Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-26 / 294. szám
November I—6 A Pécsi Balett bemutatója Magyar-szovjet barátsági napok Lvovban A pécsi, baranyai művészeti élet képviselői a testvérvárosban Magyar—szovjet barátsági napokat rendez Baranya megye a Szovjetunióban,p Lvovban és a Ivovi területen, amelyekkel Baranya és Pécs testvérvárosi, testvérmegyei kapcsolatokat tart. A barátsági napokra politikai és kulturális delegáció utazik. A politikai küldöttség vezetője Horváth Lajos, a Baranya Megyei Tanács elnöke, tagjai dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának titkára és Piti Zoltán, a Pécs Városi Tanács elnöke. A kulturális delegáció vezetője Fischer lános, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője, tagjai: Mezei József, a megyei párt- bizottság propaganda- és művelődési osztályának munkatársa, Tüskés Tibor író, Vár- konyi György, a Janus Pannonius Múzeum igazgatóhelyettese, Molnár G. Judit, a megyei tanács művelődési osztályának főelőadója, Pozsgai Miklós, a Baranya Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója és Nógrádi Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója. A kulturális küldöttség tagjai lesznek a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagjai, a Mecsek Fúvósötös, a KISZÖV táncegyüttese, a moziüzemi vállalat két munkatársa, valamint a Dunántúli Napló és a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiójának egy-egy munkatársa és a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának négytagú forgatócsoportja is. A négynapos programban sor kerül politikai nagygyűlésre, nyitó és záró gálaestre a Ivovi operaházban. A Nemzeti Színház bemutatja A bajadér című Kálmán-operettet, a KISZÖV pedig hazánk, tájegységünk legszebb táncaiból ad válogatást. Magyar filmnapok, magyar könyvkiállítás, fotókiállítás és a Zsolnay-porcelánok bemutatója lesz, több koncertet ad a Mecsek Fúvósötös, és tudományos tanácskozásokat is tartanak. A nagy jelentőségű politikai és kulturális esemény előtt rövid nyilatkozatra kértük a kulturális küldöttség vezetőjét, Fischer Jánost. — A műsorban nem szerepel, nem is szerepelhet minden művészeti, kulturális értékünk, nem törekedhettünk teljességre. Válogatásunk csak egy része annak a produktumnak, amellyel megyénk, hazánk határain túl is bemutatkoztunk már. Ilyen népeis kulturális delegáció utazására másodszor kerül sor a két város, a két megye között: 1982-ben a szovjet kultúra képviselőit köszönthettük megyénkben, mi most ezt viszonozzuk. A gazdag program bizonyítja egyébként hoqy 23 éves baráti kapcsolataink egyre erősödnek. Pártközi kapcsolatokként jöttek létre ezek, s mind a mai napig megtartva az alapvető jelleget, bővültek az ipari, tudományos stb. kapcsolatok mellett a kulturális értékek cseréjével: a művészeti produkciók az évenkénti cserék révén ezt szolgálják, ezt erősitiik ma is. Külön jelentős előnye a rendezvénysorozatnak, hogy a szakemberek találkozói révén kölcsönösen betekintést nyerhetünk az alkotó munka hétköznapjaiba is. A vendégszereplő együttesek házatájáról Szegvári Menyhért, a PNSZ főrendezője és a két gálaest, A bajadér rendezője mondta a vendégszereplő produkcióról. — Szovjet barátaink kérték, hogy operettel menjünk. Ez kézenfekvő, részben azért, mert az operaházban nincs tolmácsberendezés, ezért prózai darab „nehezebben élne meg", részben, mert a magyar operett, nevezetesen Kálmán Imre, nagyon népszerű a Szovjetunióban. Izgatottak vagyunk, hiszen az operaház közönsége előtt színvonalasan kell énekelnünk. Számos ötlettel segítjük a produkció jobb megértését, így pl. a történetben bizonyos kulcsmondatokat a szereplők oroszul mondanak el. Mindkét előadáson Sipeki Tibor énekli Radjami herceget, Odette-t Bukszát Márta, Fü- löp: N. Szabó Sándor, Napoleon: Matoricz József, Marietta: Füsti Molnár Éva. Az egész pécsi, baranyai delegáció 160 tagú a színházi stáb 101 tagú. A díszleteket külön kamionnal szállítjuk Lvovba. — A nyitó gálán Erkel Hunyadi László című operájából, Kodály Háry János című daljátékából, Csajkovszkij Anyeginjéből hangzanak el részletek oroszul, 'illetve magyarul. A KISZÖV és a fúvósötös fellépése mellett egy-egy Petőfi-, Ady-, József Attila- és Csorba Győző-vers hangzik el orosz fordításban. A. záró esten Áb- rahám-operettekből lesznek részletek és a fúvósötös két Muszorgszkij-művet játszik, a KISZÖV táncosait ismét láthatjuk. A Mecsek Fúvósötös tagjai a Pécsi Szimfonikusok tagjaként ezekben a napokban a Német Szövetségi Köztársaságban vendégszerepeinek, ezért őket nem tudtuk megkérdezni a készülődésről. Műsorukról annyit: a magyar zene népszerűsítésére szeretnék felhasználni a Ivovi koncertet, ezért főleg klasszikus és mai magyar szerzők műveiből játszónak majd. A KISZÖV Néptáncegyüttes szorgalmasan próbált a héten a Megye utcai székházban. Szabó Sándor művészeti vezető a következőket mondta a készülődésről. — Együttesünk Kütahiya, Szliven után a harmadik testvérvárosban szerepel az idén. Programunkat úgy állítottuk össze, hogy a magyar nyelvterület legszebb táncai legyenek képviselve benne: lényegében a tavaszi pécsi nemzeti színházi műsorunkkal szerepelünk Lvovban, Cservonográdban és Truszkovecben. Ez utóbbi két városban két órát adunk, a záró estén jó negyven percet. Székelyföldi, nyírségi, mezőségi, dunamenti, dél-alföldi, bácskai táncokat láthat tőlünk a szovjet közönség. Harminchat táncois, négy zenész utazik tőlünk', ez mintegy száz- nyolcvan viselet ruhát jelent: ezt is a kamion szállítja majd a vendéglátó várasba. Buon giorno, signore! Október 5-én tartotta a Pécsi Balett Krámer György két egyfelvonásos koreográfiájának „hazai” bemutatóját. (A balettek a budapesti közönség előtt már a tavasszal színre kerültek.) A pályáját a Győri Balett együttesében kezdő Krámer nem először próbálkozott koreográfálással. Már az intézeti tanulóéveket záró operaházi vizsgakoncerten bemutatott saját készítésű balettet, és Győrben is folytatta az alkotói kísérletezést. A pécsi együttes számára készített művek közül az elsőt, az Ellopott legyezőt Fábri Péter japán hangulatú meséje ihlette. Témája egy japán főúr és a titokzatos Felhőlány szerelme. A palotájában udvardulatokkal, keleties gesztusokkal keveredik. Ez utóbbiak leginkább a harcosok és a démonok táncát színezték, míg a szerelmi kettősökben legfeljebb jelzés szinten jelent meg valamiféle couleur locale. Ugyanakkor ezek a duettek! a koreográfia legszebben megoldott részei. A harcosok és a démonok jelenetei kissé „egykapta- fára” készültek, a komédiások groteszk, maszkos táncepizódja pedig dramaturgiailag teljesen funkciótlannak tűnt. Különösen azzal a színpadi elrendezéssel, hogy az előtérben, a főúrnak háttal táncoltak, noha az ő szórakoztatására érkeztek. A táncosok közül Lovas Pál igyekezett minél több színnel megrajzolni a japán főúralakiás székeken ülő, vitatkozó tudósok olaszos, középkori miliőt idéznek. A magába mélye- dő Dante képzeletében megjelenik a szép Beatrice. Szerelmi kettősük őszinte szenvedélyről tanúskodik. A következő látomásban Dantét a fúriák próbálják hatalmukba keríteni, akik egyben belső vívódásainak kivevítői is lehetnek. Ezután Vergilius lép elő a képzelet ösvényén, római módra köszöntve a költőt. Utazásra hívja a holtak birodalmába, és ezzel egyben a megismerés lehetőségét kínálja neki. Az utolsó látomásban a holtak a Dies irae dallamára haláltáncba ragadják Dantét, a kompozíció végül a költő és kedvese mindent legyőző szerelmi egyesülésével zárul. Krámer balettjének legtalálóbb ötlete a díszlet, a hatalmas, kör alakú asztal. A kör Fotó: Cseri László Sólymos Pál és Móricz Éva tartásával élő főúr előtt hirtelen különös lány jelenik meg. Vágyat ébresztő táncot lejt, amellyel rabul ejti a főúr szívét, ám a szerelmi beteljesülés után összecsukja legyezőjét és tovatűnik. Valóság volt, vagy csak a képzelet játéka? Az udvar népe, narancs ruhás lányok, vörösbe öltözött harcosok, komédiások hiába keresik gondolataiba mélyedt uruk kedvét. Talán éppen a lányra emlékezik, amikor újra elétűnik a látomás. A Felhőlány ismét szerelemre hívja a férfit, aki azonban most már szeretné maga mellett tartani. Elveszi tőle titokzatos legyezőjét és ezzel, mintha éltető erejét vesztette volna el, a lány összecsuklik. A főúr szerelmével próbálja életre kelteni, de ő csak szabadságát kéri. A férfi beletörődik és útjára engedi . .. Krámer stilizált koreográfiát készített, amelyben a neoklasz- szikus táncnyelv japános mozját. A Felhőlány szerepét, amely eredetileg Zarnóczai Gizella számára készült, a budapesti operaház fiatal táncosnője, a kimondottan klasszikus vonalú és technikájú Móricz Éva táncolta precízen, -szépen, de talán kissé hűvösen. Rajtuk kívül a harci démont alakító Körmendy László teljesítménye érdemel még említést. Természetesen Krámer nem tradicionális japán színpadi játékot kívánt készíteni, de így, stilizálton is markánsabb, egyénibb, következetesebb stílusvonal kijelölése jobban segítette volna a téma kiaknázását. . A Buon giorno, signore! című balett születését Dante Isteni Színjátéka és Berlioz Fantasztikus szimfóniájának három tétele (III., IV., V.) inspirálta. A mű látomásos képek laza füzére. Akárcsak előbb, most is a nézőtérről érkeznek a szereplők a színpadra. A vidáman nevetgélő hölgyek, a kerek asztal körül magas támforma különleges szimbolikus jelentéssel bír az Isteni Színjátékban. (Tudjuk, Dante művében körökkel ábrázolta a pokol bugyrait, de a paradicsom szféráit is.) Ugyanakkor, a táncok ezen az emelt „porondon” zajlanak, mintegy a költői képzelet színpadán. Kár, hogy a koreográfiái megoldások erőtlenek, és különösen az utolsó részben teljesen nélkülözik az egyéni alkotói találékonyságot. A haláltánc-kép mind lépésanyagában, mind a térelrendezést tekintve szinte már zavaróan „markói”. Nagyobb hatása lehetett volna az egyéniség erejének. • Sólymos Pál technikai és színészi szempontból egyaránt kitűnően formálta Dantét, Móricz Éva üde, törékeny Beatri- cét alakított, de a többiek munkáját is dicséret illeti, akárcsak az asszisztensek, Végvári Zsuzsa és Hajzer Gábor közreműködését. Major Rita Két holland népmese Pécs az éremművészetben Két helytörténeti kiállítás A Sátán füstje — fejezetek a dohányzás történetéből A két hazug Két ember, akik folyton ha- zudoztak, elment sétálni. Egy idő múlva látják, hogy a közeli falu templomtornya föltű-' nik a fák mögött. — Nézd csak — szólt az egyik —, egy szúnyog ül a templomtorony tetején. — Igen — felelte a másik, aki semmiben sem akart a társa mögött elmaradni —, és csak egy szeme van. Tolvaj a terítő alatt Egy napon valaki ellopta az asztalra kitett pénzt. Miután a házban nem járt senki ide8. HÉTVÉGE gén, valakinek a háziak közül kellett lennie’. A gazda tudni akarta, hogy ki. De se a felesége, se a gyereke, se a cseléd, se a cselédlány nem tudott róla. Elment hát a tanítóhoz,, aki mindig tudott tanácsot adni.; A tanító egy ősz szokállú öregember volt. Ö már sok könyvet elolvasott, és sok mindent megélt. Az iskolamester elment a gazdával. Nem kérdezett semmit, hanem azt mondta: — Menjünk be a szobába. Ott állt egy asztal térítővel .leterítve. — Most mindnyájunknak a terítő alá kell dugnunk a fejünket —• mondta a tanító. íMegtörtént. Egy pillanat múlva súgva megkérdezte: — Mindenki alatta van? — Igen ■— kiáltották mindnyájan. — A tolvaj is alatta van? — Igen — kiáltotta a cseléd. Két időszaki kiállítást rendezett a múzeumi hónap keretében a'Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztálya: A Sátán füstje című a dohányzás történetébe enged bepillantást, a másik kiállítás az éremművészet pécsi vonatkozásait mutatja be. Első rendezvényei ezek annak a sorozatnak, amit a Pécsi Városlörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum tervez a pécsi és baranyai gyűjtők bevonásával. Sok információt hordoz mindkét kiállítás és sok érdekes látnivalót kínál az érdeklődőknek. Több mint egy évszázadot ölel fel Pécs város numizmatikai anyaga, amely legnagyobb részt három gyűjtő, Hágen József, Rayman János és dr. Sülé Tamás kollekciójából, továbbá a múzeum birtokából került most a nyilvánosság elé. Ők voltak a kiállítás rendezői, s ők készítették az egyes darabok között eligazító katalógust is. Ebben a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének Baranya Megyei Szervezete egy kérést is közzétesz: szeretnék kiteljesíteni a pécsi érmek, plakettek, jelvények sorát, hiszen a múzeumban bemutatott kollekció nem tartalmazza valamennyi pécsi vonatkozású érmet. Amit a tárlóikban láthatunk, felidézi Pécs gazdasági, társadalmi, kulturális és sportéletének sok-sok eseményét a múlt század negyvenes éveitől napjainkig. Az iskolák, a pécsi vásárok, a zenei élet, a bányászat, a sporttevékenység jelvényeit, emlékérmeit és a nagytekintélyű pécsi gyógyászattal, az itt élt orvosokkal kapcsolatos plaketteket. Igen magas színvonalon elkészített művészi alkotásoktól kezdve a kevésbé igényes megoldásokig — mindenesetre informatívon, tájékoztató jelleggel, sok helyi érdekességgel. A dohányzás történetét bemutató tárlókban is sok a magángyűjtőktől érkezett' tárgy: Horváth ). Gyula ibafai plébános adta ide gyűjteménye legszebb darabjait, a szigetvári Krifaton Kálmán, a pécsi Káló- czi Attila, Madas József, továbbá dr. Levárdy Ferenc, aki a dohányzás történetével foglalkozó, még megjelenés előtt álló könyve kéziratát is a kiállítást rendező muzeológus, Gál Éva rendelkezésére bocsátotta. Ehhez a helytörténeti kiállításhoz is készült katalógus, a múzeum és a Pécsi Dohánygyár közös kiadványa. Amit itt láthatunk, elsősorban kultúr- és ipartörténet Amerika felfedezésétől a Ijét háború közti időkig. Hogy a múzeumtól mennyire távol áll „A Sátán füstjének", a dohányzás káros szenvedélyének reklámozása, az is bizonyítja, hogy a ma forgalomban levő dohányáruk teljességgel hiányoznak a kiállításról. Látható viszont számos metsíet a dohánytermelésről, dohánygyártásról, a füstölési szokásokról. Ezen kívül sok szemet gyönyörködtető szép tárgy, cserép- és porcelánpipák, tajtékpipák, csinos kis tokok, cigarettatárcák, dohányzacskók — e makacs szenvedély tárgyi emlékei. G. O. Székelyföldi táncok. A felvétel a nyáron készült a Tettyén. (Horváth Dezső felvétele) Krámer György egyfelvonásosai
