunió kész ilyen értelemben cselekedni és má' tett is lépéseket ezen az úton. A már ismert egyoldalú szovjet kezdeményezések ismertetése mellett Mihail Gorbacsov javasolta: kezdjék meg mindkét fél fegyveres erőinek és fegyverzeteinek csökkentését Közép-Európában és a csökkentést kezdjék a szovjet és amerikai csapatokkal. „Mi készek vagyunk arra is, hogy csapatainkat nagyobb arányban csökkentsük, mint az amerikai csapatokét" - jelentet.e ki az SZKP KB főtitkára. Mi amellett vagyunk, hogy a világűrt csakis békés célokra használják fel és határo zottan sürgetjük az ezzel kapcsolatos megállapodást, mert a fegyverkezési hajsza áttétele a világűrbe gyakorlatilag lehetetlenné teszi az atomfegyverek készleteinek csökkentését. Mint tudják, javaslatot tettünk az ENSZ-ben a kozmikus térség békés hasznosításában történő nemzetközi együttműködésre. Most szeretném tájékoztatni önöket a Szovjetunió által tett újabb lépésekről. Ezek ugyanazt a célt szolgálják: meg kell állítani a fegyverkezési hajsza káros folyamatát, el kell hárítani az emberiség felett függő háborús veszélyt. Először. A napokban javasoltuk az Egyesült Államok kormányának, állapodjunk meg abban, hogy mindkét fél számára teljes egészében betiltsák a csapásmérő kozmikus fegyvereket és ténylegesen, radikálisan, ötven százalékkal csökkentsék azokat az atomfegyvereket, amelyek elérik egymás területét. Más szóval, gyakorlati megoldást javaslunk azokra a feladatokra, amelyeket ez év elején a két fél a genfi tárgyalások céljaiként egyeztetett: ne csak a fegyverkezési hajszát szüntessük be, hanem jelentősen csökkentsük a fegyverek szintjét és egyidejűleg hárítsuk el az űrfegyverkezési hajszát. Aligha kell szólnom arról, hogy mindez menynyire megszilárdítaná a hadászati egyensúlyt és a kölcsönös bizalmat. Közölhetem önökkel, hogy genfi küldöttségünk utasítást kapott konkrét tárgyalások folytatására ebben a kérdésben, valamint felhatalmazást arra, hogy a partnereknek kimerítő magyarázatot adjon. Azért beszélek minderről önöknek, mert Nyugaton javaslatainkat illetően sokféle változat és félremagyarázás kering, s ideje tiszta vizet önteni a pohárba. Másodszor. A közepes ható- távolságú európai atomeszközökről. A mielőbbi kölcsönös csökkentésükről történő megállapodás megkönnyítése céljából (amiben, amint ezt nekünk gyakran mondogatják, rendkívül érdekeltek NyugatEurópában is) lehetségesnek tartjuk olyan megfelelő és külön megállapodás megkötését, amely nem függ össze közvetlenül a hadászati és az űrfegyverek problémájával. Ez az út véleményünk szerint praktikus lehet. A nukleáris háborúban nem lehetnek győztesek - úgy tűnik, ezzel egyetért minden felelősségtudó politikus. Ideje, hogy ebből gyakorlati következtetést vonjunk le: vessünk véget a nukleáris fegyverkezési hajszának. Feltételezzük, hogy ezt a követelést támogatja minden becsületes, realistán gondolkodó politikai erő, közéleti személyiség, minden ember, akinek drága a Hazája, élete, gyermekeinek és unokáinak az élete. Egyre sürgősebb feladatot jelent a vegyi fegyverek betiltása és a felhalmozott arzenálok megsemmisítése. A genfi leszerelési konferencián a Szovjetunió aktívan vesz részt a megfelelő egyezmény kidolgozásában. A tárgyalásokon egy sor lényeges vonatkozásban, többek között az ellenőrzés kérdésében tárgyaló- partnereink elébe megyünk. Biztos vagyok abban, hogy teljes mértékben lehetséges a megbízható ellenőrzésről szóló megállapodás. Itt, Párizsban, mondhatnánk: Nyugat-Európa szivében, szólnom kell az európai biztonság néhány lényegi problémájáról, és arról, hogy miként látjuk ezeket a kérdéseket a Szovjetunióban. A legáltalánosabb kérdéssel kezdem. Mit is jelent valójában az európai biztonság? A háború és a háborús veszély hiányát. A népek sorsának kölcsönös összekapcsolódása, összefonódása - függetlenül az általuk választott társadalmi úttól — különösen erősen érezhető Európában. Viszonylag kis területe miatt a fegyverekkel túlzsúfolt Európán minden más földrésznél nagyobb mértékben sebet ütne egy fegyveres, különösképpen egy nukleáris konfliktus. Ez azt jelenti, hogy Európa biztonságát nem lehet fegyverekkel, katonai erővel szavatolni. Teljesen új helyzetben vagyunk, olyan helyzetben, amely szakítást jelent az évszázadok, sőt évezredek alatt kialakult hagyományokkal, gondolkodási és cselekvési módokkal. Az emberi gondolkodás lassan alkalmazkodik minden újhoz. Ez mindenkire vonatkozik. Érezzük ezt, megkezdtük számos megszokott dolog gondolati átértékelését, az új realitásokhoz való teljes alkalmazását. Ezt tesszük katonai és természetesen, politikai téren is. Szeretnénk, ha ilyen átértékelésre sor kerülne Nyugat- Európában és annak határain túl is. Egyelőre a háborúnak, a katonai erő alkalmazásának útjában áll többek között az elfogadhatatlan következményektől való félelem. Ugyanakkor mindenki belátja, hogy egyedül a félelemre nem lehet szilárd békét építeni. De az egész kérdés lényege, hogy milyen alternativót lehet állítani a félelemmel, katonai nyelven szólva, az elrettentéssel szemben? Szemtanúi vagyunk annak, hogy milyen kísérleteket tesznek kiutat találni új fegyverek alkalmazásával az úgynevezett csillagok háborújában. Mindez illúzió, ráadásul rendkívül veszélyes illúzió. Általában véve naiv lenne a biztonság problémájának megoldását a pajzs és a kard tökéletesítésében keresni. Az európai biztonságot, csakúgy, mint az egész nemzetközi biztonságot, csak a békés egymás mellett élés, a feszültség csökkentése, a leszerelés, a bizalom erősítése és a nemzetközi együttműködés fejlesztése útján lehet elérni. Hosszú és nehéz út ez, annál is inkább, mivel az évtizedek alatt felgyülemlett kölcsönös gyanakvást, bizalmatlanságot, előítéletet kell hozzá leKádár János találkozása Arvo Aaltóval Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön délelőtt a Központi Bizottság székházában találkozott Arvo Aaltóval, a Finn Kommunista Párt elnökével, aki az MSZMP meghivásóra üdülésen tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón véleménycserét folytattak a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, üdvözölték a Szovjetunió konstruktív békejavaslatait. Kifejezték reményüket, hogy a szovjet—amerikai csúcstalálkozó elősegíti az emberiséget fenyegető legnagyobb veszély, a fegyverkezési hajsza megfékezését. Állást foglaltak a Helsinkiben megkezdett enyhülési folyamat folytatása mellett. Egyetértettek abban, hogy a hagyományosan jó, sokrétű magyar—finn kapcsolatok hasznosan járulnak hozzá az európai enyhülés és együttműködés előmozdításához is. Áttekintették a kommunista- és munkásmozgalom helyzetét. Megerősítették pártjaik szándékát, hogy továbbfejlesztik az MSZMP és a Finn KP közötti internacionalista kapcsolatokat. A találkozón jelen volt Kótai Géza, a Központi Bizottság tagja a KB külügyi, osztályának vezetője is. küzdeni. De ha élni akarunk, más út nincs. S mint minden hosszú út, ez is az első lépéssel kezdődik, amelyet gyakran különösen nehéz megtenni. Mi megértjük ezt, és segíteni akarunk a feladat megoldásához — magunknak is, önöknek is. Ez vezérelte azokat a javaslatokat is, amelyekről már beszéltem. Ez vonatkozik a stockholmi konferenciára is, ahol a katonai téren való kölcsönös bizalom fontos problémáját vitatják meg. Stockholmban — nekünk úgy tűnik - kezdődnek fokozatosan kirajzolódni a jövőbeni megegyezések körvonalai. Ezek magukba foglalják az erő alkalmazásáról való lemondás elvének konkretizálását és maximális érvényességét. Magukba foglalják a katonai bizalomteremtő intézkedések meghatározott körét, azokat a sajátos biztosítékokat, amelyek megóvnak attól, hogy helytelenül értelmezzék a másik fél cselekedeteit a katonai szembenállás kiéleződése idején. Több állam, elsősorban az el nem kötelezettek, azt javasolják, hogy állapodjunk meg a bejelentési kötelezettség alá eső katonai tevékenység éves terveinek kölcsönös cseréjéről. Mi készek vagyunk elfogadni egy ilyen megegyezést, mert arra számítunk, hogy ez segíthet leküzdeni a gyanakvást és megnehezítheti a háborúra való titkos készülődést. Egyre szélesebb méretekben terjednek azok az elképzelések, hogy hozzanak létre atomfegyver-mentes övezeteket a világ különböző térségeiben, beleértve földrészünket is: Észak-Európában és a Balkánon. Mi támogatjuk ezeket az elképzeléseket, készek vagyunk részt venni a szükséges szavatolásban ott, ahol erre szükség van. Hasznosnak tartjuk egy olyan folyosó létrehozását a két katonai-politikai csoportosulás elválasztására, amely mindkét oldalán mentes lenne az atomfegyverektől. Továbbá, úgy véljük, hogy azoknak az államoknak, amelyek nem rendelkeznek atomfegyverekkel és nincsenek ilyen fegyverek a területükön, szintén teljes mértékben joguk van arra, hogy megbízható nemzetközi jogi garanciákat kapjanak biztonságukat illetően, szavatolják nekik azt, hogy velük szemben senki nem fog nukleáris fegyvert alkalmazni. A NAGYVILÁGBAN ♦ PÁRIZS: A zalaegerszegi vegyes kórus Lyon nagy koncerttermében zsúfolt nézőtér előtt nagy sikerrel lépett fel szerdán este. Műsorán Kodály és Bárdos-művek, valamint klasszikus és modern francia kórusművek szerepeltek. ♦ WASHINGTON - Az Atlan tis űrrepülőgép öt tagú személyzetével magyar idő szerint a kora délutáni órákban elindult a titkos misszióra a floridai Kennedy repülőtérről. 4- KAIRÓ: Hoszni Mubarak egyiptomi elnök csütörtökön fogadta Szudán hadügyminiszterét, Oszmán Abdullahot. A találkozó után a vendég elmondotta, hogy átadta Szuvór ed- Dahab altábornagynak, a kormányzó ideiglenes katonai tanács elnökének és Gazuli Da- fallahnak, a hivatalos kormány vezetőjének Mubarak elnökhöz, illetve Ali Lutfi kormányfőhöz intézett üzeneteit. Ezek érdemi tartalmát nem ismertette. Nem szólt a katonai és államegyesítési szerződések körüli vitákról, és szokványos udvariassági formákban ismételte meg, hogy Szudán „nagyra becsüli Egyiptom nemes támogatását". A hadügyminiszter az egy héttel ezelőtt Kartúmban kirobbant katonai zendülésről is tájékoztatta Mubarakot.
