Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)
1985-09-07 / 246. szám
Széles körű támogatást a tudományban, minden kezdeményezésnek! H a a történelem viharji Nagy Lajos által alapított egyetemünket el nem sodorták volna, ma a 618, évnyitót tartanánk. így egyetemünkön a 62., ebben az aulában a 15. évnyitó a mai. Az elmúlt 60 év elegendő volt ahhoz, hogy egyetemünk méltó helyet vívjon ki magának országunkban és a világon. Tisztelettel emlékezünk elődeinkre, akiknek munkája nélkül egyetemünk jelen helyzeté; nem érhette volna el. Az orvostudományi egyetemeknek vitathatatlanul legfontosabb feladata az orvosképzés a szó legáltalánosabb értelmében véve. Ide tartozik elsősorban az orvostanhallgatók képzése az általános orvosképzés irányában. Szeretnénk, ha fiataljaink jól éreznék magukat egyetemünkön. Meggyőződésem, hogy ennek egyik felétele a kölcsönös bizalom és a tisztelet. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy egyetemünk épülő szocialista társadalmunk egyik fontos intézménye. Mint ilyennek, kötelezettségei vannak népünkkel, nemzetünkkel, de mondjuk meg nyíltan — magunkkal szemben is. Elkötelezettjei vagyunk az emberi haladásnak, a kultúrának és a civilizációnak, a felemelkedésnek, a szabad, nyugodt, boldog életnek. A lehetőségektől függően igyekszünk megtenni mindent a népek és nemzetek békés együttélése érdekében. Tesszük ezt akkor is, amikor az egyetem falai között helyett adunk nemcsak népünk tehetséges, tanulni vágyó fiataljainak, hanem a világ bármely országa állampolgárának is, aki tanulmányait egyetemünkön kívánja folytatni. Mindenkit szívesen látunk, aki tiszteletben tartja népünket, szokásainkat, törvényeinket. Ezzel példát szeretnénk mutatni a népek együttműködésére. Mint oktatási intézményne'. a szakismeret magasszintű elsajátításán túlmenően biztosítanunk kell, hagy hallgatóinkban kialakuljon a szocializmusnak a reális képe. Ez a kép „tükrözze társadalmi viszonyaink jelenlegi állapotát, eddigi fejlődésünket és e fejlődés perspektíváit, reálisan fejezze ki e fejlődés valóságosan meglevő lehetőségeit”. Hallgatóságunk elé ésszerű követelményeket állítunk és ezen követelmények teljesítését következetesen számon is kérjük. Nézetem szerint bármely vizsga nemcsak az adott- tudásanyag elsajátításának mélységét méri, hanem általában a feladathoz való hozzáállást is, a leendő orvos lelkiismeretességét és megbízhatóságát. Az egyetem mai vezetése tanulmányait mintegy 30-35 évvel ezelőtt kezdte. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy egyetemünk 30 év múlva szolgálatba lépő vezetői ma ott állnak a hallgatók soraiban, és a jövőre nézve az egyetemi vezetés ezzel d ténnyel feltét-, lenül számol. El kell érnünk, hogy az orvosi diplomát nyert hallgatóink legjobbjai egyetemünkön maradhassanak, hiszen végső fokon egyetemünk színvonala és ettől függően rangja és tekintélye az ott dolgozó szakemberek tudásszintjétől függ. A mai helyzetben el kell ismernünk, hogy az egyetemen maradás áldozat tudatos vállalása nemes cél érdekében. Az egyetemi vezetés feladata, hogy ezt az áldozatvállalást az elviselhető- ség határain belül tartsa. Noha nem kizárólagos, de leg6. HÉTVÉGE Óuatos optimizmussal Részlet Bauer Miklós professzor, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektorának tanévnyitó beszédéből fontosabb tényező ezen belül a lakáskérdés megoldása, mellyel a jövőben kiemelten óhajtunk foglalkozni. Egyetemünkön a szakorvos- képzés is nagy volumenben folyik, és emellett a vezető- képzés is. Ez utóbbi rejtett dimenziója az egyetemen folyó munkának. Ha azonban körülnézünk egészségügyünk vezetői között az országban, láthatjuk, hogy ez az egyetemen folyó orvosképzésnek nagyon fontos oldala. Feladatunk az, hogy ezt a rejtett dimenziót tudatosítsuk, minden eszközzel elősegítsük. Egyik legfontosabb eszköze ennek a mai viszonyok között a külföldi tanulmányutak biztosítása, amiben a klinikák lemaradása szembetűnő. A külföldi tanulmányutak számolása nem tűrhet halasztást. A magyar népgazdaság teljesítőképessége bizonyos határokat szab anyagi jellegű igényeink kielégítését illetően. De úgy gondolom, hallatlan szűklátókörűséggel lehetne vádolni egyetemünk vezetését, ha lemondana azon megoldás szorgalmazásáról, melytől jelenlegi nehézségeink nagy részének gyökeres megoldása várható, nevezetesen az új klinikai tömb építéséről. Mivel az új klinikai tömb építése jelen gazdasági viszonyaink között lehetetlennek tűnik, a jövő biztosítása érdekében az új épület kijelölt területének biztosítása a következő, jelenleg megragadható láncszem. Ebben az ügyben mindent el kell követnünk. * 1 ifi 'tí: Fotó: Tóth László A POTE elméleti tömbje egyik Jeltétele a nyelvtudás. Egyetemünk lektorátusa kiegészült az utóbbi időben, hogy fokozottan támogathassa a tanulni vágyókat. Szeretnénk rövidesen az idegennyelvű laboratóriumot videotechnikával fejleszteni. Természetesen a legkiválóbb nyelvtanár sem képes tudást csepegtetni senki fejébe, ha az arra komoly munkát nem fordít. örvendetesnek tartom, hogy megindult egyetemünkön az angol nyelvű oktatás. Az idén már a második évfolyamot kezdjük, az első évfolyamon 48 hallgató nyert felvételt. Az angol oktatásnak ténye — nolens volens - kihat a magyar nyelvű oktatásra és felveti többek között a tanterv egységesítésének szükségességét. A z egyetemünkön folyó gyógyitó munka — bármennyire is részt veszünk a területi betegellátásban — végül is az oktatás szolgálatában áll, és ez meghatározza gyógyító munkánk elvárt színvonalát. Feladatunk az, hogy ezen a színvonalon javítsunk. Vannak olyan faktorok, melyek elsődlegesen nem képeznek anyagi kérdést, közülük elsősorban a betegeinkkel való bánásmódot legyen szabad említenem. Orvosaink és nővéreink túlnyomó többsége dicséretes és időnként csodálatra méltó türelmet és kedvességet tanúsít betegeink iránt. Ugyanakkor gondoskodnunk kell arról, hogy a bérekben is tükröződjenek azok a körülmények, amelyek között az ápolás munkája lolyik. Különösen kényes terület az ügyeletes szolgálat, ügyeleti szolgálatunk gyenge pontjainak fel Ugyanakkor nem várhatunk tovább több épületünk rekonstrukciójával. Tekintve, hogy a mában élünk, ma dolgozunk, betegeink ma igénylik a megfelelő, legalábbis elviselhető elhelyezést és magasszintű ellátást és dolgozóink ma igénylik a megfelelő munkakörülményeket, törekednünk kell a leghátrányosabb körülmények között működő intézeteink helyzetének mielőbbi javítására még akkor is, ha a várt újabb klinikai tömb — mondjuk 10 év múlva - üzembe lép. Anyagi kérdés műszerezettségünk lejlesztése. A mikro- chirurgia megszületése igényli az operációs mikroszkópokat, a kézi műszerek a miniatürizálás remekei; a varróanyagok a mikrotechnika és a fonalvegyészet csúcspontjait jelentik, ennek megfelelően drágák. Megjelentek a fiberoptikák, a röntgentechnika, újabban az atomfizika és a komputerek házasságából soha nem sejtett teljesítőképességű diagnosztikus eszközök fejlődtek ki és ezek megléte vagy hiánya megszabja egy gyógyító intézmény színvonalát. Ezért érthető az egyes szakmák igénye ezekre az igen nagyértékű műszerekre. Tagadhotatlan, hogy ebben presztízskérdések is szerepet játszanak, de ha valahol presztízskérdéseknek pozitív, a betegekre kedvező hatása van, akkor ez az a terület. Egyetemünk tekintélyének megőrzése, betegeink magasszintű ellátása egyaránt azt követeli, hogy nem mondhatunk le ezen műszerek megszerzéséről, mert ezek nélkül egyetemünk a korszerű beteg- ellátás színvonalát elérni, illetőleg megtartani nem tudja. E gyetemünkön folyó tudományos kutatásokról szólva, örömmel regisztrálhatjuk azt a széles körű és igen eredményes munkát, mely egyetemünk egyes intézeteiben folyik. Elméleti intézeteink viszonylag jó elhelyezése szerencsés adottságunk, de megfelelő műszerezettségük már kérdéses. A tudományos kutatás is egyre inkább eszközigényes, legalábbis bizonyos területeken, s ezért anyagi korlátái vannak. Mindenütt a világon a helyzeten az erőforrások koncentrálásával és a tudományos kutatás tervezésével igyekeznek segíteni. Egyéni véleményem: a tudományos kutatás csak igen nagy vonalakban tervezhető előre, ezért ha szükségképpen limitált, de mindenképpen széles körű . támogatást kell adnunk mindenféle kezdeményezésnek, hiszen a ma már közismert eredmények legnagyobb része is 'váratlanul jelentkezett. A koncentrált támogatást a már ténylegesen jelentkező eredmények fejlesztésére kell fordítani. Egyetemünk jól szervezett gazdasági apparátussal rendelkezik. Szinte természetes azonban, hogy a feléje irányuló elvárások egy részét - legtöbbször rajta kívülálló okolc miatt — nem tudja teljesíteni. Kívánatos, hogy a gazdasági apparátus részletesebben ismerje meg az egyes klinikák és intézetek helyzetét, megértéssel kezelje a helyenként tapasztalható jogos tü- re'metlenséget. Ugyanakkor arra is gondot kell fordítanunk, hogy az intézetek és a klinikák dolgozói megismerjék azokat a nehézségeket, amelyekkel a mai gazdasági helyzetben gazdasági apparátusunk küzd, melyek ellenére alapvetően biztosítja az intézetek és klinikák mindennapi munkáját. Nemcsak a gazdasági apparátus vonatkozásában, hanem általában véve elmondható, hogy minden bizonnyal előnyösen hat az egyetem hangulatára, ha az egyes részlegekben dolgozók megismerik más részlegek munkáját, nehézségeit, ezáltal fokozódik más munkájának megbecsülése, egymás elismerése, ezáltal az egyetemi közszellem javulása, az egyetemhez tartozás érzésének erősödése. Le kell szögeznünk, hogy feltételrendszerünk az elmúlt évekhez viszonyítva lényegében nem változott. Rendelkezünk mindazon erőforrásokkal, amelyek feladataink ellátásához elengedhetetlenül szükségesek. Ugyanakkor rendelkezünk azzal a lehetőséggel is, hogy magunk döntsük el, mit tartunk legfontosabbnak, vagy fontosnak, és melyek azok a feladatok vagy megoldandó problémák, melyek még tűrik a halasztást. Ezt a munkát közösen kell elvégeznünk, közösen kell dolgoznunk és döntenünk. B efejezésül örömmel kijelenthetem, hogy mind a minisztérium, mind a megyei és városi pártszervek, a megyei és városi tanács és azok egészségügyi osztályai, továbbá az egyetemi pártszervezet, szakszervezet és gazdasági apparátus részéről eddig a legnagyobb fokú megértést, együttműködési és segítőkészséget tapasztaltam, amelyért legyen szabad köszönetét mondanom. Ügy gondolom, nem megalapozatlan az az óvatos optimizmus, mellyel egyetemünk jövőjét szemlélem. Remélem, hogy a következő tanévben is sikerrel tudjuk feladatainkat teljesíteni. A mai kapitalizmus — spanyolfal nélkül Korszakváltás - tőkés módra Az állami monopolkapitalizmus új fejlődési szakaszába jutott a hetvenes években a közgazdászok az egyes fejlődési periódusok elhatárolásakor a mélyreható változások elemzéséből indulnak ki, konkrétan abból, hogy az elmúlt másfél évtizedben lényegbeVá- góan átrendeződtek a ,,centrum", a vezető tőkés országok és a „periféria", vagyis a fejlődésben elmaradottabb országok csoportja közötti gazdasági erőviszonyok. Új, az eddiginél is alapvetőbb változások történtek a műszaki és tudományos forradalomban, végül lényegesen módosultak a gazdaságok növekedési feltételei, mind a vezető tőkés országokban, mind a fejlődő világban. Változott ennek következtében e két régió együttműködésének jellege is. Nyugat-Európa gondjai „Világgazdasági korszak- váltás" jellemzik a szakemberek tömören azt a fejlődési pályát, amelynek eseményei a kétszeri, az 1973-as és az 1979-es olajárrobbanás dátumához kapcsolódnak. Az olaj- és az energia árak háromszoros, majd ötszörös emelkedése alapvetően átformálta a korábban tartósnak vélt arányokat a mezőgazdasági termények nyersanyagok, illetve feldolgozott termékek árai között, átrendezte a fejlett és a fejlődő világ, ezen belül egyes országcsoportok fejlődési rangsorát. A legkirívóbb változása talán ennek a periódusnak mégis inkább az, hogy eltűnt a „válságmentes növekedés" illúziója, amelyet korábban széles körben hirdettek. 1974—75-ben, illetve a nyolcvanas évek elején hosszan tartó, gazdasági visszaeséssel kísért válság rázta meg a legfejlettebb országokat is. A vezető tőkés országok a súlyos megrázkódtatások — a kétszámjegyű infláció és a milliós munkanélküliség — ellenére képesnek bizonyultak a kilábalásra. Megteremtették az ismételt fellendülés leltételeit, „mozgósították a tőkés termelési rendszer hatalmas tartalékait". Az újabb növekedési pályára eltérő sebességgel álltak rá a tőkés világ államai, egyes térségei az elmúlt válságszakaszban bebizonyosodott, " hogy a nyugateurópai országoknak — legfontosabb tőkés kereskedelmi partnereinknek — megújhodási és válságtűrő képessége gyengébb a tőkés világ más országainál. Várhatóan a válságból való kilábalás folyamata !is lassúbb, terhesebb lesz náluk, mint más régiókban. A nyolcvanas évek elejének gazdasági tényadatai máris azt jelzik, hogy kontinensünk nehezebben birkózik meg a tőke internacionali'zálása és a nemzeti érdekek érvényre juttatása közt feszülő ellentétekkel. Példa erre a közöspiaci integrálódási folyamat, amely elé meg-meg- újuló akadályokat gördítenek a nemzeti tőke-, mezőgazdasági vagy munkaerőpiac fenntartásához fűződő érdekek. A csendesóceáni térség előretörése A válságszakaszból ezzel szemben erőteljesebben került ki a csendes-óceáni térség, amely átöleli a délkelet-ázsiai országokat, Japánt, az Egyesült Államok és Kanada nyugati területeit, egyes latin-a meri kai országokat is. A régió „újonnan iparosodott" országai nemcsak a viszonylag alacsonyabb bérszínvonalnak, hanem a tudományos és műszaki eremények befogadására fogékony szakembergárdának, széles és bővülő fogyasztói piacnak, az infrastrukturális hálózat viszonylag kiépült voltának is köszönheti kedvezőbb helyzetét. A csendes-óceáni térség dinamikusabb fejlődés elé nézhet évszázadunk hátralévő részében is, mélyreható ipari fejlődésen mehet keresztül a jövőben. A vezető ipari országok időben felismerték, hogy az általános tőkés fejlődésnek ez az óriási térség a maga szélesedő piacaival fontos kiegészítője, sőt támasza lehet. Hozzájárulnák ugyanis a „centrum" országaiban a gazdasági alkalmazkodáshoz. A tőkés világ leglejlet- tebb országai a recesszió által leginkább sújtott iparágak — a hajó-, az acél-, a textil- és egyes gépipari ágazatok — technológiájának átadásával megteremtik a csúcstechnológia — számítástechnika, a mikrobiológia — gyorsabb térnyerésé- • nek feltételeit. A fejlődők függősége E csúcstechnológiák fejlesztéséhez pótlólagos erőforrások (tőke, munkaerő) állnak ily módon rendelkezésre. Az újtipusú munka- megosztás révén viszont a fejlődő világ egy jelentékeny csoportja integrálódik egyre erőteljesebben a tőkés rendszerben. Igaz, közülük csak néhány ország válik képessé a gazdasági közelítésre, a fejlődő világ országainak viszonylagos helyzete általában rosszabbodik. A mai kapitalizmus elméleti kérdéseivel foglalkozó kaposvári tanácskozáson a felszólalók azért tartották fontosnak hangsúlyozni az „egyenlőtlen fejlődésnek" ezt a vonását, hogy érzékeltessék: a kapitalizmus nemcsak a „középosztály" mind szélesebb rétegeire kiterjedő anyagi biztonságát teremti meg, egyes országok rendkívüli gazdagságát hozza létre, hanem fönntartja, sőt elmélyíti milliók elszegényedését, és teszi kilátástalanná a fejlődő világ legtöbb országának gazdasági jövőjét. A harmadik világ országait jelenleg 700, — becslések szerint az évtized végére 900 milliárd dollár adósság visszafizetésének terhe sújtja. Az eladósodott országok ezzel tartósan függővé válnak a „centrum országokkal" kialakított kapcsolatoktól. A legfejlettebb tőkés országok tőke és hitelezési hajlandóságától, áruátvételi képességétől vagy segélyezési hajlandóságától függ a sorsuk. Marton János
