Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)
1985-09-07 / 246. szám
Elsősök Most iskolásnak jobb lenni, mint óvodásnak, már két napja iskolás vagyok! A barátnőm is, az Anikó, aki előttem ül, mert szemüveges, és onnan jobban lát. Az évnyitón az anyukák, apukák meg a nagyik külön álltak az udvaron, és mindenki integetett oda nekünk, elsősöknek. Hogy ne huzigáljuk a ruhánkat, meg ne forogjunk hátra és figyeljünk a tanító nénire. A tanító néni kicsit hasonlít az óvónéninkre, csak szigorúbb. Vagy nem is szigorú, csak nem ül le mellénk a szőnyegre, hanem sétálgat a padok között, és nem lehet óra közben egy kicsit sem odabújni hozzá, vagy elmesélni, mi történt tegnap délután a játszótéren. Szünetben igen, de akkor meg rohangálunk föl-alá, mert elfáradtunk a sok üldögéléstől. Ma reggel először olvasási óránk volt, de még nem olvastunk, a tanító néni végiglapozta a könyvet és elmagyarázta az elején látható jeleket. Van olyan, mint egy ajtócsengő, az például azt jelenti, hogy karikázd be. Megbeszéltük, mit látunk a képen,-mit csinál a család. Az egyik gyerek szétszórta a játékait, a másik meg turkált a testvére iskolatáskájában. Nekem vállratehető iskolatáskám van, fehér és pirosmintás. A füzeteket meg a könyveket az este kötötte be az apukám, az anyukám meg ráírta a nevemet, mert ő nagyon szépen tud írni. Sok füzetem, könyvem van ám! Az óra alatt kipakoltam a táskámból az összes füzetet. A tanító néni megkérdezte, hogy mit keresek. Semmit, csak jó volt megnézni őket. Igaz, kivettem a táskámból a kockás egeremet, bár anyu azt mondta, hogy egy iskolás már nem jár játékokkal. De ez az egér nem akármilyen, otthon is mindig velem alszik. Tízóraira két kockasajtot is kértem, mert viccből az egérnek is szoktam adni. Van iskolásköpenyem is, csak most levettem, melegem van. Meg vettünk csomó új ruhát és tornacipőt és egy sárga tolltartót Szépen elrendeztem benne az új ceruzákat, jó sok belefér. Az órák alatt jelentkezni is kell. Az óvodában is szoktunk, de csak ebédnél, ha még kértünk levest vagy húst. Itt akkor jelentkezünk, ha tudunk válaszolni arra, amit kérdez a tanító néni. Igaz, vannak gyerekek, akik jelentkeznek és fennhagyják a kezüket, aztán amikor a tanító néni felszólítja őket, kiderül, nem is oda figyeltek. Nekem is sokszor az eszembejut, hogy az óvodában az Éva néni ilyenkor már biztos mondja, hogy gyertek a mesesarokba . . . De mór a tanító néni is mondott egy mesét, és szavaltunk közösen verset, a Kutyatárt, a Zoli azt is tudta, hogy ki a szerzője. A tanító néni mindenkit megdicsér valamiért, és ezért is nagyon örülök, hogy iskolás vagyok. A szomszédunkban a Rita még mindig nagy csoportos, mert évvesztes, és ő is szeretne már idejárni az iskolába. Megnézte a könyveimet és irigykedett is. Most az iskolában ebédelünk, finom, mint az óvodában. És gyúrmáztunk is az egyik órán, én például almát és körtét, ugyanis az igaziakat nagyon szeretem. A tanító néni szerint nemsokára rendesen tudunk mór olvasni, meg számolni, elolvashatom az otthoni mesekönyveimet saját magam. Az osztályban csomó gyerek van, sokat nem ismertem közülük, de a tanító néni már mindenkinek tudja c nevét. Barlahidai Andrea Läufer László felvételei
