Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)

1985-10-04 / 273. szám

1985. október 4., péntek Dunántúlt napló 3 Hivő sző mindenkinek Szilárd elvek, kemény forintok amelyet egyre több népfront­testület tanúsít e fontos kérdé­sek rangsorának megállapítá­sában. A helyi testületek erő­feszítései összegeződtek pél­dául abban a hathatós segít­ségben, amelyet a népfront­mozgalom adott a parlagon levő földek hasznosításához, a kertbarátok táborának gya­rapításával. így azután a nyolc­vanas évek kezdetekor meg­levő 23 ezer hektáros átlag napjainkra több ezer hektár­ral csökkent... Mészáros Ottó Következik: Megtanulva érté­keink tiszteletét. . . Tanácskozás a vizuális nevelésről A vizuális neveléssel foglalkozó szakemberek számára országos tanács­kozás kezdődött csütörtö­kön a Kaposvári Tanító­képző Főiskolán. A kétna­pos konzultáción a tanító- és óvónőképző főiskolák nyolcvan pedagógusa tíz előadást hallgat meg el­sősorban a rajztanárok feladatairól. E rendezvényhez kap­csolódva október 4-én be­mutatják a főiskola hallga­tóinak és gyakorló iskolá­ja diákjainak, valamint az idei nyári nagyatádi kép­zőművész tábor fiataljai­nak legjobb képzőművésze­ti alkotásait. A Somogyi Képtárban művésztanárok és óvónők munkáit teszik közszemlére. n BlUU-rol jelentjük Nagy volt a választék a japán autókból Fotó: Läufer L. Jönnek a japán autók? Valóságdarabkók, ténylánc- szemek. Az évente megrende­zett falugyűléseken egymillió állampolgár vesz részt. A köz- igazgatási munka társadalmi ellenőrzésének fokozódása, el­mélyülése, szakszerűsége ja­vulása is közrejátszott abban, hogy az érintett állampolgárok ma már a tanácsok határoza­tainak mindössze két százalé­kát fellebbezik meg. Ezeröt­száznál több tanács háromezer feletti településének a gazdá­ja az országban. Népfrontkez­deményezés volt a felhalmo­zódott feszültségek enyhítésé­re az elöljáróság intézményé­nek megteremtése. E kezdemé­nyezés döntően az úgynevezett társközségi népfrontbizottsá­goktól érkező, egyre erőtelje­sebb jelzésekre támaszkodott. Érzékeny műszer Találó képletesség a lakos­ság hangulatát érzékeny mű­szerhez hasonlítani, mivel sok­féle hatást fog fel, rögzít, sok­féle tapasztalatra reagál. Vagyis ennek a hangulatnak a közvetítése, a helyeslések, elutasítások összegyűjtése, to­vábbítása rendkívüli fontossá­gú politikai teendő, örvende­tes, hogy ebben a bonyolult politikai feladatban egyre na­gyobb mértékben vannak je­len a népfronttestületek. A VII. kongresszus óta el­telt időben ennek a jelenlét­nek egyik tagadhatatlanul látványos terepe volt a telepü­léshálózat- és településfejlesz­tés. Népfrontfórumok, munka- bizottsági tanácskozások so­kasága igazolta; az ellátott­ság területi különbségei nagy­mértékben okozzák a társadal­mi egyenlőtlenségek kialaku­lását, fennmaradását, újak ke- letekzését. Egyaránt, igaz ez az oktatás, az egészségügy, a kultúra területein, továbbá a különböző szolgáltatásokra, az építőanyag-ellátásra, a közle­kedésre is. Az ötszáz léleknél kisebb lakossági falvak száma nyolcszáz felett van. Ezek sok tekintetben indokolatlan, igazságtalan nehéz helyzetét elsőként a népfrontmozgalom tárta a társadalom nyilvános­sága elé. Például a tanyákon élő idős korúak ellátásának, szociális gondozásának bo­nyolult kérdéskörét is elsőként a népfrontmozgalom ítélte ki­emelkedő fontosságú, tovább nem halasztható teendőnek. Szorosabb, célszerűbb, a realitásokhoz jobban kötődő lőtt ebben az időszakban a népfrontbizottságok és a ta­nácsok kapcsolata, együttmű­ködése, éppen az előbbiekben vázolt feszültségek, ellentmon­dások enyhítésének útjait ke­resve. Ennek az együttműkö­désnek nem egyetlen, de meg­határozó része mindaz, ami a településfejlesztés címszavá­ban sűrűsödik. Négy év alatt - a félreértéseket kerülendő, természetesen nem kizárólag népfrontsikernek tartjuk ezt — a társadalmi munka értéke 35 milliárd forintot tett ki. Ezek­nek az önzetlenül, áldozatvál­lalásból veretett, nemes, erkö1- csi anyagú forintoknak megha­tározó rész jutott abban, hogy a települések döntő részén a népgazdaság ismeretes egyen­súlyi gondjai ellenére sem kel­lett feladni a fejlesztési tervek nagyobb részét, hanem sike­rült azokat valóra váltani. Homály helyett Az előbbiekben említett 35 milliárdos összeg létrejöttében meghatározó a népfronttesüle- tek és a tanácsi testületek együttműködése. Ezen az együttműködésen belül pedig az, hogy a korábban kétségte­lenül sok helyen meglevő ho­mály helyett egyre több tele­pülésen lett divat a nyílt vá­rospolitika, a nyers valóság takarás nélküli megmutatása, a társadalmi önzetlenség nél­külözhetetlenségének kimon­dása. Bizonyos, hogy ennek a munkamódszerbeli változásnak is része van abban, hogy az 1981. évi, egy lakosra jutó 630 forint értékű társadalmi munka 1984-ben 1194 forintot ért el. Vagyis a szilárd elvek kemény forintokkal kamatoz­nak. Volt, ahol azt sem röstell- ték, hogy előzetes tervet tár­sítottak a társadalmi munkáról a településfejlesztés program­jához; ki mit vállalna, vállal­hatna, s ha megteszi, akkor hová sikerül eljutni az egész közösség gyarapodásában. Látszatra másfelé tekintve. A lakossági beruházások négy esztendő alatt 135 milliárd fo­rintot értek el, ennek a meg­határozó része lakásépítési kiadás. Ebben a megállapí­tásban azután rögtön nép­frontteendők sokaságára utal­tunk. Hiszen az építésitelek-el- látástól az építőanyag-keres­kedelemig terjedő témákban — a lakossági, a fogyasztói fó­rumokat is beleértve — a nép­front tette jól hallhatóvá az érintett lakosság elégedetlen­ségét. S hogy nem eredmény­telenül, azt intézkedések soka­sága bizonyította. Napjaink­ban hatszáz felett van azok­nak a községeknek a száma, ahol megoldatlan az egész­ségügyi szempontból megfe­lelő vízellátás. Döntő részük kistelepülés. A lakosság áldo­zatvállalásának és a társadal­mi közpénzek egyesítésének szükségességét, egyedül célra­vezető voltát, ilyen és hasonló feladatokban népfrontviták sokasága segítette be a tele­püléshálózat- és településfej­lesztés korszerűsített koncep­ciójába. A kötetlenség haszna örvendetesnek kell tarta­nunk azt a rugalmasságot, Körzeti ervos — népfrontelnök Gyógyítás és közélet Szükség van a pedagógusok aktivitására Dr. Varga László sásdi kör­zeti orvos éppen Pécsre indult, így Sásd és Pécs között vezetés közben beszélgettünk. 1981 óta él Sásdon, s mint orvos, nem­csak a gyógyításban, hanem a település társadalmi életében is aktív szerepet játszik: 1983 óta a nagyközség népfrontbi- zcttságának elnöke. — Már korábban is sok min­dennel foglalkoztam, részt vet­tem a sportéletben, a Vöröske­reszt tevékenységében, vezet­tem és most is vezetem a bé­lyegszakkört. Jó kapcsolat ala­kult ki itt a pedagógusokkal, az erdészekkel, a tanáccsal. Még mielőtt így hivatalosan is részt vettem volna a HNF munkájá­ban, akkor is sokat foglalkoz­tunk a cigánykérdéssel, a szo­ciális ellátással, elsősorban or­vosi szempontból. Sok 02 elfoglaltsága, mé­gis vállalta ezt a megbíza­tást . . , — A közéletben részt kell venni, én legalábbis így vélem. Ez csak úgy megy, ha valaki itt is él. Nekünk ugyan van la­kásunk Pécsett, s a rendelést is meg lehetne oldani úgy, hogy naponta átjárok Sásdra, de úgy döntöttünk, hogy az or­vosi munkát igazán csak hely­ben lehet elvégezni. S ha már az ember egy településen él, akkor azért tennie is kell vala­mit. Véleményem szerint ez olyan folyamatos munka, ami­nek az eredménye majd csak hosszú távon jelentkezik. Plusz munka, de nem fárasztó. Külö­nösebben nem is érdekes, de elengedhetetlenül szükséges és hasznos, s ezt kell szem előtt tartani. — Sásdon és a hozzá tarto­zó kisebb településeken jelen­leg melyek a legfontosabb fel­adatok? — Legelőször talán a követ­kező ötéves terv településfej­lesztési koncepcióját említeném- Most mérjük föl a lakossági igényeket, egyeztetjük a lehe­tőségekkel az itt élők elképze­léseit. Intenzíven foglalkozunk a környezetszépítéssel, fásítás­sal, parkosítással. A lakosság társadalmi munkája minden évben meghaladja a négymillió forintot. Amiről kicsit részlete­sebben szeretnék szólni: a hát­rányos helyzetű idősek és a cigányok beilleszkedése. Sze­retnénk minél előbb fölszámoln; véglegesen a cigánytelepet, s elsősorban azt akarjuk elfo­gadtatni velük, hogy munkába, mégpedig állandó munkába kell állni. Az egészséges táp­lálkozás érdekében szerveztünk bemutatókat, mindez olyan do­log, amiben én nem is mint a népfront helyi elnöke, hanem mint orvos tudok sokat tenni. A foglalkozásomhoz kötődik az öregekkel való foglalkozás is — itt gondolok az öregek napközi otthonára, a házi szociális gondozásra is. A helyi közét­keztetés étrendválasztéka a magas zsír- és szénhidráttarta­lom miatt alkalmatlannak tű­nik beteg, idős emberek táp­lálására. Részben életkor, rész­ben a különböző betegségek miatt másfajta étrendre volna szükségük. Ezért azt javasoltuk hogy a jövőben a margitmajorí szociális otthonból kapják az ebédet. Ez például éppen olyan kérdés, amivel mint a közélet­ben résztvevő is foglalkozom, s mint orvos, egészségügyi szempontból pedig tulajdon­képpen kötelességemnek szá­mít. — A népfrontban végzett munkájában kikre számíthat elsősorban? — Mindenekelőtt meg kell említenem titkárunkat, Reith Já­nost, aki igen tapasztalt, jól is­meri az itt élő embereket, s nagy energiával vesz részt a szervező munkában. Számítha­tunk a tanácstagokra, sokan közülük népfrontaktívák is, s nélkülük nehéz lenne megvaló­sítani a már említett feladato­kat. Ugyan mondtam azt, hogy jó a kapcsolatunk a pedagó­gusokkal, de úgy vélem hogy az itt dolgozó több mint hat­van fős tantestület lehetne a lehetőségeihez képest aktívabb is. Ez lehetne az egyik legna­gyobb erő a községben. Dücső Csilla Sokan töprengenek rajta: va­jon akad-e valamiféle kapcso­lat kormányfőnk Japánban tett látogatása és a BNV személy- gépkocsi felhozatala között? Ugyanis minden korábbit meg­haladó mértékben hoztak el a távol-keleti autógyártók leg­újabb termékeikből, szinte ki­bérelve a Dobi István út min­den szegletét. Jött a Nissan, a Mitsubishi, a Toyota, a Dai­hatsu, a Suzuki és a többiek, nem titkolt üzleti szándékkal: minél több gépkocsit szeretné­nek eladni a magyaroknak. S a kormányfői látogatás kap­csán egyesek már tudni vélik, hogy merre jelölték ki — va­lahol a Csepel-sziget mentén — azt az összeszerelő üzemet, amelyről a japánok magyar közvetítéssel eláraszthatják Európát. Hát erre egy darabig még várni kell. Az összeszerelő üzem dolga nem a két fél ma­gánügye: Európa tart attól, hogy az öreg kontinensre be­törjenek a japánok helybeli gyártással, s egyelőre nem akad náció, ahol mernék vál­lalni az esetleges igennel já­ró gazdasági konzekvenciákat, retorziókat. A hazai gépkocsiellátás körül bábáskodók rájöttek arra, hogy igényeinket nem fogják kielé­gíteni a szocialista gépkocsi­gyártók, mivel hogy a Skoda is, a Lada is dollárpiacra akadt, s hogy az NDK-ból egyelőre korszerű személygép­kocsit nem várhatunk. (Csak zárójelben: az NDK kiállítók továbbra is titkolóznak a jövő fejlesztéseit illetően, s hogy a Lada sem hozta el — mikép­pen Hannoverbe se — leg­újabb fejlesztésének eredmé­nyét a BNV-re.) A felismerés: öregedő gépkocsiparkunk — 8 és fél éves már a hazai uta­kon futó autók átlagéletkora — fiatalítására más gyártókat is be kell vonni. Zöld utat adtak tehát a dollárvonzatú autóim­portnak. A gyönyörű őszeleji időjárás az utóbbi évek legsikeresebb utószezonját teszi lehetővé a Balatonnál. Az élénk forga­lomhoz természetesen hozzá­járulnak az utószezoni, mint­egy húszszázalékos kedvezmé­nyes árak is. Az IBUSZ bala­toni igazgatóságának tájékoz­tatása szerint jelenleg száz na­gyobb — főként NSZK-beli, osztrák és szovjet vendégekből álló — csoport tartózkodik a tóparton. Telt ház van a sió­foki szállodasoron. A szeptem­ber 1-e óta tartó utószezonban az IBUSZ által bérelt szállás­A magyar sajtót már bejárta a hír: a Rába hátsóhidak Opelt érnek. Asconáék bemo- torozását talán a jövő tavasz- szal tető alá hozzák a Merkur bábáskodása (?) mellett. Mo­solyognak a japánok is: eddig gyógyszerért, textilért, különbö­ző alapanyagokért fogmosópo­harat és videó-berendezéseket hoztak, most gépkocsira lehet váltani a szórakoztatóelektro­nikát. Szentpétery Márta, a Mitsubishi Corporation ma­gyar irodájának munkatársa például úgy vélekedik, hogy 1986-ban már talán begördül­het az első széria kisautó — mondjuk a Skála vagy egyéb hazai cég égisze alatt —, ter­mészetesen MOGÜRT segítség­gel, de esetleg a Merkúrt ki­kapcsolva az üzletből. A sok „lehet" és „talán" oka: olyan ellentételt kell találni, amit a Mitsubishi üzletház is örömmel fogad. Ilyen ellentételező ter­mékeket keres a Nissan, a Toyota, a Daihatsu és a Suzu­ki is. Ennyi talán elég az érdeklő­dés felcsigázásához némi op­timizmussal átitatva. Gondol­junk csak arra, hogy valamikor kokszért kaptuk a Fiatat! Most ősszel — a fogyasztási javak seregszemléjén — érde­mes fölmenni a vásárba, hisz minden eddiginél gazdagabb a személygépkocsik felhozata­la. Kivonult továbbá a keres­kedelem is: több ponton árul­nak autóalkatrészt, autóápo­lási cikkeket, s egy cég turbó- utánporlasztót is árul a 13-as kiállítási területen, amely 10— 20 százalékkal csökkenti a fo­gyasztást. Akadnak hazai la­kókocsik, látható a Skoda 85- ös modellje, s akinek dollárja- márkája van, helyben rendel­het bármilyen típust a BNV- standján. S akad személygép­kocsi az Interplay-expon is: zsebben elférő gyermekjáték, közülük nem egy távirányításos. Kozma Ferenc helyeken tizenöt százalékkal több a vendég, mint tavaly ilyenkor. Az IBUSZ balatoni igazga­tósága a vendégek számára a főszezonihoz hasonló változa­tos programról gondoskodik. A balatoni hajókirándulások mel­lett elviszik őket Hévízre, a szántódpusztai idegenforgalmi és kulturális központba, részt vehetnek a badacsonyi és kő­röshegyi szüreti mulatságokon, s megismerkedhetnek az or­szág más vidékeivel, így a Du- na-kanyarral és Kalocsával is. MW Őszi legeltetés A nyáriasan meleg időben még mindig állatok tízezrei legelnek a baranyai határ­ban. Az őszi legeltetéssel té­li takarmánykészletüket kí­mélik a gazdaságok. Az utóbbi hetek esőkkel és nap­sütéssel váltakozó időjárása nyomán újból kiserkent a fű és a 28 ezer hektárnyi le­gelőterületen érdemes még kint tartani a szarvasmarhá­kat, a sertéseket és a juho­kat. Az állattenyésztők arra számítanak: a kedvező idő­járás lehetővé teszi, hogy akár egy hónappal is meg­nyújtsák a legeltetési idényt, és ezzel 30—40 ezer tonna szálastakarmányt takaríthat­nak meg. Az ősi pásztorhagyomány szerint György napjától (áp­rilis 24.) Mihály napig (szeptember 29.) tartják le­gelőn az állatokat. A Me­csek vidékén valóban rend­szerint szeptember utóján köszönt be az első fagy, le­pi el a dér a földeket, s utána már nem legeltetik a jószágot, mert a hideg fűtől esetleg megbetegszik. Az idén elmaradt az ilyentájt szokásos erős lehűlés, ezért Mihály napján nem is haj­tották be a legelőről a csor­dákat, a kondákat, a nyá­jakat. Becslés szerint 18—20 ezer szarvasmarhát, 8—10 ezer sertést és 60—65 ezer juhot őriznek a pásztorok a szabadban. Sikeres balatoni utószezon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents