Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-26 / 294. szám
1985. október 26., szombat Dunántúli napló 11 Csaknem 2000 vagont kötöttek le a vállalatok A közelmúltban átadott pécsi konténerpályaudvaron a hét minden napján nagy a forgalom. Fotó: Läufer László Nyílt nap a PMMF-en Országos pályaválasztási nyílt nap vök tegnap a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, melyet a főiskola felvételeiket előkészítő bizottsága és a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet pálya- választási osztálya szervezett. A 10 éves jubileumi rendezvény programjain vehettek részt a mintegy 140 főből álló műszaki érdeklődésű középiskolai fiatalok: a főiskola oktató-nevelő munkájáról, felvételi követelményeiről, szociális juttatásairól kaptak tájékoztatást. A központi tájékoztatón túl számítástechnikai vi- deoprogramokat, laborokat, intézeteket látogattak a főiskola' tanárainak közreműködésével. Hétvégi szállítások - zökkenőkkel Pécsi Kodály-jubileum A Központi Szállítási Tanács és a MÁV Vezérigazgatósága közösen szervezte meg a hétvégeken a be- és kirakodásokat, az őszi szállítási gondok enyhítésére. A MÁV Pécsi Igazgatósága éppen ezért valamennyi érintett vállalat figyelmét felhívta erre a lehetőségre. Ezen a hétvégén nem lesz üzemszünet, dolgoznak a tolatómozdonyok és a rakodók is. A héten a MÁV vezérigazgatója sajtótájékoztatót tartott a szállításokkal kapcsolatos problémákról, a rakodások alakulásáról, a lemaradás okairól. Több baranyai vállalatot elmarasztalt. Ennek jártunk utána és a következőket tapasztaltuk. A Pécsi Igazgatóság területén szombaton 1090 és vasárnap 730 vagont igényeltek a vállalatok, üzemek, bányák és a mezőgazdaság. Elsősorban a szénbányák, erdőgazdaságok jelentették be igényüket. Ma- gyarbóly, Mohács, Szigetvár környékéről a hétvégén cukorrépát szállítanak belföldre és külföldre. A nagyharsányi és komlói kőbánya is több, mint száz vagont kért. A MÁV Pécsi Igazgatóságán a Csúcsforgalom tetőzése miatt elsőséget élvez a nyitott kocsis küldemények közül a szén, tűzifa és a cukorrépa. A tartálykocsikbd el-, sősorban benzint és gázolajat töltenek. A fedett vagonokba exportra és belföldre kukoricát és egyéb gabonafélét, valamint élelmiszereket rakodnak. A MÁV Pécsi Igazgatóságának területén pénteken 1870 vagonra tartottak igényt a megrendelők. Ezt Baranya, Fejér, Somogy, Tolna és Zala megye üzemfőnökségei között kellett elosztani. Kirakásra tegnap hajnalban 676 kocsi várt, Baranya megyében a fuvaroztatók legnagyobb része időben elszállítja a vasútról a beérkezett árut. Ezt az is bizonyítja, hogy délelőtt a pécsi állomáson mindössze két kocsi állt, azok is üresen. — Egy vagon ingünk érkezett — mondta Komáromi Károly, a Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat raktárházának igazgatóhelyettese. — A 12. számú Volán rakodja ki és hozza el az árunkat a vasútállomásról. A szállítási csúcstól függetlenül egyébként minden hétvégén tartunk ügyeletet. — A szombaton érkező árut saját iparvágányunkra irányítja a MÁV — tájékoztatott Máté Kálmánná, a pécsi Bőrgyár vám- és vasúti ügyintézője. — Itt saját rakodóbrigádunk dolgozik, valamint egy ügyintéző. Pécsett ezen a hétvégén várhatóan nem lesznek gondok a be- és kirakodással. — Sz. K. — Tegnap volt negyven éve, hogy Kodály Zoltán Pécsett meghirdette az új zenei neveléssel kapcsolatos programját. Ebből az alkalomból a Kodály nevét viselő iskoláit, kórusok megkoszorúzták a zeneszerző- sétatéri szobrát, majd a negyven évvel ezelőtti esemény színhelyén, a mai Leöwey Gimnázium nagytermében emlékülés ^következett. Várnai Ferenc megyei énekzenei szakfelügyelő bevezetője után Agócsy László nyugalmazott főiskolai tanár idézte fel ■ az akkori pillanatokat, majd Szokolay Sándor, Kös- suth-díjas zeneszerző, a Kodály Társaság elnöke beszélt. Idézte a társaság . júniusban megjelentetett drámai hangú felhívását, hqngot adott annak az aggódásnak, amely a magyar zene, a magyar szellemi élet legjobbjait tölti el zénei, esztétikai, érzelmi nevelésünk hiányosságai láttán. Kodály negyven éve kezdeti lépéseknek nevezte azt, ami Pécsett elindult. E lépéseket tettek követték, mégis aggasztó az ének-zenei órák számának csökkenése, a falvak iskoláiban kevés az énektanár, kulcsprobléma a tanárképzés, a hangszerhiány. Háttérbe szorult a zene a gimnáziumokban, és teljességgel hiányzik a jövő munkásait nevelő iskolákban mondotta Szokolay Sándor. Adósai vagyunk e téren Kodály szellemének, és adósai vagyunk a népnek, amely odaadta zenéjét — és ezt kell neki végre visszaadnunk. G. O. FILMJEGYZET Megint furcsallhatnánk, hogy míg a jelenkori filmművészet egyik élő klasszikusa másfél előadás (egy nagymozis és egy klubmozis) erejéig jó Pécsett, addig a szuperblőd álműnépmesei tudománytalan-fantasztikus- misztikus kalandhorror viszont már orrán-száján dől a vállalkozókedvű mozilátogatónak. Igen, a Fanny és Alexander, illetve Az elveszett frigyláda fosztogatói című filmekről van szó, illetve Ingmar Bergmanról és Steven Spielbergról. Bergman — állítólagos utolsó filmjében — nagy ösz- szegzésre vállalkozott: megindokolni, megmutatni önnön magát. S nemcsak azért, mert a filmbéli Alexander nagyon sokban azonos a fiatál Bergmannal — na- gyon-nagyon önéletrajzi e film •—, hanem azért is, mert összefoglalja azt a polgári gondolkodásmódot, amit ez az ellenmondásokat bőven felsorakoztató század kialakított: némi szolid és szelíd nosztalgia a letűnt idők iránt, amiben azért látjuk, hogy csak azért tarthat igényt szerény rokonszenvük- re, mert valamivel jobb volt, mint az azt követő időszakok. S fordítva: elzárkózás az „isten negatív lenyomataként” jelentkező új világtól, mely kegyetlenebb, mint az előző, de csak annyira, amennyire korszerűbb: a „kígyótojásból" csak kígyó kelhet ki, nem albatrosz, vagy fülemüle. Bergman van annyira nagy művész, hogy tudja, az egyik nem tagadása az előzőnek. hanem folytatása: a filmbéli nagypolgári szeretetteljes otthon és a rideg-puritán zsarnokság egymásból következik, egybe tartozik, ahogy elválaszthatatlan egy- . mástól a bot két vége. A Fanny és Alexander talán kevésbé keserűbb, talán jobban reménykedő mint az előző filmek — de nem any- nyira, hogy ne „igazi” Berg- man-film legyen: s ha nem soroljuk a legjobb alkotásai közé, akkor talán azért, mert kevésbé, mert jobban ... Míg a Teológiában az Isten egy rút pók-isten, itt már játék-bábu az ember kezében: Bergman most már derűvel is tudja nézni, amit korábban csak csalódottsággal, keserűséggel: egymás kezében vagyunk — s lehet, hogy ez igazságtalanabb, mint egy mindenható bölcs lény kezében lenni, de elviselhetőbb, mert változtatható állapot. Míg Bergman egész művészete erre a felvilágosodásra épül, Steven Spielberg egyre nagyobb léptekkel menetel az ellenkező irányba: az ilyen-amolyan világból a teljes irracionalizmus birodalmába. Szökteti a nézőt önmaga elől, világa elől, mert más alternatívát nem adhat neki csak a „mesének" álcázott-hazudott gőzös miszticizmust. Hiszen nagyon jól tudja ő a forgalmazás-gyártás alapimáját, ami úgy kezdődik, hogy az ember nem azért megy moziba, hogy magáról gondolkodjon, hanem, hogy kikapcsolódjon . .. Természetesen, ha van pénze, s pénze az van — ez az új-hollywoodizmus dialektikája: a pénztárca realitása fordított arányban van a filmbéli világ racionalizmusával. B. L Holnap a VDN-ben A jövő háza polisztirolbó! épüli? Plastbau ház Kovácstelepen A ráivás Halált okozhat Gyógyszerbeültetéssel az alkoholizmus ellen • Évente 100 füstbe ment házasság Hátraarc az esküvő előtt November l-től csökkentett fűtőértékű gáz Arányosan mérséklik a fogyasztói árakat Együttélni a fájdalommal? Versenytárgyalások az építőiparban Szűcs Endre ÉVtA -miniszter- helyettes vita zárója A magyar gazdasági életben az építőipar már néhány éve tanulja a vállalkozási szellemet, a korábbi több évtizedes megszokásából kell kizökkennie. A kezdő tanulóévek sok buktatója ellenére is kezdi feltalálni magát az építőiparunk, és nemcsak az „iskolapadban”, hanem az életben is. Immár másodszor rendezett Pécsett országos konferenciát az MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság és az Építőipari Tudományos Egyesület Baranya Megyei Szervezete, hogy a versenytárgyalásos rendszer múltját, jelenét és jövőjét tárgyalják meg, valamint együtt tisztázzák a kételyekre okot adó kérdéseket. Az Ifjúsági Házban tartó kétnapos, mintegy 250 résztvevővel megrendezett tanácskozáson minisztériumi és . vállalati szakemberek fejtették ki a piacról, a versenyárról, a vállalkozásról a véleményüket és adtak egységes szemléletet sugalló, jól hasznosítható tanácsokat az építő, tervező és beruházó cégek képviselőinek. A tanácskozás tegnapi zárónapján Hollay György, a Lakóterv irodavezetője előadásában a versenytárgyalásos vállalkozás hatását fejtette ki a beruházási folyamatokra, kiemelve a legfontosabb láncszem, a műszaki tervek elkészítésének fontosságát. Dr. Lehocz/ky László, az Országos Tervhivatal osztályvezetője a tanácsi tervezői munka feladatairól, fontosságáról beszélt, mely különösen a versenytárgyalásos rendszerben létkérdés — és nemcsak az építőipar számára. A vitában a hozzászólók arra keresték az együttgondolkodás lehetőségeit, hogy milyen szinten határozzák meg a tervezés feltételeit, hogy mik a pályázatok elbírálásának legfőbb szempontjai. Szó volt a versenytárgyalások árfelhajtó és árelejtő szerepéről, a kisvállalkozások részvételéről a versenyben, a szerződésről és a szerződéses fegyelemről. Gyakori, hogy a versenytárgyaláson elnyert munkában menet közben változik a megbízó (például: lakásépítésnél a tanácsi lakások menet közben OÍP- öröklakások- lesznek), az sem ritka, hogy. a versenytárgyalást jóval az építési ' költségvetési norma által meghatározott árak alatt nyerj el a mélyépítő cég, (hogy egyáltalán legyen munkája), a piacra történő lakásépítésnél a vállalkozó kivitelező cégnek nemigen 'van mobilizálható szabad tőkéje. A legfájóbb talán az, hogy túlontúl rövidnek tűnik egy-egy versenytárgyalás meghirdetésénél az arra való alapos elemzést és felkészülést biztosító idő. Szűcs Endre építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes vitazárójában leszögezte, hogy hasznos az ilyen tanácskozás, mert a gyakorlati gondokról esik szó. A szakma összhangjáról beszélt, a tisztességes, a presztízst növelő együttmunkól- kodásról, hogy az érdekütközéseket a megbízók, beruházók, tervezők és kivitelezők között mielőbb fel lehessen oldani. Az országnak az az érdeke, hogy az építőiparban tért nyerő vállalkozási szellemmel a határidőre, jó minőségben és a lehető legolcsóbban elkészülő létesítmények jellemezzék a ma, és főként a holnap építőiparát. És erre csak a szakma összefogása lehet a garancia. M. L. Világok harca
