Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-26 / 294. szám
niobel-ciij Szent-Györgyi Albert (Budapest, 1893. 9. 16.) magyar származású amerikai biokémikus. A fiziológiai vagy orvostudományi No- bel-díjat 1937-ben kapta „a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéseiért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav- katalizis vonatkozásában”. Viták és műhelytitkok Nem veszi figyelembe a team-munkát Minden esztendő őszén a megszokottnál sűrűbben fordul elő a svéd főváros neve a hír- ügynökségi jelentésekben. Ekkor van ugyanis a Nobel-díjak odaítélésének hagyományos időszaka, ami végül — minden évben december 10-én, a XIX. században élt és találmányaival mesés vagyont szerzett svéd kémikus halálának évfordulóján — a kitüntetések átadásának fényes ceremóniájával zárul. HALÁLHÍR tévedésből A világ legtekintélyesebb kitüntetéseit elnyerő tudósok, írók vagy politikusok életútjá- val, felfedezéseikkel, tevékenységével évről évre bő terjedelemben ismerikedhetünk meg. Idén is hosszú méltatásokat olvashattunk például az orvosi Nobel-díj nyerteseiről, az amerikai Michael S. Brownról és kollégájáról, Joseph L. Gold- steinről, akik az emberi szervezet koleszterin-anyagcseréjének felderítésével kapcsolatban tettek nagy előrelépést, vagy Franco Modiglianiról, a köz- gazdasági díj kitüntetettjéről, aki az életciklus-elméletek kidolgozásával — a lakossági megtakarítások és pénzpiacok megtakarításával végzett munkájával szerzett hírnevet. Nem kis meglepetést keltett a béke Nobel-díj odaítélése is: a megtiszteltetésben ugyanis egy olyan szervezet, az „Orvosmozgalom a nukleáris háború megelőzéséért” részesült, amely alig öt esztendeje alakult meg, így viszonylag igen rövid idő óta szerepel a világpolitika porondján. Sokkal kevesebb információ kerül ugyanakkor napvilágra a díjak odaítélésének műhelytitkairól és a körülötte kavargó vitákról, pedig ezek nem kevés érdekességet rejtened. Ilyen mindenekelőtt a díj megszületése kapcsán elterjedt magyarázat. A korabeli visszaemlékezések szerint Nobel, aki amúgy is különös, visszahúzódó egyéniség volt, részben azért döntött egy nevét viselő, s a legjelentősebb kutatásokat jutalmazó kitüntetés alapítása mellett, mert az 1880-as évek végén a francia lapokban tévedésből megjelent halálhíre, s akadt nekrológ, amely találmányára a katonai téren is széles körűen használt dinamitra hivatkozva az „elhunytat" meglehetősen elmarasztalta az utókor nevében. Utólag persze kideríthetetlen, hogy csakugyan a lelkiis- meret-furdalós serkentette-e döntésre az üzletemberként is oly sikeres svéd vegyészt vagy idealista világszemlélete. Mint kiderült, az elhunyt, akivel összetévesztették, valójában a testvére volt. Mindenesetre tény, hogy 1890-ben megfogalmazta első végrendeletét; ebben még csak az orvostudomány és élettan tudósait akarta jutalmazni. A végleges, 1893-as örökhagyás kiegészítette a kört: 50 millió svéd koronára rúgó hagyatéka — ami azóta a kamatokkal, illetve a befektetések nyereségével többszörösére duzzadt —- már öt terület legkiválóbbjait hivatott kitüntetni: az említett orvosudomány mellett fizikai, kémiai, irodalmi és úgynevezett béke Nobel-díjat is átadnak a decemberben Stockholmban, valamint Oslóban rendezett ünnepségeken. (A helyszíneltérés magyarázata az, hogy — a többitől eltérően — a Béke-díj odaítélését Nobel nem a svéd akadémiára, illetve a Királyi Karolina Intézetre bízta, hanem egy, a norvég parlament által kinevezett bizottságra.) TITKOS MÉRLEGELÉS A kitüntetések első átadására 1901-ben, Nobel halála után öt évvel került csak sor — eny- nyi idő kellett hozzá, amíg hosszas pereskedés után létrejött a Nobel-alapítvány, s kialakultak a díjkiosztás végleges szabályai. Eszerint a díjak megoszthatók (maximum három ember között), nemcsak egyének, hanem szervezetek is megkaphatják, (mint a Vöröskereszt, vagy az előbb említett Orvosmozgalom), átvihetők egyik évről a másikra — ilyen esetben persze értékük is növekszik. A Nobel-díjak összege mellesleg állandóan változik, idén már 210 ezer dollár felett jár. A jelölésre általában kutató- intézetek, tudományos szervezetek, hazai és külföldi akadémiák, illetve korábbi nyertesek jogosultak. Díjat csak élő személyek kaphatnak. Ez alól az elmúlt nyolcvan-egynéhány évben mindössze két ízben tettek kivételt. A poszthumusz kitüntetés hiánya miatt viszont olyan személyiségek maradtak ki a díjazottak névsorából, mint — csupán az irodalomból merítve példákat — James Joyce, Franz Kafka, Proust, Ibsen, Gorkij, vagy a nemrég elhunyt Italo Calvino. A határidő minden évben január vége: ezután kezdődik meg a nevezések elbírálása, a mérlegelés és rostálás szigorúan titkos periódusa. (Az odaítéléssel kapcsolatos dokumentumok, jegyzőkönyvek egyébként kerek ötven évig nem hozhatók nyilvánosságra!) A döntésre hivatott 3—5 tagú bizottságok rendszeresen, néha azért hetente is találkoznak egy stockholmi vendéglőben vagy egy városkörnyéki kastélyban, hoqy kialakítsák a közös véleményt, amit a tradíció szabta napon aztán világgá röppentenek. Kivétel az irodalmi díj, mivel ennek még közzétételi idejét is titokként kezelik.) A legtöbb vita a feltételezések szerint az irodalmi és a béke-díj kapcsán robban ki. S ez érthető is, hiszen ez az a két terület, ahol az alkotók teljesítménye, a műértékek konkrét mérése voltaképp megoldhatatlan, s ahol a szubjektív véleményeknek — vaqy tegyük hozzá, nemegyszer akár a torzított politikai állásfoglalásoknak — a legtágabb tere nyílik. (Gondoljunk csak Kissinger, Szolzse- nyicin, Szadat, Szaharov vagy Walesa kitüntetésére.) ÚJ DIJAK ESÉLYE? Sok kritika érte a Nobel-díjak rendszerét azért is, mert a korunkban tapasztalható gyors műszaki fejlődés ellenére óriási tudományterületeket hagy figyelmen kívül. Miért nem részesülhetnek elismerésben mondjuk a matematika, a biológia, vagy akár a környezetvédelem kiemelkedő alakjai? — kérdezik a bírálók. A másik, sokszor megismételt kifogás, hogy a Nobel-díj — a múlt századra jellemző egyéni kutató a ,/magányos zseni” alakjára alapozva — nem alkalmazkodik a napjainkra sokkal inkább elterjedt csoportos kutatásokhoz, a világszerte megszokott „team-munkához.” Új díjak alapításának, a kitüntetések kibővítésének mégis igen kicsi az esélye. Sz. G. Wigner Jenő (Budapest, 1902. 11. 17.) magyar származású amerikai fizikus. A fizikai No- bel-dijat 1963-ban kapta, megosztva M. Goeppert-Mayerrel és J. H. Jensennel, „az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért”. Gábor Dénes (Budapest, 1900. 6. 5.) magyar származású angol elektromérnök. A fizikai Nobel-díjat 1971-ben kapta „a holográfiái módszer felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért”. Békésy György (Budapest, 1899. 6. 3. — 1972.) magyar származású amerikai fizikus, biofizikus. A fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjat 1961-ben kapta „a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért”. Bárány Róbert (Bécs, 1876. 4. 22. - Uppsala, 1936. 4. 8.) magyar származású svéd orvos. A fiziológiai vagy orvos- tudományi Nobel-díjat 1914- ben kapta „a vestibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kortanával kapcsolatos munkáiért”. Zsigmondy, Richard Adolf (Bécs, 1865. 4. 1. — Göttingen, 1929. 9. 23.) magyar származású osztrák kémikus. Az 1925-ös kémiai Nobel-díjat 1926-ban kapta „a kolloidoldatok heterogén természetének magyarázatáért, és a kutatásai közben alkalmazott módszerekért, amelyek a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségűek”. Hevesy György. Magyar származású Nobel-dijas kémikus (1943), egyetemi tanár, a periódusos rendszer 72. sorszámú elemének, a kafniumnak a felfedezője (1922), a rádióaktivitás- és izotópkutatás úttörője. A PMMF főigazgatója Dr. Nagy Zoltán Dr. Nagy Zoltán, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola főigazgatója július elsejétől kapott három évre szóló megbízást. 1954-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. 1972-ig kivitelezőként és tervezőként dolgozott az ország több városában. 1973-ban került a pécsi műszaki főiskolára. 1974 és 82 között főigazgató-helyettes volt, közben Az előregyártott szerkezetek csomóponti méretezéséről írta meg doktori disszertációját. Főigazgatói megbízatása előtt a főiskola mélyépítési intézetének igazgatója. — Főigazgató úr, hogy jellemezné a főiskola jelenlegi oktatási helyzetét, milyen feladatokat lát? — A Pollack fennállásának 15 éve alatt igazolta létjogosultságát. A szigorodó feltételek miatt továbbra is több területet kell kiemelten kezelnünk. Köztudott, hogy főiskolánkra többen átirányítással kerülnek, olyanok, akik egyébként is megjelölték felvételi lapjukon a PMMF-et. Magas a belső, úgynevezett keresztbeirányí- tás is; ez esetben intézményünkön belül kerül valaki egyik szakról a másikra. Ezeket a tényeket csupán látszólagos ellentmondásnak tartom. Nekünk az a legfontosabb dolgunk, hogy a műszaki képzésben vállalt szerepünknek megfelelően pontosan megmagyarázzuk a követelményeket. Bízom azokban, akik idejárnak, és nem alaptalanul. Az Építőipari Tudományos Egyesület műszaki jellegű főiskoláknak kiírt országos pályázatán a szakmai díjak többségét intézményünk hallgatói hozták el. — A műszakiak képzésének többféle szintje valósul meg: végeznek okleveles mérnökök, üzemmérnökök, szakmunkások, s a mostani tanévtől megindult a technikus- képzés is. Milyen feladatokat ró ez az intézményre? — Mi elsősorban egyre jobb szakmai képzettségű üzemmérnökök kibocsátására törekszünk. Hozzá kell persze tennem, hogy a foglalkoztatás szempontjából több gond is felmerülhet, előfordulhat, hogy átmenetileg nem képzettségüknek megfelelő helyen kezdenek vagy dolgoznak a nálunk végzettek. — Milyen eszközeik vannak arra, hogy a hallgatók szakmai érdeklődését tovább növeljék? _— Szeretném, ha a hallgatók az eddigieknél nagyobb mértékben kapcsolódnának be a főiskola oktatói, dolgozói által vállalt szerződéses szakmai munkákba. Jövőjükre készülhetnek és pénzt is kapnak érte. — Hogy jellemezné az oktatók munkáját? — A jövő a jelenlegi fiatal oktatók kezében van. Azonnal el kell kezdenünk a vezető oktatók utánpótlásának megoldását, hiszen 5—6 év múlva a vezető oktatók jelentős hányada nyugdíjba megy. Meggyőződésem, hogy a mai oktatók között megtalálhatók azok, akikkel a meglevő feltételrendszer mellett hosszú távon számolhatunk. — Tanévnyitó beszédében szólt a kutatási tevékenységről .. . — Természetesen nem követelhetjük meg, hogy minden oktató komoly tudományos tevékenységet is kifejtsen, ugyanakkor többször volt már rá példa, hogy egyéni ambícióból is jelentős eredmények születtek. A számítástechnika, a környezet kultúrájával összefüggő épületgépészeti vizsgálódások, az ipari szennyvizekkel kapcsolatos kutatások, az alapozásig módokkal foglalkozó tevékenységek és a társadalomtudományok továbbra is kiemelt szerephez jutnak. Nagy hangsúlyt fektetünk arra is, hogy szinkronba hozzuk jelenlegi szervezeti struktúránkat az új feltételekkel. Azaz világosan kell látnunk, hogy valamennyi, a főiskolán jelenleg dolgozó emberre szükségünk van, ám a megváltozott körülmények miatt nem feltétlenül ott, ahol jelenleg tevékenykednek. — Milyen fejlesztéseket terveznek a következő években? — Mindkét fő fejlesztési irányunk konkrét hatással lesz vagy lehet a Pécsett lakókra is. Uszodánk építését minél előbb megfelelő módon be akarjuk fejezni. Kollégáim tervezik az itt kialakítandó kommunális létesítményeket. Bízunk benne, hogy jövő nyáron megfelelő körülmények között megnyithatjuk a létesítményt. A közeljövőben kialakíthatjuk, nagyszabású mikroszámító- gépes laboratóriumunkat. Három labort helyezhetünk el a jelenlegi tervek szerint a Rókus utcai intézetünkben és a Boszorkány úti kollégiumban. Elkészültük után a mikroszámítógépes laboratóriumokat oktatóink és hallgatóink mellett több területen is felhasználhatja Pécs lakossága is. így például lehetőség lesz arra, hogy szakembereink több mikroszámítógépes tanfolyamot indítsanak. Bozsik László HÉTVÉGE 7.
