Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)
1985-09-01 / 240. szám
Ismét alkalmazzák a fényterápiát Fekély betegek Mekkája lesz Pécs várad? A polarizált fény biológiai hatásai A hazai orvosok ismét kezdik alkalmazni a fényterápiát. A polarizált (sarkított) fény sugárzósával elsősorban nehezen gyógyuló sebeket, lábszárfekélyeket igyekeznek gyógyítani. Nem az oki kezelés a cél, hanem a fájdalom és a seb megszüntetése. A polarizált fényt kibocsátó készülékek kifejlesztése üzemi szinten, sőt önerőből is történik. Egy tsz ipari üzeme tavaly óta gyártja a sárga fénnyel dolgozó Evolite fantázia nevű gyógyászati segédeszközt. Dr. Menczer Gábor pécsváradi körzeti orvos és dr. Molnár Tamás, a pécsi Megyei Kórház sebésze hasonlót alakított ki múlt év tavaszán hazai alapanyagok és alkatrészek felhasználásával. Menczer Gábor ezzel gyógyít a pécsváradi 3-as körzeti rendelőben. Segítőtársa Markó Elekné ápolónő. — A tervezésben gyorsan léphettünk — mondja a két szakvizsgával rendelkező, vállalkozó kedvű fiatal orvos. — Ugyanis Tamás barátom évekkel ezelőtt mégszerkesztett egy hasonló készüléket, amit ki is próbálhatott az osztályán nem csekély sikerrel. Most ő a polarizált fény biológiai hatásait kutatja elméleti síkon. Jómagam a gyakorlati alkalmazás híve vagyok. Újdonságunk vörös fényt bocsát ki, amely hatásosabb, mint o sárga fény. Kiszámoltam hogy a mi előállításunk és a termékünk is jóval olcsóbb, mint az Evolite esetében. A műszer létrehozásában bábáskodtak a helyi nagyközségi közös tanács, művelődési ház, szakmunkáskéoző intézet, valamint a POTE Biofizikai Intézete. A segítők a betegekkel együtt bíznak a pécsváradi kísérlet sikerében. A rendszeresen kezelt páciensek száma 15—20, akik zömében idősek. Biztatóak az eredmények a lábszárfekély gyógyításában. Kezelnek felszíni égési sérüléseket, néhány elterjedt bőrbetegséget. Az utóbbiakkal kapcsolatban csak egy-két év múlva lehet nyilatkozni, hogy mennyire sikerültek. Irodalmi adatok alapján ez a gyógymód alkalmas méhszájsebek meggyógyítására is. Kipróbálása a közeljövőben megtörténik. Ez év tavaszától kombinált gyógyítási eljárások bevezetésére nyílott lehetőség, miután dr. Kövesi Béla mecseknódas- di körzeti orvos kezdeményezésére 70 000 forintért Hélium- Neon—77 típusú terápiás lézerkészüléket vásárolt a Budapesti Vegyiművek hidasi gyáregysége a pécsváradi egészségügyi centrum részére. Baranya megyében más vidéki rendelő még nem rendelt a MOM HE-NE—77 újdonságából. Erre felfigyelt a JPTE fizikai tanszéke és munkatársai szakmai tanáccsal szolgálnak. Dr. Rédei Tibor pécsi főorvos biztatására pedig megpróbálják majd a lézeres akupunktúrát is. (A főorvos a MOM-új- donsággal nagy terápiás tapasztalatra tett sezrt.) Az írásban említett szakemberek arra törekednek, hogy vidéken is minél több vizsgálatot, speciális gyógyítást végezhessen el körzetében az orvos. Ennek feltétele a szakmai felkészültségen kivül a nagyfokú műszerezettség a rendelőben. Csuti J. gyedi hangulatot árasztanak a kis állomások. Odaállhatunk a sín mellé, messziről látjuk a feltűnő vonatot, miközben a csöpp kis dobozszerű épületből kiszűrődő, a vonatérkezést jelző éles csengőszó, a forgalmista telefonjelenté. se egybevegyül a baromfi- udvar, a bakter káráló tyúkjainak otthonos, meghitt hangjaival. Szeretem az ilyen kis állomásépületeket. Ko- lompszerű jelzőgongjuk szá- momr'a együtt jelenti a múló időt, az állandóságot s a kitárulkozó világ kiinduló pontját. „Indóház" — mondták rá eleink nagyon kifejezően. . . Ilyen századelős külsejű, kopott forma indóház áll az 51-es műút mentén, nem sokkal a határállomás előtt: Hercegszántó egykori vasútállomása. Emeletes ugyan, de 3—4 jókora lépéssel megmérhetem a hosszát, s szélessége se lehet sckkal nagyobb. Körülötte az egykori konyhakert nyomai, szemben az elmaradhatatlan kocsma, amely falun a „resti" szerepét is betöltötte. Az épület kopottan, dobozformán ugyan, de ma is „Bakterházi” kisgaléria Evenfe négy tárlat a hercegszántói volt állomásépületben áll. Nemigen tudhat róla, hogy életét a véletlennek, illetve egy értelmes döntésnek, egy jó kezdeményezésnek köszönheti. Mikor jó másfél évtizede itt is megszűnt a vaspálya, őt is halálra, azaz lebontásra szánták. Néhány jó akaratú vezető ember azonban váltig azon törte a fejét, miként hasznosíthatnák a köz javára, hiszen kár lenne a jó karban levő épületért. Közvetve egy művészember sietett a segítségükre. Szurcsik lános nak hívják, Munkócsy-dijas festőművész. A falu szülötte, aki pályája delelőjén úgy gondolta, jó lenne valamit viszonozii a szülőföldnek abból, amit út- ravalóul kapott innen a művészi pályához: a táj, az emberek beszéde, szokásvilága; a délszláv népművészet színei, a föld illata, a kemencében piruló kenyér vagy ünnepeken a roston sültek hagymás-fűszeres illata; a pengetősök vidám hangja vagy a lányok bütykös harisnyája — együttes hatásaiért az életében. Ami eliminálhatotlan emlék, ami erős kötés ezen a vidéken. így történt, hogy a hetvenes évek végén fölépült kultúrházba a művész három alkotást megajánlott, ajándékformán. Két hatalmas pannó díszíti az előcsarnokot, egyik a falu népe, másik a fiatalság dalostáncos mulatozását örökíti meg; a homlokzaton pedig modern vonalú figurális épületfestészeti mű (szgra- fitto) jelzi a ház rendeltetését. A község vezetői viszont felajánlották a falu neves szülöttének: költözzék be a volt állomásépületbe, ahol alkothat vagy megpihenhet bármikor, ha hazatér. A művész megköszönte, és beköltözött az emeletre. Az épület földszintjén pedig már 2-3 éve plakát hirdeti: Hercegszántói Kisgaléria, ahol évente négy alkalommal rendeznek kamarakiállítást a művész kapcsolatai révén. Ottjártamkor Kurucz D. István festőművész hortobágyi témájú tájfestészeté bői láthattam tárlatot. (A kiállítást szeptember 8-ig tartják nyitva du. 2—6 óra között.) Mindebben csak egyet nem értek. Ha már van egy értelmes gondolat, s a megvalósitós sem- késik — miért rejtik véka alá? A volt állomásépületet negyedóráig keresgéltem, mert sem a faluban, sem a műút mellett sehol egyetlen tájékoztató vagy eligazító tábla nincs. (Még a piakára se Írták rá.) Előző napokon nem volt, aznap pedig én voltam az egyetlen látogató . . . Wallinger Endre Magyar szakemberek az Arab-félszigeten Ameddig a szem ellát, mindenütt homok. A sivatagban akár órákat is autózhat az ember, mire az élet valamilyen megnyilvánulásával találkozik. A hőmérséklet 40—50 Celsius- fok körül mozog, a száraz meleg szinte elviselhetetlen. Magyar mezőgazdasági szakemberek mégis vállalkoztak rá, hogy sajátos növényi kultúrát honosítsanak meg ezen a vidéken. A színhely az Arab Emirátusok Szövetsége, jó pár ezer kilométerre Magyarországtól. Az Arab-félsziget délkeleti részén fekvő szövetségi állam már most a jövőre gondol, amikor elhatározta az óriási homoktenger egy részének fásítását. A gondolat — erdőt telepíteni a sivatagba — első pillanatra meglepő, de hogy nem lehetetlen, azt azóta az eredmények is igazolták. Az első magyar ültetvény fái nemcsak megfogantak, de ma mór árnyékot is adnak. A három éve elültetett növények napjainkban valódi zöld oázist alkotnak. A legfejlettebb példányok elérik a két-három méteres magasságot. Úgy hírlik, a sivatagi erdő az időjárásra is hatással van. Tavaly télen a fák „csapra vertek" egy felhőt és megtörtént, amire a legöregebb beduinok sem emlékeztek: esett az eső! — Nem volt könnyű feladat, sőt túl sok tapasztalatunk sem, amikor erre a munkára vállalkoztunk. — meséli Nagy Tibor, az Albertirsai Micsurin Mgtsz kereskedelmi irodájának vezetője. Szerencsére a bennünket segítő külkereskedelmi vállalattól, az INTERAG-tól és a többi partnertől is megkaptuk o kellő támogatást. — Es mivel kezdték? — Lehet, hogy első hallásra kicsit furcsa, de kerítést építettünk. Abu Dhabitól két-, száz kilométerre a sivatagban, ahol nincs se víz, se csatorna, se áram, se árnyék, fontos szerepe van ennek, mert egyrészt véd a homoktól, másrészt megakadályozza, hogy a tevék lelegeljék a már elültetett cserjét. A következő lépés a só és szárazszágtűrő cserjék ültetése volt. Az apró levelű, tüskés fákat hétméterenként dugták a talajba. Mindegyik tövébe öt kilogramm szerves trágyát és kisebb mennyiségű műtrágya koncentrátumot tettek. A fiatal suhángok mellé levertek három karót és körbe kerítették védőhálóval. A hatszáz hektáros területen húsz, egyenként 30 hektáros blokkot alakítottak ki. Ezek mindegyikéhez egy kút tartozik, szivattyúval, öntözőrendszerrel. Annak ellenére, hogy napirenden voltak a forró szélviharok, s a homok időnként még a kerítést is eltemette, a fák megmaradtak. Az elmúlt években 120 ezer fát ültettünk el, lefektettünk 1 millió 200 ezer méter öntözőcsövet, és felhasználtunk 600 tonna szervestrágyát mondja Nagy Tibor. — A 360 ezer karót a kecskeméti erdőgazdaság készítette, a kerítésdrótot és az oszlopokat a Dombóvári UNIÓ Ipari Szö- vetkeezt és a Bonyhádi Vasipari KTSZ gyártotta, a lakó konténereket pedig a Barcsi UNITEK. Szakembereink mással is foglalkoznak. Az Albertirsai Micsurin Mgtsz, a KIPSZER és a Farm Innovációs GMK közös kockázatvállalással betört az Emirátusok növényházi piacára. A hazai fejlesztésű, hűthető növényházakban egész évben termeszthetnek gyümölcs- és zöldségféléket. Ferenci Demeter Megérett a termés a kísérleti parcellán. Bogdanov Péter elégedett az eredménnyel. Csak akkor veszélyes, Ha megesszük Mérgező virágok Visszafogadták a száműzöl-!- diffenbachiál-? Befejeződött a társadalomorvostudományi kongresszus A Pécsi Orvostudomány Egyetemen rendezték meg a.- elmúlt napokban a MOTES/ Társadalom-orvostudományi Társaság VII. kongresszusát. A kongresszus csütörtökön kezd. dött és a három nap alatt 27' előadás hangzott el. A kong resszus legfontosabb témako rei az egészségügyi ellát hatékonyságával és a magya egészségügy felszabaduló utáni történetével foglalkoztak A résztvevők hat, illetve szekcióban dolgoztak. Szón baton vitatták meg a különböző orvosszociológiai vizsga latok eredményeit, a népe, ség egészségi állapotának e demográfiai viszonyainak a. alakulását, a szakellátás lm lyét és szerepét a hatékor . egészségügyi ellátás rendszi rében. A kolibrik, miközben a nek- •'iri gyűjtik, a fákra magasan • Ikúszó vaníliából többször a ■ ildre zuhannak. Ennek az rchideák családjába tartozó • iszernövénynek ugyanis olyan ■ős az illata, hogy a triódánk teljesen elkábulnak tőle. Szerencsére, a hazánkban honosak között egyetlen egy, nnyire erős illatú virág sincs, de a liliommal azért nem árt zatosnak lenni. Csukott ajtó, rblak mellett egy dús csoko' Som bizony olyannyira átha- . intenzív illattal tölti meg a .obót, hogy erős fejfájást, •ossz közérzetet okozhat. A liliomot mégis a kedves, agyon szép virágaink között •ártjuk számon, s nem űztük ki : növényeink közül — még átmenetileg sem - mint a dif• nbachiát. Volt egy időszak, alán úgy három évvel ezelőtt, : mikor a szemetesedények, ■ kák mellett csodálatosan ./epen fejlett diffenbachiák sorakoztak. A gazdóik vagy így, vagy elajándékozással próbáltak gyorsan megszabadulni tőlük, mert az idő tájt ka pott szárnyra a hír, hogy ez a zöld alapon, fehér pöttyös levelű szobanövény mérgező. A diffenbachia valóban mérgező lehet — hallottuk Zétényi Károlytól, a Kertészeti és Parképítő Vállalat dísznövény üzemének vezetőjétől — de csak akkor, ha megesszük. A sejtnedvében parányi kristálytűk vannak, melyek, föltépik a nyálkahártyát és így juthat be az ember szervezetébe a virágban lévő toxikus anyag, amely gégeödémát, súlyos esetben halált okozhat. De a diffenbachia — csakúgy, mint a szebbnél szebb virágtársai — nem ennivaló. Arra mindenképpen ügyelni kell, hogy az óvatlan, kiváncsi kisgyermek ne harapjon a levelébe, ám a dísznövények sorából kirekeszteni nagy kár lenne. Sokan nyilván hasonló álláspontra helyezkedtek, mert a mutatós, hálás diffenbachia újabban ismét népszerű lett. Mérgező hatása miatt száműzhettük volna a leandert is, amelyet gyönyörű virágaiért szintén nagyon sokan kedvelnek. A leanderlevelek fogyasztása ugyanis szintén halált okozó lehet. A vadon termő maszlag, foltos bürök, beléndek, ugyancsak nem veszélytelen, s a szakemberek ismernek olyan növényt — a köznyelv szerint az ecetfának rokona -, amelyet még a botanikuskertekben is csak teljesen elkülönítve láthatunk. Ez a növény ugyanis olyannyira mérgező hatású, hogy már az érintését is azzal „viszonozza", hogy felhó- lyagosítja az ember kezét. Mivel örök téma, szólnunk kell a közterületre ültetett, esetleges mérgező termésű díszfákról, cserjékről. Például a tiszafáról, amely Pécsett is több helyen díszíti a parkokat. Ennek a fának a termése, vagyis a piros színű bogyója nem mérgező. A magjában azonban van toxikus anyag, amely ha valaki a magot egyben lenyeli, kiürül a szervezetből. Káros hatása csak akkor jelentkezik, ha szétróg- ják. A rigók egyébként ezt a „bogyót" nagyon szeretik, rengeteget fogyasztanak belőle. Nekik csemege. T. É. A gyönyörű virágú leander levele elfogyasztva halált is okozhat. vasárnapi 3 Sivatagi erdá, hűthető nöuényhöt fill
